Autizmus mindennapok

Megköszönném, ha ezeket a teszteket és a felsorolást kitennéd Szanya, hogy megtaláljuk később is.

Ma este megpróbálom a szövegértést "felmérni"

Köszönöm, hogy ilyeneket is megosztotok

3 évesen nekünk is rosszabb lett volna a teszt beszéd és szoc. része sokkal. Azt hiszem, érdemes rámenni a TSMT-re, ahogy így elnézem, mert nekünk azért lett jó a nagymozgás, és a gondolkodási képességet is javítja. De az biztos, hogy nagyban rontja az értelmi teszteredményt, ha rossz a beszédértés. Mivel ez nem auti specifikus teszt.
Ma megkérdezte tőlünk az ovi igazgatónője, hogy integráltan akarjuk-e iskolába adni (a szerinte teljesen integrálható) gyerekemet. Mondtuk, hogy igen. Erre azt mondta, hogy az iskolák nincsenek felkészülve az autik fogadására. Hozzáállásban sem. Ezt persze eddig is tudtam, de most már a sokadik pedagógus mondja ezt, úgyhogy azt hiszem, esélyünk sincs.

Beraktam! A teszteket az ajánlott oldalakba, Mimmo iskolaérettségi leírását a fejlesztő feladatok menübe.

Ha valakinek javaslata van, hogy hogyan lenne rendezettebb az oldal (mit hova kéne inkább tenni), akkor beszéljük meg!

Lányok !!
Miért stresszelitek magatokat, ezekkel a tesztekkel ?? Nem sok értelme van a diagnózis miatt .
Iskolát meg úgy is a szülő választ , mert a Tanulásinak gőze sincs hová küldje a gyereket .Normál suli nem jöhet szóba .Marad a kis létszámú integrált , Egyházi vagy Alapítványi suli .

Nincs köztes iskola , vagy az épeknek van , vagy a sulyos autiknak , mármint önkormányzati fenntartású.
Szerencsés az aki asszisztensel bejut egy normál suliba .

Van benne valami...

Biztosan szerencsés? Elutasító hozzáállás mellett nem biztos, még asszisztenssel se.

Edina, szerintem itt többünknél szóba kerülhet majd a normális iskola, az autizmus súlyosságától (vagy úgy mondom, tüneteitől) függ ez nagyban.

Nekem azért volt elgondolkodtató ez a sok teszt, mert pl amit Mimmo írt, abból összesen 5-öt nem tudna most teljesíteni, pedig csak 5 éves. Asszem ezek voltak azok:
• Van türelme másokat meghallgatni, (mesehallgatás, verstanulás, beszélgetés fejleszti)
• Tud kérdezni, (mesehallgatás, verstanulás, beszélgetés fejleszti)
• Be tud fejezni önállóan egy elkezdett történetet
• El tudja magát helyezni időben és társadalmi környezetében.
• Ismeri az évszakokat, napszakokat, napok változását.
Az izgalmas ebben az, ezeket szerintem 12 évesen sem fogja tudni simán tudni, ellenben a maradék nemtomhány (25?) tesztet már most jól meg tudná csinálni. Pedig nagyon is ASes. Szóval engem az gondolkodtatott el, hogy egy jó képességű ASes, akiről nem látszik rögtön ez, az szerintem át tudna menni ezeken a teszteken, holott nagy gondjai lesznek, ha nem foglalkoznak a problémáival. Azaz azt akarom kihozni, hogy speciel pont nem szűrik ki eléggé a magasan funkcionáló ASeseket ezek a típusú tesztek. És ez nem jó, mert sok gyerek siklik át így a diagnózis felett és nem fog segítséget kapni.

