Autizmus mindennapok

El akartam még mesélni, hogy ma sikerült beszélnem az asszisztensünkkel és ő megnyugtatott, hogy ő betudja a fiam visszavonulását a 3 hét szünetnek. Még azt is elmesélte hogy a tornateremben nagyon szépen körjátékozott a fiam. Bár először nem akart beállni a kör közepére (még válaszolni is kell, amikor kérdeznek!!!) amikor ő soron lett volna, de több kör után egyszer csak beugrott és mégis csak akarta mondani a szöveget :ohmy:
Én részemről egy kiscsoportostól bőven elegendőnek tartom, ha körjátéknál szépen megy a többiek után, nem hogy még be merjen állni középre és még beszéljen is.
Szóval, nagyon ügyes volt! Nem is értem, hogy miért nem ezt mesélte el az óvónő. Tegnap egész délután ezen agyaltam mi lehet a gond. De vszínüleg semmi komoly.

Ami viszont most előjött, fél a zsúrkocsitól Nem mer elmenni mellette. Az asszisztensnek fel kell vennie ha arra vezet a csoport útja. Épp kezd megbarátkozni a tűzijátékkal. Attól 1 éve fél...

Szuper, jó lenne felpróbálni előző este a jelmezt. Ha az arcát még hagyná kifesteni + 2 fülecske, amit viszont meg kellene tűrni, (elég lenne egy hajráf és arra rávarrni egy merev anyagból a füleket )+ egy fekete nadrág

Tomger: a rajzos ötlet Champtől jött. Nem értette, hogy ha nekem nem mondja el, nem lesz jelmeze. A titok szót értette, hogy nem lehet elmondani, de akkor azt nekem sem lehet. Inkább erőszakosan nyomultam, mint magyaráztam neki. Lehet le kellett volna rajzolni, később ez meg is történt volna, ha ez a rajzos dolog nem jön be. De nem akart zászló lenni. Igazából nem tudta, hogy mi akar lenni, csak ha már rajzolt egy színes három részre osztott téglalapot, hogy ő ez akar lenni, akkor valamit ki kellett találni, mert színes téglalapnak, vagy tengerpartnak mezővel mégsem tudom beöltöztetni.

Szanya: A cica nagyon jó ötlet szerintem, nálunk is L. először az volt. Aztán meg B. lett az következő évben, megörökölte a jelmezt, de szívesen fel is vette.
Majd küldök képet, minálunk hogy volt felöltözve a fiam. Fekete pulcsi és harisnya volt rajta, varrtunk egy cirmos farkincát, meg füleket neki, amit gumipánttal lehetett felvenni., Én az arcát is kifestettem, mert azt nagyon szereti a fiam. Ennyi volt a jelmez, de később is sokszor ki kellett festeni a fiamat, csak úgy, mert annyira tetszett neki.

Tomger, a körjátékozás nagyon jó! Az enyémnek nem nagyon megy. Meg kéne jeleníteni neki vizuálisan a szabályokat, de hát improvizálnak, nem tudom előre megsegíteni...
Ezekkel a jövő-menő félelmekkel ne foglalkozz, majd megszűnik és jön helyette más. Felesleges egyesével kezelni...

Áá, tényleg, fekete nadrág vagy harisnya, ez a legegyszerűbb.

Labolen, a farokra és a fülekre nagyon kíváncsi vagyok! A hajpántot szerintem nem fogja megtűrni. Az arcfestés jó lesz.

Szanya ! a cicajelmez szerintem tökéletes ,főleg ha a fiad úgyis szereti a macskákat :Ráadásul könnyű is az "előállítása ".A csíkos pulcsi teljesen jó hozzá ,szerintem egyszerű fekete gatyóval .(mondjuk azt lehet ,hogy szét is kéne vágni a farokrésznél ,ahová a cica farkát varrod A fej (hát festhetsz a fiad arcára bajszot ,pöttyöket ..ha engedi ,:Marcell nálunk pl .nem engedné . .. A fül pedig lehet egy fejpánton két cicafül )
A sztoridhoz a kislánnyal :az még szerintem teljesen normál (ettől független még lehet aspihatáros a kiscsaj .. ),hogy egy 4 éves a szemedbe mond ilyen dolgokat.. De egyb. habitusfüggő (a nyíltabb ,pattogósabb gyerekek gyakrabban tesznek ilyen nyílt kijelentéseket . )Az én kishúgom volt ilyen gálástalan ,nyitott (nála szerintem csak 6- éves korban kezdett ez az őszinteség alább hagyni .. Ő nem aspi ! Egyb.egyes kislányok már 6 éves korban olyan hatásvadászok tudnak lenni . Mondjuk könnyen elképzelhető ,hogy a szemedbe mond valamit nyíltan ,s várja ,hogy reagálsz ..kicsit kínos helyzetbe akar hozni ).. Szerintem a ti esetetekben csak egy locsogó , "mindent összehordó kiscsoportos lányról van szó . Mondjuk az anyuka mosolyoghatott volna elnézően ,vagy mondhatott volna olyasmit ,hogy ugyan ,hát te is szoktál bohóckodni . Sz 'al oldhatta volna kicsit a feszültséget.

