Én könyv

sziasztok!

Én könyvet kell készítenem. Új vagyok ebben a dologban. A feladatom az érzelmeket kell lefényképeznem,de nem igazán világos nekem,hogy mit fényképezzek. Példát is tudok írni miről kell fényképeznem, de így sem értem.... Pl.: befogja a fülét, mert zavarja a hang. Eltudja nekem magyarázni valaki mi legyen ebben a könyvbe példákkal?
köszönöm előre is!

autizmus.blog.hu/2009/08/21/en_konyv

Még mi sem csináljuk az én könyvet de ez egy használható oldalnak tünik

A befogja a fülét az nálunk is megy.
Én az érzelmeket az elején csak ezzel a két jellel jelöltem
Viszont, ha le tudod fényképezni az arcát amikor fél, aggódik v. netalán mérges a hangjára.

Most adtál egy ötletet, hogy lefényképezem amikor dühös (nem túl sűrűn van) ill. az arcjátékát. (nyelvnyújtós van az a szeretem-ek között van, mert imádja, ha fúj a szél.)

Köszönöm Nektek

Sziasztok!

Az Én-könyvünk már megvan. Most már élménynaplót készítgetek. 1-1 fontosabb mozzanatot fényképezek és arról írok.
Kérdés: hogy helyes a kép melletti komment élménynapló esetén?Konkrétan ma ezeket írtam:
(2 fénykép mindkettőn fagyit eszik) Ma kétszer fagyiztam. Otthon pálcás fagyit ettem. Aztán elmentünk fagyizni. Ott epres fagyit ettem

(Másik oldalon 3 kép, az aznapi játszóterezésről)
Játszótéren voltunk. Mászókáztam és csúszdáztam. Tomi hintázott.

Ez így jó?

Konkréten a múlt időn kinlódok, mert bár nehezen érthető a beszéde, úgy sejtem ő azt még nem használ. Viszont ezeken a képeken már nem általánosságban beszélek (házról emberekről). múl idő nem kikerülhető, sőt!

Szerintem ez még hosszú, de Te látod, mennyire beszél!

Én majdnem minden mondat mellé teszek BM képeket, így ő is látja, érti, mi van oda írva. Vagyis én a mondat mellé tennék egy kisfiút, aki fagyit eszik BM képpel. Ugyanígy a játszóteres mellé. De lehet ez meg már túl sok kis kép, nem tudom. Nálunk szereti a gyerek, így magának is tudja nézegetni.
Múlt idő kikerülése: A képen fagyit eszek. Nagyon szeretem a fagyit. Boldog vagyok. (Molygós bm kép).
A képen hintázok. (És mellé egy hinta bm kép.)
Mi már azt is mellé írtuk, hogy : segítség nélkül tudom lökni a hintát. Nagyon ügyes vagyok. (büszke bm kép.)

Érzelmek: Nekünk van olyan oldalunk, mikor nagyon boldog volt, vagy mikor nagyon sírt. Történés képekkel: hosszú sor az ugrálóvár előtt. Nem mehettem be. Nagyon sírtam és dühös voltam. Ott a fénykép róla, és alatta a megfelelő bm képek.
Ez a fülbefogás jó ötlet, én is beteszem magunknak.
Raktam olyan oldalt is, mikor én vagyok nagyon mérges, mert rosszat csinált. Ez is amolyan kis képregényes, végén meg az én fényképem.

Szanya Labolen Köszi, de mégsem tudom mi legyen ezzel a múlt idővel...
Jövő héten megyünk Annához, majd őt is megkérezem.

Csak a képleírásnak is van értelme (jelen idős) és a múlt idős visszaemlékezésnek is. Ez utóbbinak talán úgy, ha miután elvettem előle a képet méhegyszer elismételjük azt emlékezetből.

Igen kicsit még több mint amit tud, de mindig a tudása előtt kell járni sztem 1-2 lépéssel. Legalábbis ezeket a mondatokat sztem betanulja és jó esetben, ha meg is érti jókor, jó helyen ismétli a továbbiakban.

