Szülői pszichés krízishelyzet

Kedves szülőtársak!
Három hónapja kaptuk kisfiam autizmus-diagnózisát. Most lesz három éves, nem beszél, kommunikációja nagyon szegényes, bár amióta fejlesztésre visszük, és magunk is próbálkozunk tanítgatni otthon, mutatni, tenyérrel kérni bizonyos helyzetben tud, de sajnos inkább dühös lesz, visít, csapkod. Elég aktív, találékony legényke, szinte lehetetlen biztonságba helyezni a holmikat a lakásban, mindig felfedez valamit, amit nem kéne. Van egy hat hónapos koraszülött kisöccse, akit tornáztatni kell, mert nem fejlődik a korának megfelelően. Férjem nagyon rendes, rengeteget segít, a nagyobbik fiút szinte ő neveli. Mégis le vagyok taglózva, most már napjában többször tör rám valami pánikféle, rettegek, lefagyok, szétesek amitől nem tudom teljesíteni a napi rutint. Elég lassú, nehezen alkalmazkodó ember vagyok amúgy is. Olvastam, miben különböznek az autista emberek a neurotipikusoktól, és most nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy a fiam belülről másképp működik, és nem tudom elképzelni a lelki folyamatait. Olyan érzésem van, mintha Ő valaki más volna, nem az a fiú, aki a kisbabám volt, illetve akinek őt elképzeltem.
Próbálom világosan átgondolni a helyzetet, mikor sikerül, feldobódok, és nem is értem, mit problémázok, aztán kapok egy impulzust, akár egy emlék villan fel, vagy hallom, ahogy a szomszéd unokái boldogan játszanak a kertben, vagy épp a fiam rákezdi azt a sajátos üvöltését, és berobban megint a félelem, pánik. A tervek, elképzelések világosak, az itt és mostot nem tudom kezelni. A férjem, aki a fiút remekül elfogadja, kezd kibukni tőlem.
Tudom jól, hogy a fiaim feljesztésére kell koncentrálnom, ezt is szeretném, de így nem megy.
Próbáltam pszichológust keresni, mert úgy érzem, nem tudom kirángatni magam a bajból, és nem tudok kivel beszélni róla. A férjem egész másképp működik, neki van valami pozitív szűrője a világhoz, míg én most szinte csak a másik oldalt látom, így nem tudok mit kezdeni a tanácsaival (tornázz, ne keresd, a hibákat, lásd meg a jót...).
Kérlek, ha tudtok pszichoterápiás szakembert Budapesten, aki tudna segíteni hidat építenem a fiamhoz és megkűzdeni ezzel a depressziós-szorongó állapottal, írjátok meg.
Előre is köszönettel:
Katalin

Kedves Cimula!

dr. Tölgyes Tamás – pszichiáter, pszichoterapeuta (SE Pszichiátriai és Pszichote-rápiás Klinika )
www.pszichrendelo.hu/TOLGYES


dr. Szegvári Olga – pszichiáter, pszichoterapeuta
www.vpmed.hu/orvosaink/dr-szegvari-olga/

2012-ben részt vettek egy ilyen jellegű terápiában.
auti.hu/hirek/319-csaladterapia


Sok erőt és kitartást kivánok!

Kedves Edina!

Köszönöm!

Én is sok erőt és kitartást kívánok, gyerekmosolyt, nevetést!

Cimula: Látom Edina már adott segítséget. Ha tényleg úgy érzed szükséged van rá, akkor ne késlekedj. Sajnos ti duplán kaptátok a gondot, gondolom a pici is aggaszt és ezáltal 2x stressz ér. Mennyire tudtok beszélni a férjeddel? Mennyire hallgat meg? Nekem sokat jelentet, hogy a férjem tudott hallgatni a kétségeim, aggodalmaim közbe. Bár mindig azt mondja, hogy Ne akarjam megmászni azt a hegyet, amikor még oda se értem! Rám ez nagyon jellemző 15 évre előre szeretnék tervezni, látni. Emiatt sok stressz éri az ember lányát.

autizmusesmas.blog.hu/2015/05/07/onallo_az_eleted

Kedves Sünöcske!
Köszönöm együttérző soraidat!
Sajnos mindig féltem a jövő kiszámíthatatlanságáól, de tudtam az eszemmel, hogy irracionális igény mindent kontrollálni. Most, hogy a kisfiam jövőjében megjelent ez a baljós tényező, már nem tudom kezelni az aggodalmam.
Még őt is újból meg kell ismernem, hogy el tudjam képzelni az érzelmeit, a világot az ő szemével láthassam, és jobban megértsük egymást. A picire nincs annyi időm, mint valaha a nagyra volt, pedig látszik rajta, hogy igényelné. A férjem jó ember, nem aggodalmaskodik, cselekszi, amit kell az adott helyzetben, bízik önmagában és a dolgok jó kimenetelében. Én a nehézségekkel számolok, és "vészforgatókönyveket" tervezek. Remekül kiegészíthetnénk egymást. De éppen különbözőségünk miatt, mikor rajtam eluralkodik a pánik, olyan a megértés köztünk, mintha a kör formájú formabedobóba négyzetet próbálnék beilleszteni. Jó volna, ha úgy tudnék gondolkodni, mint a GPS. Ha letérünk az általa tervezett útvonalról, szenvtelen hangon közli: "újratervezés", majd újabb variációt talál ki a célbajutáshoz. És sosem esik pánikba...
Szép nyarat Neked és Családodnak, üdvözlettel: Katalin

Kedves Cimula!
Egy dolgot nagyon tudok ajánlani, mégpedig a szülőtréninget. Én részt vettem egy ötnapos tréningen, amire nem sok kedvel kezdtem el járni. Gondoltam én már olyan sokat olvastam autizmusról, hogy sok újjat nem fogok hallani. Viszont az öt nap alatt kaptam egy olyan tudást, úgynevezett autizmus szemüveget, ami rengeteget segít. Jobban látom mikor mi zavarja a fiamat és hogy hogyan tudok közelebb kerülni hozzá. Rengeteget kell még tanuljak, de hosszú még az út, ráérünk vele még.
Egyéb jótanáccsal nem tudok szolgálni, mint a férjed. Próbáld néha a dolgok jó oldalát észrevenni és egy kicsit élj a mának. Szerintem rengeteget segít néha kicsit összeülni a barátokkal beszélgetni, stb. Engem feltőltebek az ilyen pillanatok, még ha ritkán is tudunk rá sort keríteni.
Sok erőt és kitartást kívánok az egész családnak.

Kedves Skodajoe!
Köszönöm leveled! Szeretnék szülőtréningre menni, de még várnom kell pár hónapot, míg kisebbik fiam kicsit kevésbé lesz anyatejfüggő.
Te milyen szülőtréningre mentél? A férjem nemsokára megy ABA előadásra, én sajnos még nem tudok vele tartani, mert a kisbabát nincs kire bízzam.
Szeretnénk otthon úgy élni, hogy segítse a fiam fejlődését. Ha ez sikerülne, lehet, nem érezném ennyire tehetetlennek magam, békén hagynának a szorongásos rohamok.
Sajnos nem vagyok született optimista, mindig bizonyítanom kell magam előtt, hogy van bennem erő, találékonyság megoldani a problémákat, helyes irányban befolyásolni az események alakulását.
Üdvözlettel:
Katalin