Szanya, tényleg sokkal több szakmai előkészületet kívánnak a mi gyerekeink, még egy hozzáértőnek is. Lássuk be. Nem várhatok el ilyen szintű plusszmunkát. Azt hogy viszont segíteni szeretnék jó lenne ha elfogadnák és kihasználnák.
Mindig kérdezem hogy milyen dalokat tanulnak, énekelnek,de nem igen mondanak semmit. Ennyire nem kellene improvizálni. Tanterv, tanmenet van. Látni akarom és én megrajzolom a gyerknek, hogy szeresse, ismerje előre.

Tomger: szerintem is belefér, hogy három hét kihagyás után kell neki idő, hogy belerázódjon a dolgokba. Nálunk a lányommal volt ilyen, és még neki is kellett egy hét!

Szanya:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Cicafülek: vastag gumiszalagra varrtuk, ami éppen tartott a fiam fején. Nem nyomta, nem szorította, de stabilan ott maradt.

Andesz, mondjuk ha nekem lett volna a lányom és beszól egy ilyet, akkor én is inkább vörös fejjel összehúztam volna magam, valószínű nem kezdtem volna bele, hogy "de te is szoktál bohóckodni"... Bár ő gondolom azért jobban hozzá van ehhez szokva.

Tomger, abszolút egyetértek. nem egyszer kértem már ezt és nem tudják. Annyit tudnak, hogy hétfőn vizuális fejlesztés van, kedden torna, stb. De örülök már annak is, hogy legalább a torna kiderült, hogy pontosan mi. Bár pont a héten megint az volt, hogy begyakoroltam a gyerekkel az ehetit, erre a múlt hetit vették. Csak azt nem tudom, miért nem lehet ilyen esetben szólni. Szerencsére nem volt gond, de ettől függetlenül nem csak az a cél, hogy ne legyen gond, hanem az is, hogy a lehető legmagasabb színvonalon tudjon teljesíteni. Kezd az a benyomásom lenni, hogy ez a csoport nem jó nekünk. A tavalyi a nagyokkal nagyon jó volt, de ezek a kicsik nem értik, nem segítik, nagyon minimális közös játék van. Tény, hogy produktív tudásban agyilag az ő szintjükön van (pl rajz), de szerintem ez tökmindegy. A nagyok tudnák segíteni.

Labolen,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Jó, akkor be is szerzem a hozzávalókat, mert pl. fekete gumiszalagom nincs. Meg kell arcfestő készlet. Pont mostanában láttam is valahol, meg kellett volna venni... Ti hol veszitek?

Nagyon megy az ötletelés jelmez ügyben!
Egy éve még nem mertem volna bevinni a fiam a melóba, annyira látszott rajta a sok furcsaság. Ez olyan erősen megnyilvánult, hogy amikor munka végén Apával vártak a kocsiban és neki pisilni kellett, még a mosdóba sem vittem be, mert nem akartam utána a hülye kérdésekre válaszolni. Viszont mostanra már tényleg fejlődött annyit, hogy egy kimondottan nyugis, 5-6 fős irodaházba be tudom vinni. Van saját irodám, hatalmas fehér táblával, nagyon szépen elvolt. A központunkba, ahol sokkal nagyobb a nyüzsi, még csak 1/2 órára jött be velem, de ott is "jó fiú" volt, aki nem tud az AS-ről, az észre sem vette.

Ha valakit esetleg érdekel a házilag gyártott csiga és gomba jelmez, akkor felteszem a képeket a DB-be!

Gombában is gondolkodtunk, jövőre valószínű az lesz! Megnézném!

