Autizmus mindennapok

itunes.apple.com/us/app/sound-touch-lite/id363705863?mt=8

Labolen, nagyon egyirányban gondolkodunk. Ezt is tervbe vettem már egy ideje, amit írsz.

Igen, bár sztem ha nincsenek beavatva az osztálytársak, akkor nem nagyon fognak tudni mit csinálni velük. Megbüntetik őket, mert szekálták a "más" gyerkőcöt, de ettől csak még jobban fogják szekálni, mert miatta büntették meg őket (még akkor is, ha persze tudjuk, hogy ők nem fogadják el a másságot). Tiltással, büntetéssel sztem nem sokra lehet menni ilyen helyzetben, szemléletformálással lehetne, de ehhez valamennyire be kellene avatni őket. Minél jobban, annál hatékonyabb lesz valószínűleg a dolog.

Nem védeni akarom őket, félre ne értsétek, de kis kamaszokról van szó. Máshogy nem lehet velük szót érteni, rájuk hatni, ebben korban pláne, büntetéssel a legkevésbé. Vhogy meg kell őket fogni, be kell őket vonni a dologba.

kisstim

Ez az oldal fizetős? Regisztrálni kell rá?

De jó aki ismer ilyeneket én eleve nem tudok nagyon angolul a számítógép meg nagyon alap szinten. Honnan szerzel ilyen jó oldalakat?

Látod Kisstim, van azért különbség köztünk a szemléletben azért. Szerintem ahhoz, hogy valaki jólelkű legyen, ahhoz veleszületett érzelmi intelligencia is kell, ehhez jön a szülői nevelés. Szemléletváltás kiskamaszkorban? Nem hiszem. Nekem nem jutott eszembe, 10-en valahány évesen, hogy hátba rúgjam egy társamat, azért mert más. 6 évesen sem égettem hangyákat és nem nyúztam állatokat, pedig nem vettem részt, hozzuk közelebb előadásokon. 1-2 óra erről szóló előadás ebben a korban édes kevés, nagyon jól kellene tudniuk, (és szerintem pontosan tudják, csak nem érdekli őket) hogy amit csináltak, azzal fájdalmat okoztak! Már nem 5 évesek! Szóval nem a tudásuk hiányzik, hanem a jóérzésük.
Tomger : Kérhetem én is a képeket? Köszi: hszgloria@gmail.com

Én és a fiúk - férjem, nagyfiam és az érintett kisfiam is - nagy iPad, iPhone rajongók vagyunk.

Naponta találunk újabb és újabb hasznos alkalmazásokat a táblagépre és a telefonra.

Ez már egy régi progi, de kisfiam nagyon imádja hallgatni rajta az állathangokat meg mutatni a képeket. Ilyenkor olyan élménymegosztás megy, hogy ihaj!

Ráadásul az alkalmazások nagy részének van ingyenes verziója, de a legtöbbször a teljes verziós sem több néhány dollárnál.

Ezt sztem csak "i" kütyükön tudod használni, de nem kizárt, hogy neten is lehet használni, mint pl. az Angry Birds-öt.

Egyébként i kütyükre rengetek auti spec alkalmazás van. Ez nem az, de normál progik közül is sok hasznos van, ami autiknak is nagyon jó.

De biztosan androidos okostellákra meg táblagéprekre is van sok hasonlóan jó alkalmazás.

Glor, persze, nyilván más neveltetésben részesültek, mint mi, mert nekünk ilyen eszünkbe sem jutna.

De. Ez a helyzet, ezzel kell vmit kezdeni. Vagy megpróbálunk vele kezdeni vmit, akár pár órában, akár többen - sztem legjobb lenne folyamatosan heti egy órát erre rászánni- és vmit megpróbálunk kihozni a helyzetből. Megpróbáljuk vhogy megfogni ezeket a gyereket.

Vagy lehet siránkozni azon, hogy milyenek a mai kis kamaszok, meg milyenek a szüleik, aki így (nem) nevelték őket, de ezzel nem sokra megyünk.

És lehet büntetni őket, meg tiltani, de 12-14 évesen, ha vmi viselkedés változást (neadjisten gondolkodásbeli változást) akarunk elérni, akkor arra a tiltás, büntetés az utolsó dolog, amivel el tudjuk érni.

Nem azt mondom, hogy ez rendben van így, és nem azt, hogy jó, hogy ilyenek a mai kiskamaszok, de ez van, nekünk erre a problémára kell vmi megoldást találnunk.

Azt sem mondom, hogy ne tiltsanak dolgokat, meg ne büntessék bizonyos szabályok megszegését, de hogy szinte semmit nem fognak vele elérni ennyi idő korban a gyerekeknél, abban biztos vagyok. Tehát önmagában sajna nem elegendő.

