Autizmus mindennapok

Tegnap volt Zolika az utolsó vizsgálaton a Delej utcai Alapítványnál. Azt modnták, hogy most is nagyon ügyes volt, a 60 percet vévig dolgozta (közben folyton dudorászott és ásítozott ).
A jövő hónapban tudjuk meg, hogy mi az ő szakvéleményük.

Nekünk tegnap volt a szülői az oviban. Nagyon izgultam, hogy ha fel kell szólalnom, hogyan tudom majd jól összefoglalni a dolgokat, hogy ne keltsek ellenérzést a szülőkben.
Az igazgatónő és a helyettes említette, hogy integráló az ovi és beszélt az autizmusról. Nagyon jónak tűnik a hozzáállásuk és nekem nagyon szimpatikusak voltak.
Amikor erről volt szó, az előttem lévő sorban két anyuka összesúgott. Ez nem volt jó érzés, látva az arckifejezésüket - valószínű, hogy az elhangzottakat kommentálták egymás közt.
Beszélnem nem kellett, de augusztus végén lesz egy szülő-ovónéni ismerkedés az oviban, erre meghívtak minket - gondolom ott kell majd beszélnem a Leviről.

sephora:

Ezt mi megúsztuk, mivel a második ovi év előtt lett diagnózisunk. De a furcsa pillantásokat nem. Van egy hölgy aki az utcánkban lakik és a gyereke az én fiammal jár egy csoportba. Hát egyszer volt, hogy a gyereke hangosan köszönt mosolyogva Zolikára, Zolika is visszaközsönt, én is köszöntem nekik, az anyuka meg mintha nem is vett volna észre. Arra gondoltam egy ideig, hogy csak nem vett észre, vagy mire észrevett már nem hallottam, hogy köszönt, vagy én nem köszöntem elég hangosan, ezért nem köszönt ő sem ... de mikor a férjem tőlem függetlenül egyszer csak meséli otthon, vagy van ez-meg ez és már többször előfordult, hogy nem köszönt, akkor azt kell gondolnom, hogy talán direkt.

Nem hiszem, hogy bármire jó ez a coming out. Sőt, inkább káros. Szemléletet nem lehet egy 1,5 órás szülői értekezlet 5 perces kitérőjében formálni. Így viszont azt a hatást kelti, mintha valami szánnivaló fertőzőbetegségről, esetleg bűntényről tenne a szülő töredelmes beismerő vallomást.
A többi szülő sem részletezi a gyermeke gyengeségeit. Ha ezt külön ki kell magyarázni, az nem inklúzió. Max. hideg integráció. Rossz esetben "jeges".
És még a legjóindulatúbb szülőt is zavarba hozza! Akkor jönnek a süket dumák, hogy "ó, én örülök neki, mert ez jó hatással lesz a gyerekemre", miközben ez vélhetően korábban fel sem merült benne.
Továbbra is az a véleményem, hogy ilyen szülőin max. annyit lehet megbeszélni, ha egyáltalán, hogy a gyereknek a konkrét problémája mi, esetünkben pl. az, hogy bébikaját eszik és alig beszél, emiatt segíteni kell, ezért van mellette asszisztens. Ha kérdeznék, hogy miért (de nem kérdezik): idegrendszeri fejlődési zavar.
Nekünk is mondták az óvónők, hogy jó lenne erről beszélni. Szerintem meg nem. Ennyiben maradtunk.
Nekünk mindenki köszön. Öltözéskor volt olyan, hogy meregette a szemét egy-két szülő, hogy a fiam miért dudorászik/ajtózik stb. ahelyett, hogy a nadrágját húzná, de nagyon nem érdekel. Mondjuk az sem zavarna, ha nem köszönnének.

HáromMackó, kíváncsi leszek majd a szakvéleményre nagyon! Főleg, hogy Zolika ilyen ügyes volt! Biztos jókat írnak majd.

Az én Zolikám is dudorászik, meg tekereg öltözködés közben (is). Ezt a dudorászát kb fél éve vette fel, most mrá akár egy órán át is csak monoton módon dudprászik, miközben mondjuk legozik, vagy feladatot csinál. Korábban csak az evés közben dünnyögöt, de azt kicsi kora óta, és azóta se hagyta el.

Tök igazad van a "szülői vallomástétellel" kapcsolatban, legalábbis én egyetértek.

Hogy az óvónők mit mondtak a többi szülőnek Zolikáról azt nem tudom, a nem köszönös nő (vagy sokszor nem köszönős, mert pl a múlt héten köszönt) is azért tudja, mert az utcában mindenki tudja (szerintem). Nem szokott érdekelni, hogy ki köszön és ki nem, én akkor is szoktam köszönni és kész. Alapvetően nem szoktam felvenni, mert arra gondolok, hogy csak nem figyelt, nálam ugyanis ezt előfordul olykor-olykor, egyszerűen észre sem veszem a másikat (na mondjuk, ha tőlem 1 m-re áll, akkor azért igen). Többször volt, hogy az utca túloldalán integettek nekem és én simán továbbmentem. :S

Mi is reméljük, hogy majd jókat írnak. :whistle:

Én is van, hogy nem veszek észre valakit. Volt olyan, hogy jött szembe a szomszéd, én meg ködösen meredtem a távolba, és mikor rámköszönt, akkor "ébredtem" csak fel.

Megnyugtattál, hogy nem csak én meredek a távolba. :woohoo:

Ezt csak fokozza ha velem van még egy, kettő, vagy három emberpalánta is.

Én is, ha a gyerekkel vagyok, még kevésbé figyelek. Bár nagyon utálok gyalog a játszótérre menni. Minden alkalommal idiótákkal futok össze. Volt már olyan, hogy rászóltak a gyerekre, hogy ne tépjen bogyót a főútvonal melletti szétszáradt bokorról. Aztán volt, hogy a gyerek húzta végig a kezét a koszos falon, rászóltam, erre a szembejövő hapsi harsányan felröhögött (??). Meg mindig van, aki humorkodik... Ha a gyerek lassan jön, akkor "kifogyott a benzin?", "Hogy hívják a kisfiút? Á, magyar neve van, nagyszerű, mostanában minden gyerek Noel meg Kevin!" (??). Aztán meg most volt egy olyan eset, hogy elkezdett mögöttünk jönni két polgárőr. És kitartóan jöttek mögöttünk a térig! Ami teljesen eldugott helyen van. Aztán amikor bementünk, oda is jöttek utánunk! Akkor már némileg csodálkoztam, néztem kérdően, erre azt mondja az egyik a másiknak "Tartunk egy létszámellenőrzést a téren?", és jöttek be, és félórán át azt lesték, hogy mit játszunk. Aztán elunták és elkezdtek vegzálni egy kutyást.
Nem tudom, hogy mindenhol ilyen unatkozó hibbantak laknak-e, vagy csak itt??

Nálunk a játszótér nem annyira gáz. Kis lakótelepen lakunk, mindenki ismeri a másikat. Szép nagy elkerített a játszóterünk, kb. 100 méterre van, úgyhogy ha együtt elindulunk engedem a fiam előre szaladni. Már bízom benne annyira, hogy elhigyjem, nem fog kiugrani az út közepére.
Viszont ha átmegyünk a szomszéd utca hatalmas, szuper játszóterére, na ott kicsit néha izgulok. Ott van sok ismeretlen, bár ez a gyereket piszkosul nem zavarja. Van egy kötélcsúszda, ami nagyon tetszik neki, de nem mer egyedül lecsúszni, mindig fognom kell a kezét.
Én inkább attól szoktam félni, hogy ha odamegy valakihez és beszélgetni kezd, akkor ne legyen gond. Őt nagyon érdeklik a kisbabák, mindig minden babát meg akar nézni, de nem érti, hogy ők még nem tudnak vele beszélgetni. Ilyenkor rohan hozzám, hogy a baba nem mondja meg neki a nevét! Félek, nehogy a szülők esetleg zaklatásként vegyék. Az oviban is sokáig rettegtem attól, hogy verekedni fog. Nem akartam azt a szitut megélni, hogy más szülővel meg kelljen beszélnem mit miért is csinál a fiam. Volt egy idióta nagyi, aki nagyon féltette az egyébként aranyos unokáját. Amikor a fiam azt a kisfiút egyszer fejbe vágta egy fakockával, azt gondoltam, hogy majd magyarázkodhatok a mamának. Hál' istennek én lihegtem túl.
Viszont sokszor gondolom, hogy egy csomó dolgot az NT-s gyerekeknek simán elnéznek, a fiamról pedig minden nap 5-6 mondatos jelentéseket kapok szóban. Az NT hugiról semmit. Azért nem lehet mindent az AS-re fogni! Volt egy óvónő, aki minden nap "megvizsgálta" a fiam székletét és du. részletesen jelentett, mert olvasott valahol AS gyerekeknek ajánlott diétákról és szerinte a fiamnak is ez kell. Egy idő után megkérdeztem tőle, hogy mennyi időt vesz el a munkaidejéből a gyerekek székletének a tanulmányozása. Mert ha mindenkiét teszteli, akkor nem marad semmire másra ideje. Nem kaptam több infót az emésztéséről.
A mi gyerekeink elsősorban gyerekek, így kellene őket megközelíteni! Nem úgy, hogy autik és ebből következően minden abnormális, amit csinálnak!

Jahahajj székletvizsgálat...!!!! :woohoo: :laugh: :laugh: :laugh:

Nem valami befogadó közeg, ha állandóan "jelentéseket" kapsz.

Próbáltad már rajzban elmagyarázni, hogy a babák még nem tudnak beszélni? Lehet, hogy bejönne.

Mondjuk én minden nap megkérdezem az óvónőket, hogy milyen volt a fiam az oviban, mit csinált stb, de azért az nekem se tetszene ha a székletét tanulmányoznák és kisdoktorit írnának belőle. Ma nagyon érdeklődő volt az óvónénink a tegnapi vizsgálatunkról, és kérte, hogy ha meglesz a papír vigyük be még a nyáron az oviba, ha nem gond. Nem lesz gond.


A gyalogos közlekedés három gyerekkel addig terjed, amíg az autótól elmegyek velük egy jó nagy körre, az egyik boltból, a másikba. De boltba menni velük, hát ha lehet kihagyom. Ma pl Zolika alakított egy nagyot a boltban, mert meglátott egy játékot (miért ne az élelmiszer üzletben is van játék), amit nagyon meg akart kapni. Öröm volt magunkon érezni a pénztárnál álló embertömeg figyelmét.

Szanya:
A rajzolás mindig bejön: amikor először kellett megröntgenezni arcüreg gyulladás miatt (sajnos volt már többször is), akkor is lerajzoltam, hogy mi fog történni. Mivel az én koponyámat állva röntgenezték, neki is ezt rajzoltam. Aztán amikor bementünk közölték, hogy fektessem le a gyereket. Én teljes pánikban (kifelé nem mutatni semmit, elsősorban a gyerek miatt), hogy nem erre gyakoroltunk. Pár perces beszélgetés és simán ment a röntgen! Még mindig csodálkozom rajta, de borzasztóan büszke vagyok, hogy milyen ügyesen hely tud állni, ha valami mégsem úgy van, ahogy megbeszéltük.
Igaz, három hete amikor vért vettek tőle, akkor az orvosi játék készlettel legyakoroltuk többször a procedúrát. Aztán kiderült, hogy csak újacskáját szúrják meg és csak pár csepp vér kell. Eredmény: cirkusz, mint ha egy amputálást csináltunk volna végig. Azt mondta utána, hogy ő az igazi vérvételt akarta! :laugh:

Nekünk már csak ez a nyár van hátra az oviból, aztán jön a suli.
Azért a végére az óvónénik is belejöttek (a "kaka-néni" csoportjából végül is másikba került a fiam. Szintén Ő volt az, aki a tesómnak a spec. ovit ajánlotta :S ), de szerintem lesz pezsgőbontás, ha utolsó nap hazajövünk!
Viszont a nehézségek ellenére én meg voltam elégedve a mostani óvónénik és a dadus munkájával, tényleg szeretik a fiam, érdekli őket a sorsa. Biztosan meg fogjuk nekik köszönni a 3 éves munkát valami saját készítésű kis kacattal! Nekünk több gondunk volt a vezető óvónővel, de hát az már ugye "politika"!

Edina! Gratulálok, nagyon ügyes volt Máté a suliban. Rettentő sokat fejlődött 5-6 éves kora óta (amikor én gyakran találkoztam vele).

Sajnos kiborulások nálunk is vannak. Két hete Halász Judit koncerten voltunk a Belvárosi Fesztiválon. Évek óta járunk oda, és egyéb helyekre is H. J. koncertekre. A fiam már útközben el kezdte kérdezgetni, hogy ugye biztos lesz a Bóbita, a kedvence? Mondtam neki, hogy szerintem lesz, mert ugye ez egy nagy sláger, mindig játszani szokták, de nem ígérhetem biztosra. És sajnos bejött, most nem játszották, mert az új lemezről volt egy csomó új dal, és így a Bóbita kimaradt.
Sajnos a kisfiam kiakadt ezen, elkezdett toporzékolni, mondhatom, minket is jól megnéztek. A barátnőm próbált segíteni, hogy énekeljük el közösen, de ettől csak még jobban dühbe gurult (már jó ideje nem szereti, ha énekelünk neki). Aztán a füvön fetrengés után végül is sikerült leülnünk egy padra, és megbeszélni a történteket, hogy meg tudjon nyugodni. Na ezek után többé már nem akar Halász Judit koncertre menni .

