Autizmus mindennapok

Szanya:
NT-s beszólások: nekem a leányzó 5 éves, Zalán 7 most kb. egyforma kaliberű beszólásaik vannak. Ma mesélte a miskolci mami telefonon (ugye ott nyaralnak a gyerekek), hogy a játszótér előtt átöltözött, és Zalán ágyán felejtette a melltartóját (Mami elég kerekded forma). Mikor hazaértek ép Bangó Margit énekelt a TV-ben. Zalán észrevette az ágyon a melltartót, megfogta, odavitte maminak és szemrehányóan ezt mondta: "Ez a tiéd, ugye? Vagy adjam inkább Bangó Margitnak, úgyis egy méret vagytok!" :laugh:

champ:
Hát azért ez sem semmi, gondolom a mamának nem esett jól (kivéve, ha Bangó Margit a kedvence).

tomger:
Igen, sajnos a kritika nélküli utánzás megvan Zolikánál. Ezt a gyógyped is mondta az oviban.

Arról érdemes vele elbeszélgetni, hogy attól, hogy ő néha csinál olyan dolgot, amiről utólag kiderült, hogy nem úgy kellett volna, még nem buta. Legfeljebb akkor, éppen butaságot csinált, de máskor tud nagyon okos dolgokat is csinálni. A nagyon okos emberek is csinálnak néha butaságokat. Ez elkerülhetetlen, mindenkivel megesik, ha nem figyel például.

Champ, aaaaaaaah... :laugh: :laugh: :laugh:
Bemutatkozás: egyszer a játszótéren odajött hozzánk egy kislány, kb 4-5 éves lehetett. Megkérdezte, hogy hívják a fiamat, bemutatkozott, aztán engem hogy hívnak, majd felszólított, hogy mutatkozzak be az anyukájának. Mondtam neki, hogy ez szerintem nem szükséges, ráadásul nézze meg, egy másik nénivel beszélget, de amíg ott voltunk nem szállt le rólam. Pedig teljesen NT volt szerintem.

Tomger:
Szerintem az általad leírtak miatt mondta P. Csilla, hogy jobb a kis korkülönbségű fiatalabb tesó, főleg, ha lány. A nagyobbaknak, hacsak nem elég nagy az a korkülönbség, (mondjuk mint én és az öcsém között 13 év), akkor a kicsi csak nyűg, aki még anyát, apát is elveszi. Nekünk a kicsi baromi aktív, nagyon társasági lény, sokkal jobban igényli, hogy vele foglalkozzunk, mint az auti tesó. Zalán, ugye állapotából adódóan nagyon jól el van egyedül is, mondjuk, most már egyre kevésbé, de én ennek nagyon örülök! Nem is érzem azt, hogy a kicsit elhanyagolnám, inkább csak azt, hogy a kettős mércés bánásmód miatt vele sokkal szigorúbbak vagyunk. Apa sokszor elvárja az 5 évestől, hogy figyeljen a tesóra: "Miért nem szóltál, hogy összefirkálta a falat, kiöntötte a sampont, stb". Én ilyenkor kiakadok apára, mert annak a kicsinek nem az a dolga, hogy a bátyjára vigyázzon. De benne jobban alakul a felelősség tudat, és már magától árulkodik. Ami ugye jó is, meg nem is.

A Tom és Jerry nálunk is apa-fia program! :laugh:

Dreamer:
Minden egyes "buta vagyok" után beszélgetés jön! Válasz: Jó, akkor okos vagyok. De ha valamit tuti jól csinál, akkor nem mondja magára, hogy "Ügyes voltam, okos vagyok". Szerintem valami számára vicceset csinálhatott az oviban, ami az óvónéniknek nem tetszett (lehet, hogy nekem sem tetszett volna, ha látom), és ez megmaradt benne. Mindig nevetgélve mondja, még a hangját is elváltoztatja hozzá. Hű, ahogy ezt leírtam, úgy jutott eszembe, hogy esetleg egy filmben vagy mesében látta?!

