Autizmus mindennapok

Champ,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Szanya,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.



Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Frézia,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Köszi, Szanya!

Frézia:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Pihenő:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Iskola:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Frézia:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Champ:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Pihenés: azt hiszem, a pihenés szón van a hangsúly, hogy kinek mit jelent, az mindegy, azt az anyuka úgyis tudja, de időnként pihentetni kell őket a suliból (legalábbis a normálból biztosan), ez azt hiszem, nem kérdés. Ami a pihenésben ilyen esetben közös, az az, hogy ne menjen iskolába pár napig. És erre készülni kell a szülőnek, időt és energiát kell ráfordítani, mert csak így lehet egyensúlyban tartani a gyereket.

Champ, nagyon állat lehetett ez az ability nap!!! Baromi jó meglátásai vannak Znak. Nem tudom, hogy csak azért, mert már 9 éves, vagy mindig ezekben érettebb volt, mint mondjuk az én fiam, de nekem nagyon tetszik, amiket mond Nálunk N a törpenövésűekre van rákattanva, szerintem izgatja őt, hogy miért kicsik és mintha tetszene nekik, hogy milyen cuki kisemberek. Nekünk jó lenne egy ilyen ability nap, de nem N miatt (szerintem ő eleve érzékeny erre), hanem a kisebbem miatt.

Kimni:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Visszagondolok arra az időszakra, amikor az én fiam volt öt éves. Mi is aggódtunk, hogyan veszi majd az akadályt az elsőben. De semmilyen beszélgetésben nem került szóba, hogy ne normál osztályba menjen.Egyáltalán az sem merült fel, hogy vannak "nem normál" iskolák, ahol esetleg kisebb a terhelés. Szerintem nem is voltak, pedig ez egy megyeszékhely. Egyetlen tanács az volt, hogy fogjam vissza még egy évet az oviban (menjen suliba 8 évesen). Mivel matekból akkor már valahol a harmadikos szint körül volt, ezt nem tartottam jó ötletnek.
Nyilván nekünk akkor még diagnózisunk sem volt, tehát amúgy sem tehették volna meg, hogy nem veszik fel a körzetben.
De ismerek látásból, hallomásból egy pár autit a fiam korosztályából, mint normál suliba jártak, pedig volt olyan, aki csak felsőben szólalt meg.
Egyszerűen nem is értem ezt az egész mizériát, ami itt megy a suliválasztás körül, mert nem tudom elképzelni, hogy a fórumozók gyerekei ennyivel erősebben érintettek, hogy sehová nem férnek be. Úgy tűnik, hogy a helyzet egyszerre lett jobb és rosszabb is az évek alatt.

Dreamer: Örülj neki, hogy nem tudsz erről semmit.
De sajnálom, hogy a szavaidból azt veszem ki, hogy szerinted felesleges köröket futok, mert be kellene rakni a fiamat a helyi 30 fős osztályba és élje túl, ahogy akarja. Elsőben nem volt képes ülni 10 percet sem, állandóan mászkált órán és dumált. Mivel hivatalos diagnózisunk volt, egy hét múlva mondhatták volna, hogy innen vigyem, mert nekik nem kötelességük felvenni sem a gyereket. De diagnózis nélkül is állandóan engem piszkáltak volna, hogy mi baja a fiamnak. Mindenki gyogyósnak és bolondnak hívta volna az osztályban. Egész egyszerűen nem alkalmas egy 30, de akár 20 fős oktatásra sem. Most is nagyon sokat küzdenek vele, hogy dolgozzon, hogy csöndben üljön, hogy ne feküdjön padon.
Lehet, hogy te még nem találkoztál a fiadnál és a barátainál érintettebb, a belső motivációban, szocializációban, kommunikációban és rugalmatlanságban jobban sérült gyerekekkel. De azért ne ezt vedd alapul. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy első pillantásra vagy egy nap után sem vehető észre a gyereken az autizmus, mert olyan jól kompenzál, vagy annyira kevéssé érintett. Mint mondtad, nálatok csak egy terület volt igazán sérült. Nálunk meg mind.

