Autizmus mindennapok

Labolen:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Makilla:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Makilla:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Férjem most kapott levelet a Microsoft-tl, hogy ma adták postára Z-nak az ajándék csomagot. Hű, nagyon izgulunk!

Luculus,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Makilla,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Champ,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ: Várom a meglepett, örömteli arcról a képet v. az ajándékokkal büszkélkedőt!

Köszönöm, hogy helyettem is optimisták vagytok!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ örülök a csomagnak kérünk majd képeket, biztos nagyon boldog lesz, ha megkapja!

Persze, majd fotózok, videózok! Már azon jár az eszem, hogy valamit vennem kell a lányomnak, mert ő meg nagyon el lesz szontyolodva, ha nem kap semmit.
Csak nehogy az legyen a nagy öröm vége, mint ma: Z. mutogatta a mai rajzait, és az egyiktől annyira extázisba esett, hogy szokás szerint ugrált, csapkodott. A gond az volt, hogy G. meg mellette áll, így kapott egy hatalmas maflást szegénykém. :whistle:

Ének: érdekes, hogy Z. a zenét imádja, a kocsiban olyan klassz kis vokálokat kerekít a One Directin dalokra, hogy csak na! De énekkarban, énekórán nem szereti. A Spongyabob főcímdalát mindig jó hangosan énekli, ha megy a TV-ben és egy hamis hangja nincs. Igaz, hogy már hallotta milliószor, de a szöveg még mindig nem ment át neki, szerintem nem érti ... "Az élet eleme csak is a víz" sort simán végighalandzsázza. :silly:

Anyám volt ilyen. Ráadásul ő gyermekorvos, és így ő volt a körzeti orvosunk is. Állandóan partizán módszerekkel kellett a gyereket más orvosokkal tovább lendíteni az éppen esedékes problémáinkon (akár egészségügyi, akár pszichés). A legtöbb vizsgálaton a gyerek úgy volt, hogy a saját körzeti orvos/nagyanyja nem tudott róla.
Anno én is megszenvedtem azzal, hogy az ő gyerek nem lehet beteg. Nem tudjátok elképzelni, milyen iszonyat betegen kellett nekem néha elmennem iskolába.
Aztán megkaptam tőle azt is, hogy "Nincs ennek a gyereknek semmi baja, csak nagyon kell szeretni". Roppant jól esett. Ennek folyományaként amikor a gyerek nála volt akkor elkényeztette, és abszolút kontroll nélkül bármit megengedett neki.
De az én nevelési módszerem lett az, ami működött. Már a bölcsődében volt gond belőle, azt mondták, ha a gyereket anyám viszi be reggel, azaz náluk aludt, akkor nem fogadják, mert nem lehet vele bírni. Ekkor vesztünk össze először komolyabban a gyerek miatt, de nem utoljára.
Aztán megszületett az öcsém két fia, és onnantól mi amúgy is hátraszorultunk, mivel az öcsém mindig, mindenben előnyt élvezett velem szemben. Onnantól azok voltak a sztárunokák, őket tutujgatta, az enyéim meg kéthetente, ha látták a nagyanyjukat kb. két percre.
A viszony később rendeződött, amikor a fiamon kezdtek látszani a nevelésünk hatásai, és szépen belesimult a közösségekbe, míg a két másik fiúval a mai napig gondok vannak, pedig ők nem érintettek. Azóta néha jön, és tőlem kér tanácsot. Persze nem fogadja meg, de láthatóan azóta már kezdi sejteni, hogy nem úgy kéne, ahogy.

Mellesleg a mentális problémák szégyennek számítottak régebben, és sokan vannak, akik ma is annak tartják. Ezért is megy a tagadás ezerrel. Amúgy pedig a mostani, fejlesztett gyerekek sokkal többet fognak elérni szerintem, mint nem fejlesztett idősebb rokonaik. (A fiam is egy csomó dologban már lekörözte az apját.)

Makilla:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Ahogy utána jártunk arra jutottunk,hogy mi az igazán szerencsések közé tartozzunk a kisfiúnkkal .Ő rengeteget beszél megállás nélkül/3évesen kezdte/-igaz nem érzi kinél hol lenne a határ-képes vadidegenekkel beszélni,nem érzi,hogy most már abba kellene hagyni vagy ,hogy nem kíváncsiak rá egy percig sem,ezt mindig nekünk kell kontrollálni.Düh rohamok vannak,de egyre ritkábban üt meg minket és magát is.Abszolút szobatiszta,ha véletlen hasmenése van és baleset történik teljesen elvan kenődve.Nagyon erős szabálytudata van.Néha beakad a lemez-de csak úgy kb 10-20percre,vannak olyan napok amikor teljesen a saját világába van meg sem hallja amit mondunk.Átlagban mondjuk 6jó nap 1 rossz.Az érzelmeket úgy látjuk nem érti,de tanulja-próbálja.Zavarják az erős hangok a metrót utálja a legjobban,olyankor befogja a fülét-nem szereti a tömeget olyankor szinte irányíthatatlanná válik. A változást ő sem szereti,átfestették az oviban a fehér kerítést zöldre,alig tudtam bevinni.A legapróbb változásokat is észreveszi és kiakad tőle.Spanyolul-Angolul -magyarul számol-szereti a számokat és az ABC-ét.Hirtelen most ennyi jut eszembe