Haha ,most olvasom Labolen hozzászólását Kb .nagyon hasonlót írtunk a jelmezzel kapcsolatban..
Kimni !..Annyit szerettem volna írni a múltkori hozzászólásoddal kapcsolatban ,hogy bár nagyon sajnálom N-t , és M-t(ők a kis extrovertált ,barátkozósak . ),hogy ennyire nehéz nekik kapcsolódni a gyerekekhez ,de tudod az érmének 2 oldala van(ezt mondom mindig itthon Marcoverdének is ,aki mindig mondja ,hogy az óvónők segíthetnének kapcsolódni M-nak a gyerekekhez ..,stb . Ezzel teljesen egyetértek . )Én is így óvónőként ,amikor tudtam kapcsolódtam a gyerekek játékába ,ha elakadt a gyerek a játékban segítettem ,de ezek 1-2 perces dolgok ,mert sajnos tényleg ott a többi gyerek ,mindenki másnak más baja van (főleg, akkor tudok a gyerekekkel önfeledten játszadozni ,ha nyitós -zárós vagyok ,ilyenkor kevesen vannak a csoportban ..sajnos ,azok lehet ,hogy nem is az én csoportomból való gyerekek.. )Csak az a baj ,hogy a délutános óvónőnek általában fél 11-11-től szól a munkaideje fél öt-ötig . Ez azt jelenti ,hogy a délelőttös egyedül van 20-30 gyerekkel napközben . Egyedül .(persze a dajka néni bejön segíteni a reggelihez ,ebédhez ,vagy elő lehet keríteni valahonnan ,ha bepisil ,bekakil egy kisgyerek )A lelkiismeretesebb dajka nénik bejönnek a foglalkozás elejére is ,hogy segítsenek össze terelni a gyerkőcöket ,stb . De aztán mennek a dolgukra :takarít ,reggelit készít ,ebédet szed ,nálunk még az ebédért is ők mennek át egy másik oviba .. A lényeg ebből ,hogy a délelőttös óvónő egyedül van a nap nagy részében :közben foglalkozást tart (természetesen vegyes csoportban ,ami halál így a differenciálás szempontjából ),rendezi a gyerekeket :konfliktusokat rendez :hajbakapás ,veszekedés ,gondozási feladatokat lát el (orrfújás ,cipőkötés ,stb .)A legnagyobb feladat ,hogy "átlássa " a csoportot . Ezért nincs idő annyira játszani .(tehát úgy értem negyed -fél órára is be-beállni egyes gyerekcsoportokhoz.Pedig jó lenne .) Persze ,azzal egyetértek ,hogy ,minél többször próbálja motiválni arra a gyerekeket is ,hogy vegyék be a fiút ,vagy odamehetne egyszer -egyszer a gyerekcsoportokhoz,aki együtt játszanak ,hogy hova ,melyik játékba lehetne bevenni egy játszani vágyót.De talán perc nem lenne elég ,ha a játék elején ott van az óvónő,mert el kéne jutni az "elmélyülés "szakaszig,amikor egy autit is már biztosan hagyok ott a játékban ,amikor látom ,hogy tudja ,érti a szabályt ,a gyerekek is kiosztották a szerepeket egymás közt ,elfogadják ,segítik őt . Mondjuk lehet ,hogy N-nak elég lenne néhány perc is ...Majd írj ,hogy alakul a barátság a kislánnyal !!

Szanya, Andesz: szerintem is elvárható egy anyukától,m hogy ilyenkor valamit reagáljon. Mint, mikor egy kislány csak az anyukájának mondta elmenve mellettünk, hogy L. milyen fura, és az anyuka meg egyből mondta, hogy nem, csak kicsit más, vagy valami ilyesmi. Mikor az én lányom próbált beszélni a nem beszélő mutista kislánnyal, és kérdezte, hogy miért nem válaszol, akkor is egyből én is elkezdtem mondani, hogy tudod vannak ilyen gyerekek, meg L. sem mindig válaszol nekünk, és így tovább. Honnan tanulná meg a gyerek, hogy mit illik mondani, ha nem mondom neki, hogy ej hát te is szoktál, vagy hogy ej hát ilyet nem mondunk. Mondjuk lehet ez csak azért természetes nekem, mert én a másik oldalt is ismerem a fiam révén.
Szanya, ha lenne egy ilyen cserfes kislányod, te is hozzá lennél szokva, és megfelelően reagálnád le a szituációt, ebben biztos vagyok.

