mik az első lépések

Sziasztok!
A kisfiam most lesz 4 éves és 1 hete kaptuk a diagnózist ami azóta is ott viszhangzik a fejünkben.
f84,9 autizmus spektrum zavar.
ezzel útnak is indtottak miután megkérdezték, hogy intézeti kereteken belül szeretnénk e a specifikus fejlesztését vagy a jelenlegi óvodánkban. alaptó okiratban szerepel az autizmus, ezért mi az ovit választottuk. az óvónőink nem érzik magukat elég képzettnek a helyzethez de mindent megtesznek, hogy segitsék az én kincsemet aki imádja az ovit, szereti a pajtásokat az óvónéniket. barátságos, szeretni való, kedves gyerek. néha irdatlan hisztikkel, késői beszédfejlődéssel, egyoldalú étkezéssel. mai napig legtöbbször etetni kell.de ami fogára való azzal nincs probléma.az oviban képes egész nap éhezni. az étel állaga nem mindegy, ha nem tetszik neki akkor kiköpi vagy ki öklendezi.
én nem látom olyan súlyosnak a helyzetet de mióta tudjuk a diagnózist, sok minden világossá vált. olyan dolgokat veszek észre rajta amit eddig nem. nagyon ritkán ismétli amit mondok, elmereng, a szemkontaktust sem tartja/ ez eddig egyáltalán nem tűnt fel/ elfogadom az orvos véleményét viszont nem tudom mi a teendőm. a hivatalos határozat postázása még nem történt meg de ez csak formaság. mik az első lépések? hogy tudom segiteni a gyermekem fejlődését, fejlesztését. olyan mintha kihúzták volna a talajt a talpam alól.

Szia Erdodiedina!

A bal felső sarokban lévő piros gombot pont erre találtuk ki. (Lehet, hogy pár link már nem jó, de azért többsége biztos.)

Köszönöm szépen. Elolvastam. Beszéltünk auti spec gyógypedessel. Szerinte mivel még kicsi és enyhék a tünetek lehetséges, hogy semmi gond nem lesz vele a későbbiekben. Ovi szerint nem tudnak nála eredményeket elérni viszont szeptember óta napról napra szebben beszél. Már verseket mond, énekel. Elértük a hangps érthető köszönést mikor belép a csoportszobába. Szerepjátékozik, hív játszani és partnerként kezel. Ezek mind az utóbbi 3 hónap fejlődései amit én itthon tapasztalok. Az ovodai viselkedését nem látom csak azt, hogy a gyerekek között játszik. Hogy velük e vagy csak közöttük azt nem tudom. Ovnők szerint nem követi a szabályokat. Ezt alá írom mert itthon is öntörvényű. De ettől még én nagy fejlődést látok.Szerintük vigyem speciális intézménybe mert nem lesz elég az utazó auti spec. Gyógypedagógussal az a pár órányi fejlesztés. De gondolom kapnak tőle javaslatokat majd, hogy tudják segíteni ők is a fejlesztést. Vagy nem tudom,, hogy van ez én így tartom logikusnak.

Amit írsz, az alapján én nem vinném speciálisba, nem indokolt.
Abban igazuk van az óvónőknek, hogy a pár óra a gyógypedagógussal nagyon kevés, de ők ott a csoporton belül nem igazán tudják megsegíteni. Ehhez általában jól jön egy asszisztens, aki segít a vizuális napirend használatában, a szabályok betartásában. Esetleg próbálhatsz kérni az igazgatótól (ha indokolt, akkor biztosíthat szakértői vélemény alapján az önkormányzat). Viszont ami még fontosabb, az az otthoni fejlesztés, tehát ha megtanulod a technikákat és segítesz neki, akkor az óvodai viselkedése is javulni fog. Ezt mondhatod is az óvodában, hogy elmész szülőképzésre és segíteni fogod, ehhez pedig kéred a segítségüket, pl. telefonnal fotózhatnak naplózáshoz, hogy fel tudjátok dolgozni otthon a problémás helyzeteket. Mondják el mi a gond és megoldjátok együtt.

Sziasztok! Először írok ide, ezért néhány szót magunkról. 4 éves kisfiunk januárban lett diagnosztizálva, egyenlőre Pervazívat kapott, de autista. Jelenleg a tanulási... bizottság behívójára várunk, mert most sima oviba jár, de jobb lenne neki a szegregált, mert jól fejleszthető. Beszéddel kommunikál, de nem a korának megfelelően. Nyugodt gyerek, kiborulások nem nagyon vannak, de eléggé zárt. Azért választottam ezt a profilképet, mert jól kifejezi az érzéseimet. Alapvetően boldogok vagyunk, de néha elindulok lefelé a hullámvasúton (aggodalmak, szorongás).

