Autizmus mindennapok

Szanya1:
Én még mindig nem nőttem fel legalábbis ilyen tekintetben, és azt hiszem ez egyre reménytelenebb nálam. :silly:

Hárommackó, Szanya!

OFF


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Azért szoktam külön aspit is írni, hogy nem bántsam meg azokat, akik aspiként hivatkoznak a gyerkőcükre. Amúgy valóan nincs értelme, úgyis egy diagnosztikai kategória lesz, én az ASD-t szeretem a legjobban.

Szanya, hogy nem mutatja ki, nem azt jelenti, hogy nincs neki, nem éli át, hanem lehet, hogy csak azt, hogy nem tudja, hogy 1. ki kéne mutatnia, 2. hogyan kéne kimutatnia, 3. nem ismeri fel magát az érzelmet (de erre megtanítható). Sztem, de hát minden gyerkőc más, és hát fejlesztéssel ez is nagyon sokat fejleszthető ez a terület, gondolom. Axel a könyve alapján alexitímiásnak tűnik, de ebből tényleg nem következik, hogy minden ASDs az.

HáromMackó,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Kisstim,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimutatja, de csak ezeket, amit írtam. Mondjuk szerintem pont elég! És egyébként bújós is, ha épp eszébe jut. Már nem annyira mint korábban, de azért még bújik.
Hú, hogy micsoda szakszavakat tudsz! :blink:

Érzelmi téma: érzem, hogy másról próbálok írni, mint ami kijön az írásaimból. Mert amúgy egyetértek veled Marco,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Engem is izgat a téma, hogy milyen mély érzelmeik vannak az autiknak. Én azt hiszem, hogy rossz irányban keresgélünk. Mert nem ott van a baj, hogy éreznek-e eleget az autik vagy sem. Hanem ott, hogy értik-e azokat a szitucáiókat, amikor elvárjuk tőlük, hogy érezzenek? Nekem nagyon jó példám van erre a fiamról, de az eddig olvasott könyveim alapján én azt hiszem, hogy ez azért más autira is igaz lehet.
Amikor nemrég kiugrott a kisebbem szíve, 250-es pulzusa lett, a nagypapa felvette a nyakába és siettünk haza a játszótérről (akkor volt ez a kisebb fórumtali Lőrincen), indultunk a kórházba. Ilyenkor nem mozoghat, ha van rá mód a kicsi. Az ASes nagyfiam pedig kiabált és toporzékolt, hogy márpedig ő akar a nagypapa nyakába ülni. Sehogyan sem tudtuk vele megértetni, hogy most nem lehet, most nem játékból ül az öcsi ott a nagypapa nyakában, hanem roszsul van és nem mehet a saját lábán. Csak üvöltött, üvöltött, semmi nem számított, nem értett semmit. Pedig igenis képes az empátiára, mert amikor a nagypapa elesett nemrég egy kiránduláson és maga alá húzta a lábát (majdnem kitört neki, menni sem tudott utána), azt látta a fiam és megijedt és végig segítette a nagypapát MAGÁTÓL, kérdezgette, fáj-e még neki, elmesélte itthon másnak is, hogy mi történt a nagypapával, hogyan történt, komolyan látszott rajta a részvét, ez nem csak tanult séma volt. A két eset között az a különbség, hogy azt el tudja képzelni, milyen lehet megsérülni, mert neki is fájt már sokszor a lába, mert megütötte, főleg, itt még látta is balesetet, ami ijesztő volt (abnormális testhelyzetbe került a papa, ez rémisztő), így értette a szituációt. Amikor az öccse lett rosszul, akkor nem látszott semmi az öccsén, meg egyébként is, nem érti, mi az , hogy gyorsan ver a szíve (pedig megmutattuk neki, érezhette az öcsi szívverését és a sajátját és mondta is, hogy Úristen, de gyors az öcsié!), meg az egész szitu olyan volt, amit ő nem értett, nem volt elég vizuális segítség hozzá (a papánál a vizuális segítség az volt, hogy látta a balesetet).
Szóval, én azt hiszem, hogy igenis vannak szituációk, amikor nicnsenek meg a megfelelő érzelmeik az autiknak, de nem azért, mert ilyen sivár lelkiviláguk van, hanem azért, mert nem értik a szituációt, aminek ki kéne váltania belőlük az érzelmeket. Ha megértik, akkor még mindig nehézség az érzelmek értelmezése számukra és kifejezése, de ezt szerintem pl mi szülők, már látjuk, hogy ott van, megvannak az érzelmek, csak ő sem tudja értelmezni vagy kifejezni. Erre viszont meg lehet tanítani, de arra nehezen, hogy egy-egy új szituációt megértsen, ami bonyolult érzelmi szálakat tartalmaz, főleg erős empátiát igényel.

