Autizmus mindennapok

Makilla:


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.





Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.




Kimni:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.



Csicsa:


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Csicsa: Labolen jól leírta, meg kell ismerni, hogy mi akasztja ki a gyereket. Persze könnyebb, ha beszél, de ha még kicsi, akkor szokták javasolni a szakemberek a naplózás. Írd, hogy mikor borult ki és próbálj minél több, egészen apró körülményt is felírni (mi ment a TV-ben, rádióban, milyen napszak, ki milyen ruhát viselt, ment-e a mosógép, ilyesmik)
Az én fiam pont ma reggel használta azt a kifejezést a suliban, hogy "Anya, pánikolok". Sokan voltak az öltözőben, nagy volt a nyüzsi, ráadásul nem csak én beszéltem hozzá, hanem az egyik segítőkész osztálytársa is. Végig túlkiabált mindenkit, amíg a cipőjét húztuk, ilyenkor általában hangosan üvölti, hogy kiket, miket utál (suli, ma ép a tinédzserek , stb.) :S
Az osztályban levágta magát a szivacsra, a fejére húzott egy plédet és kicsit hintázott, dülöngélt. A tanító néni simogatta a hátát meg én meg beszéltem hozzá. Olyasmiről, amiről tudom, hogy szereti. Nálunk ugyanis ez jön be, az elterelés. Vagy már nyomom is a telóm a kezébe, vagy gyorsan megkérem, hogy rajzoljon valamit. Ha nem lovalja bele magát zokogásig a helyzetbe, akkor én az eltereléssel másodpercek alatt meg tudom nyugtatni. Azt azért hozzáteszem, hogy csak én, a férjem pl. nem. Őt ezek a "hisztik" jobban kiakasztják és esetleg még kiabálás is lehet a vége. Sajnos...

Az nagyon nehéz, amikor nyilvános helyen történik kiborulás, mert akkor még a környezetet is kezelni kell.
Ehhez egyébként lassan hozzá lehet szokni, és ritkulnak is a problémák, ahogy egyre inkább sikerül a zavaró tényezőket kizárni, egyszerűen hozzáedződik az ember. Beletörődni ebbe sem szabad, mert bár őket bizonyos dolgok mindig is jobban fogják zavarni, mint minket, valamennyire meg kell tanulniuk elviselni, vagy legalábbis nem látványosan kiakadni.

champ:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Érdekes, hogy írjátok ezt, hogy ki kell tapasztalni, mitől borul ki.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Ti nem vettetek észre összefüggést a szétesés és a tévé-szgép között?

Kimni, Vermeulen azt mondta, hogy egész nap telik-telik a pohár és egy idő után megborul. Az NT-nél azért nem, mert szünetben lehiggad, vagy otthon tud lazítani önállóan. Rendszeres stresszlevezetés kell, akár óránként és rengeteget kell az egészséges életmóddal foglalkozni, ezen belül napi 1-2 óra sportot is beleértve. Azt mondta, hogy pl. nagyon hasznos óránként 10 percet relaxálni.
Nálunk egyértelműen nincs a számítógépnek hatása, tévét meg nem néz. Viszont mindent, a gépezést is időkorláttal lehet csak hagyni, mert bármilyen tevékenységtől szétesik, ha az túl sokáig megy.

Áttörést értünk el a kajálásban. A turmixolásnak véééége!!!
Megy a sült hús. A köret kevésbé, de egy keveset abból is bele lehet diktálni. És mi volt a döntő...? Egy ún. Analog timer nevű alkalmazás telefonra. Bekorlátozza magát, hogy fél perc alatt el kell fogyasztania egy falatot, általában sikerül 15 mp. alatt, így "megveri" az órát. És jó látványos, visszafelé számol, mint a time timer, csöng a végén, közben pedig digitálisan is pörögnek alul a számok.