Felnőtt korban, ha bántalmaz valaki egy másikat, azért börtönbe kerülhet. Egyértelmű, hogy nem maradhat büntetés nélkül egy tettlegesség. Ennél nagyobb problémát egy iskolába el sem tudok képzelni.
Semmi bajom nincs a mostani kamaszokkal, a mi időnkben is voltak ilyen bántalmazó gyerekek, csak a tanároknak volt olyan fellépésük, hogy eszükbe nem jutott az órán a szemük előtt tollal bökdösni a másikat, valamint a szülőknek is nagyobb tekintélyük volt. Csupán ennyi volt akkor is a visszatartó erő, de működött, sok esetben.

Kisstim: Én egyetértek veled abban, hogy ha probléma van a gyerekkel az iskolában, ilyen kirekesztős, akkor talán legalább a tanárokat be kell avatni, hogy segítség a gyereket és az osztályt is. Egyiket védjék, másikat meg valahogy bírják normális viselkedésre. Akármilyen pedagógiai módszerekkel. Hogy az egész osztályt be kell-e avatni, azt nem tudom. Pláne ilyen enyhe eseteknél, ahol tényleg csak kicsit visszahúzódó a gyerek, és nem kirívó a viselkedési eltérése.
Én mondjuk eleve így indítom a fiamat a suliba, hogy a tanítónak és igazgatónak szólunk, aztán majd ők eldöntik, hogy egy 6-7 éves osztálynak mit mondanak a fiamról. De nálunk kirívó, nagy eltérések vannak szerintem az átlagtól. Bár lehet csak én látom így, szerintem 5 perc alatt nem tűnik nagyon kirívónak, de egy hét alatt már mindenkinek kiderül a turpisság.
Viszont szociológiai ismereteim a te állításoddal egyeznek, vagyis a pozitív motiváció eredményesebb, mint a büntetés. És ez nem csak az autizmusban van így, úgy látszik.

Büntetésre én sem gondolok, engem az nem hagy nyugodni, hogy annyiban hagyták a dolgot. A gyerekek szüleit mindenképpen behívatnám. Ki tudna jobban hatni a gyerekre, mint a szülei?

Glor, régen volt tekintélye a tanárnak, mert volt eszköze a pedagógusnak, hogy nevelje a gyereket. Most nagyon kevés eszköze van, annyi joga van a diáknak. Régen adott egy nagy taslit és onnantól mindenki tisztelte őt. Ma még csak rá sem kiabálhat, mert a diák meg szülő bepereli. Pláne azon a környéken, ahova (ha jól gondolom) Edina lánya jár suliba.

Nyilván ha testi bántalmazásról van szó, meg kell büntetni őket.

De ha ezt a büntetést nem követi, egészíti ki vmi megértés, magyarázat, szemléletformálás, akkor elindul egy lavina, és sokkal rosszabb lesz a helyzet.

Csak erre akartam utalni.

Glor, a szülők nagyon tudnak hatni a gyerekre, egy bizonyos korig, meg egy bizonyos kor után. A kamaszkor viszont pont az a kor, amikor bárki más jobban tud hatni a legtöbb (nyilván nem mindegyik, de a legtöbb) gyerekre, mint a szülője.

Szóval persze első körben szülőket behívatni, és hatni rájuk, a segítségüket kérni (nem lecseszni őket, hogy milyen gyerekeik vannak). Ez talán pár szülőnél eléri a célt. Sokaknál nem fog, ezért ezután vhogy a gyerekeket kell bevonni a dologba, az ő segítségüket kérni. Anélkül nem megy. Ha nem is a konkrét diagnózissal, de vmi olyasféle szerepjátékokkal, amivel segítik növelik a toleranciát.

De legjobb akkor is az lenne, ha tudják, mi a probléma, miről van szó, és úgy kérik a segítségüket. Akkor van a legtöbb esélye, hogy tényleg megértik, miről van szó, és akarnak is majd segíteni többen.

Gondolj bele: csak annyit látnak a dologból, hogy van egy társuk, aki más, és őt nagyon védik velük szemben, és még csak azt sem mondják el, hogy mi van vele. És sok olyan tulajdonsággal bír, ami -hát tetszik, nem tetszik - nem túl népszerű serdülőkorban, pl. szabálykövetés.

A tanár nem tudom, mondjuk, miért nem tudja kezelni a helyzetet, nem akarja, vagy nem tudja, nyilván neki is nagy szerepe van, de a kortársak vmilyen szintű bevonása nélkül nem sok esélyt látok a dologra.