Labolen jó hogy írod az érzelmeket, lassan elkezdek én is komolyabban foglalkozni ezzel. Mostanáig mindig nevetett rajtam amikor szomorú vagy mérges arckifejezést vágtam, de ha szóban is mondtam hogy mérges vagyok akkor már nem nevetett.
Matricás feladatlapokon (NT gyerekeknek) is többször előjött hogy melyik gyerek mosolyog vay vidám? Ez egyáltalán nem megy össze vissza mutogatta. Sőt volt hogy többször megvettem ugyanazt a feladatlapot még akkor sem, pedig már a szájat többször átszineztük.
Na de majd idővel ez is menni fog, csak szívás hogy minden ennyire sziszifuszi, azaz remélem nem felesleges csak erőn felüli...

Tomger: Szerintem nem baj, ha hosszabb mondatokat is beleírsz, innen tanulja majd meg.

Mi a játszóterezést az én-könyvbe raktuk, azok közé az oldalak közé: Mit szoktam csinálni szabadidőmben. És akkor van egy oldal számítógépezés, egy oldal kisvonatozás, és a játszótér. Szeretek csúszdázni.... Mondjuk mi mindig ide megyünk. A különleges játszótér meg múlt időben van az élmények között. Voltunk a nyuszis játszótéren...

Érzelmek: Mi egy jó ideje tanuljuk, szoktuk csinálni a hogyan tanítsuk az elmeolvasás könyvet is, abból vettük az alapvető érzelmeket. Tényleg egy éve gyakoroljuk, de még mindig nem ismeri fel. A szomorút és mérgest simán keveri. A vidám az egyetlen, amit felismer. És ez rajzoknál is így van, mármint nem a begyakorolt ábráknál, hanem pl egy Thomasos képnél.
De a hozadéka, hogy most már megkérdezi: anya most ideges vagy? Anya most gonoszan nevettél? Vagyis érdeklődik. Meg mondja már magáról is, hogy most dühös vagyok. Még toppant is.
Szóval ehhez sok idő kell. Szerintem sokkal nehezebb ezt megtanulniuk, mintha mondjuk a kis-nagy, vagy a színeket tanulnák. Belegondoltam, és olyan nüanszokat kéne figyelni, meg hallani, ami még néha nekem is nehéz. Vagy a férjemnek, ebből adódank a félreértések, ki mikor viccel, vagy ki mikor érzi már bántónak a hangnemet.
Amikor élesebb hangon mondom, hogy akkor most mindenki megáll az út mellett és szétnézünk, akkor sokszor megkérdezi a fiam, anya most ideges vagy? És igazából nem, csak feszült vagyok, hogy nehogy kimenjenek az utcára. Most ezt hogyan mondjam, hogy mi a különbség? Mondjuk így belegondolva, lehet tényleg ideges vagyok egy egyszerű hazameneteltől is! :woohoo: :laugh:
Szóval mi az én-könybe először az ő érzelmeiről tettünk fotókat és ábrákat: vidám, lelkes-izgatott, nyugodt, dühös, és megijedt (ez a vízbeesős eset). Aztán a kistesóról, mikor sírt, mert megütötte; majd rólam, hogy dühös voltam mert nem fogadott szót. És ezeket mindet valami eseményhez kötve: vasútmodell kiállítás, ugrálóváras fesztivál, redőnyleszakadás. Így jobban tudja kötni valamihez, emlékezhet, milyen érzés volt akkor.
Legalábbis mi így csináljuk.

Ja és biztos, hogy nem felesleges!
Nálunk emiatt kérdezgeti, és próbálja megérteni.
Mi csinálunk esti rutint is ebből, de ezt már biztos írtam, a fejnézegetést.

Másik topicban felmerült ismét az Én-könyv, ott ezt írtam.
A mi én-könyvünk jelenleg ezekből a részekből áll.
(E/1-ben írom, mert a könyv is így íródik)
-én és a családom
-én és az ovim, ovis szabályok, barátom az oviban
-én és a külsőm, mások külseje (szem, haj, fiú/lány)
-miket szeretek csinálni a szabadidőmben, miben vagyok ügyes
-én és az érzelmeim-ehhez kapcsolódó szoc történetek
-vegyes rész: szemkontaktus, hangerő, kérdésfeltevés, bólogatás, egészséges étkezés, kézmosás, betegség.
-apró érdekességek, amiket nem értettem: napszakok, tobozok, gyerekek száma egy családban, szelektív zöld-hulladék gyűjtés... (Amiket nem értett, és képekben magyaráztam el.)