A változások nemszeretése általában valami bizonytalanság, félelem következménye. Ha ódzkodik egy változástól, akkor meg kell próbálni olyan magyarázatot adni, ami pozitív.
Pl. a kerítés festéke elkopott, és azért festették újra, hogy ne rozsdásodjon el. A szín meg azért lett ilyen, mert a festőbácsi ilyet tudott most venni a boltban. De egy zöld kerítésé oviban ugyanolyan jól lehet játszani mint egy fehér kerítésesben. Érdemes ezt hozzátenni, mert egy auti ebben sem lehet annyira biztos egyedül. Nem tudja, mi más változott még meg.

Sziasztok! Jó rég voltam, nem is tudtam olvasni sem nagyon, olyan nagyon sok dolgom volt mostanában De most pár oldalt elolvastam
Két dolgot szeretnék:

Makilla:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


A másik, Lucullus: az én férjem szülei még ennél is durvábban reagáltak erre.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Összegezve az előző pár HSZ tanulságait:
Akiknek érintett gyereke van, nem a gyerekkel fognak legtöbbet kínlódni, hanem a környezettel (rokonok, tanárok).

Szerintem pedig az összegzés:
Nem az számít, hogy érintett vagy nem az unoka ezek a nagyik lehet már igazi anyák sem voltak. Legalábbis nálam ez van. És ha valaki az unokáját nem látogatja az azt jelenti sokszor, hogy a gyerekét sem.



Szanya
Milyen volt az első hét?

Az első minden gyereknek kemény. Bár én most úgy látom a fiam totál elszokott a sulitól. Délután olyan fáradt, hogy már 6-kor megy fürödni és aludni.


így az auti csoportba járva néha elcsodálkozom milyen sokszínű az autizmus. Tényleg két egyforma nincs.

April,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Frog, nehéz bizonyos szempontból. Össze kell szokni. Csak 9-től ebédig voltunk, tehát Z. abszolút nem fáradt el. Tegnap részleteiben kérdeztem, hogy milyen volt bent, mindenre azt mondta, hogy jó volt. Volt olyan is, amiről magától mesélt. Azt mondják (és én is így látom itthon), hogy a feladatozás jól megy, de vannak gondok és ezt integrálóban biztos nem tudnák kezelni (kivéve a Laborc az adott helyzet miatt).

Igen, tényleg elképesztő, hogy mindegyik mennyire más és más. Épp ezért nagyon nehéz minden olyan óvónőnek/tanítónak/gyp.-nek, akinél több auti is van. Még akkor is, ha enyhék.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya


Örülök és úgy látom egy kicsit megnyugodtál. Ez fantasztikus ha magától mesél.

Ma kaptuk haza előszőr az olvasó könyvet (2 oszt)
Kinyitom (nem az elején)és persze az első mondat amit olvasok
"Útközben megölt egy vadmalacot, annak kivette a szívét ."
Na rögtön rosszul lettem
Részekre van szedve a mese és kérdések vannak a részeknél itt a kérdés
Miért örült a XY ZV halálának?
Na ez a mi kis lelkivilágunknak nagyon kemény.

Kitaláljátok melyik mese ez amit tanulnak majd??

Frog: Hófehérke? Nekem abból rémlik ilyen.

Nekünk rengeteg házi van a hétvégére és egy fél oldalas olvasmány mellett is van házikó. Most már csak azt nem tudom, hogy tényleg a teljes fél oldal kell, vagy csak az első bekezdés??? :blink: Elképzelni nem tudom, hogy fog menni egy fél oldal...

April!

Frog, ez rééémes! Igen, biztos a Hófehérke. Na erre az enyém sem alkalmas. Mikor én kicsi voltam, anyukám az összes Grimm horroros momentumát megszüntette, mert tudta, hogy kikészülnék tőle. Nem értem, hogy miért futtatják ennyire a Grimm és Andersen meséket. Annyi jó mesekönyv van.

Labolen, csak keményen, kitartóan.

Szanya,

én szeretem az Andersen-meséket! Tény,hogy nem dobja fel az ember hangulatát, de szívesen olvastam őket (talán már kiskamasz voltam, mikor kezembe vettem először).
Úgy tudom, az író eredetileg felnőtteknek szánta ezen történeteit.