Ma volt egy nagy beszélgetésem a sógornőmmel, aki szerint nincs semmi baja a gyereknek és én generálom csak. És azért nyugszik meg a napirendre, a homokórára, a kártyákra, mert érzi, hogy engem ez nyugtat meg, ettől lesz ő is nyugodt. De ha engem az nyugtatna meg, hogy azt mondták nekem, hogy adjak neki egy szelet sonkát, amikor frusztrált, akkor ezzel is ugyanúgy megnyugodna a fiam, mert neki csak az fontos, hogy én legyek magabiztos abban, amit csinálok és ettől nyugszik meg. Merthogy ugye semmi baja nincsen a gyerekemnek, a napirendre sincs szüksége, a kártyákra sem, meg semmire sem, csak én generálom a bajt, azért nem érti a könyveket, mert én ezen parázom (!), azért frusztrált állandóan, mert csecsemőkora óta mondom, hogy ő más, valami nem stimmel vele és ennek próbál megfelelni a fiam (!), azaz igazodik az én elvárásaimhoz, miszerint ő beteg.
A legtöbb embernek ez az egész tényleg ennyire felfoghatatlan? Csak azért, mert ők nem látják, hoyg a gyerekkel baj van, mert nálunk mindig nagyon jól viselkedik? Miért ennyire nehéz elfogadni ezt egy rokonnak? Nem tudok rájönni, mi ez a nagy ellenállás, miért nem akarja megérteni, hogy nem én csinálok autistát a gyerekből, hanem így született.

Elírtam egy mondatot: nem nálunk viselkedik mindig jó a fiam, hanem náluk, a sógornőméknél - nyilván ezért olyan hihetetlen neki, hogy máshol másmilyen és erre persze rögtön mondja, hogy minden gyerek másképp viselkedik otthon...

Amúgy se kapna segítséget. Ez a szülőkön múlik. Ha észreveszik és utánamennek, akkor diagnózis nélkül is megkapja, ha a szülő nem megy utána, akkor meg nem kap segítséget sehogy.
Edina azért mondja, hogy nem biztos, hogy beválik a normál suli, amit én is írtam korábban. Ez nagy szerencse kérdése! Negatív a pedagógusok hozzáállása, képzettségük erre a problémára nincs.
A másik, amit Edina írt korábban, hogy ha egy gyerekről még az iskoláig kiderül, hogy auti, legyen bár nagyon enyhén érintett, akkor is gondjai lehetnek. Sok gyerekről csak az iskolában derül ki (vagy ki sem derül, ahogy írtad is), mert annyira enyhék, és nagyon jó eset, ha nem szekírozzák őket halálra az osztálytársak.
Talán az megoldás lehet, ha olyan sulit választunk, ahol már több éve van integráció. De még azzal is lehet gond. Emma mondta, hogy a Deák Diákba integráltak gyerekeket, egy esetben sikerrel, másodjára nem sikerült sajnos. Nyilván erősen függ a gyerek szoc.-komm. képességétől is a dolog.

Tudom, hogy nagyon bosszantóak az ilyen emberek, de szerintem hagyd rá. Meggyőzni úgyse tudod. Nálunk is csak azért sikerült elfogadtatni a családdal, mert nekik sem eszik ugye darabosat... nekik se néz a szemükbe... és nem köszön, csak ha rászólok... stb. Ha nem látja a dolgot, persze, hogy tagad és védi a kis családtagot. A lényeg, hogy Te ismered a problémát és segíted. Esetleg annyit mondhatsz, hogy "örülök, ha nem érzékeled a gondokat, eszerint jól fejlesztem és nevelem a gyereket."

Kimni .
Nekem is , nagyon nehéz volt elfogadni , hogy a normál suliban nincs jövője a gyereknek , hiszen óviban tök "jól működött", verset mondott , részt vett mindenben , még barátja is akadt .El lehet kezdeni , de ha a tanítónénik nem értenek az autizmushoz és a gyerekeket nem készitik fel a társuk nehézségeire ,/ ezt nevezzük Rideg integrációnak / Akkor maximum az elsőt fogja abban az osztályban tölteni .
Tegnap volt szülői értekezlet , a fiamnak , most másodikos , aspergeres 120 IQ-val .Nagyon ledöbbentem , egy két nehézségen amit mondtak a tanárok , erre nem is gondoltam eddig .