E mellé még egy csomó minden be kéne majd rakni.
-miket nem szeretek csinálni, miben kell még ügyesednem.
-mások érzelmei
Meg igazából mindenféle, ami csak érdekes neki, vagy amit tudnia kell a környezetről, magáról, a világról.
Mint korábban beszéltük, én majd az autizmus is ebbe fogom beépíteni, csak előtte csinálok még egyéb kiegészítő oldalakat. Mik érdekelnek engem, ami másokat nem. Miben vagyok ügyesebb, mint mások, miben kell még fejlődnöm, mi az ami nekem nehézséget okoz, míg másoknak nem. de ezek a témák majd csak később kerülnek elő.

Átkukkantottam, hú de régen volt:)

Képzeljétek, kérdezem G -től minek öltözött a farsangon M néni és T néni. Erre mondja bohócnak öltözött, T néni is bohócnak öltözött. Ó mondom az jó.
Na este nézegetem a farsangi fényképeket, amit az óvónő elküldött mailben a levlistán. Látom, hogy egyikük pék a másik kéményseprőnek öltözött. No akkor világosodtam meg, a gyerek a tavalyi élménynaplóját egy az egyben idézte. Basszus én már rég elfelejtettem...
Ennek most örüljek vagy sem? :whistle:
1 óra múlva megvolt az ezéves farsang élménynaplója. G amúgy pincér volt, ügyesen vitte a tálcát és egyszerű volt a jelmez, mert csak fehér feketébe öltöztettem konyharuha a kezében és tálcán műanyag teáscsészék.

Labolen köszi ezt már kiírtam ez lesz az alap nálam is

Még nincs diagnózisunk, így csak érdeklődök egyenlőre az Én könyvről. Ezt hány éves kortól kell készíteni (3,5 évesnek is kellene már)? És a naplót is kell párhuzamosan írni az Én könyvvel? ezeknek a készítését gyógypedagógus fogja elmagyarázni, vagy szülőtréningen lehet elsajátítani?

Mazsika: gyógyped valószínűleg nem fog tudni segíteni az énkönyv készítésében, hacsak nem tapasztalt auti spec. A szülőtréningeken általában egész előadásokat szerveznek a témában.
Vannak szülők, akik különv ezetnek képes élménynaplót és külön énkönyvet.
Nekünk kombinált van, a fiam születésétől gyűjtöttük össze a fényképeket a fontos eseményekről, magáról, az életéről, majd később bővültek az önismereti fejezettekkel.
3,5 éves gyereknek már lehet készíteni, hiszen a képeket felismeri. Mi nagyon szeretjük, a fiam már velem együtt készíti, ő válogatja össze a képeket és a szöveges részek megírásában is segít.
A legnagyobb segítség az lenne, ha látnál néhányat a valóságban.

Azt nem tudom, hogy élőben hol tudnék ilyen Én-könyvet megnézni, itt a honlapon láttam egy pár oldalt, amit feltettetek. Nem ismerek senkit, aki autista gyeteket nevel az ismeretségi körömben.Ezek szerint akkor szülő tréningre kellene elmenni? Várjuk meg amíg lesz diagnózisunk, vagy a szülő tréningeket már kezdjük el a diagnózis előtt?

A fizetősekre technikailag el lehet menni diagnózis előtt is, de talán csak meg kéne várni a diagnózist.

Szerintem nem annyira az a lényeg, hogy élőben megnézd (hiszen elég sok oldal fent van nálunk), hanem az, hogy mi a gyerek megértési szintje. Az enyém 3,5 évesen egy kukkot nem értett volna az egészből, mi akkor még csak naplóztunk. Ha viszont a fiad jól beszél, akkor meg lehet próbálni. A lényeg az, hogy képben legyen saját magával kapcsolatban. Ilyen kicsinél: tudja elmondani a nevét, az életkorát, szülei nevét, címét. Van-e testvére, óvodás vagy iskolás, stb. Alapdolgok, de minden képpel ábrázolva. Utána lehet továbbhaladni mit tudok megcsinálni, mi az, amit még nem, mit szeretek, mit nem, stb. Én eleinte külön lapokat használtam, mert annyira kevés infó ment be. Teljesen egyénre szabottan kell csinálni. A szervezett tréningeken általában az szokott lenni, hogy ha van szülői "segédelőadó", akkor ő elvisz magával egy-két ilyen eszközt, pl. Én könyvet, de abból sem az összest, hiszen pl. Edinának már rengeteg van, el se bírná. (Ahogy nő a gyerek, újabb és újabb lapok kerülnek be.) Szülőtalálkozókon szoktunk elvinni pár dolgot megmutatni mi is a kezdőknek, de szintén a súly behatárolja, hogy mennyit. És mondom, túl sokat a másé nem fog segíteni, mert az enyémnek nemrég tudtuk elkezdeni (most 7 éves), jelentősen függ a tartalom a beszédértés szintjétől.