Arcfestés: valami hiperben vettem pár száz forintért. De egy szemceruzával is lehet simán felrajzolni kis bajuszt, meg pöttyöket, ha nem engedné ezt a festést. Azért ez eltartott kb 15 percig, míg felkerült, és közben nem nyúlhat hozzá.

tomger: én az auti-nt összehasonlítást csak olyan esetben találom irritálónak, mikor valakinek bizonygatnom kell, hogy a fiam auti. Ő meg minden érvemet lepattintja azzal, hogy de náluk is vannak ilyen problémák. Amúgy azt vallom, hogy a fiam is elsősorban kisgyerek, és sokban hasonlít egy nt-hez.

A gyerekek őszinteségével kapcsolatban :szerintem sokunknak (kinek több ,kinek kevesebb )volt már ilyen élményünk ,ha nt a gyerek ,ha auti ,hogy kínos helyzetbe kevert minket . Ezeket meg kell tanulni kezelni ,erre írtam egyik megoldásként a feszültségoldást :)Mondjuk a z egyik kisfiú múltkor Marcellról olyat mondott (az anyukája jelenlétében -az anyukája nem szólt semmit ,még csak zavarba sem jött ),hogy úgy beszé M. ,mindig ,mint egy felnőtt (tényleg néha kicsit tudálékos ,meg szokatlan témái vannak ),meg úgy csinál a kezével néha ,mintha égetnék (ez a repkedés ).
Más ár napja utaztam Marcellal a vonaton ,látott egy mozgássérült ,és más problémákkal küzdő fiút (szerintem értelmi fogy is lehetett ). Erre Marcell felkiáltott :Nézd , azt a bambát ,mekkora bamba kép !!Hát ,ez volt kicsit kínos .. Ezeket tanuljuk , sok oldal kell még M. szabályfüzetébe !!

Hű Andesz, ez tényleg nehéz szituáció lehetett. :dry:

Én imádom az ilyen kis őszinte gyerekeket, tőlem is kérdeztek már mindenfélét az ovisok, normál esetben mondanám, hogy jujdeciki volt válaszolni, de valahogy annyira imádom ezt az őszinteséget, hogy mindig válaszoltam. Ja, én meg túl extrovertált vagyok sokak szerint (én nem érzem gondnak ), lehet, hogy ezért nem izgat. De imádom ezeket a kérdéseket. Akkor nem, amikor dolgom van és mennem kell, de az más, nem a kérdést nem bírom, hanem, hogy feltart valaki. Vagy, amikor a privát szférámba nyomul valaki, olyan közel beszél hozzám, hogy köpköd vagy érzem a leheletét (gyerekeknél is), engem ez kihoz a komfort zónámból, olyankor menekülök rögtön.... mindegy, mit kérdeznek, mit nem....Szal, ha 1.5 méterre vannak tőlem a gyerekek, akkor akármit kérdezhetnek

Tomger, képzeld, ez a 4, évünk az oviban, de még nem volt a fiam Busz!!! Úgyhogy utolsó évben ez lesz (tudod, neki a busz a mindene). Kivételesen nem karmester lesz. Nade, ha érdekel, eddig mi volt: kiscsopi: űrhajós, itthon készített jelmezzel (fehér ruhára ráfestettem a Nasa-s jeleket és feliratokat és Apa készített egy sisakot csirizből és papírból, azt is én festettem ki), ez volt a legjobb mind közül. középső csopi: HEGEDŰ (szerintem ez lehet nektek jó ötlet), két hatalmas barna kartonból kivágtam egy hegedűformát, együtt rárajzoltuk a hegedű motívumait, volt eleje és hátulja, raktam rá zsinórt és felvette, mint egy szendvicsember. Ő volt A Hegedű. Nagyon élvezte.
Első nagycsoport: postás. Kék ruha, postásszerű táska az oldalán és csináltunk kartonból kék postássapit, totál egyértelmű volt, mindenki egyből levette. Készített leveleket, ráfirkantott valamit (akkor még nem tudott írni) és csomó gyereknek adott belőle. Ezt ő találta ki, azaz mindegyik jelmezt ő akarta, ő találta ki.
A hegedűnél akart karmester lenni, fél évig ezt mondta, de az utolsó héten megváltoztatta hegedűre.

Andesz, tökéletesen igazad van. Nálunk annyiban más a helyzet, hogy 16-an vannak (és mindig hiányzik valaki) és mind 6-7, inkább 7 évesek (a fiam, majdnem 6.5 éves a legfiatalabb), tök önállóak. 2 sni-s van, az egyik ül egész nap egyedül, nem foglalkoznak vele, a másikra időnként rászólnak, amikor odavág valakinek, amúgy ő is egyedül van egész nap, nem foglalkoznak vele. Szóval, ebben a helyzetben én azt hiszem, néha oda lehetne ülni a fiamhoz és odahívni egy másik gyereket. Eddig nem is kértem ilyet az óvónőktől pont azért, amit te is írtál,de idén más a helyzet, hogy ilyen lett a felállás. Egyébként a fiam már ott elakad, hogy kéri xy-t, hogy játsszanak vele, de mindig elutasítják. Ebben igazán segíthetne az óvónő, és ez csak 1 perc lenne. Lehet, sőt, biztosan nem lenne elég, de legalább megpróbálhatná egyszer a fiam, milyen mással játszani, vagy netán rájönne az az xy, hogy nem is szörnyeteg a fiam. Mi sokat treníroztuk mostanában, hogy ha mással játszik, el kell fogadni, amit más mond, hátha picit tudna ebből alkalmazni... nem biztos.
A volt jóbarátja a fiamnak viszont élvezi az óvónők hátszelét. Az óvónő a fogadóórán áradozott nekem, hogy T. milyen okos, képzeljem el, ír-olvas, így megsegítették egy picit őt, mert nagyon háttérbe volt szorulva az első 3 évben (félénk) és mindent vele olvastatnak fel, leíratnak vele, minden munkáját kiteszik a falra (pedig nem tud rajzolni sem), olyan tekintélye lett emiatt a többiek előtt, hogy közösen harsogja a csoport, hogy T. a legokosabb a csoportban és az egyik irányító alakja lett a fiúk csapatának. És akkor én halkan megkérdeztem, ha már a fiam fogadóóráján ülök, hogy és azt tudják, hogy a fiam 1 éve lassan, hogy ír-olvas-számol? Hogy képes elolvasni egy bekezdést úgy, hogy közben értelmezi és elmagyarázza? Ja, nem, ezt nem tudták. Szóval, azt gondolom, hogy ha T.-ra tudnak ennyire figyelni, külön foglalkoznak vele, akkor talán a fiamnak is juthatna ebből a plusz figyelemből mondjuk havonta egyszer. A fiam itt semmit nem kap, semmiben nem segítik sem, mivel nem sni-s. Azaz az óvónő külön elmagyaráz neki ezt-azt, mert enélkül nem érti meg,de más nincs. Pl oda nem sikerült eljutnunk, hogy uzsonnánál ne üres kenyeret adjanak neki, mivel tejallergiás (nem kaphat vajat sem), hanem kenjék meg lekvárral. Ők nem tudják, hogy abban van-e tej, volt a válasz. Mondom nincs, megengedem, hogy megkenjék. De nem, ők nem. Így üres kenyeret uzsonnázik. De nem vihetek be plusz kaját, mert a többi gyerek akkor rosszul érzi magát, hogy a fiam milyen finomat eszik. A másik tejallergiás gyerekkel is ezt csinálják különben.

Labolen, 15 perc?? Azt tuti nem bírja ki. Akkor tényleg szemceruza lesz, az gyors.

Andesz, ez nagyon kínos lehetett. Nagy munka ezt megtanítani, ráadásul nem is tudom, hogyan lehet átfogóan, valószínűleg sehogy. Egyesével mindent külön sorba... mint egy külön tantárgy! (Pl. miért sértés, hogy kövér, hiszen tényleg kövér... ezeket egyesével elmagyarázni... :dry: )

Kínos beszólásokat mindkét gyerekem elejt, Z. gyógyszertárosáról már írtam is.

Kimni: te imádnád a lányom, pont olyan, mint ahogy leírtad a cserfes kislányokat! :laugh:

Kimni, nem kérdezett, hanem csak mesélt és nem is nekem, hanem az anyjának. (Bár ha kérdezett volna sem igen tudtam volna mit mondani.)

Ezek a jelmezek nagyon jók, kreatívak.

Üres kenyér???? Úúúh, erre nem is tudok mit írni. És mi az, hogy nem vihetsz be kaját? Erre minden jogod megvan.

Kimni: azért ezt borzasztó lehet hallgatni, hogy a te fogadóórádon egy másik kisfiút dicsérnek és emelnek ki, miközben a fiadnak ez a segítség milyen jól jött volna. Szerintem egyszerre két kisfiút is meg tudnának segíteni, egy ilyen egyszerű dologgal.
Liga margarint nem engednek bevinni? Már ha a lekvárral az a gondjuk, hogy eltér a többiekétől. A margarinos kenyér már talán nem ütne el annyira. Azért ez tényleg elkeserítő, hogy ennyit sem tesznek meg a gyerekért.

Szanya, az én fiam tökre szeretett volna arcfestést, odaültünk egy ilyenhez és meglátta a festékeket, ecsetet és elrohant. Semmivel nem tudtam rávenni, hogy dehát ő akarta, így lehet belőle csak nemtommi (ami akart lenni...). Semmi... Hozzá ne nyúljon az arcához senki. Az öccse ekkor lett katica az arcán. Ez gyerekfüggő, a fiam hiperszenzitív és ez összeköthető az autizmussal (minden fáj neki, ami hozzáér kb, ezért nem bír az arcán semmit), de szerintem nálatok nincs ilyen gond. Ha csak pár bajuszt festesz neki és az orrát feketére, az pár perc.

Bevihetnék kaját törvény szerint, csak szépen megkértek, hogy ne.... nem fogok hajba kapni ezen az óvónővel, mert azt a fiam szívja meg, jobban, mintha üres kenyeret enne. Amikor kiment az oviból anno, akkor utána 1 hétig a kispadon ült büntiben, nem engedték az udvaron játszani. A dadus mentette akkor meg az őrülettől, 1 hétig nonstop sírt és a dadus vette az ölébe ilyenkor. Aki ilyet meg bír csinálni egy 3 évessel, hogy 1 hétig kispadra ülteti, mert kimegy az oviból... (egy anyuka egész nap látta az ovi udvarát az ablakából és ő hívott fel engem, hogy miért ül 1 hete a fiam a kispadon, nekem meg sem mondták) Ja, igen, el kellett volna jönnünk innen, de nem volt hová. És a fiam végül rátalált T.-ra és most szeptemberig T. miatt jól érezte magát a csoportban. Na, már mindegy, pár hónap és vége ennek a csoportnak. Érdekes, de a kisebbikem csoportja nem ilyen, az óvónők is mások, ott sok snis van, van egy tuti aspi kisfiú is, aki sni-s, de még most vizsgálják autizmussal kapcsolatban és neki annyit segítettek az óvónők, hogy tök jól elvan most már, tavaly még gáz volt vele. Az anyuka mesélt, miket csináltak vele az óvónők, mennyire toleránsak voltak vele. És van még más is, akivel gond van és beilleszkedtek már most, mert olyan jó közegben vannak. És agilisek az óvónők, beléptették a csoportot az Óriás Leszel programba, így speciális fejlesztést kap mindegyik gyerek a csoportban, azaz egy speckó tornát csinálnak mindennap velük. Pedig ez jó lett volna a nagyfiamnak, idegrendszert stimuláló tornáról van szó. van honlapjuk is, oriasleszel.hu asszem.

Champ, igen, tuti imádnám a lányodat Nekem amúgy a kisebbikem ilyesmi, bár fiú, de kis huncut és nonstop beszél és kérdez, állandóan kérdez, tényleg fárasztó itthon

Andesz, mit mondtál M.-nak, amikor a sérült emberre ilyet mondott? Én is bajban vagyok ilyenkor. De én asszem, megelőzöm ezeket azzal (lehet, hogy ez nagyon nem jó, most ugrott be, ogy automatán csináltam eddig ezt), hogy ha én meglátok egy különleges embert, akin látszik valami másság, és látom, hogy nézik a gyerekek, akkor elütöm azzal, hogy igen, a bácsi nem lát, ha nagyok lesztek, majd meg kell kérdezni, ogy segíthettek-e nekik, néha szükség lehet rá, amúgy ugyanolyan emberek, mint mi. Főleg a ducikat jegyzik meg, azaz a nagyfiam leginkább, mondja, hogy dagadt, meg nézd, mekkora hasa van. meg ugye terhes vagy? Az enyém nem érti, miért nem mondhatja ezt, fogalmam sincs, mikor fogja megérteni. Mindig elmagyarázom neki, és pont azt, amit akkor mondott, nem mondja máskor sem, vagy ugyanarra az emberre nem mond többet semmit, tehát felfogta, hogy nem mondhatja, de nem tud általánosítani.

Én pedig ma gratuláltam egy anyukának a 4. babájához, mert kb 8 hós terhes hassal jött velem szemben, vékony nő különben. Kiakadt, hogy csak a kabátzsebe van teletömve kesztyűvel és sapkával, de én vagyok ma a 3. aki gratulál neki. Na, mondom, talán ne így tartsa a hasában a ruháit, ha zavarja ez....