Autizmus mindennapok

Szanya
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya
Nah igen Ha meg olyan enyhe valószínűleg nem jut el a diagnózisig.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hát én ezzel az autizmussal azért vagyok szkeptikus mert ahogy szanya írja mostanában túl-túl sok a diagnózis most beszéltem egyik rokonnal unokatestvérem pont olyan kisgyerek volt mint a fiam annyi különbséggel hogy 4 éves koráig egy szót sem mondott viszont így visszagondolva fura kis kölyök volt,most kutató-biológus két gyermek édesapja soha senkinek eszébe nem jutott az autizmus,másik ő egy fiatalabb korosztály 5 évesen kezdett el beszélni addig mindent megpróbáltak csak autizmusra nem gondolt és ma sem gondol senki így a mérnöki diplomája után pár évvel. Pedig soha nem néz a szemünkbe és ha nem testközelben találkozunk köszönést is kerüli. Mindenesetre érdekes

Azt én nem mondom, hogy túl sok a diagnózis, csak azt, hogy több, mint régen volt. Nem gondolnám, hogy ezek felesleges diagnózisok. Viszont az biztos, hogy ha nem párhuzamosan halad az ellátás a diagnózisok számának növekedésével, akkor sokan nem fogják "kérni", hiszen ellátást nem, csak elhelyezési nehézséget okoz, ha a gyerek jó képességű amúgy.
Egyébként nem csak autizmus lehet a háttérben, ha egy gyerek nem beszél, hanem pl. beszédfogyatékosság is (ekkor a nonverbális kommunikáció jó és logopédiai fejlesztés kell), vagy pl. mutista (bizonyos helyzetekben nem beszél, de amúgy tud), stb.
Szoktam írni, hogy az autik többsége megtanul beszélni, csak késve. PECS-el, egyéb módszerekkel ezt lehet gyorsítani, és az nem mindegy, hogy mikor kezd egy gyerek beszélni. De egyáltalán nem kizárható, hogy ezekben az esetekben a beszéd magától is bejönne, csak később! Viszont ami szintén egy lényeges dolog, az a célzott szociális fejlesztés. Ha van diagnózis, ill. legalább tudatosítva van, hogy a gyerek auti, akkor lehet ezzel foglalkozni és rengeteg dolgot meg lehet tanítani. Míg ha erről a gyerek lemarad, akkor nyilván még küzdősebb lesz az iskola és utána a munkába állás is.
A lényeg az szerintem, hogy a szülők legyenek tisztában azzal, hogy mi van a gyerekkel és az otthoni fejlesztés menjen. Persze erre nagyon sokan nem alkalmasak, erre jó az, hogy a szakértői akár tetszik, akár nem, szűr, és az intézmények biztosítanak valami fejlesztést akkor is, ha a szülő amúgy erre nem képes. Csak az meg már egy másik kérdés, hogy a "valami fejlesztés" mire jó.

Sziasztok!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marchi,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Valamit rosszul állítottam be, vagy valamit máshogy kell már beállítani (elég régen voltam itt), hogy kapjak értesítést a hozzászólásokról?

Sziasztok!

Bár diagnózisunk nincsen, de az fix, hogy a kislányom kicsit szociofóbiás. Az lenne a kérdésem, hátha Ti járatosak vagytok ilyesmiben, hogy mit lehet tenni az alábbi helyzetekben. Találkozunk az utcán ismerősökkel, szomszédokkal. és az én lányom úgy kezdi, hogy " menj innen, utállak, vagy menj innen nem szeretlek" :huh: Egyrészt jó lenne valahogy a gyereknek is megmagyarázni ezeket a helyzeteket, de nem szeretném ott nyomni egóból, hogy "nem szabad ilyet mondani, meg hát a Marika néni nem is bánt téged ". Látszólag ez tök hatástalan.
Másrészt meg mégis kellene valamit mondanom az adott helyzetben és nem bárgyún leplezni a zavarodottságomat. Múltkor pl az egyik szomszéd már külön megállitott az utcán, hogy miért utálja Őt a lányom
Teljesen random, hogy kit kedvel és kit nem, nem életkor alapján válogat , bár igaz, hogy a férfiak 90 százalékát élből elutasitja. Pechére mivel az öccse extra szociális és mindenkire rámosolyog, igy a lányomhoz is bátorkodnak szólni, aztán amikor megkapják a magukét akkor már megbánnják. Van olyan is, amikor megy az incselkedés pukifej és társai ott vagy veszik a lapot vagy nem. Egyébként jó képességű gyerek, értelmes, de ezeket a helyzeteket nem tudja jól kezelni.
Köszi, ha valakinek erre lenne ötlete, hogy mit mondjak, vagy legalább azt hogy mi az amit semmiképpen.

HáromMackó, nem jól működik a kimenő mail, már sokszor megnézettem, volt amit meg tudtak csinálni. Eszerint nem mindent.

AgiB, szabályoldalt mindenképp kell csinálni rajzolva: (baloldal: nem mondom az embereknek, hogy utálom, nem csúfolódom- jobb oldal: köszönök, figyelek, válaszolok) és én lejutalmaznám, ha szociálisabban viselkedik. (Ezt nem tudom megmondani, hogy hogyan kéne, mivel nem ismerem a lányodat.)

Babesz, hogy vagytok? Mi lenyomtunk családilag valami köhögőst.

Ja, és még annyi, hogy bocsi ha tök amatőr amit kérdezek. Gondolkoztam, hogy elképzelhető, az autizmusból fakadó problémákhoz máshogy kell hozzá állni mint egyéb esetekben, de lehet hogy hasznositani tudjuk a megoldási javaslatokat.

Igen, máshogy kell és ennél tényleg nem mindegy hogy a spektrumon van-e, mert nem autista gyereket üdvösebb, ha nem jutalmazol fizikailag. Egy autira viszont ilyen szituban sokkal jobban hat a szabály-juti, mint a lelkizés ("neked sem esne jól", stb.).

Szanya
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Donpepe
Nálatok mizu?
Mostmár tényleg tapasztalat, hogy nálunk lazább a korai fejlesztős helyzet, nem kértek igazolást mikor a gyerek beteg volt

Akkor ezt a problémát most nem kezdem el boncolgatni ameddig nem járunk a vizsgálatok végére, van úgyis más is . Egyébként hiába mondom neki, hogy szomorú lesz tőle a néni, vagy neked is bántó lenne, ez Őrá nem hat. Igazából Ő igy érzi és ezért ki is mondja ez a válasz ha megkérdezem. Egy két családtagra is mondja, az még kellemetlenebb. De azért köszi a segitséget.

Amit elfelejtettem és büszkélkedni akartam vele, mert annyira rossz a finommotorikája egyébként, de végre kezd felismerhető rajzokat készíteni Tökügyesen rajzol kezdetleges versenyautót és babafejet, cicát is màr nagyon szépen rajzol, olyan büszke vagyok rá, mert eddig csak firkálgatott Ilyenkor látom, hogy fejlődés mindig van, csak van hogy sokáig kell várni és aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra szintet ugrik a gyerek