A másik: A gyerekek száma hullámzó az évek során, ez kutatásban kimutatott tény, hogy a Ratkó korszakban ugye sokkal több gyerek született. Akor volt egy nagy többlet. Ennek a többletnek vannak gyerekeik, akik szintén egy többletet hoznak, csak már elnyújtva egy kicsit az évek során. Én ebben a hullámban vagyok, mikor én jártam suliba, sokan voltunk egyidős gyerekek. Most ennek a hullámnak is jön a gyereke iskolába, megint egy többlet jelentkezik. Na már most ha kevesebb a gyerek, könnyebben felvesznek bárkit normál suliba. Ha több a gyerek, a problémásokat szegregálják. Így van az, hogy a fiam nem kell sehová, mert túl sok nála kevésbé problémás gyerek van. Ha tíz évvel korábban születik, nem lett volna ekkora gond.
e mellé jelentkezik az is, hogy több gyereknek van diagnózisa, könnyebb szelektálni ezen a vonalon. 10 éve a fiam a már említett gyogyós kategória lett volna a suliban. (bocsa durva jelzőért, de ebben biztos vagyok, hogy így hívták volna). De ott lett volna.
Nem hiszem, hogy jót tett volna a fejlődésének, ha egy ennyire ellenséges és állandó stresszes helyen kellett volna nap mint nap léteznie.
És ismét mondom, igen, a fiam jobban érintett, mint a tiéd. Sokkal látványosabb és mélyebb problémákkal küzd.

Dreamer,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, milyen igazad van ezzel a Ratkós hullám+több auti dg.-nagyobb szegregáció problémával kapcsolatban, nekem ez eszembe se jutott. (Viszont Dreamer nem mondta, hogy feleslegesen rohangálsz, akkoriban még voltak pl. kislétszámú osztályok is, bizonyos szempontból tényleg jobb volt akkor, bár tény, hogy ilyen közegben a "kisegítős idióták" lesz a téma.)

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Kimni: nézd meg a képeket a suli honlapján! Az alsósok napján kint volt a városi TV is, majd küldöm a linket, ha érdekel.
Anyukám szomszédjában lakik egy törpe lány, Z imádja őt. Anyu mesélt Zsófinak Z. fogyatékosságáról, hogy esetleg ne érezze rosszul magát a fiamtól jövő olyan, egyébként kedveskedő beszólásoktól, mint "Még mindig nem nőttél meg?" Zsófi nagyon helyes vele, megmutatta neki az autóját, elmagyarázta, hogy hogyan tudja vezetni. Mi már elvittük a srácokat a Láthatatlan kiállításra, azt is élvezték, Z.-t különösen érdekelte a Braille írás. Szerintem ő valahol mélyen nagyon tart attól, hogy testileg is különbözzön a többségtől, de ez hál istennek ez nem "undor" formájában jelentkezik.

Labolen: tökéletesen leírtad Z. álmainak napját, amit úgy tölthet, ahogy akar! :laugh: Mondjuk ő azért eszik, de ha lehet, akkor a gép mellett. WC-re is mindig az utolsó pillanatban rohan ki.
Ma reggel még kb. két percre elindított a gépet, de a böngészőt pl. már nem tudta használni, nem volt már idő. Erre megkérdezte az apját, hogy elviheti-e a gépét a suliba! :laugh:
Bejön még a rajzolás, TV nézés is, ha már lepattintottam a gépről. Magától nem hagyná abba. Ha pedig én kitalálok valamilyen irányított játékot, elmondom a szabályokat, akkor órákig is elvan a tesóval. De ezt magától soha, G. kérésére soha, csak ha én "parancsolom".

Labolen: nem lehetséges, hogy a mostani sulitok indítson felsőbb évfolyamot is? kevesen vannak hozzá az egykorú gyerekek?