Aki már Óviban megkapja a diagnózist , nem bírja a normál sulit segítség nélkül , ezt szülőként el kell fogadni .Számtalan példa van erre .

A sértettségtől nem láttam az orromnál tovább, de Szanya, szuper ez a mondatod: "örülök, ha nem érzékeled a gondokat, eszerint jól fejlesztem és nevelem a gyereket." Nagyon köszönöm Ezt fogom mondani neki!!!!

A bajom csak az, hogy ha kisegítő iskolába (nem tudom most mi a neve) viszem, akkor össze-vissza lesz más fogyatékosságú gyerekekkel, és a gond ott is meglesz, mert mondjuk ő nem szellemi fogyatékos, csak autista. Ha autista csoportba viszem, ott meg lehet hogy kilóg mert ő csak enyhe eset (reméljük), és a többi gyerek "furcsa" viselkedése zavarni fogja őt, illetve nem hozzá ki ez a környezet belőle azt amire képes, és nem kell megtanulnia alkalmazkodni a többi embereknek, úgy mint egy integrált iskolában, és majd a való életben is.
Nem hiszem, hogy nagyon lenne olyan iskola, ahol több auti csoport is lenne, és az érintettség mértékétől függően tennék őket osztályokba, és ennek megfelelőn terhelnék őket. Magyarán lenne egy osztály ahova AS-es jó képességű, enyhén érintett gyerekek lennének, lenne egy osztály az érintettebb gyerkőcök számára és így tovább.

Attól tartok, hogy ha egy auti nem integrált iskolába jár, akkor ezzel meg is határoztuk, hogy ő a való világba egyedül soha nem is fog tudni boldogulni. Persze ilyen tapasztalatom nincs, ez csak egy érzés, gondolat a részemről.
Persze az sem jó, ha folyton kiborul az iskolában, egy merő görcsölés és stressz az egész, mindez azért, hogy integrált suliba járhasson.

Hát nehéz ügy.

Lehet gondolkodni, pegid nekünk még vagy 2,5, vagy 3,5 évünk van addig, de hamarosan itt lesz ez is.

Edina, Szanya, biztosan én még ezt a suli kérdést laikusként látom inkább, mint auti gyereket nevelő anyukaként (mert még nincs sulis gyerekem). Azt elfogadom, hogy van egy határ, amin túl muszáj az integráltságot elfogadni az iskolában is (mármint, hoyg a fiam sni-snként menjen), de a másik oldaltól én pontosan ugyanúgy félek, nevezeten attól, hogy ha egy enyhébb auti integrált lesz, akin amúgy tényleg senki nem látja, hogy gond van, nála a megkülönböztetés ugyanolyan súlyos problémákat szül, mintha nem lenne integrált és normál suliban küzdenénk meg az őt ért nehézségekkel. Most még azt hiszem (és lehet, hogy rosszul hiszem, tényleg nem tudom, milyen az iskola sajnos - biztosan nem olyan, mint 30 éve ), hogy elég lenne nekünk egy normális tanárnénit találni (vagy tanárt), aki tud az ASről, segíti őt külön vizuálisan, elfogadja a különcségeit, mert esetleg megérti általam, hogy miből fakadnak ezek és akkor járhatna normál osztályba, nem lenne megkülönböztetve a többi gyerek által. A fiam már most is ki tud akadni azon, ha kizárják egy csapatból például, ezzel azt akarom mondani, hogy szemmel láthatóan ez érdekli a fiamat, hogy megfeleljen a többieknek és ha ő lesz az sni-s, akivel külön foglalkozik a tanárnéni, meg a pszichológusnéni, látják a gyerekek, hogy a felnőttek is másként kezelik a fiamat, nem csak más egy kicsit, hanem a felnőttek másként kezelése ezt fel is turbózza - akkor a gyerekek is erőteljesebben fogják kirekeszteni. Kíváncsi lennék egy pszichológus véleményére, hogy mit mond erről a "papír általi" megkülönböztetésről egy gyerek közösségben. Mert tényleg lehet, hogy én látom rosszul. Ugyanakkor integráltan sem hiszem, hogy lényegesen nagyobb segítséget kapna - nem a rendszer miatt, hanem a magyar mentalitás miatt (ez tényleg politikától független). A magyarok nem fogadják el a másságot és az ovin látom a legjobban, hogy nekünk mekkora probléma volt, hogy kiderült az AS, ugyanis addig a fiam csak egy furcsa gyerek volt, de minden rendben volt vele, azóta a fiam az ASes és nem a fiam többé. Én látok esélyt (meg a fejlesztőnk), hogy ezt elkerüljük majd a suliban, de ahhoz normális tanár kell majd, akivel lehet beszélni erről anélkül, hogy sni-ssé akarná nyilvánítani. Mert a mellékes fejlesztést úgyis iskolán kívül kapja meg, nem hiszem, hogy az ottani heti 3 valamilyen fejlesztés lendítene nagyot rajta, mikor ígyis járunk rendesen jobb helyekre. Ugyanakkor, ha normális tanár csak integráló helyen van, ahol muszáj lesz integrálni őt, akkor integrálva lesz. Még vívódom az egészen és őszintén azt látom, szűröm le a sok véleményből, hogy ebben az országban annyira magasról tesznek a segítségre szorulókra (nem csak a gyerekekre), hogy talán 1-2 szerencsés helyet leszámítva majdnem teljesen mindegy, hova megy a gyerek iskolába, ha éppen kifog egy normális osztályt és tanár, akkor OK, ha nem, akkor a feje tetejére is állhat bárki, rossz sora lesz a suliban a gyereknek.