Sztem is inkább megértés, és megnevezni nem tudás állhat a háttérbe, illetve empátia sérülése. Ugyanakkor vannak érzelmeket át nem élő ASDsek is (mint ahogy uígy vannak nem autik között is), mint Axel, bár valszeg nem ők vannak többségben. Attól is függ nagyban a dolog, hogy az érzelmekért felelős agyi területek mennyire érintettek, ez ugye tök változó lehet.

OFF


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

OFF
Kisstim:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Marco:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


3mackó: a házépítős sztori nagyon aranyos.

Csibnyusz: time timerrel jelezhetnéd az időt, látod ha letelik a piros csík, jövök vissza. Fokozatosan lehetne emelni az időt. Csak tipp, nálunk ezzel nem volt gond, a fiam észre sem vette, hogy nem vagyok ott.

Kimni,


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen:


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Off: Könyv, ugorj nyugodtan.

Marco:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, pontosan így gondolom én is, mint a macska! Bár nekem már volt empatikus cicám, nem is egy.

Marcoverde,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Érdekes téma egyébként, hogy az autik nem tudnak szlenget használni. Vajon, aki NT-nek tűnik, ámde eléggé ego, a fantáziája is gyengusz, kreativitás nincs, és szlenget sem használ, ámde a beszédfejlődése és szocializációja jobb az átlagosnál az határeset autizmusban vagy sem?

Na indítok egy könyves topicot.

Íme: auti.hu/index.php/forum/5-napi-gondok-ue...oenyves-topic-#13039

Kimni:
Igen, én azt hiszem, jól értem, amit írni akarsz. Hogy őket nem lehet ösztönből nevelni, hanem tudatosan kell, ez egy meló, amire fel kell készülni, meg kell tanulni a módszereket és ezzel párhuzamosan még a gyakorlatban is csinálni. És ha valamit mi rosszul tanulunk meg, nem jól megy át a gyereknek, akkor vele még jól ki is szúrunk. Ebből az állapotból végül is csak alvás közben lehet kizökkenni (már ha sikerül), de kipihenni nem nagyon lehet a folyamatos tudatosságot.
Eszembe jutott még az írásodról a már emlegetett "Adam" című film szintén már idézett mondata: "Nekünk nem lesz olyan pillanatunk, hogy egymásra nézünk és tudjuk mire gondol a másik." De biztosra veszem, hogy ez nem azért van, mert az összes AS-es érzelmileg sivár.

Mindenkinek van valami tényleg jó meglátása, tök jó ez a fórum

Champ, az Adam film... ma ilyen érzelgősre sikerülök, bocs, de amikor a férjem diagnózisát megkaptuk (szóban) a Vadasban, akkor vagy aznap vagy másnap láttam ezt a filmet totál véletlenül az HBOn. Az elejétől (ami ritka, mert nem tudok filmeket nézni amúgy, főleg sosem kapcsolok a film elejére, csak a közepénél látom, hogy mi van). Fel is vettem rögtön. És sírtam alatta... és ez volt az a mondat, amit te is idéztél, amit ezerszer elmondtam mindenkinek (mint idézetet), még a gyógypednek is... (a férjemének). És én ezt mondom a férjemnek is és az egyik fiamnak is és csak a kisebbik fiam az, akire nem igaz. Szóval, ezzel az idézettel bennem egy rakat érzelmet indítottál útra De nagyon örülök, hogy mást is megfogott ez a mondat, mert ennél tömörebben nehéz összefoglalni, mi a gondja az NTknek az ASesekkel

Kimni:
Remélem nem zaklattalak fel nagyon! :blush:
Nem nagyon szeretem az autizmusról szóló filmeket, mert szerintem az ott bemutatott dolgok messze vannak a realitástól, de az Adam engem is megfogott. Még egy érdekesség erről a filmről: Adamet Hugh Dancy alakította. Az ő felesége Claire Danes, aki eljátszotta Temple Grandint...

Marco,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ. nem te zaklattál fel, hanem a mai történéseim, én szeretem ezeket az érzéseket, amiket kivált belőlem egy-egy ilyen mondat, emlék. Mindig közelebb kerülök ahhoz, hogy elfogadjam teljesen az ASt úgy ahogy van.
Nem tudtam, hogy Claire Danes a felesége Imádom azt a színésznőt is különben és nem csak Temple miatt
Amit írtál, hogy a kocsiban hazafelé zenét hallgatsz, meg egyébként állandóan ilyen auti dolgokon pörögsz belül, ezt én is így csinálom Már, ha elmehetek itthonról... zene full, megy a saját zeném, szuper feszültségoldó Olyan energiákkal tud feltölteni, mint mást egy meditáció És az én agyam is rengeteget pörög az auti dolgokon (férjemmel kapcsolatban is, nem cska a gyerekével), kivéve, amikor a kicsi eü problémáin pörgök