Az előzőekhez:
Sajnos minden az ovónők hozzáállásán múlik. Nem is értem, hogy hogyan lehet az alapító okiratban auti, ha az ovónők legalább egy auti továbbképzésen nem vesznek részt. Jó, nem kell mondani, a rendszer teljesen átgondolatlan. Szóval, ha az ovónénik nyitottabbak, akkor nem igaz, hogy ők nem tudnak eredményt elérni. Lehet, hogy nincsenek meg az eszközeik hozzá, de szerintem, ha akár csak auti spec. utazó gyógypedet sikerül szerezni, az is tud segíteni az ovónőknek, hogy mit és hogyan érdemes. Egy nem szakember, de nyitott és nem önhitt pedagógus, ha tanácsot, irodalmat kap, már azzal sokat elérhet. Persze tudom a realitást és az emberi oldalát is, de hátha. Nálunk kezdetben segítőkészek voltak, de aztán rájöttek, hogy mivel hivatalosan nem fogadhatnak autit, amint megkapjuk a bizottság véleményét, úgyis el kell vinnünk, azóta nem igazán törik magukat.

Sziasztok!
2 és fél éves a kisfiam, egy ideje sejtem hogy valami nem oké de mindenki csak nyugtatgatott. Most ott tartok hogy beleástam magam a témába és aggódom. Nem tudom eldönteni, hogy csak bele látok valamit a fiamba vagy tényleg problemánk van. Összeszedek pár aggasztó dolgot és várnék tapasztalt anyukáktól reflektálást.
Egyáltalán nem beszél a fiam. 1 éves korátol másfél éves koráig kántált monoton hangon, néha egész hangosan. Másfél éves korátol be nem áll a szája mégsincs 1 darab szava sem. Olyan sokszor mintha énekelne meg próbálja a hanglejtésünket visszaadni. Rendkivül aktív, folyton csak futna, a játszótéren is ez a kedvenc tevékenysége. Ragaszkodik sok aprósághoz pl nem ül a székre ha párna van rajta azt mindig ledobja, mindig megnyomja a csengőnket mielőtt belép a lakásba stb. Minden érdekelte ami pörgethető főleg a kerekek, de ma már rendeltetésszerűen játszik az autóival. Nevére nem hallgat, nincs félelemérzete. Időszakosan agresszív, volt fejbeverős korszaka a földbe, mostanában pofozza magát nagyon erősen ha valami nem tetszik neki. Nem mutat rá dolgokra hanem odahúzza a kezem a hűtőre pl ha éhes. Egyedül a repülőgépre mutat rá ha hallja a hangját. De nagyon bújós fiú, közvetlen mindenkivel. Nagyon várom a hozzászólásokat es előre is köszönöm!!!

Kedves barboca101!
Bár én nem anyuka vagyok, de azért írok. ?
Valóban olyanok a leírt tünetek, amik előfordulnak az autizmusban. Nyilván most nehéz ez az egész, de érdemes lenne egy szakembernek is látnia. Mivel még kicsi, nagyon jó időben vagytok, de mivel - gondolom - közeledik az ovi, tényleg meg kéne tudni, hogy hogyan lenne jó vele foglalkozni. Ha nem autista, akkor is érdemes lenne elkezdeni valamilyen fejlesztésre vinni, mindegy, hogy lesz-e diagnózis, vagy nem, az mindenképpen hasznos.
Az jó, hogy bújós, mert az mindkettőtöknek jó. A viselkedést is jól lehet fejleszteni, és ha megfelelő foglalkozást kap, akkor a beszéd is könnyebben indulhat meg, de vannak más kommunikációs eszközök is, amivel addig is tudtok kommunikálni.
Tudom, hogy nagyon stresszes most, nehéz időszak ez.