Kimni: szerintem nektek a Tourette eleve felülírja ezeket a dolgokat, nem?
Én egyenlőre nem látom, hogy a sok gépezés ilyen hatással lenne rá. Mondjuk ha én vagyok vele, akkor eleve nem lehet annyi gépezés, mert engem zavar, ha 1,5-2 óránál többet ül egyhuzamban a gép előtt. Ilyenkor mindig kiebrudalom onnét, persze ezen kiakad. De ezt annak tudom be, hogy leállítottam a kedvenc időtöltést.
Nekünk a sok hang jellegű inger tud gondot okozni, abból is az emberektől származó zajok. Egyszerűen zavarja, kiborítja, hogy nem tud figyelni ennyi mindenre, nem érti, ami körülötte történik. Szerintem ezért rakja egyből a fejére a fejhallgatót, ha leül a géphez. Nagy előny, hogy kb. 8-10 hónapja tökéletesen képes elmondani, ha zavarja valami, hangok és szagok szoktak lenni leginkább. Ami érdekes, hogy a tömeget baromi jól bírja, ott nem zavarj a nagy moraj, valszeg azért, mert az már akkora háttér"szennyezés", amin képes átlépni.


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Segítsetek Admin-ok!

Szeretném megváltoztatni az avatarom, de nem módosul. Kb. 80 kB a kép, lehet, hogy még így is túl nagy?

Szanya De mit fogsz kezdeni a turmixolással töltött idövel...?!

Kimni,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Csicsa,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Történet a fordított világból:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya:
Szuper! Nem gondoltam volna, hogy erre is jó az időmérés.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

G már ilyet is tud mondani:
-Apa gyere te is aludni, mert holnap hulla fáradt leszel!

Szanya, szuper! Mi munkátok van benne!

Kimni, én általában tudom mitől fog kiakadni G, de ő egy kifejezetten szelíd típus, nála nem ez a legproblémásabb terület. Egyébként pedig nagyon úgy alakítunk mindent hogy ne akadjon ki, nem szoktam extra frusztrálni, ha valamit akar és a mi fájdalomküszöbünkbe még belefér ráhagyom.
De még így is be be csúszik egy egy hiszti,legtöbbször este, vagy ha rosszabb passzban van bármikor hétvégén is. Oviban sohasem, ő is kompenzál egyértelműen.


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger, ha túlpörgök, én sem tudok elaludni Egyébként, ha nincs együtt a tesóval, akkor N sem akad ki itthon. Szinte kivétel nélkül a tesó húzza fel, a puszta jelenlétével, nem is kell semmit csinálnia.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Champ, hm, a Tourette-en ront a tévé és a szgép, ez biztos, de hogy besokalljon autiként ezektől, ahhoz nem hiszem, hogy köze van a Tourettenek. Most, hogy ennyien írtatok, hogy kinek mi okoz szétesést, én azt hiszem, hogy nálunk a vizuális ingerek (és nem az audió). A suli is televan vizu ingerekkel, meg a tesó is ezért húzza fel, mert ugye nem ül a fenekén a tesó, mindig csinál valamit és azt figyeli N és ez is inger neki, ami már túl sok. Azt hiszem, ez lehet az, amitől ő besokall. Mint Z-nak az audió inger. Mert így már érthető, hogy nekünk miért ekkora gond a tévé, mert az extra mennyiségben nyomja a vizu ingert neki. Ez irtó kellemetlen, mert konkrétan nem tudok ott lenni folyton vele, hogy lekössem valamivel és muszáj beraknom nekik filmet, míg pl elkészül az ebéd. Nem mindig, de ha hosszabban főzök, nem megy másképp. Szanya, igen, igen, meg kell tanulnunk relaxálni. Értem, amit írsz, egyet is értek ezzel. Amúgy nagyon sokat sportol N, heti 2x1 óra kemény foci, 1 óra egyéni úszás (az is kemény így), plusz a tesik, amiből 2x1 óra nagyon izzasztó néptánc plusz az udvaron mindig focizik. Mindig is mondtam, hogy ez tök fontos, szerintem ennyi mozgás muszáj, hogy bírja a strapát a suliban. Pedig ő ellenállt sokáig a mozgásnak, nem volt egy pörgős gyerek, ő ülni szeretett. De ez tényleg fontos, tökéletesen egyetértek.

Frézia:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Makilla,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni, nálunk is a tesó akasztja ki a legtöbbször, át akar nyomni rajta dolgokat, amit én már látok hogy nem lehet.
G-t is inkább a túlzott zaj, szívják le. Egyébként pedig nem néz TV-t ezért simán lehet, ha nézné azzal is gond lenne.

Szanya: gratulálok az evésben elért hatalmas eredményekhez! nagyon ügyesek és kitartóak voltatok, és íme, meg is van az eredmény.

Tomger: Ügyes G. ezzel a hullafáradtos dumával, és az a legjobb, hogy így figyel apára, nehogy fáradt legyen másnap.

Champ: úgy látom sikerült lecserélni a képet. Én legalábbis már láttam. Pihen éppen Z., vagy mit művel a pingpong asztalon?

Frézia: Ez a párbeszéd annyira tipikus.

Rossz napok, túlpörgések, dührohamok. Ebből mi van/volt nálunk?

1. Születés előtti és alatti oxigénhiány.
Emiatt stresszelt egy csomó helyzetben már egynapos korától gyakorlatilag, de csak sokkal később jöttünk rá, mi a baj. Ha kicsit is náthás volt, kiakadt. Éjszakai felriadások folyamatosan voltak négy éves koráig, de nagyon sűrűn. Egy egy rosszabb éjszakán a fél óra bóbiskolás fél óra bömbölés beosztásban mentünk. És semmivel nem lehetett ilyenkor leállítani. Úgy két éves volt, amikor rájöttünk, hogy ilyenkor csak látszólag van ébren, de igazából nem tudja hol van, és senkit nem is ismer fel. Ekkor egy párszor sikerült valóban "felébreszteni", és akkor jobb lett a helyzet. Viszont elkezdett félni az alvástól. Ezért reggel hatkor kelt, nem aludt délután, és ébren volt este tizenegyig, majd jött egy ilyen felriadásos éjszaka. Abszolút legyengült és depressziós lett ettől. Ekkor volt az, hogy amikor már tényleg alig állt a lábán, éjszakára kapott egy Sedatif PC-t és akkor kialudta magát, és egy ideig megint ment a szekér tovább.
Az éjszakai felriadások négy éves korában múltak el, akkor egy nappali földön fetrengős hiszti során kinyögte, hogy "nem kapok levegőt". Ezt akkor egy kis légzéskönnyítő illóolajjal orvosoltam, és onnantól levágtuk a mumus fejét. Azóta jól alszik.
Addigra a náthás dührohamokat is le tudtuk csökkenteni, mert megtanulta, hogy mi segít neki (eleinte orrszívó, később orrfújás).
2. Hidegfront érzékenység
Ez megmarad, amíg él, gondolom. Eleinte egy ilyen hidegfrontos napon semmilyen ételt nem tudtunk belediktálni, csak ivott. Később már csak zizzent volt ezeken a napokon. Alsóban így fogadtak a napközis tanárok egy időben: holnap biztos rossz idő lesz megint. Mint egy időjárásjelző béka, úgy működött. Ha kitört az őszi szeles idő rendszeresen laryngitis-es is lett, függetlenül attól, hogy kinn volt-e a szabadban vagy sem. De ami kiváltó okként fel van sorolva, az majd minden zavarja (por, füst, eldugult orr, és refluxa is van). Idén is hiányoztunk egy teljes hetet még szeptemberben emiatt.
3. Tömeg.
A gond ezzel az, hogy neki már hat ember felett tömeg van. Ezt nem is ragoznám. Nem is erőltetem, hogy ha hazaért az iskolából bármi szakkörre még elmenjen. De egy városi rendezvényen szívesen van, mert ott nem ismerősök veszik körül, nem vele foglalkoznak, az nem tömeg, mert nem a mi társaságunkban vannak sokan. De amikor például rokon összejövetel van, az őt kikészíti, és nekünk az jó, ha az ilyen napok szombatra esnek, mert akkor vasárnap kipiheni. Ilyenkor gyakorlatilag ki se jön a szobájából másnap, nem is látjuk. De kiskorában már a találkozó közben is néha túlpörgött, kiakadt, besokallt, ilyenkor a találkozó közben ki kellett emelni egy időre, fél óra, húsz perc után vissza tudott menni. Most is elszökik néha, ha nem ő van a középpontban.
4. Mindenféle igazságtalanság.
Érdekes, hogy az érzelmeket nem érti még mindig, de ami az emberi jogokat, igazságos bánásmódot, egyenjogúságot illeti, az nagyon átmegy nála. Gondolom az a másfél év, amíg a régi iskolájában az a banda zaklatta, igen intenzív érzékenyítő tréningnek számított. De ennek következménye, hogy kiakad egyes történeteken, amit az iskolában irodalomból vettek. Komoly gond volt a Toldival ( az eleje), és a Pál Utcai fiúkkal (a vége). A Toldinál az első fejezetek feldolgozását, azt gyakorlatilag szabotálta is az iskolában, meg otthon is.
Volt a munkafüzetben egy kérdés, hogy ha téged igazságtalanság ér, beszélsz-e róla valakivel. Volt alatta öt sor, tehát kifejtő kérdés lett volna, mire ő odavéste nagy betűkkel, hogy NEM. Amikor meg azt kérdezte a következő feladat, hogy mit tettél volna Toldi helyében, az már egy teljes mondat volt, de eszméletlenül agresszív. Következő fogadóórán a tanárnő szóba is hozta a dolgot. De hát a véleményét kérdezték, ő megmondta.
Az új iskolában ugye verekedett már egyet, de akkor is a padtársát védve kapcsolódott be egy már kitört bunyóba. Épp tegnap volt a következő verekedés az osztályban, de abban nem vett részt.
Viszont általánosban mindkét iskolában gond volt azokkal a tanárokkal, akiknek a motivációja úgymond nem volt megfelelő a tanári pályához. Ezt is azonnal kiszűrte, és velük összeakadt. Két tanár volt konkrétan, akikkel ilyen gond volt, az első suliban az angoltanár (nála zavarta is folyamatosan az órát). A másodikban meg a matektanár.
Én az után ismertem meg ezt a két tanárt, hogy már jelezték nekem, hogy odabenn gond van. Akkor mentem be fogadóórára beszélni velük, és mindkét esetben ugyanazt, a számomra is undorító jellemet ismertem meg: végtelen önzés, empátia teljes hiánya. Az utóbbi ugye elmagyarázta nekem, hogy hogyan kell a gyerekeknek viselkednie az órán, hogy ő jól érezze magát. Ezek után én nem szidtam meg a fiamat, amiért velük nincsen jóban, csak a tananyagot kértük tőle számon. Ugye az angoltanártól eleve megszabadultunk, amikor iskolát váltottunk, a matek meg egy idő után nem nagyon tudott fogást találni a gyereken, mert mindent tudott. Most várom majd, hogy az új suliban ellenszél hiányában szárnyra is kap matekból.

Ami általában a dührohamait illeti, soha nem fogadtam el azt a magatartást tőle. Bizony első időkben voltak kemény harcok ebből, de még időben megfogtuk. Nyilván nem ment volna a korlátozás akkor, ha már nagyobb fizikai erőben van. De az egy dolog, hogy amikor a roham kitör, akkor meg kell fékezni, és a gyereknek érzékelnie kell, hogy ez így nem elfogadható. Aztán ha már lehiggadt, akkor pár perc, pár óra, pár nap múlva visszatérni a problémára, és lehetőség szerint kihúzni a dolog méregfogát. A dühroham általában attól van, hogy nem tud megoldást találni magától egy problémára. Nekünk kell javasolni ilyen megoldásokat. Nyilván ehhez tudni kell, mi váltja ki. Ha nem tudod, akkor az általános dühlevezetési technikák működhetnek. Püfölhet valamit, ugrálhat, ha az jó neki.
A dühroham előtti stresszlevezetésre pl. több helyen is ajánlják az egy helyben ugrálást a gyereknek (akár trambulint is). Érdekes módon a miénk is ugrált, ha elfáradt. Vannak emlékeim arról, hogy úgy beszélgetünk, hogy ő áll mellettem, és egy helyben ugrál. Rá kellett szoktatni, hogy legalább addig hagyja abba, amíg ő beszél, mert különben nem értjük amit mond. Csak akkor "hallgattuk meg", ha beszéd közben nem ugrált. Előtte utána lehetett.