Egyébként, ismeritek a Kincskereső iskolát? Winkler Márta alapította. Most jöttem rá, hogy nincs 1 km-re tőlünk... magyarul nagyobb esélyünk van ide, mint egy átlagos pesti gyereknek. Nekem nagyon tetszik - és ide persze csak integráltan kerülne a fiam, de ezt speciel nem bánnám, mert maga a pedagógia módszer annyira normális és különleges, hogy ez az iskola pont az ép értelmű, fogyatékos gyerekek valódi integrálódására specializálódott. (egy osztályban van valamennyi sni-s gyerek, akiket szintén válogatnak és melléjük válogatják be a maradék nagyon jó képességű gyereket, általában hatalmas túljelentkezés van, szóval kétséges, hogy bejutunk-e, de egyelőre nagyon szeretném)

HáromMackó, az egyelőre (se másodjára) nem merül fel, hogy EGYMI-be add. Edina is alapítványit és egyházit írt.
Én nem vetném el az integrációt. Sőt. Szerintem arra kellene koncentrálnunk, hogy integrációba kerüljenek a gyerekeink (legalábbis azok a gyerekek, akiknek jó a beszédkészsége, korán indult a beszédfejlődés). (A pszichiáterek is azt mondják, hogy a legjobb esélyük azoknak az autiknak van, akik hamar elkezdenek beszélni: minél előbb- annál jobbak az esélyek). Ezért minden követ meg kellene mozgatni. A pedagógusok szemléletformálása lenne a legfontosabb. Nem is annyira a képzés. Nálunk az oviban a két óvónőnek nem volt auti végzettsége, mikor minket felvettek. De olyan nyitottak, segítőkészek, elfogadták tőlem a szakkönyvet, filmeket éééés el is olvasták, megnézték! Hihetetlen jó a hozzáállásuk és az igazgatónőnek is. Viszont egy óvodában a gyerek 2-3 évig ugyanazokkal az óvónőkkel van. Iskolában pedig legkésőbb 4.-ben bejön a soktanáros rendszer. Mindegyik nem lehet tökéletes. Ettől függetlenül szerintem is meg kell adni az esélyt, asszisztenssel, gyógyped. irányítással, sok-sok konzultációval. Ott, ahol szükséges! Ha nem szükséges, akkor csak nagyon kell figyelni, faggatni a gyereket, nehogy bántsák. Ha pedig a tanulással van gondja, akkor szaksegítőt kell fogadni.

