Autizmus mindennapok

Szanya1:
Mórról nem egyszerű 3 gyerkőcel a hónom alatt sehová menni, még Fehérvárra is komoly szervezés eljutni, főleg úgy, hogy a férjem sokat dolgozik. Ha ő itthon van és nem éppen a tetőtérben bütyköl, akkor azért könnyebb. :huh:
De időnként nézegethetsz róla képeket. :laugh:

Curasso! :laugh: :laugh: :laugh:
Ezt is betenném a gyerekszájba, ha lehet.

Ha el tudod küldeni a képet, szívesen feltenném!

Várom még a fotókat, ha van valakinek!

HáromMackó, ezt el tudom képzelni. Illetve el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet megoldani! Mi még a mi egy szem gyerekünket is ketten visszük szinte mindenhova. Egy pillanatra nem figyel oda az ember és már kiszalad az útra! Tudja amúgy, hogy meg kell állni, ha úttesthez érünk, de ha eltereli a figyelmét valami, mondjuk, hogy az autóhoz megyünk, vagy jön egy galamb, akkor már rohan is le. Hogy ezt 3 gyerekkel hogyan lehet megoldani, arról elképzelésem sincs.

Meglehet oldani, de közben már az se tudom ki mellett megyek el az utcán, mert az egyik szemem az egyik gyerekemen, a másik meg a másik gyereken, és a láthatatlan harmadik jut a nagyra :blink: . Tegnap aranyos volt a nagyfiam, azt mondta, hogy vigyük magunkkal a babakocsit, majd ő tolja. Rendben, ő is le lesz kötve, meg a kicsi is "fogságban" lesz, és én csak Zolikával törődök. De nem jött, be mert majdnem fejreállította a kocsit (szép magyar járdák ugye), úgyhogy végül én toltam a kocsit, fogtam Zozi kezét és csacsogtam mind a két naggyal egyszerre. De aztán a doktornő is megkapta a magáét. Hogy tudja figyelni arra, mit mond, nem tudtam annyira figyelni arra mit művelnek a fiaim. Hát a rendelőben lévő össze plüss lekerült a polcról s végén már bujócskáztak. Az asszisztensnő már a fejét fogta. :S De ha közben őket terelgetem, akkor mire kikerülünk a rendelőből már nem tudom, hogy mit mondtak odabent. Ilyenkor a fegyelmezett nagyfiam is átmegy óvodásba. Ez van. De Labolen is mimmo is tudna mesélni azt hiszem.

Mi ezzel az eggyel sem tudjuk megoldani, hogy ne forgassa fel a rendelőt. Pedig ketten megyünk be! De már csak legyintenek, hogy nem baj...

Ti szervezési zsenik lehettek, máshogy nem tudom elképzelni, hogy miképp működtetitek a családot!

Ha én a hárommal megyek, az egy kész adrenalinbomba! :woohoo: Olyan összpontosított figyelem, és állandó készültség van bennem, hogy mire végzünk a rendelőben és hazaérünk, teljesen kipurcanok. :laugh: Nekem már az egy pihenő, ha csak egy gyerekkel kell menni valahová! De én ehhez edződtem, mikor egy gyerek volt, pont az is ennyi energiát igényelt! Ha hirtelen kapna az ember hármat, akkor nehéz lenne, de az a jó ebben, hogy csak fokozatosan nő a teher, így van idő hozzászokni. A férjem már csak a gondolattól is bepánikol, hogy egyedül legyen a hárommal, de azért szoktatjuk őt is. Ezért jutok el nehezen bárhová is, mert más nincs hozzászokva a nehézségekhez.
Sünöcske: Sajnálom, hogy nálatok nem úgy alakult a gyereksor, ahogy terveztétek. Én azt mondom, hogy nálunk a legkisebbnek az a szerencséje, hogy Latkát nem vették fel 3 évesen az oviba, és hogy olyan kis időközzel bevállaltuk a harmadikat, mert különben nem lenne nekem se ennyi gyerkőc. És így, hogy itt van, nem adnám semmi pénzért, de ha a most meglévő infók alapján kéne dönteni, nem vállaltuk volna be. De úgy gondolom, ez a sorsunk, és ennek így kellett lennie. Akárhogy is lesz később.
Gyerekszáj: Aranyosak ezek a gyerkőcök, jókat tudnak mondani!
Nekem csak a ma reggeli megjegyzése van a fiamnak, mikor már eltorzult arccal próbálom nagy veszekedve rábírni, hogy vegye fel a cipőjét (azt hiszem újfajta jutalom kell, mert már megint semmi motivációja nincs), szóval épp mérgeskedek, mikor nagy ártatlan arccal rámnéz és kérdezi. Most csúnya vagy? No erre mit mondjak? :woohoo: Igen fiam, csak vedd már fel a cipődet! Igazából fogalma sincs, hogy én miért vagyok ideges reggelente, szerintem minden egyes mordulásom meglepi őt, és teljesen értelmetlennek tűnik neki. Majd este ezt meg is magyarázom neki, mert látom, hogy ez gond. Milyen jó ez a magánbeszélgetés, most jöttem rá, hogy tényleg nem is érti. Szerintem azt se tudja, hogy mérges vagyok...