Milyen érdekes, hogy mennyire másként gondolkodunk erről a témáról. Szerintem egyáltalán semmit nem kell tudniuk a gyerekeknek a kislány állapotáról, egész egyszerűen senkit nem rúgunk hátba. Egészségeset sem, sérültet sem.
Nálunk egyetlen egy tanár sem pofozkodott, üvölteni sem üvöltöttek, nagyon klassz sulikba jártam! :laugh:

Én Glorral értek egyet. Szó szerint. Én úgy gondolom, hogy nagyon rossz általános iskolába jártam, de fizikai bántalmazás kizárólag alsóban volt, akkor sem hátbarúgás volt, hanem a fiúk gyepálták egymást. A kicsik persze nem bírták, ők elmentek az osztályból. De felsőben már nem voltak ilyenek. A lányokat molesztálták időnként, engem az is halálra idegesített, pedig velem nem mertek szórakozni.
Szerintem itt pozitív motiválással már nem lehet elérni semmit, ahogy Glor írja, hiányzik a jóérzés. Ellenben ha kihívja rájuk az ember a rendőrséget, akkor megijednek és többet nem mernek ilyet csinálni. Aki mégis, az meg előbb-utóbb úgyis börtönben végzi, annyira gátlástalan.
Ezenkívül jelezném az Oktatási Minisztériumnál, hogy mi folyik az xy által vezetett intézményben, csatolva a rendőrségi feljelentést.

Lányok.
Köszi az aggódást .
A fogadó órán elmondtam az oszt-főnek , hogy aspi , de ez szigóruan titok.
A lányom most 12 éves és határozottan meg tiltotta , hogy elmondjam , így ezt most megszegtem mert oszt-fő már tudja. De tisztán látszott , hogy halvány sejtése sincs a témáról. Csak remélem , hogy most kicsit utána olvas .
Az osztálynak nem mondhatom el , megigértem. Sőt a lányom azt mondta ne is menjek be beszélni velük . Az előző osztálytársával ugyan ez történt, Ő kövérkés volt , bement az anyukája az iskolába , utána még jobban szekálták bántották .Ők már elköltöztek .

Ma olyan megoldás született , hogy oszt-fő beszél a tanárokkal , nézzék el , hogy a lányom becsengetés után ér be órára , mert az iskolában egy eldugott folyósón fog várakozni szünetekben és olvas . A könyvtár nincs mindig nyitva sajnos. Csak akkor megy be órára ha van benn tanár.
Arról az óráról , ahol bántották fizikailag , mert nem tud fegyelmet tartani a fiatal tanár kivette oszt-fő egy másik tanárhoz fog járni .
Ma reggel zokogva ment iskolába.
Kértem segítséget a NEVTAN-ból is .
Egyenlőre ennyi.


Gyakorlaton vagyok a héten megint a sulinkban .
Látom , hogy az a gyermek akinek nem utasítják el a szülök a vizuális segítségeket mennyire előrébb van , mint az a gyermek akinél nem engedik ezeket az eszközöket alkalmazni. Ép értelmű autik mind .Fantasztikus kis emberkék.

Szülök támogató segítsége nélkül , nem halad a tanár a gyerekkel sajnos.
Muszály otthon is sokat foglalkozni velük és tanulni .

Ezért fantasztikus kis csapat az auti.hu szölői közössége .

Bár nem vagyok pszichológus, de mindig is érdekelt ez a terület, sokat olvasgattam ilyesmi témában és nekem nagyon tetszik, amit Kisstim mond, javasol. Glor, Szanya, a mi időnkben, ahogy Kisstim is írta, voltak eszközeik a tanároknak, de ma már egészen más a helyzet, ma már elszabadult a pokol a mi időnkhöz képest! Nem kell alapból rossz indulatúnak lennie egy lánynak, hogy hátba rúgjon egy másikat, elég, ha a csordaszellem erősebb az ő egyéniségénél, tartásánál... én nagyon züllött gimibe jártam, iszonyat társaságok tagja voltam és láttam, milyen az, amikor egy kevésbé erős jellemmel megáldott lányt elvisz a csordaszellem. Elég, ha a vezető egyéniségű lányt soha nem nevelték meg és neki az agresszivitás is valami stressz levezetés (mondjuk soha nem foglalkozott vele a gazdag anyja, apja, csak odadobták neki az új játékot és így hívja fel magára a figyelmet - pl..), (a mi időnkben nem juthatott el idáig, hogy megrúg valakit, de ma eljuthat simán) és a sok őt istenítő lány pedig követi őt, mert meg akarják tartani a saját kis pozíciójukat is az osztályban. Én ilyenkor a szülőnek jól beolvasnék, csak hogy legalább lelkiismeret furdalása legyen... De annyira igaz, amit Kisstim írt, hogy ebben a korban a szülőn kívül szinte akárki tud hatni a gyerekre, csak a szülő nem. És nem az a feladat, hogy átneveljük ezeket a gyerekeket, hanem az, hogy megvédjük Edina lányát, ha ez csak pozitív motivációval valósítható meg, akkor le kell nyelni a keserűségünket és a dühünket és így kell csinálni.

