Nektek mi ad erőt...

Kedves Edina, Frézia!

Januárban megyünk a Vadasba és mindenképp megérdeklődöm a szülőképzést.
Bízom a fiamban, és így van menni fog!!!

Szép napot mindenkinek!!!

Sziasztok!

Ahogy már korábban is gondoltam, és olvastam nagyon sok hozzászólást, valóban egyszer fent, egyszer lent. Legalábbis az elején mindenképpen.
Most lent időszak van sajnos.
Nap mint nap olyan szituációk vannak, amelyeket nagyon nehezen viselek és élek át.
A nagyobbik (lányom) énekelt a kicsinek (ő az érintett),és jön oda hozzám hogy anya nem is figyel a tesó. És majd megszakadt a szívem, hogy ezt most hogy magyarázzam meg neki. Nem bírom már előttük sem csak sírok és sírok. Hozza a zsepit hogy anya én meggyógyítalak ha fáj valami és megtörli a szemem és kérdezi megnyugodtál anya és simogat és átölel? Négy és fél éves. Istenem, mit kell majd még neki tudnia későbbiekben. Az tény, hogy idővel nagyobb lesz és jobban megérti.
Egy olyan éjszaka után történt ez a szituáció, amikor fél negykor nagy nehezen elaludtam és hétkor keltem. Mert ezen járt az agyam, hogy ezt nem hiszem el, hogy ezt mi kaptuk.
Aztán persze amikor "fent" időszak van, akkor belőletek merítek erőt. Hogy idővel már talán boldogan is lehet ezt csinálni.

Szerintetek az nagy bűn hogy azt mondogatom magamban mi lenne ha nem lenne a kisfiam, ha csak egy gyerekünk lenne. És akkor nem lenne ez......De közben most is a szÍvem szakad meg és azt gondolom Úristen, hogy gondolhatok ilyet. ???????????????????????????????

Nem fognak tudni beszélgetni, játszani úgy egymással ahogy alapesetben lenne.
Mindenre gondolok már, nem ezt szeretném egyik gyermekemnek sem. A nagy ebbe fog belenőni, a kisfiamra ha ránézek már sírok, tudom ezt nem szabadna de sajnálom.
Mivel 2 év 3 hónap van köztük (a nagy most középsős), már előre elképzeltem azt a szeptemberi reggelt, amikor majd jövőre egy óvodába mennek és ott állnak a kapuban, a nagy terelgeti a kicsit és bemegyünk, a nagy balra a kicsi jobbra a lépcsőn és igy viszem őket nap mint nap. Ez egy olyan kép volt bennem ami darabokra tört és ez szimbolizálja nálam azt hogy a kisfiam más.

Imádom őket, már ennél jobban nem is lehetne talán, tényleg.

Két dolgot szeretnék csak azt , hogy az egészség mellett a lányomnak egészséges gyereke és nem autista gyereke lenne.

A másik pedig, segíteni másoknak majd idővel, ha túlléptem magam is ezen. De ezeket olyan erős akarattal és vággyal szeretném, hogy majd ha eljön az idő úgyis írok róla. Lelkileg, pszichikailag.

Tanárképző főiskolára jártam, de alapvetően is megvan bennem az empatikus képesség és a segítő szándék mások iránt. Mindig is ilyen voltam.


Kérlek írjatok, mert most ez tart fent, hogy igenis nincs vége a világnak.

Lenne még egy kérdésem is: az értelmi épség milyen idős korban derül ki általában?
Az is érdekelne, hogy miért van az hogy valamit megért valamit nem?

Köszönöm, és jó itt lenni!!!

Kicsi még a lányod is, de szerintem megéri, ha elmagyarázod neki, hogy a tesót jelenleg még más érdekli, majd később szeretni fogja az éneklést is, egyelőre inkább mutass neki pörgő-forgó játékokat/nyomkodásra zenélő dolgokat/csikizd meg, szóval keressétek meg azt a pontot, ahol kapcsolódni tud hozzá. Azért ezt nem kell ennyire drámainak megélni ebben a pillanatban, mivel nem tudhatod, hova veszi később az irányt a fiad fejlődése. Ha begyorsul, ahogy a többség, akkor utólag nem is fogod érteni a korábbi kétségbeesésedet.

A "mi lenne ha" verziók mindenkiben felmerülnek, viszont ha a másik irányból nézed, tehát, hogy ha korábban a kevésbé optimista variációk is szerepeltek volna, most nem lenne annyira szomorú gondolat, hogy adott esetben másik suliba járnak majd. Hozzáteszem, hogy még semmi nem zárja ki egyelőre, hogy azonos suliba járjanak. Sokan csinálják azt, hogy alapítványiba íratják a nem auti gyereküket és akkor egy suliba járhatnak. Ill. olyan is van a nagyon enyhe autik esetében, hogy normál suliba járnak a tesók. Nem kell ezt a dolgot egyelőre elengedni, hiszen a lányodnak is több év ez még.

És az hol van megírva, hogy alapesetben jó tesók lennének? Mindenféle variációk vannak az életben, és mikor az ember eldönti, hogy belekezd a gyerekezésbe, akkor onnantól gyakorlatilag sodródik egy csomó dologban. Ezeket már nem mi döntjük el, csak alkalmazkodunk és felnövünk a feladathoz.

A lányodnak simán lehet nem auti gyereke, de ez még olyan távoli, hogy nagyon.

Az IQ-t nálunk olyan 3-4 éves kor körül nézték először. Még az ovikezdés előtt, úgyhogy inkább 3 év körül.