Szanya, neked egy autista fiad van, akivel nagyon nehéz az élet! 3 ilyen érintett gyerekkel nem is lehetne segítség nélkül élni! Annyira más egy nt kisgyerek... Bár nekem csak kettő van, de kicsi a korkülönbség és nekem a férjem is nehézség, plussz nekem a cukrom (arra szoktam mondani, hogy egy csecsemő, hol kér enni, de nem kaphat éppen, hol kéne ennie, de nem akar... és ez egész nap folyamatosan ott van, nincs szünet, még éjjel is kelek 2x hozzá), de egyet tudok: az érintett fiam olyan plusz energiákat kíván meg tőlem, ami nagyon megterhelő. Az nt fiammal együtt lenni tiszta harmónia, még akkor is, ha amúgy figyelnem kell rá, mert fiú is, kicsi is, örökmozgó is és még a szíve is ott van, mégis, valahogy vele úgy "mennek a dolgok", nem kell külön gondolkodnom, hogy mit tegyek vele. Nem kell mindenre figyelnem, mert egyszerűen magától is érti a dolgokat. Eszik, rág, mozog, beszél, játszik rendesen, lehet vele beszélgetni, érti, amit mondok, amit mások mondanak, egyszerűen vele könnyű, pedig egy kis Istenátka amúgy, annyira pörög és annyira rafkós. Neked a fiaddal biztosan sokkal nehezebb, mint nekem az érintett fiammal, ahogy írod, nektek azért jóval keményebb a helyzetetek auti szempontból. És nem véletlenül írjuk itt többen is, hogy azért nem lett 3. (és biztos van, akinél 2.), mert így már nem lehet bevállalni többet, túl sok energia egy auti kisgyerek és ugye nem is ugyanolyan nehéz nekünk, van, akinek a gyereke pont otthon viselkedik jól és nem fut ki az útra sem, eszik stb, és van, akié nem, hát az kb 3szoros teher. Ha nekünk olyan gondjaink lennének, mint nektek (ha csak az evést említem, már nagy nehézség és az én fiam pl simán elvan közösségben is, semmit nem kellett hozzá tennem és szinte akármivel tudom motiválni is), én sem vállaltam volna másodikat sem. Azaz még nem, mert még van időtök, lehet, hogy sulira már menni fog!!!
Bennem a legnagyobb para a 3. gyerekkel kapcsolatban, hogy ő is auti lesz. Nekem viszont nincs annyi tartalékom, hogy felneveljek két autit, egy szívritmusosat (a leendő műtétjével..), a cukrommal és egy alig létező auti férjjel, akit szintén "fel kell nevelnem". Hiába szeretném őt is akkor is, ha auti lenne (a 3.), képtelen lennék, valószínűleg a meglévőek rovására menne, azt pedig nem akarom.

Labolen: Eggyel még megy a dolog a rendelőben, vagy ha a nagy és valamelyik kicsi, de két kicsi, vagy mind a három együtt, na az már igen. Amióta tudja a háziorvos, hogy Zolika auti, úgy látom sokkal elnézőbb vele, velem szemben. Korábban, mikor még nehezebben kezelhető is volt, bizony mondta a dokinő, hogy meg kellene fogni azt a gyereket, mert így nem lehet dolgozni (de akkor emg elkezdet hisztizni, vagy elvetette magát a földön, akkor már jobb volt , hogy a dokinő pecsétjét, meg tollait matatta). Most már jobb is, készségesebb is és ráadásul már azt is tudják miért ilyen, nem azért mert az anyja nem próbálja megnevelni. Hát ennyi előnye azért van ennek a diagnózisnak.

Hát ez is aranyos, amit a fiad mondott. Mintha az enyém mondta volna, csak ő azt szokta mondani, hogy "Ne beszélj ilyen csúnyán (értsd hangosan)", vagy "Most morgós vagy Anya!" (mintegy figyelmezte, átmentél ideges anyába, és ez nem jó).

Labolen, hogy álltok a matrica gyűjtéssel? Nekem az azért tetszik, mert mindig másra lehet gyűjteni, tehát lehet benne újdonság. És abszolút nem nasira gyűjtünk (szerintem mi a nasit "kinőttük"), hanem olcsó, kis játékokra. Pár száz forintos kisbuszra (pl tegnap azt kapott), kisautóra, sok matricáért lehet nagyobb értékű is, pl a kicsi most katicás hátizsákra gyűjtött, 2500ft volt (Aldis - a kicsinek a katica a mániája) és 2.5 hétig gyűjtött rá. Mi így küszöböljük ki a monotonitást. Amúgy lehet rossz passzban is, nálunk sem mindig megy jól a reggeli öltözés, sőt... Ezek a mondatok, amiket mond Latka, annyira ismerősek Az én fiam sem igazán érti ezeket a dolgokat, csak mivel nekem a férjemnek is meg kellett tanítanom, hogy mikor vagyok mérges, szomorú, stb, a fiamnak ezt 2 éve tanítom, előnyben vagyok Így ma már egész jól leveszi, bár a nem egyértelmű helyzeteket simán nem érti, tehát a tanult sémákat alkalmazza, ha ne tud mintát illeszteni, akkor nem ért semmit. Szóval, ezeket jól meg lehet tanulni.

Azt hiszem én meg nem vagyok akkor normális. :laugh: Nagyon sokszor úgy érzem (főleg mikor a kicsi miatt is aggódom, hogy esetleg ő is érintett lehet), hogy kész, végem van összenyekkenek :S , de sokszor meg úgy érzem, hogy ide nekem még egyet . Csak ott van az, hogy mi van ha ő is az lenne ..., de ha most azt mondanák, hogy maga terhes és jön a negyedik, hát akkor jönne, és imádnám. Azt hiszem a hormonok, amik felszabadulnak miközben a fiaimban gyönyörködöm, megőrítettek. :woohoo:
De nem telhetetlenkedek, elég lesz a három is, úgyis beleőszülök, mire felnevelem őket. :laugh: Az eszem győzött és nem a szívem.

Még pár hete akartam írni, most jutott csak eszembe. Erről az érzelmek tanításáról. A fiam megtanulta (a kicsitől), hogy mondani kell anyának, hogy szeretlek. Azaz, egy idő után láthatóan a saját érzelmét fejezte ki ezzel a szóval. (szóval kellett neki fél-1 év, mire valahogy összeállt benne a kép, hoy a szeretlek szó azt jelenti, amikor jön benne egy olyan érzés, hogy nagyon jó anyával és hiányzik anya vagy most vele akarok lenni és ezt így szoktuk kifejezni, hogy "szeretlek") Aztán mondta ezt akkor is mindig, mikor kapott valamit. Ekkor én mindig visszakérdeztem, hogy csak azért szeretsz, mert kaptál egy csokit? Igen, azért. Még mindig nem volt teljesen világos neki ez a szeretet dolog. Vagy mérges voltam rá és akkor közölte, hogy nem szeret. Haragudott rám, akkor ő nem szeret. De igazán jó helyzetben sosem mondta még ekkor. Akkor elmagyaráztam neki azt is, hogy én akkor is szeretem őt, ha haragszom rá, olyankor csak haragszom rá, harag az érzés, amit ilyenkor érzek a másik iránt, de attól még szeretem. És ezt hónapokig különféle helyzetben magyaráztam neki és lassan helyreálált a kép. Képes lett megérteni a különbséget. (ami a kicsinek 3 évesen automatikusan ment) És egyik nap mérges volt rám és közölte, hogy Anya, most haragszom rád, de azért szeretlek. Majdnem megzabáltam... azóta jól használja és tudjátok, mit vettem észre? Neki lett sokkal könnyebb az élete, végre képes az ilyen alapvető érzelmeit kifejezni és ez felszabadította őt, sokkal kiegyensúlyozottabb lett. Persze, egy 5.5 évesnek (ntnek) ennél lényegesen többet kellene értenie a saját érzelmeiből (az öcsi jóval előrébb tart ebben már most), de egy autinak ez valami hatalmas fejlődést jelent, hogy megtanulta kifejezni az alapvető érzelmeit és így könnyebb a haragját is kezelni saját magának is.

Nekem ezek biztos azért jönnek ennyire, mert a férjemet is így tanítom évek óta, nagyon bennem van ez. Ha a férjemnek nem kellett volna ezeket így tanítani, biztosan nem mondtam volna ilyeneket a fiamnak.

3mackó, én is így érzem egy esetleges 3.-kal. Hasonlóan Sünihez, ha nem jön ez a letaglózó felismerés (mert nekünk a diagnózist megelőzte a felismerés, utána jött a gyászidőszak), akkor hónapokon belül én is terhes lettem volna. Voltunk Czeizelnél tanácsadáson (akkor már tudtuk, hogy a férjem ASes és ezért voltunk ott), megcsináltattunk csomó vérvételt, biztos, ami biztos alapon, aztán 1 hónap múlva jött a felismerés, hogy ezért annyira nehéz és nem biztos, hogy megússzuk a következővel... persze, közben a házasságom is tönkrement (azaz utána), de ez más kérdés

Nekem az első fiam kicsinek egy álombaba volt. Evett, aludt, elvolt magában. Mikor jött a második, nem volt féltékeny (milyen büszke voltam magamra, hogy mert mindent jól csinálok, azért nem féltékeny, közben meg egyszerűen nem érdekelte az egész ). Még akkor is minden okés volt. A lányom bezzeg a kezdetektől nagyon nehéz eset volt, nem aludt az istennek se, igazából 3 éves korára tanult meg elaludni, addig mindent kipróbáltunk már. Olyan hisztis volt, hogy a földbe verte a fejét, de szó szerint. Úgy vállaltuk a harmadikat, hogy reméltük, mire megszületik, a lányom viselkedése és alvásproblémája megoldódik. De nem. Még utána is egy éven át nem a fiammal, hanem a lányommal voltam nagyobb gondban. És ez mostanra fordult meg, hogy most már a lányka sínen van, alszik, kevéssé hisztis már csak. És míg egy éve is azt mondtam a gyógypednek, hogy nem tudok listát írni arról, hogy mit kéne a fiammal fejleszteni, mert nem látok igazán problémát sehol, most egy egész sor van, több területen is!
Ezért mondom, hogy nekünk azért is van több gyerekünk, mert Latka olyan áldottan jól viselkedett kicsinek. Ha az első már problémásabb lett volna, egészen máshogy alakult volna a mi családunk is.
Matrica: mi csak a reggeli rutinra gyűjtünk egyelőre, és a végén kap egy kis csokit. No ez már talán annyiras nem hatja meg, bár tegnap mondtam neki, hogy mivel semmit nem csinált, ezért nem jár a jutalom és ezen nagyon elkeseredett. Szerintem rutinként kezeli ezt is. :blink:
Új jutalomnak majd Thomasos kártyákat fogok gyártani neki, amit gyűjtögethet. Lehet készítek belőle egy FeketePétert. Sőt, lehet veszek egy ilyen kártyát, és egyesével adom oda neki, minden nap egy számosat, és ha összegyűlik lehet vele játszani. Amúgy is szereti a feketepéter játékot, főleg ha számok is vannak a kártyán!
3mackó: másfél éves korukban én is így éreztem mindig, hogy jaj kell egy kisbaba, de azonnal! Ezért jöttek mind két évre sorban. No de most azt mondtam elég. De ha te bírod, akkor hajrá! Én most már hálás szívvel gondolok arra, hogy minden gyerekem jár, és eszik magától és szól ha szomjas. Nem kezdeném elölről... De ez én vagyok, és minden tisztelet a 4 vagy többgyerekeseké! De nekem rémálmom, hogy megint állapotos leszek, és el kell majd dönteni, hogy vállaljuk-e vagy sem. És ismerem magam annyira, hogy vállalnánk, de nem akkora lelkesedéssel kezdetben. És ezt nem szeretném egy gyermekemnek sem.
Érzelmek: Mi egy éve tanítotuuk meg Latkát arra, hogy hogyan kell mérgesen nézni. Mert nem tudott. Emlékszem úgy húzogatta össze a szemöldökeit az ujjaival, mert nem tudta anélkül. :dry: De most már megy, és szokta mondani, hogy dühös vagyok, meg össze akarlak törni, meg meg akarlak harapni! Szóval elmondja, de igazából nem bánt. És ez már nagyon jó.
Most majd megpróbálom elmondani neki az én érzelmeimet is, és mellé kinyomtatom a tojásfejeket is, és azon is mutatom majd. Remélem tetszeni fog neki, mert vannak dolgok amiket kategorikusan elutasít, mint a naptárt is. Pedig minden nap kérdezgeti, hogy mikor mi lesz, meg ki mikor ünnepli a szülinapját.
kmini, nagyon ügyes vagy, meg a kisfiad is, hogy ezeket már így érti. Lehet többet kellene mondanom nekem is, hogy szeretlek, mert így nekem se mondják! Én csak ölelgetem a gyerekeimet, meg puszilgatom. Hiába, a minták erősek, amiket mi is hozunk otthonról, és nálunk anyám sem mondta nekünk. Pedig szeret minket.

Ó, bocsi, az egész oldalon én vagyok! :woohoo:
Ennyit beszélni!... :blink: :laugh:

Labolen, nekem hatalmas előnyöm a férjem... olyan, mintha a második auti gyerekemet nevelném. Már ösztönből úgy beszélek a fiamhoz, mint ahogy a férjemhez (mert x év után megtanultam, hogy csak így lehet hozzá beszélni) és ezt finomítom. Nem vagyunk ügyesebbek senkinél, egyszerűen én másodszor csinálom végig, olyan ez, mint a kisbabázás, az elsőnél az ember még bénázik, de a másodiknál már nem (annyira ).
A jutira: nekünk azt mondta a fejlesztőnk, hogy nagyon fontos, hogy lássa mindig a képét a leendő jutalomnak, amire gyűjt valamit. És lássa, mennyit kell még gyűjtenie. Tehát mindenképpen valahogy jelölni kell, hogy hol tart és mennyi van még hátra és mi a vége, mit kap a végén, mert a fejlesztőnk szerint csak így lesz belőle motiváció. Mi azt csináljuk, hogy lerajzoljuk a füzetbe a célt (pl busz) és felírom a számokat pl 15-ig (amennyit gyűjteni kell), így mindig látja, mennyi van még hátra. A kártyás ötleted szerintem nagyon jó, lesz hozzá ilyen vizuális segítség is, hogy hol tart és képen a cél? Lehet, hogy elsőre két kártyát kéne adnod neki egyszerre, mert mire összegyűjt reggelente egy pakli kártyát, eltelik 1 hónap

Labolen, még valami Én is olyan családban nőttem fel, ahol nem mondta senki, hogy mit érez, főleg nem azt, hogy szeretlek... én sem mondtam, én is inkább csak öleltem, de én még azt sem, mert nálunk az ölelés sem volt divat... de az én fiam annyira, de annyira érzelemmentesnek tűnt, elutasította az összes érintést, utálta, ha énekelek neki, abszolút nem izgatta, ha nem velem van, sőt, 3 évesen sokat sírtam, mert kifejezetten nem velem akart lenni, hanem akárki mással és akkor láttam egy filmet, amiben az anyukának két kisgyereke volt és halálos beteg lett. És azt mondta a filmben a nő, hogy ha előbb tudta volna, hogy meg fog halni nemsokára, akkor sokkal, de sokkal többször mondta volna a gyerekeinek, hogy szereti. És akkor történt bennem valami, rájöttem, hogy akkor is mondanom kell, ha nem érti a gyerek, a kicsi még értette is , de a lényeg, hogy elhatároztam, hogy türelmes leszek és addig mondom a fiamnak, amíg meg nem érti. Aztán ösztönössé vált. Szóval tudatos volt bennem is! Sosincs késő ehhez

Mivel a lányomnak is kell majd adnom, így csak két hét...
Igen, nálunk is ki van tűzve a képe csokinak, majd most egy kártya képet rakok ki. És a napirend mellett van az üres négyzet, hogy mikor mire kap matricát, és össz 4 ilyen van.
Nem mondom, hogy milyen szuper, hogy te ezt már begyakoroltad a férjeden, de azért nagy előny!

Hú anyám ti aztán ráértek! Mért nem mentetek a napra!