Nyilván a fiad erősebben érintett. De én is láttam erősen érintett gyereket.
A fiú már hetedikes volt normál iskolában. Nem kommunikált idegennel, nem lehetett felügyelet nélkül hagyni, csak roppant egyszerű utasításokat értett meg. De mégis normál iskolába járt, mert csak ez volt anno, kb. hat-hét évvel ezelőtt. A tanár meg nem tehetett mást, minthogy tanította, és kezelte a helyzeteket.
Nem arról írtam kizárólag, hogy ti pörögtök feleslegesen, hanem hogy amióta van ez a sokféle iskola azóta a normál iskola tanárainak baromira megéri tehetetlennek és tudatlannak mutatkozni, és ezen az alapon nem fogadni, vagy kitúrni az ilyen gyereket. Ez a kényelmes.
A fiam is amint valaki felzaklatja, ma is kilép az iskolában a feladathelyzetből. Becsukja a könyvét, magára húzza a melegítője csuklyáját (mindig csuklyás ruhában megy suliba, másban nem hajlandó).és lefekszik a padra, vagy csak karba tett kézzel ül. Van, amelyik tanár tolerálja ezt, van, amelyik nem. Van, aki nem vesz róla tudomást, van, amelyik megpróbálja rávenni, hogy folytassa a munkát. Van, akinek sikerült, van, akinek nem.
Elsőben ilyenkor ő sem maradt a helyén, hanem lefeküdt a padlóra hanyatt, és lábbal tolva magát fel-alá kúszott az osztályban. De ezt csak kb. két-három hónapig csinálta, aztán már nem. Viszont az angolórán állandóan zörgött és csörömpölt, a vonalzóval verte a fűtőtestet, mert az angoltanárt utálta. (nem volt véletlen, hogy éppen őt utálta, egy önző nő volt, akinek csak saját maga volt fontos).
Szóval volt vele gond bőven, de a suli nem tehette meg, hogy nem fogadja. Valamit kezdeniük kellett vele, és mire meg már megelégelték volna, addigra elviselhetővé csökkentek a problémák. Manapság egy auti sajnos nem jut el odáig egy normál suliban, hogy megvárják, amíg beszokik.
PL. az, hogy a fiad egy hétig nem illett bele az osztályba, nem jelenti azt, hogy egy hónap múlva sem illett volna bele. Nyilván ha addig más normákat szokott meg egy osztály viselkedésére, akkor pont egy auti nem tud egy hét alatt váltani. Ez teljes képtelenség, hogy ezt várja tőle bárki is, főleg, ha egy számára ismeretlen tanárnak kell engedelmeskednie.
(Mint írtam, nálunk kb. két hónap volt az első osztályban, mire beszokott. De aztán másodikban is volt vagy két hét ha nem több, pedig ugyanaz a tanító néni fogadta, akit már megszokott. Harmadikban már fifikásak voltunk, és kértük a tanítás előtti első héten a napközit, és akkor így lerövidítettük a beszoktatás időszakot. Igaz, ő volt az egyetlen napközis a suliban, de legalább a korán kelést, az iskola épületét, azt, hogy tanárnak engedelmeskedik, azt megszokta ennyi idő alatt, és már csak a tanórán egy helyben ülés maradt a suliidőre.)
Szóval a muszáj elképesztően nagy úr, és nyilván a fiam kicsit boldogtalanabb alsós volt, mintha egy pihe-puha alapítványi vagy gyógyosztályba járt volna. De ez volt az ára annak, hogy iskolába járhasson, mert nem volt más lehetőség. De a tanároknak sem volt az a lehetőségük, hogy nem fogadják. Nekik is muszáj volt plusz terheket vállalniuk. Ma úgy tűnik nem muszáj, és így a többség elegánsan ki is mászik alóla.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Dreamer:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Dreamer: leírtam, hogy 10 évvel ezelőtt más volt az intézményi rendszer. Nem volt mindenki szegregációra ítélve, mert nem volt annyi gyerek. Most sokan vannak, lehet szelektálni. És ez nem tanárokon múlik, hanem rendszerszintű! Bizottságok döntenek a gyerekről, nem csak a szülők és tanárok. Leírtam azt is, hogy nem volt diagnózisotok, persze, hogy nem rakhatták ki. Minket fel sem vettek volna!
És nem értem, mit nem lehet megérteni, hogy nem ugyanazokkal a problémákkal küzd a fiam mint annó a tied. Csuklyát húz a fejére és csúszik mászik a padlón.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Nálunk otthon nem volt gond a beszédértéssel, sem a beszéddel már sulira. De elsőben jöttek olyan visszajelzések, hogy a gyerekre megpróbált rászólni a másik osztály tanára, és a gyerek nem értette meg, mit mond neki, semmit nem reagált. Akkor jöttünk rá kb. hogy a gyerek csak azoknak a kommunikációját érti meg, akiket már ismer, és kb. személyenként egyenként tanulja meg megérteni a felnőtteket, meg talán az osztálytársait is. Minket azért ért teljesen jól, mert már hét éve együtt él velünk.) A saját tanárnéniét azért érti, mert járt iskola előkészítőre, ahol kb. én voltam az asszisztense (anélkül, hogy tudtam volna róla, és egyáltalán tudtam volna, hogy lehet ilyen, hogy asszisztens), és az iskola előkészítő alatt, amíg én lefordítottam neki a tanárnéni mondatait, azaz kb. elmondtam neki ugyanazt még egyszer, "megtanulta" őt is.
Ezt a hátrányt mi feltehetőleg valamikor a negyediktől kapott auti spec fejlesztés alatt nőttük ki. Bár, elképzelhető, hogy már előtte is enyhült, mert valahogy a sok tapasztalatból képes volt következtetéseket levonni.
Az a helyzet, hogy sok dologban nem tudom, hogyan működik a fiam.
A minap észrevettem, hogy remeg a keze. Megkérdeztem, mi a baj, mire közölte, hogy neki már egészen kiskorától néha remeg a keze, és azon csodálkozott, hogy ezt nem vettük mi eddig észre. Hát... paff. (Mondjuk kiskorában nem maradt annyi ideig egy helyben, hogy meg lehessen figyelni a kezét.)