Kimni: én különvennék két állapotot, mert nálunk kettő van, hogy ne unatkozzak.
Szóval az egyik az, amikor nagyon fáradt és olyankor azt szoktuk mondani, hogy szétesik, szétcsúszik a gyerek. Ilyenkor fergetegesen jó kedvű és pörög ezerrel. Irtó hangosan nevet erőltetetten, vagy hangoskodik mindenféle hangot utánozva, dobálja magát, fejen áll. Őrület, miket művel, de ez még egyszerűbb eset, mert ilyenkor jó kedve van. Általában minden este ilyen... :blink: :laugh: Ebbe a fene nagy viháncolásban persze a tesója is benne van, B. kedves támogatásával őrültek házát csinálnak a lefekvéskor a lakásból. Ezt mondjuk áthidaltuk úgy, hogy az utóbbi időben B. csak később megy lefeküdni, hogy L. el tudjon nyugodtan pihenni, és mire bemegy a húga a szobába, addigra már nincs kedve viháncolni.
Ilyen szétesést akkor is produkál, ha nagy vendégség van nálunk. Ebből ki lehet zökkenteni, nálunk pont a gépezéssel. Ő minden nap délután számítógépezik, őt nagyon lenyugtatja, pihenteti. Én még sose láttam, hogy számítógépezés után rosszabb passzban lenne, inkább az, mint Champ fiánál, hogy mérgelődik, hogy abba kell hagynia. De azért eljön a géptől, ha kérem.

A másik a kiborulás. Na az nagyon konkrét okok miatt van, mindig látható nekem is, hogy mi nem lesz jó. Ha a tesói el akarják venni a gépet, pedig szerinte még nem játszott eleget. (Ilyen sosincs, hogy ő eleget játszott volna a saját bevallása szerint, szóval ezt én szoktam megsegíteni timerrel.) Kiborul, ha eltörik valami, eltűnik valami, ami neki kedves. Mostanában teljesen kizökkentette, hogy az Emú elköltözött a régi helyről, szóval ezen rendszeresen kibukik, de előbb-utóbb csak megszokja ezt is. Kiborul, ha valaki nem akarja vele játszani azt, amit ő kitalált. Ha nem engedem, hogy fára másszon, pedig a többiek mehetnek. (most már engedem, rá kellett jönnöm, hogy nem lehet mindentől eltiltani, akkor sem, ha rettegek, hogy leesik. Eddig nem esett még le és tanulnia kell neki is ezt is.)
Egyszóval ha valami nagyon ellenére van, akkor kibukik. Ezt nem befolyásolja, hogy ő mennyire fáradt, vagy sem, reggel is kibukik azon, ha el akarják venni a gépét. Ilyen kiborulásnál nagyon sír, nagyon feszült, ilyenkor harapja magát. (Szerintem nem erősen, de nagyon rossz nézni). Csapkod, kiabál, és ilyenkor mondja a verbális agressziós szövegét, hogy kit és mit hogy fog elpusztítani. Ezek a nehezebb szituációk, mert látványosan rossz neki.