Én viszont egyértelműen azt érzem, hogy muszáj lenne megmondani mindenkinek az ASt ahhoz, hogy a gyerekeknek esélyük legyen megérteni a helyzetet, enélkül nehéz elképzelni, hogy változás lesz. Bár az igaz, ha csak 2 hónapot kell kibírni, akkor talán kibírható lesz az eldugott folyosón olvasás és az óráról való késés, de én azt gondolom, hogy ezek a gyerekek így is megtalálják a módját, hogyan bántsák Edina lányát
Edina, értem, hogy megígérted a lányodnak, hogy nem mondod el, de - abszolút nem minősítés akar ez lenni - ezt szerintem nem tudja egyedül eldönteni egy 12 éves ASes kislány, hogy kinek, mikor célszerű megmondani. Én beszélnék vele és megpróbálnám neki elmagyarázni. Jönnek új osztálytársak, de látszik, hogy a tanár nincs a helyzet magaslatán, nehéz elképzelni, hogy sokkal jobb lesz, miközben egyre kamaszodnak ezek a gyerekek és attól pedig egyre nehezebb lesz.

Szanya!

Még bűnözőkkel is sokszor az egyetlen lehetőség, hogy szót érts, ha megfordítod, a helyzetet, és segítséget kérsz tőle.

Nekem az a szakmám, hogy kamasz gyerekekkel értsek szót iskolában - 6 osztályos gimiben vagyok iskolapszichológus - elég nagy tapasztalattal írom, hogy büntetéssel nem fog semmit elérni, max.azt, hogy nem a suliban fogják bántani, hanem hazafelé. Vagy a neten, vagy bárhol máshol.

Az oviban, suliban (mint az életben) sokszor farkastörvények uralkodnak, ehhez kell sajnos alkalmazkodnunk.

Az egy dolog, hogy egyáltalán hogy jutottak idáig, hogy fizikailag bántanak vkit, a szülők szerepe itt nyilvánvaló.

De ez még nem megoldás a problémára:

Legoptimálisabb stratégia sztem:

-Ofőtől először segítséget kérni tőle, utána lehet fenyegetőzni.

-Igazgatótól segítséget kérni, aztán lehet fenyegetőzni feljelentgetéssel, minisztérium, rendőrség, stb, lehet, hogy ez is segít, de elsőre mindig segítséget kérjünk.

-Gyerekek- kérjük a segítségüket, hidd el, megfelelő emberrel ( nem szülő, és nem pedagógus) és programmal, módszerrel, nagyon jól együttműködésre lehet őket bírni. Nem egyszerű persze, ezért kell megtalálni hozzá a megfelelő embert. Ebben a korban -csakúgy mint autiknál- szinte csak motiválással, jutalmazással, amit megfelelő referencia személytől kap (valszeg nem szülő és tanár az ő esetükben), lehet viselkedés változást elérni. Büntivel csak nagyon rövid ideig érünk célt.

Persze aki fizikailag bántalmaz, büntetni is kell vhogy, de soha ne használjuk magában a büntetést, semmi célt nem fog elérni vele, ha meg feljelenti a sulit, hogy fognak viszonyulni a gyerekhez utána? Persze stratégiailag meg lehet lebegtetni ezt az opciót is, de inkább csak tárgyalási pozicionálás miatt.

Nem hiszem, hogy jobb lenne az Edina kislányának, ha elmondanák, hogy autista, Szerintem attól kezdődően ezért bántanák, még kapóra is jöhetne nekik, hisz már meg is van nevezve, miért is kell ütni. Az, aki hátba rúg egy másikat, csak úgy, abból én nem nézem ki, hogy megértené az autizmus mibenlétét. Felnőtt korban éppen ellenkezőleg, egy munkahelyen biztos, hogy toleránsabbak lennének a kollegájukkal szemben, ha tudják a diagnózist, mert idővel azért mindenki okosodik kicsit, és általában megértőbbek az emberek.
Szólni a szülőnek vagy sem? Nagyon szomorú lennék, ha iskola kihagyna engem, mint szülőt abból, hogy a gyerekem másokat üt. Hogyan is orvosolhatnám a problémát, ha nem is tudok róla?
Abban viszont igaza van Kimninek, hogy nem megoldás a könyvtárban, folyósokon való bujkálás, sajnos megtalálhatják máshol is!

Na megjött a laborlelet, a mononukleózis negatív szerencsére...

Teljesítményadó ügy:

önkorinál kötik ez ebet, hogy csak a 7 pontos fogadhatják el, azt írja elő a tv. Doki mást mond, most egymásra uszítottam őket, kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle....