Autizmus mindennapok

Marco:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Verseny: Én arra mindig nagyon következetesen figyeltem, és a férjemet is megkértem erre, hogy a két gyereket egymás között ne versenyeztessük. Nem is biztatjuk rá őket, és a lányom esetleges kezdeményezéseit is átváltottuk másra. Inkább azt szoktuk mondani, hogy ki nyer, a gyerekek vagy a szülők. Lehet csak az én mániám, de félek, hogy ez ellentéteket szülne köztük, pedig én azt szeretném, ha összetartanának, és inkább segítenék egymást, minthogy rivalizáljanak. Amúgy is a lányom nehezen veszít a társasban, vagy ilyen helyzetben, így őt ebben fejlesztem.
Persze mindenki másképp vélekedik erről. Nekem van egy bátyám, és borzasztóan utáltam, mikor bárki azt mondta nekem, bezzeg a bátyád...

Labolen: Hasonlóképpen gondolok a testvérek közötti versenyre mint te, próbálom, próbáljuk kerülni.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Nem tudom megoldani, hogy a srácok ne versengjenek, mert a lányomat kb. ez élteti! Mindig ott vagyok, ha tényleg versenyszerű a dolog (meddig tudnak víz alatt maradni, hány piros legót találtak, stb.) mert a kisasszony hajlamos átesni a ló túloldalára és ritkán ugyan, de sajnos látom rajta a kárörömöt. De pont ezért vagyok ott, hogy ha veszít, akkor ne a fiamra haragudjon, hanem inkább rám! Az esetek 99%-ában a kicsi nyer, ezért ritkán van feszkó. De én úgy szeretném, ha a fiam is átélhetné azt a fajta "Büszke vagyok magamra" érzést! Nem azért, mert én megdicsérem, akkor látom, hogy az, azt szeretném, ha ő maga jönne rá, hogy nyert és most övé lesz az aranyérem!

Labolen:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ, annyiban ellentmondanék, hogy az ovikból azért van sok jó is. Hozzám sok beszámoló jön priviben is, és vannak. Míg iskoláról teljesen pozitív beszámolót még senkitől nem kaptam. Lehet, hogy vannak 100%-ig jó iskolák is, de az arányokat azért ez érzékelteti.
Egyébként egyetértünk.

kimni:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen:


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marcoverde,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya, nem lehet, hogy csak azért van ez az iskola és óvodai vélemények között, mert az iskolával szemben lényegesen több és más elvárásunk van. Az óvodával szemben elvárás, hogy a gyerek jól érezze magát és korának megfelelően fejlődjön. Ezt egy NT gyereknél olyan nagyon nem kell megtámogatni, a saját ütemében fejlődik a közösség hatására. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy semmi dolga az ovinak, csak azt, hogy egy tanárnak összemérhetetlenül nagyobb felelőssége van abban, hogy mi lesz a gyerekből. Ráadásul az ovi azért tud viszonylag jól működni, mert az óvodás gyerekek még nem differenciálódnak annyira, mint az iskolások (a hangsúly az annyira szón van - azaz könnyebb az oviban kötelező feladatok és elvárások nélkül kezelni az óvodáskori másságokat, mint az iskolában a kötelező feladatok és elvárások mellett az akkor már sokkal élesebben megmutatkozó másságokat). Ha megfigyeled, a bölcsiről meg mindenki szinte jót mond, sokkal többen, mint az ovikról. Ott még jobban működnek azok a szabályok, amiket az átlag 1-3 éveseknél alkalmaznak egységesen a gondozónők, majd a 3-6 éveseknek felállított szabályok (pedagógiai módszerek) már kevésbé működnek annyira jól, mert a gyerekek jobban differenciáltak, mint a bölcsiben, aztán az iskolában ez nemcsak, hogy még erősebbé válik (ahogy forr ki az egyéniségük), hanem még megspékelődik egy kemény követelményrendszerrel, elvárásokkal és máris megvan a szülői elégedetlenség oka.
És ez az elégedetlenség egyre csak nő, minél nagyobb lesz a gyerek, minél magasabb szintű iskolába jár. Az elégedetlenség tárgya ugyan változik, de nő.
Azt akarom kihozni ebből, hogy ez szerintem (és tényleg ez csak az én véleményem) ez normális dolog. Az iskola nehéz, a felnőtté válás nehéz, a tanulás nehéz, sok buktatóval tarkított folyamat. De a világ még ilyenebb, még rosszabb, még nehezebb, még több buktatóval és nehézséggel. 6-7 évesen már nem kicsi gyerekek a gyerekek, szerintem a nehézségek is nevelik őket. Aki csupa jó között élte le a gyerekkorát, abból biztosan nem lesz önálló, talpraesett felnőtt és el fog veszni felnőttkorában, mert a világ az szívás. Természetesen én sem arra vágyom, hogy csupa rossz között teljen az iskoláskora a gyerekeimnek, de én azt hiszem, hogy be kell vállalnunk a problémákat, mégha nehéz is és sok könnyel is fog járni ahhoz, hogy igazából fel tudjanak készülni az életre.
Az autik helyzete is nyilván más, de olvassátok vissza, mennyien írtátok, hogy a szakemberek nem hittek abban, hogy a gyereknek menni fog a közösség, nem úgy, nem annyi gyerekkel, ahogyan valóban megy nekik. Az, hogy ki mit mond, lát, gondol egy iskoláról, az nem sokat jelent arra vonatkozóan, hogy a mi gyerekünknek milyen lesz. Megpróbálni lehet, mert nem jelent életre szóló elkötelezettséget és, amint látszik, tulajdonképpen tényleg sneki nem tudja előre megmondani, hogy egy auti kisgyerek mire lesz képes egy iskolában.

Egyébként mi van akkor,ha egyik iskolába sem veszik fel, amit kinéztünk? Akkor hová 'toloncolják a fiamat?:)A magántanulóság (azon kívül,hogy elviekben sem tartom jó ötletnek) nem jöhet szóba, mert nem megoldható (és min. középtávon nem is lesz az) ,hogy valamelyikünk otthon maradjon.

3mackó, persze, nem lehetetlen De gondolom, nem mindennapos volt ez.

kimni:
Nem szerenécsre nem sűrűn fordult elő,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni, ezzel kivételesen egyáltalán nem értek egyet. A bölcsikről fogalmam sincs, mi nem próbáltuk és beszámolókat se nagyon hallottam róla. Az ovi úgy gondolom (de lehet, hogy tévedek) azért működhet jól, mert a tanítási folyamat jellemzően természetes módon történik, nem olyan erőltetetten és a valóságtól elszakítva, mint egy iskolában. Épp ezért tudnak differenciálni is jobban. Ezenkívül persze korkérdés is, hogy a gyerekek ebben az életkorban még elfogadóbbak és nyitottak a világ dolgaira. Ezenkívül az óvónő mellett szinte mindig van egy segítő (a dadus). De ezt szerintem kérdezzük meg Andesztől.
A tanár felelőssége lenne, hogy mi lesz a gyerekből? Hát, szerintem elég kis ráhatása van. Ez szerintem alapvetően a családi környezeten múlik és az egyéni képességeken, motiváción...
Az nem biztos ám, hogy az elégedetlenség nő. Ebben csak a saját példámból tudok kiindulni. A tapasztalatom az, hogy az óvodával kirívó bajom nem volt. Az általános iskolával súlyos problémáim voltak szociálisan. Ott még nincs szűrés, nincs a gyerekekben az életkorukon kívül semmi közös. Nincs közös érdeklődési kör, nem hasonló az intelligenciaszint, a szociális közeg, ahonnan jönnek, az is vegyes. Az elvárások nem jelentenek akkora problémát az NT gyerekeknek szerintem, de szociálisan a legnehezebb terep. A középfokú képzésben már erős a szelekció, ott már nekem sem voltak olyan nagy gondjaim, viszont néhány tanárunk leginkább börtönőrnek lett volna alkalmas, elég jól megkeserítették az életünket. De még ha ezt elvárásnak is nevezem el, akkor is sokkal könnyebb egy középiskolában az élet, mint általánosban (kivétel a HHH vidéki szakképzés). A felsőfokú képzés meg minden téren a legkönnyebb, erősen szelektált, mind szociálisan, mind elvárásra, azok vannak ott, akiket az érdekel és akik oda illenek is.

Szerintem a világ nem ilyen. Nem rosszabb, nem nehezebb, mint egy általános iskola. Dolgoztam pár helyen, kellemetlen emberek közt is, na de az nem kötelező. Rossz, de nem kötelező! Kiléptem, kerestem jobbat. És ott már nem volt se rossz, se nehéz.

Bizonyára nekem vannak extra rossz tapasztalataim, vagy túl igényes vagyok, de életem legrosszabb időszaka volt az általános iskola, és a legkevésbé sem volt semmilyen pozitív hozadéka. Persze a fiam nem én vagyok és neki egyéb, különleges szempontok alapján kell a jövőjéről dönteni.

Marcoverde, ha nincs befogadó nyilatkozatod a szakértői vizsgálatra, akkor kijelölik azt a körzetetekhez legközelebb eső (valószínűleg fővárosi fenntartású) EGYMI-t, amelyik nem körzetes, van benne hely és épértelműt is fogadhat. Azt nem fogják figyelembevenni, hogy nem tudod behordani. Ha ezt fölveted, akkor felajánlják a bentlakásost.
A kérdés az nem ez, mert szerintem fel fogják venni a kiválasztottba. A kérdés az, hogy mi lesz a támogatásukkal. Hogy egyáltalán ki tudnak-e nyitni.

Nem szabad a bizottságra bízni a döntést, mert az nagy valószínűséggel nem lesz jó a gyereknek. Én ezt tapasztaltam.

Szanya: az az igazság, hogy különösebb rossz véleményem nincs is az ovinkról, befogadták a fiam, eljártak az óvónők Vadsba, stb. De összességében csak vigyáztak rá, enni adtak neki, melegen tartották és mindent rábíztak a hetente kétszer kijáró gyógypedre. De tényleg egy szavam sem lehet, mert egyáltalán felvették! Viszont kaptam egy két olyan beszólást, amit életem végéig nem fogok elfelejteni és abban is biztos vagyok, hogy nem vesznek fel oda több autit.
Abban viszont egyetértünk, hogy minél feljebb menetelünk az iskolák fokozatán, annál könnyebb, és pont azok az okok miatt, amit leírtál. Ezt az öcsémmel is megéltem, ahogy került felsőbb intézménybe, úgy utálta egyre kevésbé az oktatást. Az, hogy az én fiamnál ez hogy lesz, azt csak pár év múlva tudom megmondani. Addig meg reménykedem: hogy nem fogja utálni, nem feszül be és veszi majd az akadályokat, ilyen-olyan sikerrel.

Szanya!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Bundáskenyér,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marco:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Szanya: ha nem tudnak elindulni a sulik, mégis mit gondolnak, hová kerülnek azok a gyerekek? Vissza a 30 fős osztályokba? :blink:

Bundáskenyér:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marco:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.