Kimni, megpróbálhatod papír nélkül (kérdés, kiszűrik-e, mert akkor nem dönthetsz). Viszont a gyerekek sokkal jobb "pszichológusok", mint gondolnánk, és sajnos mindenképp van esély a "sánta" kirekesztésére. Vagy ha nem kirekesztés, de gyakori konfliktushelyzet előfordulhat. Ha nincs szükségetek asszisztensre, akkor a papír tényleg csak árt-a gyerekek szempontjából. A tanárokat előre nem lehet tudni, hogy reagálnak majd.

Ezt jól látod, tényleg ez a lényeg: "ebben az országban annyira magasról tesznek a segítségre szorulókra (nem csak a gyerekekre), hogy talán 1-2 szerencsés helyet leszámítva majdnem teljesen mindegy, hova megy a gyerek iskolába, ha éppen kifog egy normális osztályt és tanár, akkor OK, ha nem, akkor a feje tetejére is állhat bárki, rossz sora lesz a suliban a gyereknek."

A Kincskeresőről nem hallottam eddig se rosszat, se jót.

Tomger
Nagyon rosszul , gondolod , hogy mindegy milyen suli ,
Abszolut nem mindegy , hogy a tanár 8-9 gyerekre kell , hogy figyeljen vagy 25-re .
Az alapítványi kis osztálylétszámnál.
Tud a tanár figyelni , a gyerekre , személyre szólóan ad neki anyagot házit , úgy ahogy a gyerek halad .
Normál sulinál ez elképzelhetetlen asszisztens nélkül.
Alapítványi suliban ,
Mindenki kap valamilyen fejlesztést , tehát nem tünik fel , hogy a Pistikét hová viszik óráról .Hiszen mindenki megy valamikor .
Normál suliba , jön az utazó gyógyped. fogja a gyereket és viszi az osztályból , nyilván a gyerekek összesúgnak és utána gúny tárgya lesz az SNI gyerek. A gyereknek is kudarc élmény .
Alapítványi suliban , van ídő megtanulni az önállóságot .
Normál suliban becsöngetnek , légy átöltözve tornára és utána ídőre vissza , mert kezdődik a következő óra .
Kis osztály létszámnál könnyebb alkalmazkodni 8 gyerekhez és annak a 8-nak az egy két SNI-hez mint a 25-fős osztályhoz az 1 SNI-nek .Alap a kirekesztés.
Normál suliban nem tudja biztosítani az egyéni odafigyelést és bánásmódot a tanár ez ídőben képtelenség lenne .A gyerek elakad órán , nem tud a többivel együtt haladni , megint kudarc a gyereknek ha rá kell várni .Emiatt is kigúnyolják és az anyagot sem érti .
Alapitványi suliban erre is van ídő és lehetőség .
Normál suliban , mennek a tananyag szerint és nincs megálás , max. felzárkoztatás korrepetálás akkor viszont megint megvan a gyerek bélyegezve .
Alapítványiban személyre szabva veszik az anyagot , de a normál tanterv szerint haladnak .
Sokkal több lehetőség van a tananyag elméjítésére ,pl: téma hetek stb .
És még sorolhatnám az előnyöket hátrányokat . De a pudig próbája az evés .

Hárommackó , van ilyen suli a III.ker Szellő , van auti csoport és van épértelmű integrálható auti osztály .És van az Alapítványi suli , ahol szintén van egy auti csoport a sulyosabb gyerekeknek , innen is akit lehet integrálni próbálnak , és vannak az osztályok ahol csak egy két jó képességű auti van a 10-11 fős osztályban .

