Vélemény kérés_első fejlesztési alkalom

Kedves Fórumtagok!

Új vagyok itt, a véleményeteket szeretném kérni. Elnézést, ha rossz helyre, vagy topikba írok.

A kisfiam 3 éves, néhány hónapja észrevettük, hogy megváltozott. Autizmusra gyanakszunk.
- Alig beszél, régebben 150-200 szót tudott, most jó, ha 30 szót használ
- nem játszik semmivel, csak szaladgál, ugrándozik, mindenhová felmászik
- gyerekekkel nem játszik, nem is érdeklik, zárkózottá vált
- furcsán kommunikált pl. húzza a kezünket a dolgokhoz, amit szeretne stb...

Voltunk neurológusnál, aki megerősítette, hogy autisztikus, és javasolta, hogy jelentkezzünk be valamelyik fejlesztő helyre, hogy minél előbb megfelelő fejlesztést kapjon. A Budapesti Korai Fejlesztő központba kaptunk is időpontot december közepére, gondolom a karácsony miatt így kb. januártól tudjuk majd elkezdeni a fejlesztést.

Mivel mindenhol azt olvasom, hogy milyen fontos, hogy minél előbb elkezdjük a fejlesztést elvittem egy gyógypedagógushoz, hogy januárig is csináljunk valamit. A gyógypedagógus TSMT és Ayres terápiával is foglalkozik, nagyon szimpatikus kedves hölgy, nagyon hozzáértőnek tűnt. Az első alkalommal, amikor ismerkedett a kisfiammal nagyon hamar elfogadta, nem sírt, jól érezte magát, felmászott az eszközökre, hintázott...

A második alkalom is jól indult, de amikor rá akarta venni egy feladatra, akkor a kisfiam sírni kezdett, és persze nem csinálta. Akkor próbálta rávenni dolgokra, hogyha pl. odahozza a takarót akkor hintázunk, nagy nehezen odahozta, de közben sírt. Aztán mondta neki, ha sír nem hintázunk tovább, és persze tovább sírt, így abbahagytuk a hintát. Át kellett másznia egy fahídon, ahol állva akart átmenni, akkor lenyomta, hogy négykézláb menjen, akkor is sírt nem akart, aztán nagy nehezen sírva végigmászott. Próbálta rávenni, hogy üljön le az asztalhoz és ott egyen, ha nem ült le elvette előle az ételt. A végére teljesen behergelte magát a fiam, hisztizett, dobbantott a lábával, ordított, szaladgált zavarodottan. Semmit nem akart megcsinálni. Akkor a hölgy kiküldött engem, hogy várjak kint, becsukta az ajtót. A gyerekem tovább ordított, ki akart jönni, verte az ajtót, akkor bevitte egy belső szobába, hallottam, hogy tovább ordít. A foglalkozást végig üvöltötte kb. 40 percig, a végén kijöttek a szobából, és csak akkor nyugodott meg, amikor felöltöztettem és elmentünk.
A gyógypedagógus azt mondta, hogy nem kell megijedni ez általában így szokott lenni, és így lesz majd még pár alkalommal, utána megszokja, és együtt fog működni. Legközelebb kért, hogy a foglalkozás alatt menjek is el, és csak a végére menjek vissza.

Nagyon rossz volt látni, hogy kiborul a kisfiam, persze itthon is vannak nagy hisztik. Félek legközelebb magára hagyni. Nem igazán szeretném.

Azt szeretném kérdezni, hogy volt hasonló tapasztalatotok ilyen korú gyerekkel? Tényleg ilyen ez az elején egy terápia, aztán abbahagyja a hisztit, és csinálja, amit kell? Előbb utóbb megszokja? Az elején nehéz, és ki kell tartani, mert tényleg jobb lesz?

Szeretnék megbízni a gyógypedagógusban, de annyira nincs még tapasztalatom a fejlesztések kapcsán még nagyon az elején vagyunk.

Elnézést, ha hosszú voltam, nagyon szépen köszönöm, ha válaszoltok.

Szia Amarilla!

Mi itt szülők vagyunk, tehát "csak" szülői véleményt írok.

A Budapesti Korai Fejlesztőben nagy a tapasztalatuk az autista gyerekekkel, az valószínűleg beválik majd. A TSMT/Ayres nem autizmus-specifikus fejlesztés, aki ezzel foglalkozik, az vagy ért az autista gyerekekhez, vagy nem. Az, hogy elsőre szimpatikusnak tűnik, még nem jelenti, hogy ért ehhez a területhez. Az autista gyerekekkel máshogy kell feladatozni, mint a nem autistákkal. A leírásod alapján ez a fejlesztés nem tartalmaz autizmus-specifikus megsegítést. (De nem láttam.)
Véleményem szerint a gyereket 1 órán keresztül ordíttatni elég nagy hiba. A szülőt kiküldeni szintén. Én biztos, hogy többet nem mennék oda. Nincs jelentősége, hogy jártok-e tornázni, ha a Koraiban fogadnak, ott az ovis csoportos fejlesztésen van torna is, de ez csak egy kiegészítő dolog.

Az egyébként valóban lehet, hogy egy idő után abbahagyja a gyerek az ordítást, mert megszokja, hogy egyrészt úgysem segít senki, másrészt már nem olyan ijesztőek a feladatok, de ez a stresszelés felesleges, nincs semmi értelme. És a stressz nagyon rossz hatású az autista gyerekekre.

Szerintem ne menjetek, majd a Koraiban lesz PECS, napirend, beszédfejlesztés, torna, csak igyekezz bekerülni az egyik ovis csoportba. Egyébként TSMT-zni otthon is lehet, az nem szokott a gyerekeknek annyira megterhelő lenni, mert biztonságosabb nekik az otthoni közeg a szülőkkel. (Lehet, hogy a Koraiban is ordítani fog, láttam én ott is ordító gyereket, de ott legalább a lényeggel foglalkoznak, a szoc.-komm. fejlesztéssel, ez azért nem mindegy!)

És hogy hol volt itt ebben a fejlesztésben a probléma: A leírásod alapján a szokásos helyen, a gyerek nem érti a beszédet, van egy elképzelése, hogy mit akar csinálni, és állandóan beleszólnak, sőt, fizikailag is akadályozzák, erőszakoskodnak. Én is bőgtem volna. Annó mi az itthoni TSMT-hez külön napirendi kártyákat készítettünk, a BHRG-nél meg a fejlesztők végigmutogatták pontosan a feladatsort, így a gyerekek tudták mi az elvárás. A teljesített feladatvégzésért pedig jutalom járt (kis matrica).

Szia Szanya!

Köszönöm a gyors választ, megvárjuk, akkor a korai fejlesztőt.
Én is éreztem, hogy ez nem jó, ezen pörögtem egész hétvégén, adjak-e esélyt egy újabb alkalomnak, de nem megyünk többet.

Köszönöm

Nincs mit. Majd írj a Korairól, hogy bevált-e.