Szia Mazsika!
Szerintem nem csinálsz bajt ha diagnózis előtt készítesz én-könyvet és naplót a gyereknek.
Mi is kb ennyi idősen csináltuk meg az én könyvet is és az élménynaplózási is akkor kezdtük, én szülőtréning után (3 éves korában) kezdtem, ahol viszont elég aprólékosan elmondták hogy milyen legyen.
A fiam jóval alacsonyabb szinten lehetett beszédben, ezért sztem megpróbálhatod.
Én tőmondatokban írtam a képek alá mindent, tehát ebben lehet pici különbség egy alig vagy egy jobban beszélőnél.Illetve a tartalom pedig idővel bővíthető.
Nálunk 4,5 évesen köszöntek vissza első ízben konkrét szituációban azok a mondatok, amiket ott leírtunk és időről időre elővettünk, amikor egy logopédus felmérte és gyönyörűen visszahallottam azokat a mondatokat. A mit szeretsz játszani és a milyen színű a szemed kérdésekre:) Természetesen nem csak ez a lényege az én könyvnek, hogy ezeket el tudja mondani, hanem az énképük is alakul, mélyül ettől.

Biztosan élőben kellene látnom egy ilyen könyvet. Nem tudom, hogy milyen szinten kellene kezdeni, mert a kisfiam másfél éves kora óta folyékonyan beszél mondatokban, nem volt 2 éves és tudta a személyi adatait, lakcímet. Értelmileg korát jóval meghaladja, a dínók nevét latinul is tudja, most éppen tengeri állatokért rajong. Valamennyire érti a rokoni kapcsolatokat. Nekünk a viselkedése nagyon problémás, a közösségbe nem tud beilleszkedni.

Biztosan könnyebb elkezdeni, ha látsz egyet élőben, de hidd el, nem egy ördöngösség.
Első oldal: egy kép róla, lehetőleg csak az arcáról: XY vagyok.
Utána lévő oldalak: egy kép a házról, itt lakok, pontos cím.
Egy kép a szobájáról. Ez az én szobám.
Kép a szüleiről: ez itt anya meg apa. Képek a tesókról. Alá ez a tesóm, xz.
Kép az oviról: ez az ovim, ide járok. Lehet betenni képet az óvónőkről. Ez a jelem.

A lényeg, hogy a közvetlen környezete legyen bele rakva először. Minden E/1 személyben van írva, nagyon kis egyszerű mondatokkal, ha a beszédértése alacsony szintű. Én később sem variáltam nagyon. Egy oldalon max két-három kép, ha befogadja, ha nem, akkor egy oldal egy kép. Alá egy-két mondat.

Ha ez megvan, jöhet az a rész, hogy mit szeret, miben ügyes, mit szeretne majd megtanulni.
Hogy néz ki, milyen a haja, szeme, Anyáé apáé..

Mi ezután vettük az érzelmeket, hogy mikor vidám, mitől volt szomorú. ehhez már mindig mentek élmények is, hogy tudja mihez kötni.
És innen átcsapott élménynaplóba.

Vagyis nekünk is a kettő egyben van.
Mi ezt akkor kezdtük igazán, mikor 5 éves volt a gyerek, akkor már ment egy csomó kis ábra meg kép egy oldalon.

Tomgernek igaza van: ilyen könyvet bárkinek lehet csinálni, ehhez nem kell diagnózis. A szülőtréningen jobban el tudják mondani, hogy milyen részei legyenek, ha szeretnél jobban elmélyedni ebben a témában. Amúgy elrontani nem lehet, ez csak fotónézegetés, állandó narrációval.