Autizmus mindennapok

Lucy, nálunk pl nem volt visszaesés a fejlődésben. (huha, lehet,hogy Kecsenge írta, bocs, ha elrontottam...)

Kimni: Bocs, valamiért én teljesen abban a hitben voltam, hogy a férjed már tegnapelőtt éjjel elment. Valamit félreolvashattam. Nem is értettem, hogy hova pakoltok már megint! :blink: :laugh:
Szerintem az éjjel után még ez az első nap lesz nehéz. Kitartás!

Bár soha nem PECseztünk, én úgy látom, hogy ez a módszer egy már beszélő gyereknél is elősegítheti a nyelv és a világ összefüggéseinek jobb megértését. Szerintem egy nagyon jó logikai fejlesztő eszköz is. És könnyű erről átnavigálni a feladatokra aztán.

A funkcióvesztés nem a képesség valós elvesztését jelenti általában, azt hiszem, hanem azt, hogy egyes események, tapasztalatok miatt elveszti a motivációját egyes dolgok iránt.

És mindig fejben kell tartani, hogy az, hogy a gyerek nem beszél, és nem jelez vissza, nem jelenti azt, hogy nem is ért. Egy bácsi az utcán mondta egyszer a fiamra: figyeljük meg, ez a gyerek olyan, mint a szivacs, mindent felszív, csak még nem ereszti vissza.

Ami a pisilést illeti, roppant macerás célozni, amikor ugye eleve a nyomás is változik. (Muszáj belemenni a részletekbe). Az elején messze lő, a végén meg már csak csorog. Neki meg meg kell változtatnia a teste helyzetét is szinte, hogy beletaláljon. De pl. otthon lehet nyáron gyakorolni egy bármilyen bilivel, küblivel.

Labolen, nem csodálom, ha követhetetlenek vagyunk Felkeltek közben a gyerekek, a nagy sír, hogy fáj a hasa, a kicsi rémülten rohant ki a szobájukból, hogy Apa már elment? Huh... tök jó, van egy honlap, ahol real time lehet nézni, hogyan repül a repülő és hol tart. Éppen Belgium fölött van és követjük, ettől megnyugodtak a gyerekek.

Dreamer, a PECS-hez: mi ezzel kezdtük a max 20 szavas készletünket feltúrbózni és ténylegesen beszélni, kommunikálni. Pár hónapig ment rendszeresen én is csináltam vele (és a tesóval is ) minden nap, nem csak a fejlesztő pedagógus, aztán hip-hop elhagyhattuk, mert minket már csak hátráltattak a kártyák. DE! A mai napig része a fejlesztő programjának, benne van a "tanulós táskájába" az Én-könyvvel együtt, és ha kimaradna az órán, akkor kéri. Sokat segít a nyelvtanban is. Én is úgy gondolom, hogy feltétlenül szükséges pl. egy jól beszélő aspinak, bár nálunk életet mentett.

Lucy: a vizuális segítségek és az agyi érés együttesen hoztak sikert a fejlődésben. A rágást kb. fl éve hagyta abba, nekünk az éjszakai szobatisztaság volt inkább nehéz, de a szülinapja óta (május eleje) nincs "pisialátét" (ő nevezte így a gumilepedőt), megbeszéltük, hogy nem tudok annyit mosni, büdös lesz az ágy meg a szoba, és most nagyon ügyes ebben is! A vizuális segítségek közül ezeket használtuk: PECS, napirend, én-könyv, szabálykártyák. Mi nem folyamat ábráztunk, viszont a mai napig sokat rajzolok neki, ha valamit nem ért. Most már ilyen téren is önkiszolgáló: megkeresi a neten, amire kíváncsi! Ilyenkor mindig ott ülök vele, nehogy valami hülyeséget tanuljon meg. :blink:
Türelem, türelem, türelem! Volt, hogy én azt hittem, sosem fogok vele beszélgetni, ma meg néha azt kívánom, hogy csak öt percre fogja be a száját! :laugh:

Kecsenge, írtad, hogy nem mindig értesz egyet a szakemberekkel, nem akarsz szembe menni velük. Nem akarlak lázadásra buzdítani, de Te ismered a legjobban a gyerekedet, szerintem sem mindig van feltétlenül igaza annak, aki mondjuk kétszer találkozott vele. Finoman meg lehet mondani, ha valami szerinted nem úgy van, de csak óvatosan, mert a szakemberek, természetesen tisztelet a kivételnek, nagyon a szívükre tudják venni, ha egy laikus anyuka visszaszól. Ilyenkor leszünk problémás szülők, ennek meg csak a gyerek issza meg a levét. Én ezt oviban tapasztaltam. De a gyereknek te vagy az anyja, hallgass az ösztöneidre és állj a sarkadra. Persze csak óvatosan!

Labolen: péntek du. én is videóztam, mi a 3. szülinapot néztük meg. Én úgy vettem észre, hogy Z. kb. másfél éves koráig normálisan fejlődött, egy évesen úgy 20 1-2 szótagos szó, aztán stop! Vissza nem lépet, de beszéd terén két és fél év parkolás. Kézzel-lábbal próbálkozott (odahúzás, ha akart valamit), de adekvát beszéd semmi.
Nekünk egyébként a mozgásfejlődésünk volt érdekes: babaként az átfordulások, kúszás, ülés mind megvolt, aztán 10 hónaposan elkezdett profin mászni. Ugyan fel is állt ekkor, kapaszkodás nélkül topogott egy helyben egy évesen, de 17 hónaposan indult el önállóan. Addig úgy mászott, hogy szó szerint futottunk mellette. Vittem gyógytornászhoz, azt mondta, hogy ne aggódjak, a mászás tök jót tesz a gerincnek meg a koordinációnak. Hát, a tartása tényleg szép...

Szanya: nyugtasson meg a tudat, hogy Zalán a Te fiad korában még annyit sem beszélt, mint ti most. Az ő motivációja (TV, rádió) kb. egy éve ilyen erős, írtam is, hogy a tavalyi nyár nekünk mérföldkő volt. Ha sikerül rájönnötök, hogy mivel lehet húzni a fiadat, akkor valószínű ti is robbantok! És én is tapasztalom, hogy a kommunikáció javulása egy csomó egyéb fejlődést hoz magával. Egyszer biztosan tudja majd közölni, hogy miért nem akar darabos ételt enni és akkor még egy terület kipipálva.

Kimni:Megnéztem tegnap azt a két videót, amit a hétvégén felraktatok. A vörös hajú aspi lány beszél az elvonulásról a saját világba. Ugyan azt mondta el, amit Te leírtál Szanyának! Én reggel autózgatás közben azon gondolkodtam, hogy képes lennék-e én annyira kikapcsolni, mint az a lány zenehallgatás közben. Szerintem soha! :whistle: Sajnos! Látom a fiamon, mikor előjön a fürdőszobából ejtőzés után, hogy ki van cserélve! Én még sosem voltam olyan állapotban, mint ő ilyenkor. És ugye nem is érdekli őket, hogy valaki furcsán néz rájuk ez miatt. Na, ezt a képességet nagyon irigylem a fiamtól! :laugh:

Kimni, én úgy sajnálom a gyerekeiteket. Skype-ozzatok sokat... Mikor kell munkába állnia a férjednek? Remélem, adnak pár nap pihenési és berendezkedési lehetőséget.

Introvertáltság: ez nem áll. Valami másról van szó, mert kimondott extrovertált a gyerek, csak ezt nem láthattad. Folyamatosan mozgat minket, a minimál szókincsével is képes állandó jelleggel ugráltatni. Ha nem szórakoztatjuk, unatkozik. Feltételezem, egy introvertált gyerek jól elvan magában. Az oviban is simán eljátszik bárkivel, a felnőttekkel még kommunikál is. A belső hangjai viszont lehetnek hangosak, sőt, a beszédnél minden zajt is erősebben hall. Ez biztosan nagyon zavaró. Ami nálatok a tévézés, busszal játszás, az neki amikor pl. jön egy repülő. Szövegelhetek én bármit, ő rohan az ablakhoz és nézi. Láthatóan nem jut el hozzá azonkívül semmi. Néha tévéreklámok alatt is van ilyen.
Azt nem tudom, hogy a helyzetem mennyire nehéz, csak az a biztos, hogy irtó bosszantó.

