Gyász, veszteség

Mindanyiótoknak köszönöm a tanácsokat és az együtt érzést.Sok jó ötletet adtatok.Főleg a virág és a a fénykép készítés.Nagyon közeledik az idö már frászom van ha csörög a telefon.De a fiaim vigyáznak ránk.Valamilyen ürüggyel minden nap többször is be néznek.

Szomorú Anya, hihetetlenül rendes, gondoskodó családod van.
Borzasztó ez a telefonfrász, nekem is ez van.

Köszönöm Nektek a vígasztaló szavakat.Nagyon nehéz.

Sajnos anyosom nagyon beteg
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok! Már jó régen nem írt senki ebbe a topicba.
Az lenne a kérdésem, hogy egy aspergeres felnőtt érti a halált? Érez-e fájdalmat, ha elveszít valakit? Ki tudja-e mutatni? Tudom, biztos ez is egyénfüggő, de érdekelne, ha tud valaki konkrétumot írni, azt megköszönném!

Ferjem erintett...karacsony elött volt egy eve, hogy aposom varatlanul meghalt. Nem reagalt maskent, mint azok az nt ferfiak, akik 'tartjak magukat' e nem mutatnak kifele sok mindent. Megrazta a dolog, megerintette...hogy belul igazabol mi zajlott, azt viszon nem tudom, nem nagyon beszelt rola, talan egyszer, a konkret esemenyek folyamatat elmeselte.

Böbe, igen, szerintem mindenképpen érti és ki is tudja mutatni, a kérdés inkább az, hogy hogyan. Föleg, ha figyelembe vesszük, hogy mint más érzéseknél is, a gyásznál is elöfordulhat, hogy csak szélsöséges érzelmek vannak és hiányoznak a köztes fokozatok. Ezért lehet, hogy szélsöséges módon dolgozza fel valaki az érzéseit, de az is lehet, hogy felnött korban már elsajátította az érintett az ilyen helyzetekben elvárt viselkedésmódot és úgy fog reagálni mint bárki más. (Bocs, kicsit késön válaszoltam...)