Egyébként mi is egy hullámcsúcson kezdtük az iskolát. Folyamatosan 27-28 fős osztályokban járt a gyerek. Tegnap mondta nekem, hogy neki, ha hatnál több ember van körötte, az már tömeg. El tudom képzelni, mennyire "élvezte" a 27 gyereket maga körül.

Ami a dührohamokat illeti, kétévesen voltak neki először. Egyszer felhúzta magát, megfogta a kisszékét, és belevágta a gyerekszoba ajtajának üvegébe. Nyolc milliméteres katedrál üveg volt, így "csak" össze-vissza repedt. Rendszeresen mentünk úgy haza a városból, hogy ő üvöltve húzatta magát. A dührohamok miatt vittem először pszichológushoz (meg mert nem aludt).

Sok mindenen átmentünk mi is, eszméletlen mélyről indultunk. Amikor megcsináltuk a tesztet, 9 évesen egy terület érintettsége jött ki. Ha négy évesen csináljuk meg, akkor is ennyi jött volna ki? Nem tudom. Két évesen egy katasztrófa volt, az biztos. De akkor is látszott, hogy az értelme ép, és ezek után meg sem fordult a fejemben, hogy valamit ne tudna megtanulni. Addig nem szálltunk le róla, amíg valami át nem ment. Nyilvánvalóan nem érezte jól magát fejlesztés közben igen gyakran. De aztán amikor megtanult valamit, és elkezdte alkalmazni, akkor meg neki is örömet okozott. A fejlesztés pár napja, hete, órája rossz volt, de utána jött X évnyi öröm abban a konkrét témában. Szerintem megérte. Ha mostanában beszélgetünk szerinte is, főleg mivel a fejlesztésekre nem emlékszik. Kb. semmire nem emlékszik a felső osztályig bezáróan. Ott se sok mindenre. Ami nem érdekli emlék, az kihullik. Márpedig az érzelmek nem érdeklik, tehát kihullanak.

Egyszóval én is megsértődhetnék azon, hogy azt írjátok, az én fiammal könnyebb volt.
Ezt könnyű úgy írni, hogy már csak tizenéves, fejlesztett állapotában láttátok.
Majd ha a ti gyereketek is tizenéves lesz, és többé kevésbé beintegrálódik az őt körülvevő közegbe, akkor elképzelhető, hogy megkapjátok ti ugyanezt pár olyan anyukától, akiknek a gyereke még csak három éves, és nem tudja, mihez kapjon.
Akkor majd talán eszetekbe jutok.