Értés: Nagyon sok mindent le tudnak venni a szituációból és úgy néz ki, mintha értenék a beszédet, pedig nem nagyon. A másik, hogy a gyakrabban hallott kifejezéseket megértik és következtetnek belőle. Lényeges, hogy röviden kell beszélni, minél rövidebb mondatok, adott esetben a lényeget külön megismételve, hangsúlyozva. Ha hozzá beszélsz, akkor arra hívd fel a figyelmet (szólítsd a nevén, guggolj le mellé, kerülj a látóterébe, finoman irányítsd, hogy nézzen a szemedbe).

Depi: Listázni kell a pozitív dolgokat is. Európában élünk, nem éhezünk, van minden, ami a létezésünkhöz kell, van orvos, van gyógyszer, az autizmust diagnosztizálják már és adnak némi segélyt is rá meg fejlesztéseket, nem pedig kidobják a gyereket a sziklákra a keselyűknek. A fejlesztési módszerek közt vannak kimondott hatásos technikák amiket tudunk használni. A net és a kütyük mind a segítségünkre vannak. Kismillió kutatás irányul az autizmus megelőzésének és "megjavításának" a módjaira. Az autizmus nem statikus dolog, a gyerek fejlődik. Nem hiányzik végtagja, érzékszerve, nem beteg. Van egy tesója, aki ha minden jól megy, akkor is támogatni fogja, ha másra nem számíthat. (Ha egyáltalán szükség lesz erre.)

Kedves Szanya!

Azt fogom tenni hogy összeírom a pozitív és negatív dolgokat ezzel az állapottal kapcsolatban és majd időszakonként a későbbiekben is. Azért hogy lássam: nem csak negatív oldala van.

Jó lenne egy olyan szülői csoport, ahol hasonló korú gyermekek vannak, 2-3 évesek vagy ovikezdés előtt állók, és most járnak az út elején. Szerintem nagyon sok tapasztalatot és információt tudnánk cserélni, amelyeken most megyünk át. Természetesen ugyanígy a nagyobb korú gyermekek esetében is hasznos lenne.
Ahogy olvasgattam mindig változik valami a rendszerben és ami mondjuk 4-5 éve volt az nem biztos hogy ma is így van, gondolok itt diagnosztizálás menetére, hivatalos ügyintézésre stb. Természetesen a nagyobb gyerekeknél vagy sulikezdés előtt állóknál is más lehet ma már a helyzet mint ami mondjuk 5-7 éve volt.


Kedves Szanya!
Megerősítesz így hozzászóláson keresztül is!!! Köszönöm!!!!

Az jó gondolat!

Szokott lenni szülőképzés, ezeken többségében kezdők vesznek részt, akik a képzés szüneteiben meg utána tudnak beszélgetni és néha szülőtalálkozók is vannak. Igazából olyat még nem nagyon láttam, hogy kitartóan működtek volna ezek a csoportok. Van néhány kitartó szülő, aki szervez ilyesmit, de a résztvevők (úgy, ahogy itt a fórumon is) többségében csak akkor vesznek részt ilyesmiben, ha épp "helyzet van". (Friss diagnózis, ovikezdés, iskolakezdés vagy problémahegyek.) Tehát a dolog nem kiegyensúlyozott, én a magam részéről azért is hagytam abba az autis talik szervezését. (Lehet, hogy még lesz, azért nem zárom ki.) Helyi egyesületeknél szokott lenni még program, azt meg lehet nézni. Egyébként tanulni csak a tapasztaltabbaktól lehet, "kortárs"-tól nem. Nekem a "mentorom" Edina, akinek jó pár évvel idősebb a fia.

Változást én az elmúlt kb 7-8 évben semmi érdemit nem látok. (De azért a remény hal meg utoljára.)

Örülök, ha tudok segíteni. Ha majd tapasztaltabb leszel, akkor ahogy írtad is, Te (is) fogsz segíteni az akkori kezdőknek.

Kedves Kjazmin,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szia, nekem is Aspergeres a kisfiam. Pranaval kezelem hetente 3x. 1 ev kb. a terapia ideje, nagyon sokat segit. Ha erdekel keress meg priviben. Szeretettel:)

Szia. Mi az a Pranaval? meg lehet kérdezni? érdekelne.

A prana
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

kjazmin! Ismerős érzéseket írtál le lassan fél évvel ezelőtt! Ezeket érzem én most

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok!

Nagyon régen írtam, és azért írok most ide, hogy lassatok igenis túl lehet lenni a kezdeti nehéz időszakon.
A kisfiam egy évvel ezelőtt még nem beszélt, pár hónapja már minden szót mond. Vannak kommunikációs helyzetek is, de alapvetően meg nem kommunikál. Rengeteget fejlődött egy év alatt, és én is máshogy állok a dolgokhoz. Pozitívan, nyitottan tekintek az állapotára. Minden apró fejlődésnek örülök, és nagyon sokat foglalkozok vele. Át kellett rendezni a gondolataimat, hogy ne azt várjam el tole mint az nt tesojatol. Rengeteget olvastam a témában,kezdek képben lenni az autizmusrol. Szuper fejlesztőnk van, (heti 2 egyéni) és ezen kívül a Vadaskertbe járunk Pecs oktatásra havonta. Ezen felül itthon kötetlenül foglalkozunk vele jatekosan fejlesztve. Mi ad erőt? Az, hogy bízok benne, és feltétel nélkül szeretem.!!!! Szép estét Nektek!