Szia Barboca101,

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok, nálunk tul.képp még nincs is "igazi" diagnózis, 3 éves kisfiunkat idáig látta egy gyermekpszichológus és két autizmusspecifikus gyógypedagógus (egyik élőben a másik Skype-on), mindhármuk véleménye azonos: enyhe ASD, magas IQ-val párosulva. Nagyon nehéz ezzel szembesülni nekünk szülőknek, művész házaspár vagyunk, és van egy kistesó is aki még csak 6 hónapos. Úgy döntöttünk, hogy szeretnénk diagnózist és SNI-s papírt is, az ezekkel járó előnyök miatt. Nyilván nem lesz a papír a gyerek homlokára ragasztva, az ovihoz, iskolákhoz, intézményváltáshoz sb. fog kelleni, ill. természetesen a támogatások miatt is fontosnak gondoljuk (pluszpénzek amik fedezhetik a fejlesztések, terápiák stb költségeit). Sajnos a járványhelyzet miatt ez a hivatalos diagnózis még a jövő zenéje. Jelenleg az oviba iratás az egyik aktuális gondunk, remélem, sikerül olyan oviba bejuttatni ahol van helyben fejlesztés. Szeretnék az itt lévő, nálam tapasztaltabb szülőtársaktól pár infót, tanácsot kérni: 1. Ti hogy tettétek túl magatokat rajta...? Sokszor érzem úgy, h. jobb volt, amíg nem tudtam, és csak azt gondoltam, h. egy okos, különleges kisfiunk van, aki kicsit más mint a többiek...ehhez képest elég lesújtó volt a szakemberek véleménye (még akkor is ha csak enyhe ASD-t mondtak). Nagyon nehéz elfogadnom, nem csak a saját helyzetemet hanem a gyerekünket, az ő állapotát is. Bármilyen hülyén hangzik, azt érzem mintha az ASD elvette volna tőlem a kisfiamat. Bennem van a hiba? Hogyan lehetnék elfogadóbb? Hogyan nézzek rá ugyanúgy mint azelőtt? Remélem valahogy túl fogok tudni jutni ezen és segíteni, fejleszteni stb. fogom tudni őt. 2. Hogyan viszonyuljak ehhez az egészhez? Hogyan fogok tudni optimistán élni, dolgozni stb. ...? 3. Hogyan kommunikáljam ezt mások felé? Az a furcsa érzésem van, h. az előítéletek miatt az a jó ha minél kevesebben tudnak róla, de ugyanakkor meg azt érzem, h. milyen szörnyű, h. titkolni kell és szégyenleni...hiszen nem tehet róla senki sem. És ebben az is benne van, hogy nem szeretném, h. sajnáljanak és szörnyülködjenek az emberek, ettől még jobban kikészülnék. Nagyon disszonáns érzéseim vannak az egésszel kapcsolatosan. 4. Hogyan őrizzem meg a családi harmóniát, a nyugalmat, a derűt, ilyen körülmények között, ezzel a tudattal és az ezzel járó rengeteg problémával? Nekem mint feleségnek, családanyának stb. kell összetartanom a családot, biztosítanom a megfelelő hátteret, otthoni kellemes nyugodt hangulatot, de ez hogy fog így menni, mikor rengetegszer vagyok a szituáció miatt ideges, feszült, türelmetlen, rosszkedvű...? Úgy érzem egész életemben eddig ez a legnehezebb szituáció amibe 36 évesen belekerültem. Előre is köszönök BÁRMILYEN tanácsot, infót, hozzászólást, biztatást a sorstársaktól!

Szia JSZV!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kedves JSZV!
Amiket érzel és gondolsz teljesen rendben vannak. Ez kezdetben ilyen. Mondhatom, hogy ne ess kétségbe, mert tényleg nem kell, de ez nem ilyen egyszerű. Elfogadás: ne aggódj, el fogod a gyereked fogadni előbb-utóbb olyannak, amilyen. Hiszen szereted. Ha autista (mert azért én megvárnék egy igazi diagnózist), rá fogsz jönni, hogy az autizmus nem vette el tőled, mert ő ezzel együtt az ami. Ami segít ebben: kezdj el tanulni. Lehetőleg "ellenőrzött" forrásokból. Meg kell tanulnod az "autizmust". Hogyan jár az agyuk, mivel segíted őt, stb. Amiket olvasni fogsz, azok nem mind stimmelnek majd. Aztán egy csomó minden először nem, aztán mégis. Légy türelmes magaddal is, és a környezeteddel is. Menni fog. Fontos, hogy az apukával együtt tudjatok működni. Együtt fogadjátok el a helyzetet, és együtt melózzatok, hogy könnyű legyen. Ami a környezetet illeti: ne titkold. A saját elfogadásodat is segíti, ha felvállalod. Először nekem nehéz volt kimondani másnak. De egy idő után könnyebb.
Nem tudjuk neked megmondani a tutit, mert mindenkinek más a helyzete, lehetőségei, gyereke. De azt elmondhatom, hogy az én fiam most 6 éves. Nem mondták rá, hogy enyhe autista lenne, de beszélő (nem korának megfelelően) és ép értelmű. Egyértelműen látszik, hogy nem olyan, mint egy átlagosan fejlődő, de nem is nehezen nagyon kezelhető. Mindegy: autista.
El kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy néha kimerítő, abszolút boldogok vagyunk vele. Az életünk megy a maga útján, nem hiszem, hogy rosszabb, mint egy nem autista gyerekkel. Más. Ha az ember át tud állni, ami szerintem művészetre fogékony embernek könnyebb, mert egy teljesen más gondolkodásmódot kell megismerni, akkor rengeteg öröme lesz benne. Nyilván hullámvölgyek is. Ovi, suli nem mindig könnyű terep. De nekem rengeteg pozitív csalódásom volt és van. Egyre vigyázz: kerüld el azokat a szülőtársakat, akik úgy érzed lehúznak. Akik azt mondják: majd te is megtudod milyen rossz ez. Kerüld el az ilyen mocsaras területeket!
Remélem, tudtam valami érdemit is írni, nem csak össze-vissza locsogtam.

Szia JSZV!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Csak bíztatásképpen: nem biztos, hogy 2-3 évig tart ez a nehéz időszak. Egyén és család függő. Kezdetben nem olyan könnyű, az biztos.

Jaj, persze, en sem gondoltam, hogy 2-3 evig tart ez a lelkiallapot...bocs, ha ugy jött ki. En csak magambol indultam ki :woohoo:

Sziasztok! Új vagyok, kisfiam szeptemberben lesz 4 éves. Diagnózis még nincs, de a pszichiáter szinte biztosra mondta az autizmust (fiunkat még nem látta).
Jól gondolom, hogy az első lépés egy autista specifikus gyógypedagógus keresése, aki majd remélhetőleg nyomon kísér minket sokáig. Esetleg tudtok ajánlani ? 17. kerületben és vonzáskörzetében elsősorban, de nem feltétlenül. Köszönöm!

Nagyon kevés autispec szakember van, és nem jó bárki, kimondottan autispec fejlesztés kell. Ez különösen akkor nehéz, ha enyhébb, beszélő a gyermeked, és nem szegregált intézménybe megy (EGYMI, tiszta auti csoport). Ott alapvetően megkapja a szakszerű fejlesztést, egy integráló, többségi intézményben szinte biztosan nem. Az nem sokat segít, ha vmi logopédus, vagy vki foglalkozik vele. Sajnos nem arról szól a dolog, hogy a kerületben van -e ember, hanem, hogy sikerül -e bejutni arra a nagyon kevés helyre, ahol van autispec fejlesztés. Sztem itt az oldalon nézd meg a fejlesztőhelyeket - itt , és próbálj végig mindenkit, de kb mindenhol várólista van ezeken a fizetős helyeken is, még akár a hivatalos diagnózis előtt sem árt elkezdeni felvenni velük kapcsolatot. Az ár kb 7000 Ft/alkalom mindenhol, ami kb 45 perc, erre is érdemes felkészülni. Az, hogy ti hogyan használtok auti spec módszereket, talán még fontosabb, mint a fejlesztés. Érdemes minél többet utánaolvasni, a fejlesztőtök is segíteni fog ezekben. Nem lesz egyszerű, mert bgyakorlatilag az otthonotakat, a gyereknevelést kell autizmus-specifikussá tenni, de érdemes, mert mind nektek, mind a gyereknek jobb lesz, és nagy fejlődést lehet elérni sok erőt, kitartást!

Kedves marcoverde,

Köszönöm a tanácsokat. Hát azt hittem kicsit egyszerűbb lesz.... Azért is kértem ajánlásokat, mert netes keresés alapján elég sok autista specifikus gyógypedagógus található. Na de hát melyikük jó is!??
Ha csak a linken található fejlesztohelyek megbízhatóak, és mindenhová várólista van, akkor nagyon tanácstalan vagyok...

Most már valóban több van annál, mint amikor mi kezdtük. Marcoverde azokat a helyeket ajánlotta, amiket mi ismerünk, próbáltuk, a fejlesztőik régen vannak a szakmában, tapasztaltak. Mostanában sok új hely nyitott, hogy a fejlesztőik szereztek-e tapasztalatot valahol, arról nem tudunk, lehetséges, hogy több évig dolgoztak már gyógypedagógiai iskolában (mondjuk ez sem jelent garanciát), de ezt az infót általában nem írják ki.

Értem, köszönöm. Első körben akkor azokon a helyeken próbálkozom.

Eurolina: Bocsánat, Szanyának igaza van; én csak magamból indultam ki, és elsősorban azokra gondoltam, akiknél lehet tudni, hogy profik, tapasztaltak Egyesével lehet próbálkozni, mert mióta létezik auti szakirány a Bárczin, biztosan lehet kifogni egyéniben is jót, csak ugye az kicsit lutri. Nem mindegy azért, hogy valaki már látott mindenféle autit, családot, sok tapasztalatot halmozott fel, vagy kijön a suliból, és akkor kezdi próbálgatni a szárnyait. Én amúgy a Symbó-t ajánlom, nekünk iszonyatosan bejött. Viszont: az is igaz, hogy mi a kicsit most egy fiatal lányhoz visszük, aki pár éve végzett, és egy EGYMI-ben dolgozik főállásban - ő elképesztően ügyes, de ő pl. ismerős, és így annyira "nem kockáztattunk". Viszont ő is a 8. kerületben dolgozik, az sincs valami hű de közel nektek.