Ezt már többször is beszéltük, hogy mennyire mások a gyerekeink, mert nálunk tényleg a gép a megnyugtatás forrása, nálatok meg pont ez akasztja ki. Biztos lehet abban valami, hogy L. kiskorától kezdve nagyon kereste a vizuális ingereket, ő imádta már két évesen az animált kis zenevideókat, dalocskákat. Tévét nem nézett, de ezeket egészen korán megszerette. A másik, hogy nagyon fejleszti a logikai érzékét a gép. B-val elkezdtünk játszani egy logikai játékot, amolyan ládatologatóst, csak extra feladatokkal. Én szenvedek egy 18-as pályán, már 15 perce csináljuk. Erre B. közli, hogy L. a 22-nél jár. Mondom, hogy a fenébe, nekem ennyit kell gondolkoznom ezen, mikor és hogy csinálta meg? És leültem L-val a 23-as pályától, ugyanakkor jut eszébe a megoldás mint nekem. (Ja, és nem én vagyok túl lassú. ) Szóval ezt a részét meg szeretem.
Mi nézünk meséket itthon, csak válogatottat, amiket felveszek. Én azért nem szeretem ezeket, mert mániákusan leutánozza. Amit viccesnek talál, azt mind hangilag, mind cselekvésben utánozza. És mindig beleszaladunk még a válogatott videókkal is a butaságokba. Ezért nem nézhetnek nálam Tom és Jerryt, Garfieldot vagy Angry birdsös mesét. És olvasott mesékkel ugyanez. Tegnap direkt kihagytuk az egyik ovis mesekönyvből azt a részt, hogy "Szökjünk meg az óvodából". Másnap már lógna is meg a suliból... :blink:

Frézia, húha, tényleg, időmilliomos lettem. Egyébként az utóbbi időben ez már nem volt annyira vészes, mert legalább már nem szűrtünk! Na de a szűrés... Azzal tényleg iszonyú sok idő elment és nem is tudom most hirtelen, hogy azt mikor tudtuk elhagyni. Talán 1,5-2 éve? De ez a húsevés...! Egy másik dimenzió! Szabad élet! Nem kell vinni a miszkert minden kiránduláshoz!


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Lányok, köszi a gratulációkat! Apáé a dicsőség. Az ő ötlete volt ez a timerezés.

Tomger, ez a hullafáradt jó duma.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


De mostanában
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

A tegnapi napot még le akartam írni. Fejlődik a gyerek, csak meg kell látni.
Délután suliból hazajön, uzsonna, gépezés, én a kicsikkel megyek ki a játszótérre. Ő nem szokott jönni, csak ha valami szuper játék van, amit játszani akar valakivel. Most legutóbb az unokatesója lepattintotta, írtam is, milyen ügyesen bejött, nem dühöngött, nem akadt ki látványosan. Csak szomorú volt. Hívtam most is, nem jön. (A játszótér tőlünk 20 méterre van, kijön, ha valami gondja van, amúgy meg csak ül a gép előtt.)
Később kijött az unokatesója is, kereste L-t, hogy hozott cicát, játszanak cicásat. Megyek be a gyerekért.
-Gyere, P. vár a játszón.
- Nem akarok menni.
-De nagyon vár, hozott cicát is, játszhattok valami újat.
- Nem akarok cicásat. Csak akkor megyek, ha P. kedves lesz, nem lesz csúnya velem.
- Most ő hív téged, biztos akar veled játszani. Vihetsz ki egeret is.
Erre persze futott ki. Engem az fogott meg, hogy mennyire átéli már, hogy ha valaki vele nem viselkedett szépen. Hogy ezt most már érti és zavarja.
A másik dolog, hogy ott volt a kisebb fiamnál egy doboz, amit el akartak venni tőle, szegénykém meg sírdogált, meg nyafizott, hogy nem adja, mert az az övé. L. kérdezte, hogy a Juli szomorú lenne, ha elvennénk a dobozt? (Juli és Peti a szoc történeteink szereplője, amikor rajzosan mutatom, ki miért szomorú egy ilyen helyzetben). Hát felismerte! Aztán megegyeztünk, hogy hoznak ki maguknak is egy dobozt P-val.
De én nagyon örültem, hogy felismerte a szituációt, hogy ha elvesz valakitől valamit, az a másiknak rossz.