Tomger, köszi! Utcai autó!!! Nagyon jó!!! :laugh:

Dreamer, valóban nem mindig van összefüggésben a nem értés és a nem válaszolás, de azért nagyon gyakori. Nekünk pl. azt mondták az óvónők, hogy látják, hogy már mindent ért (év elején meg még látták, hogy nem). Ez egyértelműen nem igaz, sokat fejlődött, de hogy mindent értene...

Dreamer: kimaradt egy fontos szó az előző hsz.-emből!
"Én is úgy gondolom, hogy NEM feltétlenül szükséges pl. egy jól beszélő aspinak, bár nálunk életet mentett."

kimni: Vicces ez a légi folyosós honlap, az öcsém és egy régi kollégám azon él, a volt kollégámnak ez a képernyővédője!
Remélem hamar át tudtok állni az új családi formációra és nem lesz sok feszültség! Kitartást hozzá!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bíztatást és a jó tanácsokat! Bejelentkezünk máshová is (a Koraiba gondoltam). Sajnos anyagilag nagyon össze kéne szedni magunkat, egyelőre nincs terv, de jár az agyam.

A bőrtünetek: hypo-, és depigmentált (azaz fehér és barna) foltok. 6 hónaposan vettem észre a barnákat. Bújtam a netet, először neurofibromatózisra gyanakodtam (az is ronda betegség, de nem jár értelmi sérüléssel). Elmentünk szakorvoshoz, aki megfigyelést javasolt. A papírra már ráírta a hypopigmentált foltokat is, amit én még nem vettem észre, de nekünk nem mondott semmit. Aztán nekem is feltűntek a fehér foltok is, a neten továbbkutakodva ráakadtam a Sc.Tuberousa-ra, láttam, mivel jár. Eszembe jutott a viszonylag távoli, fogyatékos rokonunk. Kértem anyukámat, hogy kérdezzen utána, mi a baja. Anyu még az előző betegséggyanúnál tartott, a Sc. T.-t nem mondtam neki. Megkönnyebbülten hívott fel, hogy ne féljek, nem neurofibromatózisban szenved a rokon. Hanem Sclerosis Tuberousában...

19 hónaposan jutottunk el TSMT-re. Ott a kislányom számomra döbbenetesen jó formát "futott", irgalmatlanul sokat beszélt, feladathelyzetbe lehetett hozni, mindent megcsinált. A terapeuta azt mondta, hogy 2,5-3 éves gyerek szintjén beszél. (Na ezt meg a másik oldalról éreztem komoly túlzásnak, de persze örültem nagyon.) Ennek ellenére 100%-ra mondta, hogy autista.
Nekem azért annyira fontos a beszéd, mert a sok rettegés mellett ez az, ami jelenleg, egyelőre biztos pont, aminek örülhetek, ami most jó, sikerélményt nyújt mindkettőnknek. Ezért tartok a PECS-től.

Táplálékallergia vizsgálatokon még nem voltunk, de három hónapja nem kap semmilyen tejterméket (kivéve anyatejet), se glutént. Viszont úgy tudom, kazein az anyatejben is van. Napi kb. 4 dl-t eszik, és én eszem tejterméket, fogalmam sincs, hogy ez befolyásolja-e.

@Kecsenge

A beszédbe lehet is kapaszkodni, szerintem rengeteget fog segíteni: rengeteg autista merevségeit azért nem lehet kezelni, mert nehéz rájönni, hogy mi a problémája; ha a kislányod elmeséli az érzelmeit ,félelmeit, akkor sokkal könnyebb kezelni a problémákat. Sok fejlesztés alapvetően erre irányul; ha ezt már nem kell annyira keményen gyűrni,akkor máris sokkal beljebb vagytok, és a prognózis - ha szabad ezt szörnyű szót használnom:) - is nagyon jó.Azért így sem tökéletes a dolog: a fiam pl. minden félelmét elmondja, de sajnos nem feltétlenül lehet mindegyiket eloszlatni (vagy néha azon gondolkozom,hogy tényleg az -e a probléma, amit mond). Most pl. visszaköltözött hozzánk aludni (hurrá...), azt állítja, hogy attól fél, hogy bejön este a szobájába egy néni (akit nagyon nem szeret, az óvodában látta egyszer) és megfogja a lábát.Pedig 2 sólámpát is üzembe helyeztünk neki a kedvéért,hogy sötét ne legyen,stb,de már ez sem jó. Nem tudom ,hogy nem azért mondja -e, mert egyébként is komfortosabb, megnyugtatóbb neki nálunk..
Annyira irigylem amúgy azokat a szülőket, akik elolvasnak egy-két mesét a gyereknek, aztán az simán megy magától lefeküdni.. Így az esti altatás akár egy 2+ órás procedúra is lehet nekünk..
Még visszatérve a beszédhez: a vizuális segítségek ettől függetlenül szerintem nagyon sokat érnek, több szülővel is beszéltem, akinek jól beszélő auti gyerekük van és eleinte nagyon idegenkedtek ezektől (vagy nem is kezdték el, mert minek).Mi pl. egyált. nem akartuk használni a napirendet, és hasonlókat, mert teljesen feleslegesnek tűnt, így hogy a fiam teljesen jól beszél, de végül nagyon sokat segített. Látjuk már, hogy hiába jó a beszéd , a verbális információ egész egyszerűen nem úgy csapódik le benne/bennük, mint ahogy képzeljük, és igazán tudatosítani különböző dolgokat úgy tűnik képekben tudnak igazán feldolgozni. Egyébként is teljesen képszerű Marci gondolkodása (bár gondolom ez elég általános autiknál), ami félre is viszi, pl. : a "megúszta" szónál pl. uszodára gondol, és nem érti (vagy mást ért alatta) pontosan, hogy miért ,mire használjuk. Alapvetően minden metaforát rendkívül viccesnek tart.

A PECS-hez kapcsolódóan: javítson ki, aki jobban ért hozzá, de én azt hittem,hogy a rendesen beszélő (kommunikáló) gyerekeknek nincs szükségük PECS-re, mi sem használtuk pl. Javíthat ez valamit jól beszélő gyerekeken is?

Van egy kis mondat-malőr:)
szal
:Látjuk már, hogy hiába jó a beszéd , a verbális információ egész egyszerűen nem úgy csapódik le benne/bennük, mint ahogy képzeljük, és bizonyos dolgokat úgy tűnik képekben tudnak igazán feldolgozni.

Lehet esetleg olyan funkció,hogy hozzászólást utólag lehessen editálni, mint a face-en?
Imádom ,amikor a mondat második felére elfelejtem, hogy mit írtam az elsőben:)

Marcoverde, sajnos itt a felhasználóknak utólagos módosítási lehetőség nincs (vagy legalábbis még nem találtuk meg).

Szerintem általánosságban minden autinak jól jön a vizuális segítség, sőt, tulajdonképpen mindenkinek jól jön, gondoljunk a KRESZ táblákra vagy egy képekkel folyamatábrásított receptre. De spec. a PECS az nem olyan, aminek jól beszélőnél (megfelelően kommunikálónál) értelme lenne szerintem. Feladatozáshoz használható, segítheti az olvasás tanulást is, de a fogalmazási készséget egy beszélőnél javítani nem fogja, lévén a magyarban nagyon alacsony szintig használható. Ha egy gyerek nem tudja kifejezni az érzéseit szóban, arra esetleg még jó lehet, bár szerintem a PECS-es és általánosságban a képes érzelemábrázolás még NT-nek is értelmezési nehézséget okoz, ha nincs aláírva, hogy mit jelent. Nekünk van 3 készletünk érzelemábrázoló rajzokból és fotókból. Az alapérzelmeken kívül én magamtól nem tudnám megmondani, hogy a többi mi akar lenni. Lévén ezeket a fotókat nem valós helyzetben készítik, csak nagyon jó színész tudná megfelelően bemutatni, de akkor is hiányzik a környezet és a folyamat, ami érthetővé tenné az arckifejezést.

Összetett dolog ez és kizárólagosan semmit nem lehet használni. Kecsenge, komplex terápiában kell gondolkodni. Olvasd el a fejlesztési típusok menüt és a Tedd, nézd... című könyvet, az sokat segít.

Marcoverde, boldog névnapot a kisfiadnak!

Marco:
Szintén boldog névnapot marcinak!

Javítsatok ki, ha nem így lenne, de talán mi vagyunk az egyetlenek itt a fórumon, akinek a PECS nagyjából azt az eredményt hozta, amit vártunk. A legbonyolultabb, nyelvtanilag helyes mondatok, amiket mi elértünk. kb. ezek voltak: Kérek 10 piros gumicukrot., Hallok egy halk macskát., Látok 3 piros mozdonyt. Az ilyen egyszerű, kissé összetettebb mondatok most is helyesek grammatikailag, de ennél bonyolultabb, névmásokkal, igekötőkkel, tárgyesettel tűzdelt mondatokra tapasztalataim szerint a PECS már nem alkalmas, így nem tudom vele tovább tanítani a fiamat. Kitartóan javítgatjuk a hosszú mondatatit, vannak ugyan jellemző visszatérő hibái, de azért javulgat. Eredetileg Amerikában fejlesztették, az angol nyelvvel az egyszerűbb ragozás és a kötött szórend miatt magasabb szinten is lehet használni, mi már ennél tovább nem mentünk.

Az éjszakai átmászkálás nem auti spec, tapasztalom: Zalán már 2 éven nem vándorol, a tesó annál inkább! Egyébként tök érdekes, az én fiam meg csak a teljes sötétségben tud elaludni. Azt mondja, napközben azért nem alszik itthon, mert besüt a nap. Hát igen, az oviban redőny van, ott bezzeg ő az első, aki elalszik, és utolsóként mindig ébresztik!

A jelzős szerkezetekig mi is eljutottunk, aztán én már a hallok-látokkal nem foglalkoztam, mert magyarul ilyen nincs. Ez tipikusan angol kifejezésmód. Tulajdonképpen nem vagyok benne halálbiztos, hogy nálunk a PECS miatt indult be a beszéd annyira, amennyire. Mert mikor elkezdtük, akkor azt is elhagyta, ami volt, és utána ugyan szépen kirakta az összetett mondatokat, amiket kellett, de még csak nem is echolálta. Lehet, hogy azért elraktározta magában és később azért tudta mondani magától is, nem tudom. Egy biztos: csomó olyan szót használ aktívan, amit PECS-el nem tanítottam, viszont vannak olyanok, amik benne voltak a PECS-ben, mégis rosszul használja. Pl. nem azt mondja, hogy kérem a vonatot, hanem "a vonatot", ellenben, ha segítségre van szüksége, akkor "anya kérem" a segíts mellett. Nekem az a benyomásom, hogy ő inkább hallás után tanul beszélni, nem annyira az alapján, amit lát, viszont panelekben. Annak ellenére, hogy jelzős szerkezeteket kreatívan is tud képezni, most nem nagyon gondolom, hogy ebből valaha kreatív nyelvhasználat lesz.

Viszont nagyon praktikus a napló aláírás PECS-el. Ha most nem is érti, lehet, hogy később fogja. A PECS-es feladatozás igazából nem vált be. Szerintem egyszerűen hiányzik a fejéből ez a rész, én meg fejre is állhatok, akkor se lesz meg.

Viszont az abszolút nembeszélőknek vagy minimálisan beszélőknek nagyon fontos! Mikor a fiam még csak pár szót tudott használni, akkor jól jött neki, hogy van egy könyv, amiből el tud kérni mindent. Még ha a beszédén nem is lökött olyan nagyot, mint vártam, de legalább tudott kommunikálni egy magasabb szinten, mint ami neki akkor adott volt. Otthoni környezeten kívül ez iszonyúan fontos. És amelyik gyerek képes a kommunikációra és a motivációja is megvan, az fog is beszélni, lám, az én fiamnak is visszajött a beszéd! (Ezt most azért írtam, hogy nehogy félrevezessem az olvasókat, akiknek még ilyen szinten van a gyerekük. Sajnos még mindig vannak gyógyped.-ek, akik nem javasolják a PECS-et, mondván visszavetheti a beszédtanulást. A nulláról? Hova??? Az ilyen gyógyped.-eknek szívem szerint javasolnám, hogy létezzenek pár napig leragasztott szájjal, érdekes tapasztalat lehet.)

Szanya: még jó, hogy engem nem hozott össze a sors olyan gyógy.peddel, aki elvette volna tőlünk a vizuális segédleteket! :woohoo:
Az én félelmem is az volt PECS-szel, hogy ha rájön, hogy tud képekben legalább alapfokon kommunikálni, az neki elég lesz, és beszélni nem fog. Aztán hiába pakolta villám gyors sebességgel a kártyákat a tépőzáras csíkon, csak rájött, hogy szóban gyorsabb, meg nem kell cipelni mindenhová a mappát. A miénk ugyanis felduzzadt A5-ös méretű gyűrűs könyvről A4-re. Hát, ennek már van súlya!

Ami még érdekes a beszéddel, hogy nagyon későn, 6 évesen jöttek csak a kérdések. Nem csak az értelmesek, úgy általában a kérdések.

Champ, ez valóban mázli! Hogy mi milyen gyógyped.-ekkel kerültünk össze az elején, az no comment. Még mielőtt biztos lettem volna benne, hogy auti, azért már voltak feltűnő dolgok, már egész pici korától gyanakodtam, emiatt, meg amúgy is szocializációs fejlesztés céljából 1,5 éves korától jártunk zene és tornafoglalkozásokra. Itt sikerült összefutni egy olyan nővel... Nem részletezem, ezt max. priviben lehetne... Az ember ne akarjon spórolni. Ugyanis elég gyorsan rájöttem, hogy az Autizmus Alapítvány sokba kerül, és próbálkoztam mindenfele, hátha valahol lesz olcsóbban is hasonló. (De spec. ez a nő még az Alapítvány előtt volt.) Hosszú távon rájöttem, hogy nem spórolni kell, hanem többet keresni. Sajnos. Más kérdés, hogy sikerül-e. Nem annyira...

Igen, nálunk pontosan ez történt, hogy rájött, hogy képekkel is tud kommunikálni, "ó, hát akkor nem kell beszélni, de jó!" és hónapokra elnémult, de aztán ő is rájött, hogy szóban gyorsabb, meg több dolgot tud közölni.

Ezt jó, hogy mondod! Akkor még van remény! Ugyan kérdez néha (mi ez, hol van, hová lett), de nagyon ritkán.

Sziasztok,
tegnap este rajzoltam le egy-két szabályt, amit ma már meg is néztünk.
Remélem, tényleg hamar belejövök, köszi, Szanya .
Champ, ez szuper, igen, én is bízom benne, hogy magától is okosodik, és sikerül segítenem is neki.
Beszélni összetett mondatokban beszél, azzal nincs gond, de pl. még mindig zömmel egyes szám második személyben magáról, és rólunk vagy egyes szám elsőben, vagy jellemzően azt mondja, hogy pl. "Anyu vegye le a könyvet!", azt, hogy vedd le, hozd ide stb. nem.
Megtanítottuk neki a "Légy szíves, anyu/apu..." és a "Kérem szépen..." mondatokat még régen, és ezeket variálja azóta is. Megszólítani nem nagyon szólít meg minket, ezt valakitől talán olvastam szintén, kicsit fura szerintem.
Tegnap találkoztunk a szomszéd kisfiúval és a mamájával (vidéken vagyunk a mamánál), és az apja szólt neki, hogy nézd, ki van itt, erre a kisfiam boldogan mondta, hogy A. és a mamája, odament, a nénit megpuszilta, a kisfiúra, aki egyébként vele egyidős, rá sem nézett. Leguggolt, elkezdett a porba rajzolni, azt mondta, szivárványt.
Kérdezte tőle a néni, voltatok sétálni, erre a kisfiam felkiáltott: "Mi van a rókalyukban!", mert láttunk azt is sétánk során. Szóval rengetegszer előfordul,hogy teljesen másról kezd el beszélni,mint amit kérdeznek tőle. Mi ismételjük a mások kérdéseit,akkor sokadszorra válaszol rá. Tipikus még az is, hogy reggel azzal ébreszt, hogy "Mikor volt a kisoroszlán?", vagy valami hasonló, mesére utaló kérdés.
Ma sajnos, hiába mutogattam el neki a szabad és tilos szabályokat, beletépett kétszer is könyvbe, jelenleg ez a legnagyobb gond, nem lehet egyedül hagyni abszolút, max. ha leporellót adok neki.
Vizuális segítség terén szerintetek mi lehet hasznos?
Ma fotózgattam,miket csináltunk, azt kicsiben kinyomtatom, és csinálok neki élménynaplót ,legalábbis ilyesminek képzelem. Szabályokat lerajzoltam neki, azt többször megmutatom majd. A vizuális segítség alatt a Boardshare-t értitek?
Gondolom, majd szülőtréningen lesz szó ezekről, de addig is tűkön ülök, mit kezdjek el, hogy segítsek. Félek,hogyan boldogul majd az oviban, nagyon szeretnék mellé asszisztenst. Szerintetek ki lehetne valahogy ezt "bulizni"?
A rajzolásra rákapott most kicsit, talán mert a TSMT legújabb sorozatában van gördeszkával kombinált rajzos feladat, és ez hozta meg a kedvét. Nagyon örülök neki, tényleg ahogy Labolen írta,én is így érzek, minden apró dolog igenis nagy lépés,az ember örül neki. Bevallom őszintén, nekem az is megfordul a fejemben, hogy milyen igazságtalan a sors,hiszen ahogy itt is látom, odafigyelő, gondos szülők vagytok, remélem, mi is vagyunk, és mégis gond van, más tesz rá nagy ívben, már elnézést, hogy fejlessze, fogalkozzon vele, és mégsincs gond. Persze ez csak egy elkeseredett gondolat néha, alapvetően én maximálisan elfogadom, igyekszem, a kisfiam dolgait, dehát közösségben kell azért boldogulnia, és sajna az elfogadás nálunk még gyerekcipőben jár. A másik, ami okoz nekem keserű perceket, az a miért. Nekem volt egy szülés utáni depresszióm, arra is gondoltam, talán ez is bejátszott a kisfiam fejlődésébe, de azt mondjuk nem hiszem, hogy ez okozhatna autizmust. Mégis, annyiszor gondolok arra, mit kellett volna másképpen csinálnom, és akkor talán nem alakul így a dolog.
Ne haragudjatok, ha kicsit negatív voltam, de talán más is foglalkozott ilyesmivel az elején, ezeket a gondolatokat megpróbálom elhagyni, és csak a jövőre és a fejlesztésekre koncentrálni, hiszen jobban szeretem a kisfiamat, mint bárkit valaha, és mindent megteszek érte, ill. megteszünk,mert ebben a férjem is partner, noha olyan aktívan nem vesz részt az ötletelésben, mint én, inkább várja a recepteket,mit és hogyan kell csinálni.

Az én fiam elsőtől tanul angolul. Nem részletezném, mennyire volt ez eredményes, amikor még közben logopédushoz is járt, mert a magyar se ment jól. A tanárnéni sem volt a toppon empatikailag, az biztos. (Amikor fogadó órára bementem hozz, neki az volt a lényeg, hogy ő mikor érzi magát jól egy órán. Az ilyen típusú pedagógustól kiakadok.)
Na de ami ebből ide illő, az az, hogy amikor az egyszerű angol mondatok sem akartak összeállni, akkor szépen kiírtam a szavakat gépen táblázatba, felvagdostam cetlikre, és azt rakosgattuk, mint a PECS kártyákat, és ettől jött az áttörés. Pedig a fiam már kilenc éves volt, olvasott, írt, jól beszélt. Egyszerűen ezzel tudta leképezni magában a nyelvet, és helyre rakni. Történetesen az angolt, de biztos vagyok benne, hogy ugyanennyire helyre rakta volna magyarból is, ha akkor tudomásunk van a módszerről.

Az auti gyerekek nem kaphatnak felmentést idegen nyelvől? A diszleksziások szerintem igen, akkor az autik is, vagy nem??