Autizmus mindennapok

Nagyon szépen köszönöm az összes jótanácsot! Nagyon rajta leszek most ezen az ügyön. Kár, hogy a Pecs-t nem tudom igazán segítségül hívni, sokkal egyszerűbb lenne. Pedig olyan szépen indult, elsőre megértette a cserét, ügyesen megkülönböztette őket, véletlen sem adott mást a hús kártyája helyett, a gondok ott kezdődnek, ha elől hagyom a könyvet, amint kiteszem a lábam a szobából, máris hallom, hogy tépdesi le őket, majd kezdődik a rágcsálás. Ha ez nem lenne, szerintem haladnánk vele szépen. Azért vagyok kicsit a rágcsálás miatt elkeseredve, mert a koraiba nála csak jóval idősebb gyerekekkel volt egy csoportba és ők is rágcsálnak még rendesen, tehát lehet, hogy ez nagyon sok idő lesz, míg csitul a kényszer. Nagyon rajta vagyok a TSMT ügyön, hátha segít, pedig egyedül talán ez a legnehezebb, majd leszakad a derekam a végén.
Ágiviki: nagyon magamra ismertem, én is mindig találok valamit, amin aggódhatok:
januárban még a legnagyobb gondom az volt, hogy harap a gyerek, már nem fordul elő
aztán az, hogy mi baja lehet a könyvekkel, kiverte őket a kezemből, mára szívesen lapozgatja őket (csak nem lehet egyedül hagyni azokkal sem, mert a nézegetés után már kóstolgatja őket.
Nagyon jó, hogy már ilyen sok mindent ért Mimi és a mai bizony kommunikáció volt a javából!
Jázmin éppen az ellenkezője Miminek a gyerek kérdésben. A gyerekek érdekesebbek, mint a felnőttek, de válogat valamilyen szisztéma szerint, mert van olyan gyerkőc is, aki hidegen hagyja.
Mondták is koraiban, hogy a felnőtteket tárgyként használja, de a gyerekekhez másként viszonyul.
Ma tesztelgettem, hogy tényleg hallgat e a nevére: az esetek zömében igen. Milyen érdekes, hogy erre figyel, de a gyere ide már nem megy.
Kimni: én kérek szépen DVD-t!
Champ: a mi gyerekorvosunk szinte havonta járt hozzánk és tényleg nem vett észre semmit, de egy percig nem hibáztatom. Az autizmus tényleg nem látszik a gyerekeken, az enyém pedig különösen szép, nagyon szabályos arca van, értelmes tiszta tekintette, nem hisztis, a rombolás-rágcsálás ellenére jó gyerek, kedvesen mosolyog, az ember nem így képzel el egy nem átlagosan fejlődő lurkót, megtévesztő nagyon.

Champ, az a baj, hogy Miminek nincs ott a füle és a szeme. Csak arra figyel, ami érdekli (vagy érti, tud vele mit kezdeni). Ha ráköszönnek a gyerekek mintha észre sem venné.. Kevés dolog kelti fel az érdeklődését, de régen egyáltalán semmire sem figyelt, most már ahhoz képest sok mindenre. Szóval javul sok minden, talán ez is fog. A tesójával sajnos szinte semmi kapcsolata nincs:-( Ebben várom igazán az előrelépést. Ezt azzal szoktam egyébként magyarázni magamnak (nem biztos, hogy igazam van, de néha muszáj teóriákat felállítanom ha már szakemberektől nem kapok konkrét, normális válaszokat), hogy Mimi ebben a tekintetben még csecsemőszinten van, ez fejlődik nálunk leglassabban, de majd ez is fog!

Ágiviki, nálunk is hasonló volt a helyzet az ovi első 2 évében. Elő is kerestem az akkori pedagógiai véleményt, olyanok voltak benne, hogy nem sok kapcsolata van a gyerekekkel, nem kommunikál velük, de elviseli őket maga körül, leginkább a felnőttek társaságát keresi. A gyerekek viselkedése kiszámíthatatlanabb, lehet, hogy azért is kerülik a kortárs kapcsolatokat. Később azért a fiam is nyitott, és elkezdett ő is kommunikálni és játszani is a többi gyerekkel. Biztos sokat fog majd fejlődni Mimi ezen a téren is, és ha a kistesó nagyobb lesz, ő is segítségére lesz majd ebben.

Miri, Viki:
P. Csilla mondta nekünk két éve, hogy jó, hogy egy fiatalabb, lány, NT-s tesónk van, ő lesz a legjobb terapeutája. Ez tényleg így van.
Az én fiamon sem látszott, hogy érdekelné a mesén és a bábon kívül bármi is az oviban. De ne felejtsük el, hogy ők nem túl jók az érzelmek kimutatásában. Szóval a közönyös arckifejezés nem biztos, hogy egyenlő az érdeklődés hiányával.
A mai napig érnek kellemes meglepetések és csalódások is a fiammal fejlődésével kapcsolatban, de a tesóval is így van! Szelektálni kell: örülni a sikernek, tanulni a rosszból, de azt eltenni jó mélyre. Könnyűnek tűnik, így leírva, de valaki ma este itt említette, hogy ha mindig keresünk valamit, amin aggódhatunk, abba bele lehet dilizni.
Én most sokat agyalok a sulin, amit ősszel kezdünk, de mivel fogalmam sincs mi lesz, megpróbálok nem aggódni.

Miri, Champ,
nálunk nagytesó van.
De biztos javulni fog ez is, hiszen eddig mindenben sokat fejlődött Mimi.

Viki, bocs! Valamit összekevertem. És hány éves a nagytesó?

Miri, nagytesó most lesz 6. Másfél év a korkülönbség, így a nagytesó is fejlesztheti majd Mimit, mert nem is olyan nagy

Glor-Viki! Milyen érdekes ez, amit a gyerekre v felnőttre figyelés nem figyelés témában írtok!
A kulcs az hogy melyik az érdekes neki, sztem!
Az én fiam is a gyerekekre figyel jobban, felnőtteket elutasítja, rajtam kívül szinte mindenkit. Apa kicsit esetleg, de ezzel kész. Sokkal inkább bejön egy olyan felnőtt, aki nem akar tőle semmit, ahhoz szép lassan közeledik. Órák, napok alatt.
Pl nagyik iszonyúan akarnak mindig, kérdezgetik, hogy mit szeretsz? Tetszik? Mit csináltál? gyere? aminek jó ha a felétérti, és ha még érti sem tud válaszolni....aztán meg én elmegyek és ez a felnőtt mindenfélét akar vele csinálni. Nincs harmónikus viszonya ezekkel.
A vidéki nagypapát havonta - 2havonta látja, de akkor 2-3 napig ott vagyunk. A tati nem csinál vele semmit. Leül bütyköl, jön megy a kertben, leül cigizni a kertben és a gyerek közben mint egy tárgyat elkezdi figyelni, ha a tati szól hozzá (max 1 mondat) az sosem sok. Szóval ez a nem erőszakos közeledés a jó felnőtt részéről. Viszont gyerek ezt tudatosan aligha tudná végigvinni, sajnos felnőtt is ritkán (anyukámnak legalábbis hiába mondom mindig sértődés a vége hogy ő ilyen és nem fog megváltozni...)max gyógyped visz végig ilyet tudatosan.

Tomger:
Nálunk most, 7 évesen fordult a kocka. Eddig inkább a felnőttek érdekelték, meg az a néhány kislány az oviban, akik anyáskodtak fölötte. Most kezd nyitni a gyerekek felé. A kisbabákat mindig szerette, minden kicsit meg kell nézni az utcán, ha úgy van, meg is simogatja őket.
Nekem meg most inkább az a bajom, hogy túl közvetlen. Bárkihez odamegy szóba elegyedni, megmutatja a játékot a nála van, ilyesmik. Megtanítottuk neki, hogy illik bemutatkozni. Ez most ott tart, hogy ha ő mindenkinek, aki neki szimpi, bemutatkozik, bemutatja a tesót, sőt, ha én valakivel 2 szónál többet beszélgetek, akkor odajön, és mondja, hogy anya be kell mutatkozni. Mikor találkozott az egyik munkatársammal szépen kezet fogott vele, megmondta a nevét, válaszolt a kérdésekre (hány éves vagy, ovi, suli stb.), aztán megfogta a kezem, a srác kezébe adta, és mondta, hogy mi is mutatkozzunk be egymásnak. Ez egy szingli csajnál lehet, hogy jól jön, de nekem (apának meg főleg) néha elég ciki. :whistle:

Champ, a kisbabák nekünk is bejönnek, még jobban a totyogók, akiket megölel, megsimogat, megpuszil

Tomger, felnőttek közül nálunk az jön be aki ért "Mimi nyelvén". Ja, és kifejezetten szereti a fiatal felnőtt férfiakat, nagyfiúkat :laugh:
Kisebb korában a kis gyereklányokért rajongott, főleg, ha szép hosszú ruhájuk volt A ruhácska imádat megmaradt, vannak kedvenc darabjai, legszívesebben azokat veszi fel és imádja a kalapokat is. Nagyon NŐ :laugh:

Glor, Jázmin még kicsi. Egyszerűen nem jött még rá, hogy ez fontos lehet. Vagy túl kockázatosnak találja, hogy reagáljon rá. Vagy a próbálkozások túl nagy érzelmi hullámzással járnak, és nem vállalja be. Majd ezeken a dolgokon egyszer átlendül.

Tomger, Szanya: sajnos csak megerősíteni tudom Kimni-t, hogy tényleg vannak ilyen auti gyerkőcök. Jó, talán az "unatkozom" elvontabb, de az én lányom érti (max nem használja). A gorombaság nálunk nagyon menő a lányomnál, többször mondta már, hogy utál, (az nagyon finom, ha "csak" nem lesz a barátom), tegnap a tesójának mondta, hogy kiszúrja a szemét (indulattal). Az apjával nyomdafestéket nem tűrő hangon beszél, pedig Apuka csöndes és nyugodt ember. Ilyenkor nem érti a lányom, hogy más másként érez, mást gondol, (vagy nem is tudja, mit is érez) őhozzá képest. Neki ez az eszköze a kifejezésre. Az érzelmeket tanítjuk neki és a rugalmatlanságot próbáljuk kikerülni, pl. hetirenddel. Most pl be van írva, hogy mekólyik nap kap barbis újságot, így nincs kiborulás, ha azonnal nem kapja meg. A férjem már teljesen kész van a lányomtól, úgy tűnik, mintha utálná. Én próbálom neki mondani, hogy nem tudja, mit beszél, meg hogy az oviból hallott gorombaságokat használja panelként ilyenkor. Próbáljuk jutalmazni, szabálykönyvet tervezek. De nagyon elkeserít, ha arra gondolok, ez így marad

Ezt martoni volt még végigfutni is.

Csúnya beszéd: mindenképpen jelezni kell a gyerek felé, hogy ez nem helyes. Az a minimum. Mi nagyon erősen próbáltuk ezt fogni, és próbáljuk most is. Néha szükség van rá.

Beszédértés/beszéd: ebben nekünk nem volt lemaradásunk, de én tényleg a születésétől fogva dolgoztam, vele. Már az első naptól "egyszavaztunk", és mentek a versek, mondókák. Már egy évesen ment a képeken egyes tárgyak megmutatása. Ehhez képest a beszédben valóban megkésett.
Az érzelmi reakciót azért mondom fontosnak, mert néha van egy olyna érzésem, hogy én rontottam el. Fél évesen kimondta, hogy "mama". Hogy direkt, vagy véletlenül, azt nem tudom, de én úgy megörültem neki, hogy megöleltem, megcsókoltam érte, pedig ezért ő még nem igazán rajongott akkor. Na, az volt az utolsó szó, amit halottam tőle úgy vagy két éves koráig.

Társak: Ugyanúgy lehet gond, ha a vele egykorúak túl heves, és nehezen kiszámítható érzelmi reakciói zavarják, vagy riasztják. Kénytelen ignorálni őket. Egy kutatás szerint az autiknak nehezére esik más ember szemébe nézni. A fiam pár hónapja mondta, hogy neki ilyenkor szabályosan könnyezni kezd a szeme. Ezzel nehéz megbirkózni.

Zolika is legtöbbször csak azt mondja, hogy nem lesz a barátom, meg nem engem fog a legjobban szeretgenti, de mostanában sajnos többször mondta, hogy ha valami nagyon nem tetszett, hogy kinyírlak, de kb két hét alatt eljutottunk odáig, hogy ha rászólok, hogy most csúnyát mondott, bocsánatot kér.
Amivel viszont nem tudok mit kezdeni egyenlőre, az, hogy butaságokat mond (pl kijön a pisi a hasadból pl a plébánosnak - jaj!, meg kakis lesz az agyad) és nevetve mondja, mert ő azt gondolja és mondja is, hogy ez vicces. :S Azt gondolom, hogy ezt az oviban tanulja, csak azok a gyerekek akiktől ezeket hallja, csak a másik gyereknek modják, közben jókat nevetnek rajta. De Zolika fűnek fának mondogatja.

HáromMackó: Ez normális NT hülyeség 1 osztályban is divik ez! "legalább nem lóg ki a tömegből" , hogy ő is mondja.

Na igen, ha csak gyerekenk mondaná, de abból is annak, akivel szokott játszani, meg a tesóknak ...

Az imént voltam tornázni, és a tornateremben beszélgettek a nők arról, hogy az NT-ik miket mondogatnak másoknak.
5 éves a nagymamának hangosan a strandon:
- Neked nagy cicid van! A másik nagymamának hosszú cicije van!
- Te már öreg vagy, mikor fogsz meghalni?
Szintén 5 éves a dédmamának szemrehányó tekintettel:
- Miért a dédpapa halt meg, miért nem te? Te vagy az öregebb!
Piacon az eladónak:
- Ez mennyibe kerül? 600 Ft? Anya, az nem sok, ugye?

Ezek a mondatok kb. ugyanolyanok, mint amiket írni szoktatok, csak az autik ugyanezeket később is mondják, nem?

Manka, értem. Ez egy nagyon nehéz feladat a szülőnek, nem elég, hogy megsértik, de még neki kell megtanítania, hogy hogyan kellene ezt kifejezni elfogadhatóan.

Sünöcske, Miri, mi van a képeiteken?

Nálunk csúnya beszéd nem jött az oviból, remélem most már így is marad. Viszont az kiakaszt néha, hogy mindenért elnézést, bocsánatot kér, és még azt is hozzá teszi: "buta vagyok". Ezt tuti nem otthon hallotta!
Az, hogy elnézést, meg bocsánat, az még oké, de ez a buta vagyok! Nem tudom ki mondta neki.
Mondjuk vicces, amikor mondjuk Alma koncerten nyüzsögnek a színpad előtt az első sorban, és mindenkitől elnézést kér, akihez véletlenül hozzáér a nagy tömegben. A nénikék, bácsikák ezt nagyon szeretik, mindig dicsérik nekünk, hogy milyen udvarias kisfiú! Különben meg ugye lövésük sincs, hogy miért ilyen.

3Maci, nem tudok okos lenni, próbáld helyére tenni, hogy ez butaság, amit mond ilyen nincs és nem vicces. És persze hozzá kell tenni hogy ami a gyereknek vicces az neked nem:)
A férjemen, de sok ismerős fiatal apukán látom hogy le tudnak ülni és nézik a Tom és Jerry-t órákon át és még kacarásznak is rajta, engem fáraszt, de lássuk be a gyereknek az vicces. Az hogy kinek mi vicces az tehát elég tág. És persze ott van a kritika nélküli utánzás, ő nem elég jl teszi magájévá a kortársak viccelődését.

Nálunk az a baj hogy a nagyfiam megállás nélkül ökörködik a kicsi mellett és nem lehet leállítani. És ezzel az én munkámat nehezíti gátolja. Valószínüleg nagyfokú féltékenységből.
Még nem tudtunk az autizmusról, csak annyit láttam hogy nem beszél a gyerek és valami nagyon nincs rendben. Mondogattam az állathangokat a kicsinek a játékállatokkal. Erre odajött a nagytesó és elkezdett a cucával kukurikúzni, a a kakassal bégetni és sorban jól összekeverve minden állatot más állathanggal, nehogy már az a szerencsétlen megjegyezhesse a jót. A nagynak nagyon vicces volt ez így. Sajnos a mai napig ez megy a nagyfiammal egy csata megértetni hogy nagyon megnehezíti ezzel a kicsi fejlődését. Sajnos sokszor ilyen egy NT. Azaz ennél kicsit bonyolultabb mert látom hogy miért viselkedik így (nagy korkülömbség, féltékenység, egész nepon át bizony fársztó is a kicsi egy nagytestvérnek) csak még nem tudom kezelni:(