HáromMackó:
Maminak jó humora van, meg reális énképe, úgyhogy nem vette a szívére!

3Mackó: ebben a korban ez természetes, hogy a pisi-kaki, meg egyéb ilyesmi dolgok érdeklik őket, meg viccesnek tartják. Nálunk a lányom most volt kiscsoportos, és hát ez nagyon ment náluk.
Mikor kérdeztem a gyógypedet, azt mondta ez ebben a korban, és a kisiskolás korban jön elő. Ő azzal intézte el, hogy gyerekek közt ezt lehet, de felnőtteknek nem. Mármint ezt mondta a gyerekeknek, akik nála voltak, és ilyesmiket mondtak.
Nálunk a lányom mond sértő dolgokat Ő ugye nt, és mégis simán a fejemhez vágja, hogy rossz anya vagyok és utál. Néha elmondom neki, hogy ez nekem nagyon rosszul esik. Ő legalább megérti, de tudom milyen nehéz ilyesmikat hallani. Bár ő azt mondja, csak akkor mond ilyeneket, ha éppen gátolom valamiben az ő érvényesülését! (Nem ezekkel a szavakkal, de ha valami nem úgy van, ahogy ő elképzeli, azonnal én vagyok a rossz és gonosz, és soha többé nem lesz a barátom! ) Ami jó, hogy nyugodt pillanatiban meg kimutatja, hogy szeret.
Szerintem ezen a dolgon segíthet majd az én-könyv. Mit mondhatok, ha dühös vagyok. Ha ezt mondom akkor apa szomorú.

Manka, komolyan mondom, nem tudom, hogyan vagy ilyen nyugodt, én nem tudom, hoyg viselném el a helyzetedet Le a kalappal előtted, nem semmi, amit nap mint nap végig kell csinálnotok Apával!!! Szakemberek mit mondanak ezekre az utálat kifejezésekre? Remélem, le fog róla szokni a lányod, mert ez valami iszonyatos lehet Tudom milyen, mert a fiam is ilyen volt, viszont valahogy megváltozott (amióta EMÚba járunk és ezerrel a témára álltam, de ebben nyilván benne volt az ő érése is, ez nem csak az én és az EMÚ érdeme) és rémálmaimban jön elő ez az utállak anya, meg az, hogy mindig utálva néz engem, hogy nem tudtam hozzáérni sem. Champ írta most ugye?, hogy a kisebb nt tesó jó fejlesztő? Mert szerintem nálunk ez volt talán a legmarkánsabb fejlesztés. Nekem legalábbis úgy tűnik, amint a kicsi kinyílt és kifejezte szeretetét (és az utálatának nem adott ilyen hangot), úgy lett kedvesebb a nagyfiam is, persze kellett az EMÚ is és az én állandó pofázásom erről az egészről, de talán e három dolog közül akár ha csak az egyik nincs meg, nem értük volna el, hogy leszokjon erről a fiam. Drukkolok nektek, hátha a gyógypedek kitalálnak erre hosszabb távon valami jót!

Champ, a fiadnak nem semmi humora van, itt röhögtem hangosan Mami is jófej lehet

3maci, nálunk az nt viccelődött többet ezzel a pisikaki dologgal és hozott cikis helyzetbe Szerintem ez az NT-be is belefér, nemhogy egy érintett gyerkőcbe!

Labolen, tényleg egy egyéniség lehet a lányod Színfolt a két fiú mellett, nem?

champ, sokszor eszembe jut, hogy amikor a nagyfiam olyan 9 hónapos volt, akkor iszonyú erősen éreztem, hogy muszáj minél gyorsabban szülnöm még egy gyereket. De nagyon erős volt bennem ez a kényszer, már inkább kényszer volt, mint vágy és nem tudtam megmagyarázni, miért éreztem. Most pedig úgy tűnik, hogy hiába volt nekem valami elképesztő nehéz ez a kis korkülönbség, de mégiscsak így tudtam segíteni a lehető legtöbbet a nagyfiamnak. Mintha éreztem volna, hogy ezzel adhatok neki a legtöbbet. Nekem nincs tesóm, így elképzelni sem tudtam, milyen a testvér, arról sincs fogalmam, milyen lehet a 3 év meg a 1.5 év korkülönbség közötti különbség, csak nagyon nagyon akartam, hogy minél kisebb legyen köztük a különbség. Végül 21-22 hónap lett, szuperül sikerült.

Ágiviki, nagyon édes lehet Mimi kalapban!
Tényleg nincs nagy korkülönbség Mimi és a testvére között, sokat tanulhat majd tőle.
Sajnos nálunk nincs olyan testvér, aki mellett tanulhatná a különféle szociális helyzeteket meg egyebeket. Van ugyan egy nagy féltestvér az apja révén, tulajdonképpen az is jobb, minthogy egyáltalán nincs.


Csúnya beszéd: sajnos a fiam is sok buta dolgot mond, ezeket főleg az iskolában tanulta meg, és ott sok baj is volt ezekből a "csúfolódásokból". Persze volt olyan is, amit magától mondott. Egyszer arra mentem be, hogy már éppen verekedésbe torkollott az egész és a fiam azt kiabálta: X.Y! Azt kívánom, hogy szúrja meg a kezed az orsó, és aludj el örökre! (Előtte nemrég a Csipkerózsikát nézték meg.)

Én is épp azon vagyok, hogy szabálykönyvet készítsek neki, főleg az iskolai helyzetekre, de persze itthon sem ártana. Itthon az a legrosszabb, hogy mindenbe beleszól, és ha épp mondok az apjának valami tök egyszerű dolgot, (pl. minek tett még sót a levesbe) akkor ő azt sokkal nagyobb nyomatékkal megismétli, és közli, hogy apa, te buta vagy, de ugyanez fordítva is megy.

Szanya, sajnos ezen a kis képen nem látszik jól, de azt akartam megmutatni, hogy készítettem a fiamnak egy betűkészletet, kinyomtattam, lelamináltam, kivágtam egy csomó betűt és számot, amiket aztán egy dobozba elrendeztem (kartonlapokból ragasztottam bele az elválasztókat). Tulajdonképpen jó kis játék lehet a betűk iránt érdeklődőknek. Hátha megtetszik valakinek.
Azért csináltam, hogy gyakoroljuk egy kicsit az olvasást, mert az volt mindig a lecke, hogy el kellett olvasni ugyanazt a néhány sort ötször, de hát mivel rögtön megjegyezte, így nem is olvasott, csak fejből mondta el. Így inkább raktam ki neki szavakat, hogy gyakoroljon. Később már ő rakott ki szavakat, itt a képen két focicsapat neve van, meg a meccs állása, hozzá lerajzolva a csapatok címere, ja és a betűkészlet, meg a számok. Volt olyan is, hogy a boltok neveit rakosgatta ki a betűkből. A mai napig szívesen játszik ezzel ilyen módon. Viszont a betűket visszatenni a helyére, azt már nem szereti.

Kimni, nagyon jól érezted!

Miri, neked sem semmi türelmed van ezekhez a játékokhoz:) És kitartásod is
Jó ötlet ez a betűkből szavak összerakása! Én most gyerekkönyvekből mutatok neki szavakat, így gyakorolunk. A megjegyzés nálunk is megvan
Most azon vagyok, hogy megcsinálom azt a térképes dolgot, amit mutattál nekem, de rájöttem, hogy nincs tépőzáram, azt még szereznem kell... méteráru bolt?

Tegnap késő este elkezdtem elolvasni a rengeteg hozzászólást, és csak most értem a végére. :silly:

Most megint egy kis csend van nálunk. A picikém alszik, a három nagyobb pedig a nagymamánál játszik. Csak a mosógép zaját hallom és a madarakat.
Ilyenkor próbálom kicsit összekapni amit lehet.
És remélem, hamarosan sikerül végre összehoznom az autós/vonatos számformájú utas/sínes számolgatós szem-kéz koordináció...fejlesztő mesekönyvet.
Próbálok kicsit belehúzni, mert vasárnap szülinapos lesz Ádám!

Igaz már kapott néhány puzzle-t, amit pillanatok alatt ki is rakott. De szeretnék akkor is még néhány meglepetést neki.

Épp képeket keresgéltem valamihez, amikor a harmadik szülinapjáról előkerültek a tortás fényképei. Annyira közömbösen nézte a tortán a gyertyát, utána is egy mosoly nélkül nyamm-nyammozott csak. Ha nem az én kisfiam lenne, azt gondolnám, nagyon szomorú volt.

Holnap kirándulni megyünk "hatosban". Vasárnap pedig megünnepeljük a fiatalembert! Remélem, hogy most vidám, mosolygós képeket készíthetünk róla a hétvégén. Kíváncsian várom, mert napok óta nagyon kommunikatív. Bár a legtöbb őt foglalkoztató témában most épp nincs PECS-es eszköze (még).
Ezen is töprengek, mert egyébként apának is olyan jól elmagyarázza amit szeretne szavak nélkül is.

katalyn76:
Hogy tudom meg a közvetlen elérhetőségedet (e-mail)?

Kimni:
Nekünk 27 hónap van a két gyerek között, de még ennyit sem akartunk! Mi akkor döntöttünk úgy, hogy jöhet a következő, mikor Zalán egy éves lett. Hát, a hugi nem akart ennyire sietni (a megszületésnél sem). Most úgy gondolom, hogy ez így jó. Bizonyos téren egy szinten vannak, a többiben ki előrébb, ki hátrébb, változó. De nekünk nagyon kellett a tesó, nagyon sokat segít Zalánnak és igazi barátja!

Mimmo:
Boldog születésnapot a kisfiadnak!
Reméljük lesznek mosolygós képek is, biztos örülni fog majd a saját készítésű mesekönyvnek!


Kimni:
Öntapadós tépőzárat én rövidáruboltban vettem, de most ránéztem a tepozar.hu-ra, nahát ott aztán van színválaszték.
A BKV-s térképeset azt egy fejlesztőben készítették, az nem az én érdemem.
Sajnos a fiamat eleinte nem nagyon érdekelte az olvasás, (inkább csak a matematika), és így próbáltam kicsit játékosabbá tenni a dolgot, de nem is egyszerre csináltam meg az egész készletet, hanem ahogy haladtak betűről-betűre, mindig bővítettem.

Már írtam párszor, de most megint téma, szóval ideírom újra. A fiamnak csodás segítség a kishúga. 20 hónap van közöttük. Az első pár hónap nagyon nehéz volt. De amint a húgi 6-8 hónapos lett, onnantól csodás hatással van a fiamra.
Először még csak nézőközönség volt. Ült vagy hasalt a kiságyában, és nézte, ahogy a fiam játszik. A fiam meg szeret bemutatót tartani, neki közönség kell, akinek villoghat. Na, onnantól volt közönség. És felteszem a húginak is jó volt, hogy egy "okos bátyó mindent megmutat neki". És ez most is így van.

Jaj, összekavarodtam, aki szeretne tőlem kérni olyat, amit kimoderált Szanya , az írjon nekem emailt!

Champ

kata762@freemail.hu az elérhetőségem.

Csak nem kész van a könyv?


Kicsi fiamnak hoztam Anna Peti....könyveket és annyira élvezi csak az a baj hogy nem enged felállni amíg végig nem érünk teljesen.
Olyan fura ilyenkor imádok olvasni meséket főleg valaha óvónő voltam de közben meg tudom hogy lehet nem ért belőle semmit sem.