Azért azt tartsuk szem előtt, hogy az alapítványi se ideális. Az alapítványi sulikban minden gyereknek van valami kisebb-nagyobb hibája. Ha nem is fogyatékos, de hátrányos helyzetű mondjuk. Ezzel annyit szeretnék csak mondani, hogy ez nem integráció valójában. Nem képezi le a normál társadalmi létezést. Az ideális valóban az alacsony csoportlétszám NT-kkel és 1 integrált fogyatékos vagy más problémás gyerek lenne, de az alapítványi sulik nem erről szólnak.
Továbbtanulásnál a felvételi azonos minden gyerek számára gondolom, az autisták viszont könnyített anyagot tanulnak az alapítványiban. Ezáltal vajmi kevés esélye lesz egy érettségit is adó középiskolára, hacsak nem foglalkoznak otthon vele sokat külön. Akkor pedig mire megy a magas IQ-jával? Simán tud egy aspi nagyon jó szakmákat tanulni, ha tudomásul veszik a gyengeségeit, de ha eleve könnyített anyagot kap, akkor mennyi esélye lesz? Szerintem azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs komoly viselkedési zavaruk, a kommunikációjuk időben indult és bírják fizikailag a normál sulit, azoknak van esélye. Esetleg több-kevesebb segítséggel, de van.
Sokat segítene, ha itt is működhetne az amerikai rendszer a segítő szülőkkel és minden osztályban jelenlévő 1 fő asszisztenssel. Akkor nem lenne feltűnő, ha az aspi segítséget kap, hiszen mindegyik kap segítséget, ha kér.
Több gyógyped. is mondta nekem: "teljesen mindegy, hogy a létszám 8 vagy 25, az autista egyszemélyes". Tehát ha elviseli a tömeget, mint zavaró tényezőt, akkor mindegy a létszám, melléjük segítő kell (vagy nem, biztos van olyan határeset, ahol a szülők olyan figyelmesek, hogy kiszúrják korán a dolgot, de rajtuk kívül senki más).
Ahogy írtam korábban: a Deák Diákban volt 1 sikeres integráció. Én nem vetném el, de rá kell készülni nagyon.

Szanya1:
Hát a gyógyped és a tanulási képességvizsgálóban azért felvetették (ezek szerint az EGYMI-t), ez utóbbi helyen úgy, hogy meg sem nézték a gyereket. Nagyon jó volt, mikor a nő azt mondta, hogy "Ugye tudjuk, hogy az autisták legalább 80 %-a értelmi fogyatékos, és nem is akármennyire!" Soha nem felejtem el, amit és ahogy mondta. Friss diagnózissal a kezünkben (úgy hogy addig fel sem merült, hogy autista lenne, vagy nem mondták nekünk)
( A gyógyped persze azt mondta, hogy még semmi sincs eldőlve, és hogy Zolika már most 4 évesen is sokkal jobb nagyon sok területen, mint sok 8 éves tanítványa, úgyhogy nem lehet tudni, hogy hogy fog fejlődni, és mik lesznek a nehézségei az iskola kezdéskor).
Edina21:
Megkérdezhetem, hogy egy alapítványi suli mennyibe kerül havonta (ha nem titok)?
Budapestre azért nem szeretném járatni, de ezen még tényleg nem kell paráznom, csak néha mégis parázok. :woohoo:

Én még nem igazán vagyok képben iskola témakörben, de egy ismerősöm is enyhe auti. Őt járatták gyógypedagógushoz 3-18 éves koráig, de emellett mindig "sima" óvodába, iskolába járt. Így lett érettségije és diplomája is. Biztos Ő nem volt nagyon súlyos eset, de nem jelentett Neki problémát a heti speciális foglalkozás mellett, hogy rendesen tanuljon, mindenféle megkülönböztetés nélkül.
Attól félek a fiammal kapcsolatban is, amit láttam egy másik diszlexiás rokonunknál, hogy kvázi értelmi fogyatékosnak nézik az általános iskolában, segítséget nem kap, csak mindig "átrúgják", és utána majd jó, ha egy szakmunkás bizonyítványt szerezhet.