Labolen: Mi Thomasos könyvből másoltunk képeket és csináltunk memóriát, de a Fekete Péter se rossz.
Lehet, hogy tényleg az kéne az előszobában, hogy lássa a jutalmi célt, hátha tempósabban húzza azt a cipőt.
Nálunk az Andris készül el elsőnek, ha azt mondom megyünk! :laugh:

Ó nálunk az Andris volt az álombaba, szépen játszott, nyugodt volt, csak nyekergett,ügyesen forma beillesztőzött..stb. Dávid fél évesen meztelenre vetkőzött a kiságyában addig húzta a rugdalózót, 2,5 évesen kísérletezett, hogy lehet a terítőt kihúzni a váza alól anyósnál, illetve, hogy tudnak leszáguldozni a játékok, wc-papír a lépcsőn. És "Vudini" ként mászott ki a kiságyból.
Hálát adtam az égnek, hogy jött az én kis drágám, azt hittem ó milyen okosan csinál mindent, milyen más...stb. Majd mikor először kapcsolt ki bambult bepánikoltam, hogy vmi gond van itt.

Dokibácsinknál Vecserka Bácsi múltkor a kicsi csak a kartotékos fiókokon nézte a számokat ellenben a nagy után anno be kellett mászni a kezelőágy alá hallgatózni. Andrist csak Dávid tesónak hívja, mert a nagy nevét azt tudja. :laugh:

Bocsi, ha nem válaszoltam vkinek, de már így is maraton levél lett.
Ja a sapis kép a sétán készült!

kimni, most megríkattál, ezzel a filmes történettel, és el is gondolkodtattál, nagyon igyekszem majd, hogy eztán én is többet mondjam a gyerekeimnek, hogy szeretem őket.
Nálunk a szomszédba ma hoztak haza egy újszülött kislányt és a sógornőm is 10 napja szült. Hát, nagyon elérzékenyülök a csöppségek láttán, de az eszem néhány perc múlva azt mondja "nem fér bele".
Ma kihívtam a doktornéninket, mert a gyerekeim nem tudnak kigyógyulni ebből a hányós-gyomorfájós vírusból. Azt hittem Miminek nehéz lesz, hogy nem a rendelőbe vagyunk, de nagyon ügyes volt, hagyta magát megvizsgálni, előre, magától mondott egy nagy Á-t a dokinéninek, hogy megnézhesse a torkát. Biztos emlékezett, hogy azt is mindig megnézik :laugh: sephora, megnéztem az allergia vizsgálati papírunkat, hát arra nem sok minden van írva, csak az allergének szép sorban, amit néztek. Köztük van a búzaliszt és a kazein is. Sajnos úgy tudom, hogy a búzaliszt-allergia és a gluténérzékenység nem ugyanaz. Tehát az egy külön vizsgálat. Bocsi, de ha végigcsináljátok a vizsgálatokat amit a BHRG-s hölgy javasolt, akkor majd kifaggatlak.

Szia Kimni!
Engem is megrikattál! Néha már azt érzem, hogy nem bírom, fáradt vagyok, kialvatlan, gondterhelt és még sorolhatnám... Ez a sok feszültség időnként a gyerekeimen és a férjemen vezetődik le. Talán néha nem mutatom ki megfelelően a szeretetemet, ezen gondolkodtam el. Ha úgy élnénk a mindennapjainkat, hogy lehet, hogy ez az utolsó napunk, biztos jobban kimutatnánk a szeretetünket és őszintébben is mondanánk ki.

Viki!
Köszi, hogy megnézted. Most egyenlőre honlap szinten megnéztem a három laboros helyet, de a gyerekorvosunkat is megkérdezem. Majd megírom, hogy mik a fejlemények. Te jó ég, ha valami diétét is kell csinálnunk én tuti begolyózok. :blink:

Lányok!
Pár hónapja a gyógycipőkről beszélgettetek, de lusta vagyok visszakeresni.
Hol csináltattátok, hogy megy ez a dolog? Kell beutaló, recept stb? (Levinek a befelé dőlő bokája miatt kellene.)

Sziasztok!

Tegnap beszélgetettek a gyerekekről. Hát tudjátok kb 5 helyen tettem fel a kérdésem, hogy ha az első gyerekem autista, akkor mennyire valószínű, hogy a második is az lesz, egyetlen egy személy nem tért ki ez elől, az pedig DR B. volt.

Sephora: nyugalom. Néha én is ordítok mint a fába szorult féreg, magnéziumot is napi gyakorisággal szedek, olyan helyen dolgozom, ahol 20 nővel+1 ffival vagyok egy szobában és az emberi butaság nap, mint nap megnyilvánul és persze a feladataimat is el kell látni a munkahelyemen is. :lol:

Egyébként azt hiszem a stresszkezelés egyik formája a fórumozás.

A cipő dolog engem is érdekelne, mert nincs sokezrem az orvos által felírtra. Most nem leszek rest feljegyzem azonnal.