Viszont most vasárnap elmentünk a Gyerekszigetre. Kicsit rosszul indult az egész, mert HÉV-pótló buszra kellett szállnunk, de szerencsére ezt nagyon jól viselte, és végig rettentő jól viselkedett. Kint volt egy barátnőm a gyerekeivel és nagyon jól elvolt velük.

Erről eszembe jutott egy tavalyi esetünk, amikor szintén nem járt a villamos, és v.pótlóra kellett szállnunk, ettől teljesen kiakadt, és csak a fenyegetésekre - hogy akkor hazamegyünk és kihagyjuk a programot - állt le.

Azt gondolom, hogy talán edződnie kell ezen a téren is, és később az átélt csalódások után könnyebben veszi az újabb csalódásokat.
Erre nagyon jó példa nálunk, hogy mostanában teljesen jól viseli, ha nem az a focicsapat nyer, akinek ő éppen szurkol (általában a csapatok színe vagy meze alapján választ ), ugyanis régebben többször sírva fakadt emiatt. Most itt az EB, jó sok meccs van, így tud "edződni", és reggelente az az első dolga, hogy megkérdezi, mi lett az eredmény és írja be a táblázatba. :silly:

Nemrég társasjátékokról volt szó itt a fórumon. Nekünk elsőként színes vagy formadobókockás társasaink voltak. A kisfiam 4 éves kora körül a kapta a Játszva megismerjük a színeket. Ezt nagyon szerette, és jó sokáig játszottunk vele. Ebben a sorozatban (Keller&Mayer) még nagyon jó szerintem a számos, évszakos, mesterséges is. Az évszakost én külön szerettem, mert abban jó sokat lehet mesélni és meséltetni a gyereket a változásokról, összehasonlítgatva az évszakos táblákat.
Nagyon jó fejlesztő játék lehet még a Colorama (szín- és formaegyeztetős), és a Sapientino. Ebből nekünk a Junior változata van meg, ami 3-5 éves korosztályt céloz meg, de szerintem később is nagyon hasznos.
Volt egy vicces történetünk a Sapientino-val. Az egyik lapon az a téma, hogy miből mi készül, és a tárgyak között ott van a drágakő/gyémánt és a drágaköves gyűrű. Kérdeztem a kisfiam, hogy mi készül a gyémántból? Erre ő kicsit kérdően: Félkrajcár? :laugh:

Miri, ez a gyémánt félkrajcár, ez nagyon ott van :laugh:

A Colorama nagyon jó játék, azt Kristóf is szereti - csak mostanában vicceskedik, és direkt máshová teszi a formákat, és röhög nagyokat, úgyhogy nálunk bármilyen egyszerű a játék, jóóó sokáig eltart.

HáromMackó, az egy dolog, mikor egy gyerek játékért hisztizik, de szerinted mit gondolhatnak az emberek, mikor én a fiamat nem bírom elrángatni a készételes mélyhűtő elől? Vagy mikor fagyizni megyünk, és magunknak veszünk, a gyereknek meg nem, és nem lehet elcibálni, mert kapaszkodik a hűtőpultba? Mivel nagyon érdekesen fújja ki a levegőt... :laugh:

Champ, én a röntgen lerajzolásával nem is próbálkoztam (mivel gőzöm nem volt, hogy megy). Lett is belőle "ölnek!" típusú bömbölés.
A vérvételt én is ugyanígy lepróbáltam, rajz is volt, de nem vált be, ott is volt nagy bőgés. Szerencsére, amint vége a procedúrának, abbahagyja.

Mit készítetek az óvónéniknek?

Miri, szerintem a kisfiadnak teljesen igaza van, a Bóbita alap Halász Judit koncerten.

A gyémánt félkrajcár óriási! :laugh:

Az évszakos játék nekünk is megvan, de még nem megy.

Szanya1:
Hát olyan, mintha éheztetnétek azt a gyereket és azért kapaszkodna két kézzel a hűtőpultba. Hát ez se egyszerű, szent igaz.

Ráadásul sovány is... Egyszer még rámküldik a gyámhatóságot... :laugh: