Autizmus mindennapok

Nem Thoma után, hanem Thomas után....

Sünöcske, azt hiszem valamit félreírhattam. Nem 20 percig engedte ózonoztatni Mimi a fogát, hanem 20 másodpercig. 1 fogát kellett így kezelni, és néha azért ráharapott a kezelőfejre... Ez egy fúrónál nem lenne olyan jó ötlet

Kimni, nekünk van kutyánk, Mimi sajnos nem tud mit kezdeni vele, cicánk is van, annak legalább játszik a farkával. De másnak még bejöhet a kutya. A film nagyon jó volt egyébként, naná hogy végigbőgtem...

Most szállt el a hsz-em...
Szóval nálunk is biztos lesz egy kistestű nyugis kutya majd később, mikor minden gyerek már egy kicsit nagyobb lesz, és ők fogják majd megadni a figyelmet és törődést, ami egy kiskutyusnak kell. Most nincs se időm se energiám egy kvázi negyedik gyerekhez. De én is csak jókat hallottam a gyerekek és kutyák kapcsolatáról, az Nt-knél is. Szóval nekünk lesz majd.
Ha nem lenne kistesó, akkor már most beszereznénk egyet. Nekünk sokat dobott Latka fejlődésén, hogy ott a húga, aki addig megy utána és kérdezi, és csak azért is ott van... Lehet néha zavarja, de azért többször is jól elvannak. Egy kutya nem olyan, mint egy testvér, de valamilyen szinten szerintem pótolhatja. Ugyanúgy kell etetni, és sétáltatni, és felelősség, és vigyázni kell rá, és nevelni, tanítani lehet, mint a kistesót.
De ez mindenkinek a maga döntése, nekünk szerencsénk van a kerttel. Azért egy kislakás beszabja a határokat, talán egy golden retriver már nem férne el egy panelban.

Kimni: aranyos lehet ez a kistehénke! Ez már nagyon komoly szerepjáték, amit játszik a fiad!
Az enyém ma kirakott 8 távirányítót, és azt játszotta, hogy azok azt játszák, hogy autók. Nem ő játszotta, hanem a távirányítók.

Hu, Labolen, úgy olvastam, hogy veszel egy kisTETŰt aztán fogtam, hogy kistestűt... Nem igazán értettem elsőre Én is ezt szeretném, majd pár év múlva venni egy kisebb kutyust (nálunk a kicsi kutyaőrült, egyszerűen imádja őket, de olyan szinten, hogy bűn lenne, ha neki nem lehetne otthon kutyája, Folti-t akar, ez Beagle-t jelent vagy Pötyi-t, ez ugye dalmata...).
Nekünk volt kutyusunk lakásban, 15 évesen kaptam és 25 voltam, amikor elpusztult és lakásban volt. Dalmata volt és hát el kell ismernem, hogy tipikus lakáskutya volt. Ő csak fotelben bírt létezni, utálta a koszt és a vizes dolgokat, esőben nem lehetett sétáltatni, annyira gyűlölte Szeretett bent lenni egyszerűen. Csak a szőre, mindenbe beleállt, nem lehetett semmivel kiszedni a pici, hegyes, fehér szőröket. De egy olyan Beagle-t bevállalnék lakásban is, annak picit jobb a szőre (már informálódtam ). Szerintem, ahol nincs tesó, ott a kutya fantasztikus hatással van minden, de főleg a sérült gyerekekre.
Agiviki, lehet, hogy azért nem számít nektek a kutya, mert megszokta a lányod, ebbe született bele. Ha mondjuk most nem lenne kutyátok és elvinnéd őt kutyát választani, akkor lehetséges, hogy egészen másképp venni ki magát ez a kutyaprojekt. De nektek van tesó!

Bocsi agiviki csak diszesen olvastam másodpercet írtál. :whistle: Viszont ha szuvas a foga a fúró előtt még ki lehet próbálni egy kézi műszert is (excavator) ez egy kis kanálszerű éles szélű, és a puha fogszövet szépen jön vele. Csodálom, hogy a doki ózonnal próbálkozott (nem mindenkinek van).
Vannak amúgy szájterpeszek amire nyugodtan ráharaphat és a fúró nem fúr az agyáig. Nem olyan, mint a régi kínzó eszközök! Én utolsóként próbálnám az altatást. :huh:

Kimni: Mondhatni alapból édes vagyok olyan 8-as és akkor érzem jól magam. Időskori cukor van a családban, de hát az életben nem iszom, nem dohányzom a cukor viszont nagy úr nálam.

Hát igen a kutyaszőrt a zokninkkal visszük szét a lakásban, pedig szegény Luna kinti kutya mióta itt lakunk.
Erről a tehénkéről jutott eszembe.
Felhúztam a kezemre a zokniját az Andrisnak és mondtam Zokni úr most megeszi a lábad, térded...stb először csak nézett rám, hogy mi ez a nem rendeltetés szerűen használjuk a zoknit, majd felhúzta a pólóját, hogy a hasát is!

Labolen, ha tetszik, hogy a fiam ilyen klasszul szerepjátékozik, akkor kezdjél reménykedni, mert pontosan úgy indult, ahogyan most Latka a távirányítókkal De csak a tehénkével van ilyen szerepjátékunk, ami hozzá van nőve 1 éve. (Nimródka a neve!) Egészen nyilvánvalóan ő maga a tehénke, mintha ezen a kis állatkán keresztül fejezné ki a saját érzelmeit, gondolatait néha, játék formájában. Szóval, izgi szerepjáték ez, mert mindig saját magát játssza el a tehénkével, mintha valamiféle kifejezőeszköz lenne neki. Ahogyan a filmben a kutya volt a kisfiúnak. (tulajdonképpen király, hogy emiatt külön már nem kell kutyát venni ) Szerintem az is szerepjáték, amit Latka csinál, nem is akármilyen

Süni, akkor én is diszes vagyok, hogy a kistestűt kistetűnek olvasom tiszta komolyan Tök cuki lehetett a fiad a zoknis játéknál :silly:

Írtam, hogy tegnap voltunk bringázni, na hát ma érezzük, hogy elfáradt. Olyan szinten nem hajlandó válaszolni csomó kérdésre, hogy eszméletlen. Meg voltunk a Coraban vásárolni, szerencsére alig voltak, na, hát megtalálta a kis nyugtatóját, az egyik pénztároshoz odament (mindig, mindenkihez odamegy) és fogott egy "következő vásárló" rudat, lerakta a végére, ekkor elindult a futószalag (üres volt a pénztár), megérkezett a szalag elejére a rúd, ekkor leállt a szalag. Ekkor fogta a rudat és újra a szalag végére tette. A szomszéd pénztárnál mi közben fizettünk. Vagy 50x csinálta meg ezt a fiam... még jó, hogy olyan kis kedves tekintete van, a pénztáros mondta, hogy "jaj, de aranyos kisfiú" És persze nem lehetett elhozni innen, venni kellett neki egy lekváros piskótát, hogy befejezze. Szóval nálunk 100%, hogy a stresszen kívül van még egy nagyon durva tényező, a fáradtság. A fizikai fáradtság is, a szellemi is, mindkét esetben szétesik és elkezd úgy viselkedni, mint egy nagykönyvi auti. Voltak kirándulni az ovival, a tesó is volt, egyikük sem aludt délután (egész napos kirándulás) és az érintett fiam úgy ahogy volt, használhatatlan volt aznap. Közel sem engedte a tesóját magához (Labolen, nem tudom, mi lenne, ha két tesó lenne, ilyenkor ez az 1 is totál kiakasztja a nagyfiamat), a totális rugalmatlanság előjött, kezelhetetlen volt. Kialudta magát és másnap minden OK volt. A kicsi pedig egész este pörgött, mintha nem történt volna semmi aznap - és tök ugyanazt csinálták egész nap. A sok inger teljesen megbénította az érintett fiamat, úgy lefárasztotta, hogy beszélni sem nagyon lehetett vele, csak amikor ő akart.

Süni, a 8-as cukor nagyon nem jó, szívesen segítek ebben a témában, érdekel a dolog?

Sünöcske, teljesen igazad van, megpróbáljuk azért elkerülni az altatást.
Ugyanis nem csak az altatástól féltem, hanem attól is, hogy a Heim Pálba utána egy éjszakát bent kell "aludni". Nem hiányzik nekünk ez a tortúra...

Kimni: Teljesen igazad van, egy kis tetű is ragaszkodik az emberhez, és feltétel nélkül szereti, sőt a sétáltatás is igen egyszerűen megoldható lenne... Csak attól félek, nem bírná el a labdát, amit dobálunk neki! Azt hiszem mégis csak inkább egy nagy tetűt szerzünk be, azt simogatni is könnyebb, mert hát ugye nagyobb. :pinch: :laugh:
Sünöcske: Jó ez a zoknibábozás! Nekem az ilyen bolondozások annyira nem mennek, nálunk ez apa reszortja. Én ehhez nem vagyok elég laza és fantáziadús.
Kimni: érdekes, hogy nálatok ilyen látványos változást hoz a fáradtság. Megpróbálom figyelni Latkát, hátha nálunk is van ilyesmi. Csak sajnos nem vagyok valami jó megfigyelő, elveszek a hétköznapi erőfeszítésekben. Talán naplót kéne vezetni, ezt már máshol is olvastam, hogy jó dolog a hétköznapi dolgait feljegyezni, és akkor jobban látszik a fejlődés is. Csak hát ez is egy plusz feladat...

Kimni, Labolen:
Kistetű, nagytetű, a könnyem csorgott a nevetéstől. :laugh: :laugh: :laugh:

Kimni, még nem láttam a Thomas utánt, nem túl szomorú? Az tart vissza...
Nálunk a kutya nem válna be szerintem, mert a macskából is csak a farka köti le, meg hogy el lehet siccegni (bár amilyen egyszerű ez a cicus, még azt se érti). A kutyáktól ráadásul fél, mert ráugrálnak.
Zseniális ez a tehénkézés! Nagyon édes!!!!

Labolen, hát az IQ-val nagyon nem lesz gondotok, az biztos! Milyen áttételes megoldás ez, hogy a távirányítók autósat játszanak! Egész komoly.

Sünöcske, ilyen zoknisat mi is játszottunk régen! Nagy kedvenc volt.

Nagyon jókat írtok!

Fáradtság: nálunk is nagyon beromlik tőle a kicsi. Estére, ha napközben elmarad a kisalvás totál hisztis lesz, de én csak zombinak szoktam olyankor nevezni. Olyankor mindenért sikítozik és a földre veti magát majd sír. De nálunk fáradtan a nagy sem túl jó fej.., ő olyankor megállás nélkül nyafog és siránkozik valamin, sajnáltatja magát... ,,na és ezt meg azt már tényleg nem fogja megcsinálni és mikor kapja már meg ezt meg azt a játékot és ugye holnap is kap fagyit...és előszeretettel kér kérdez olyat amire tudja hogy nem a válaszom...

Kutya témában ötletem sincs. A kicsimet teljesen hidegen hagyják az állatok, vagy épp extrém fél tőlük. Talán ki kell próbálni, csak aztán hova teszed ha nem jön be...Mindenesetre a nagyom most szeretne magának egy háziállatot, meglepő módon kutya vagy macska az ne legyen, mert az uncsi???? Valószínű pinty lesz, de az nem hiszem hogy fejlesztő lesz a kicsinek...

Kimni, süni köszönöm a véleményeket fogügyben, majd beszerzünk olyan erősebb gumis fogkefét...

Érdekes, ez hogy más tárgyakba beleképzeli a kedvencét, az most nálunk is megy. Legalábbis mostanában előhúzott egy piros és egy fehér hosszú legókockát és közölte hogy azok most egy piros és egy ehér metró . Aztán azokat tologatta a szeme elött 5 cm-re mint máskor az autót vagy a vonatot. Pár hete ugyanígy összerakott GEOMAG-ból egy hosszú csíkot és arra mondta, hogy most az a vonat és betologatta az ágy alá és mondta hogy bemegy az alagútba. Tény hogy beleképzelte a másik tárgyba a járművet, de a végeredmény mégiscsak egy mozdulatsor maradt, a tologatás.
Viszont ez a tehénkés szerepjáték nagyon jól hangzik Kimni!!!!

Szerdán megyünk a Vadasba egy logopédushoz. Még most is 90% ban magánhangzókkal beszél a kicsi. Idegen számára alig érthető és nekünk is előfordul hogy nem tudjuk mit mond. Szorítsatok, hogy valami hasznos tanácsot kapjunk és ne csak megint a várakozás meg hogy magától... hangozzon el, ami bizonyára igaz, csak oly nehezen bírom a tétlenséget...

Mimmo:
Gratulálok a fejlődésetekhez!!!
Nagyon jól haladtok! A szívószálról jut eszembe, Levi nagyon ügyetlenül iszik pohárból - emiatt szívószálas kulacsot használunk már jó ideje, kíváncsi vagyok mikor tudjuk elhagyni.

Tomger:
Szívesen!

Sünöcske:
Úgy néz ki, hogy visszarögzült a fog, de sajnos nagyon előre áll. Mindegy, csak ne essen ki... Jövő héten kell visszamenni kontrollra.
Örülök, hogy jobban vagy!

******

Mi is most hullámvölgyben vagyunk, lehet hogy a foga miatt, nem tudom - de Levi most nagyon labilis lett.
Szegénytől pár napig meg kellett vonnunk a kulacsát, a pohártól meg beidegesedik, mert nagyon nem megy neki a pohárból ivás. Megkértük, hogy ne szopja annyit az ujját (a mozgó foga miatt), pépes kajákkal kellett etetni, nem ehetett azt amit szeretett volna, fájt is neki stb... - valószínű emiatt van most nálunk visszaesés.

A minap teljesen összeomlott a játszótéren, erre nem nagyon volt példa azóta, amióta napirendezünk. Bementünk arra a játszótérre, ahol gyerekek vannak (többnyire az üres játszótérre lehet csak vele bemenni) és ő(!!) mondta, hogy homokozni akar. Minden flottul ment egy darabig, elviselte maga körül a gyerekeket - aztán véletlenül beletenyerelt az egyik homok-formájába egy kislány és bekövetkezett az összeomlás.
Totál kiakadt, nem tudtam megnyugtatni. Csak azt hajtogatta, hogy szétesett a homokformája, és hogy neki az nem jó, mert annak úgy kell maradni. Hiába csináltam új formákat, az nem volt már ugyanolyan. Nem érti meg, hogy a homokozás erről szól, hogy a homok azért homok, mert szétesik és nem marad örökre úgy, ahogy ő hagyta. És nem lehet két teljesen egyforma formát kiönteni a homokszemcsék elrendezését illetően.

Persze aznap ez visszatérő téma volt, sőt másnapp is még felemlegette.
Ugyanígy a legózás... Építünk valamit és ő feltételezhetően eltárolja az agyában még a színkombinációt is. Jön a tesója, szétszedi vagy leesik a földre a legó és szétesik. Hiába építem meg ugyanazt az alakzatot, nem jó neki és totál kiakad, mert az nem pont ugyanolyan. Nem tudom vele megérteteni, hogy legózásnak az a lényege, hogy mindig mást és mást építünk, egyszer így, egyszer úgy.... Úgyszintén a homokozás, nem lehet kétszer pont ugyanolyat építeni.

Az ilyen játszótéri incidensek után nagyon elkeseredek, mert sajnálom, hogy nem élvezheti a felhőtlen és felszabadult játékot, mert nem tudja, hogy a játszótéren játszani kell. Mindenhová kell neki segítség és olyan feszültnek látom, tényleg olyan mint egy kis "Marslakó". Ilyenkor nagyon elszorul a szívem, mert néha az az érzésem, hogy nem tudja kiélvezni eléggé a gyerekkorát. A dolgokban bekövetkező változások nagyon kiborítják és utána otthon elvonul hosszú időre és csak fekszik a földön és néz ki a fejéből. Ilyenkor annyira megsajnálom, de azt sem hagyja, hogy odabújjak hozzá, mert nem igényli a testi közelséget.

Amit Kimni írt, most próbáljuk a Levit kicsit "takarékra" tenni, csak úgy lazán mindent. Próbálom lazábbra engedni, hátha javul a helyzet.

Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett.

Sephora: nálunk is voltak régen ilyen kiborulások a dolgok megváltozása miatt. Nálunk kritikus pont a poharak tányérok összetörése volt. Teljesen kiakadt, elkezdte kiszedegetni a kukából a cserepeket, sikított, zokogott... Amíg volt ugyanolyanunk másik, addig azzal trükköztünk, hogy leviszem a pincébe, és összeragasztom. És akkor visszahoztam a másikat. Akkor megnyugodott, de sokáig kérdezgette, hogy ez ugyanaz?
Aztán persze volt olyan, amit nem tudtunk "megjavítani". Volt olyan tusfürdő, amit kivontak a forgalomból, és nem tudtunk ugyanolyat venni. Volt hogy leázott a matrica a labdáról a vízben és nem tudtuk visszarakni. Volt hogy az oviban arrébb rakták az öltöző padját, és nem lehetett visszarakni. Három napig sírva mentünk és jöttünk az oviból.
Aztán ez elmúlt. Most már nem zavarja a pad, ha ide vagy oda rakják. Ha valami összetörik, csak nézi, és kicsit keseredik el. Nem szereti, ha valami eltörik, vagy tönkremegy, nagyon fél is tőle, mindig elszedi a kistesótól a törékeny poharakat. De már nem borul ki tőle annyira.
Csak azért írom, hogy lásd a jövőt egy picit. Fog ez javulni!
És nagyon rossz látni, ahogy kiborul, de gondolj arra, hogy ezzel tanulja a világ dolgait. Nehezen, de megtanulja, hogy minden változik.

Fáradtan szerintem mindenki szétcsúszik. A fiam ha fáradt, akkor még annyira sem beszél, mint amúgy, illetve azért egy dolgot közöl, hogy "kispárna, takaró".

A betegség miatt most kihagytunk pár napot az oviból. Mikor meglátta az asszisztensünket, odarohant, a nyakába ugrott és egy percig el sem engedte. Csak egy hangyányit voltam féltékeny... :laugh: Nagyon örülök neki, hogy így szeretik egymást, de vajon milyen lesz kihagyni nyáron egy hónapot? Nem fogja elfelejteni?

Tomger, ez szuper, hogy azt mondja a legóra, hogy metró! Én azt hiszem, hogy ovi végére elhanyagolható szintű problémáitok lesznek.

Sephora, ilyen körülményekkel (amik a fogas balesetből adódnak) nem csoda, ha rosszkedvű és emiatt merevebb. Biztosan javulni fog a helyzet, ha kipiheni a fogügyet.
Nagyon rossz lehet, hogy nem tudod megvigasztalni.

A vigasztalásról: Nem mindig jön be, de néha, ha nagyon kiborul valamitől, engedi, hogy szorosan átöleljem és az ölembe vegyem. A simogatást nem szereti, de az ölelést igen. Ha belegondolok, én is jobban szeretem a határozott érintést, mint a cirógatást, az túl csikis.
Meg ő már azt is el tudja mondani, hogyha kiborult, akkor várni kell míg megnyugszik. Volt hogy mi már kimentünk a kertbe, ő meg mondta, hogy még bent marad, majd jön ha megnyugodott. Ilyenkor simán bent hagyom, egyedül, aztán csatlakozik hozzánk.

Szanya: Tök jó, hogy így kötődik az asszisztensetekhez, és ki is mutatja!
Amilyen memóriájuk van, szerintem nem fogja elfelejteni egy hónap alatt!

sziasztok!

Tomger, Kimni!

Ezek nagyon jó szerepjátékok, nagyon biztatóak!

Ügyesek a gyerkőcök!!!

Mi most bővítettünk PECS kártyákat, 100-nál tartunk.

Lenne is kérdésem, de előtte leírom:

kicsifiam Pecs kártyákkal, odahozza nekem amit nagyon szeretne (pl. iPad vagy kinder pingui kártyát), és én azt mondom, hogy most nincs, akkor megy tovább az apjához és viszi neki, hogy akkor majd ő, sőt volt olyan, hogy harmadikként még a két nincs után a tesóhoz is odament, hogy hátha tőle majd megkaphatja... Szóval próbálkozik mindenkinél

Kérdésem:

van most kb. 100 kártyánk, ezek tárgyakat jelentenek, de szeretnék pár nem tárgyat, hanem tevékenységet is PECS kártyázni, pl. csikizést, hancúrozást stb. Ezek milyen ragozásban célszerű tanítani? Mert a csikizést még elmegy tárgyragban, de legtöbb tevékenység jobban hangzik főnévi igenévvel. "Kérek birkózást" helyett jobb a "menjünk birkózni" Akkor úgy tanítsam? MEg szeretnék neki pár spéci igét tanítani, pl. "vegyél fel", "töröld meg", STb, ez így felszólító módban, ugye? Ti hogy csináltátok?

Labolen, az igaz!

Kisstim, szerintem ez azt jelenti, hogy differenciálnotok kellene a "nem " és a "nincs" közti különbséget. Kaptál nincs kártyát?

A "gyere" lenne a következő fázis, tehát "Gyere birkózni".
Emma a szabad játékhelyzeteket mindig kommentálja a gyerek nevében (persze csak azt, amit akkor épp nem mond): pl. "kérem a vonatot! tolom a vonatot, sihuhu" "gyere labdázni! dobd" stb. Tehát mindig a gyerek szempontjából nyelvtanilag helyes formát mondja - szabad játéknál. Feladathelyzetben a saját nevében beszél.

Edina a héten vizsgázik, talán utána tud majd tanácsot adni.