Autizmus mindennapok

Kimni, pontosan ez szokott lenni a probléma, ettől félek én is. Szöveges matekpáldák... töri, irodalom... Nem lesz egyszerű.

Szanya, azt mondta nekünk a fejlesztőnk, hogy a suliban sokszor elég a jó képességű ASeseknek, ha elöl ülnek és a tanárnő tisztában van vele, hogy a gyerek vizuális, pl külön felrajzol a táblára dolgokat, amiket amúgy nem tett volna, vagy odamegy külön a gyerekhez és kinyitja neki a könyvet a megfelelő helyen, többször ránéz, rákérdez. Talán ez segítség lehet nekik tényleg, de úgy elképzelem, hogy majd ül elöl a fiam, éppen kimehetnékje van, nem érdekli a téma sem, ami épp megy, és akkor ott kell ülnie, nem is ért semmit és még külön hozzá odamegy a tanárnő és figyeli őt (hiába jószándékkal), ettől még idegesebb lesz. De lehet, hogy nem... csak nehéz elképzelni, hogy ez mindig beválik.
Nagyon örülök, hogy most rendben van az arcüreged!!!! Eddig nekem is rendben volt, igazából nem is értem, mi van most, mert nem voltam igazán náthás múlt héten és mégis előjött a semmiből. A férjedet sajnálom, de tuti, hogy nincs szüksége orrsövény műtétre, mert bronchitise egészen biztosan nem az arcában lévő anomáliáktól van Nem allergiás?
A kisebbikem szerencsére megúszta a gyógyszert. Ehhez az kellett, hogy megijedjen, mert az kiváltotta belőle a vagotóniás reflexet, amivel megszűnt a kiugrása. Átöltöztették, befektették az intenzívre az ágyba, majd hozták a kanült, hogy bekötik neki, elkezdtek vénát keresni és annyira megijedt a tűtől, hogy megszűnt a kiugrása. Persze, itthon is próbáltuk kiváltani a reflexet, de nem ment. Ezért is mehettünk haza, mert nem kellett gyógyszer

Igen, ez esélyes. Mármint én is úgy képzelem el a szitut, mint Te. Elég nyitott AS-esnek kell lennie ahhoz a gyereknek, hogy jól viselje, hogy külön figyelem irányul rá.

Na igen, ez a kettő biztos nem függ össze. De, allergiás. Simán lehet attól. Csak érdekes, hogy eddig nem okozott semmi tünetet. Korábban is kimutatták, de tünete minimálisan volt, inkább a szemére panaszkodott csak. Felírtak neki valami gyógyszert, de lehet, hogy itt már inhalátor kell majd.

Hú, szegény, hogy megijedhetett, ha visszaugrott tőle! Viszont tulajdonképpen szerencse.

Kedves Anyukák!
Olvasgattalak benneteket a hoxán is, de nem igazán találtam véleményt a GAPS diétáról. Próbálta valaki? Mi nagyjából a 3. hónapnál járhatunk, sokkal figyelmesebb, nyugodtabb a gyerek, de lehet, hogy a tornának vagy a halolajnak köszönhető a változás. (Vagy egyiknek sem, csak fejlődik, okosodik, annak rendje, módja szerint.)
Nagyon szeretnék a kislányomnak kisbarátokat. Nagyon tud örülni a gyerekeknek, sajnos az átlagos gyerekek frászt kapnak tőle, lehet, hogy repkedő kézmozgás ijesztő számukra. A Delej utcába járunk fejlesztésre, és a gyógypedagógus hölgy összehozott bennünket egy 2 és fél éves kisfiúval. Holnap találkozunk vele (és a szüleivel) először. Nagyon izgulok, hogy szimpatikusak legyenek egymásnak. Ti mit tapasztaltatok az autista gyerekek jobban kijönnek egymással?

Glor: Az én fiam ugyanilyen volt két évesen, leszámítva a repkedést meg a lábujjhegyen járást. Mostanában mond 1-2 szót, bár elég torzítva, hallgat a nevére, sokkal figyelmesebb, és barátságosabb. Nekünk az ovi is sokat segített.
Tegnap megütötte a lábát, és a hol fáj kérdésre mutatta, és mondta, hogy au.

Milyen idős most a kisfiad?

3 éves volt októberben. Szinte napra pontosan 3 évesen kezdett "megtáltosodni". Mi pont 3 évesen voltunk a Szakértői Bizottságnál, tőlük kaptunk diagnózist.
Bár nekünk annyiban speciálisabb a helyzetünk, mint a többieknek, hogy a családban sok a diszes, így a pszichiáter szerint lehet, hogy "csak" ez a baj.

Glor, mi nem diétázunk, én nem nagyon hiszek benne, de ha allergiás, vagy valamilyen más, étkezéssel összefüggő, de még ki nem derült betegsége van, akkor az ronthatja az állapotát (pl. viselkedésproblémák). Pici, nem beszélő gyereknél ezt nagyon nehéz megtudni. Ha elkezditek a diétát, arra mindenképp ügyelni kell, hogy minden szükséges tápanyagot megkapjon. (Én egyébként nagyon örülnék, ha volna miből diétáznunk, de mivel a gyerekem 3 félét eszik összesen, ezért fel sem merül. Azt auti gyereknél viszont mindig figyelembe kell venni, hogy ha valamit megvonsz tőle, lehet, hogy soha többet nem fogod tudni visszavezetni. Nem lehet tudni!)
Egyébként vannak itt a fórumon, akik diétáznak, biztos kapsz választ.
Mi is a Delejbe jártunk-járunk és egy darabig "integrálódtunk" egy nagyon édes, nagyon magas intelligenciájú aspi kislánnyal, szuper volt.
Viszont azt nem vettem észre, hogy az autik egymással jobban kijönnének. Mikor olyan oviba jártunk, ahova sok auti járt, én nem igazán érzékeltem, hogy egymással játszanának, inkább az NT-kel játszottak, ha egyáltalán játszottak.

Ó jaj, mi az diszes?

www.szoforgato.hu/Page043.html
Itt nagyjából le vannak írva a fajtái. A családban gyakorlatilag mindenféle van.

Szerencsém van, mert elfogadja azokat az ételeket, amiket a diéta előír. Nagyon odafigyelek, mit eszik. Egy héten kb elfogy 10 kiló gyümölcs (nem viccelek),a sült csirkecomb a kedvence simán megeszik egyszerre kettőt is, chips helyett. Kicsit ki is kerekedett a diéta alatt, mert ezekből többet eszik.
Nem tartom bajnak, hogy nem eszik túrórudit mondjuk, meg lekváros buktát, azokban sok vitamin úgy sincs.

Úgy veszem ki a leírtakból, hogy ezzen azért jó eséllyel lehet segíteni? Ugye?

Ebben egyetértünk. Az én gyerekeim sem kapnak ilyeneket. :laugh:
Nekem annyiban nehezebb, hogy a fiam rettentő válogatós. Szerencsére reggel megy a gyümölcsturmix, este meg a zöldséges bébiétel, de ezen kívül nehéz zöldséget-gyümölcsöt beletukmálni. Az édességeket Ő nem is nagyon szereti. Inkább a kukoricás extrudált kenyeret, puffasztott rizst, kölesgolyót rágcsálja. Még jó, hogy ilyet már szinte mindenhol kapni lehet.

Igen, ez az étkezés nagyon kényes ügy tud lenni. Ült mellettem egy anyuka vadaskerti szülőtréningen, és mesélte, hogy a kisfia fél évig nem volt hajlandó mást megenni csak egyféle paprikás kolbászt! El tudjátok képzelni, mennyire kétségbeejtő helyzet lehetett? Mára azért egy kicsit több mindent elfogad a gyerkőc.

Igen, itt a lányok is meséltek érdekes dolgokat. Ahhoz képest az én fiam nem is válogatós.

Nem is tudom, minek "örülnék" jobban. Ha ennyire diszfáziás, szinte borítékolható, hogy komoly bajai lesznek olvasással, írással, és/ vagy számolással. Az idegen nyelv tanulásának esélye gyakorlatilag 0, fel is mentik őket. Így nem túl jók a kilátásai. Az unokatesója hiába okos, a diszlexia miatt csak szakmunkásképzőbe tudott menni. A férjem szerencsére nagyon okos, de most nyelvet kéne tanulnia, és nagyon sokat szenved.

A húgom saját bevallása szerint diszlexiás, leérettségizett, elvégzett egy sor tanfolyamot is, keményebben dolgozott, mint az átlag, de azért boldogult mindenben, csak lassabban ment néhány dolog. Az olvasás mondjuk ma sem a kedvence, mert időnként elveszti a fonalat, de egyébként vág az esze, mint a borotva!

Glor, a fénykép alapján azért nem úgy tűnik, hogy túlsúlyos lenne. Az szuper, ha csirkecombot meg gyümölcsöt eszik! A legjobb!

Én olyat is hallottam, hogy csak a sült krumpli ment évekig, meg ugyanez tejbegrízzel. Tudnak szélsőségeket produkálni, az biztos!

Nikuc, akkor úgy látszik annyira mégse hasonlít a diszfázia az autizmushoz. Az autik simán tudnak nyelvet tanulni, nemrég mondta a gyógyped.-ünk.

Egyik ismerősöm diszgráfiás és épp most fejezi be a főiskolát. (Persze géppel ír mindent és ellenőrizni kell.) Nem tudom, hogy tudott így leérettségizni.

Óóó, persze, hogy nem kövér, nagyon csinos, magasabb mint az átlag, de most van ezért egy tisztességes babapocakja. Rengeteg diófélét eszik nyersen és sütve, azokban azért van kalória rendesen. (Diófélékből készülnek a süteményei, pogácsái, nagyon jó, hogy megeszi őket, omega 3+ kiváló fehérje források +vitaminok+ sok bennük a kalcium, ami különösen fontos, mert tejterméket nem eszik)

Sziasztok!
Szia Glor!

Mi is így kezdtük 1 éve, 2 évesen voltam a fiammal a Koraiban vizsgálaton. Akkor még nem kaptunk diagnózist, csak rajta volt a 3 érintett terület elmaradottsága és hogy ez túlmutat a megkésett beszédfejlődésen. Elkezdtük a TSMT-t heti 1 gyógyped foglalkozást+ heti 1 zeneterápia. Én akkor hagytam el a glutént,tejeset nem igatán ettünk soha, kiütéseket okoz, szóval mi tej és gluténmentesen vagyunk. Én a glutén elhagyása után néhány héttel ugyanezt a figyelem javulást vettem észre. A GAPSról csak később hallottam és nem mertem elkezdeni, mert az én fiam nagyon kicsi és nagyon sovány is (Most 3 évesen 11,5 kg 3 percentil)de még lehet hogy belevágok, most még nagyon alkalmas lenne, mert nem eszik az oviban. Számoljatok be minden fejleményről. Én nem tudom, hogy hiszek e a diétában, de a glutént visszavezetni még nem merem.
Nyáron kaptunk diagnózist. Azóta kezdtük el a pecs kártyás kommunikációt.

1 éve gyúrunk arra hogy megszólaljon és most 3 hete -pont 3 évesen- elkezdett magánhangzókkal szavakat mondani.
Egyébként pedig hihetetlen sokat fejlődött. Sokkal figyelmesebb, hosszasan eljátszik (korábban pár percnél tovább semmi sem kötötte le)
A beszédértése is sokat javult. Egyszerű tőmondatokat megért. A tapasztalatom, hogy minden nyelvtani szerkezetet meg kell tanítani, mint egy idegennyelvnél, igazodva az érettségéhez (amíg nem érti pl a személyes névmást addig felesleges azzal bajlódni..) Te most még csak szavakat (főneveket) taníts a lányodnak.
2 hónapja pedig elkezdtünk heti 3 nap 3 órát egy magánoviba járni, hogy szociálisan is több inger érje.

Sziasztok!

Gondoltam, én is írok magunkról. Bocs, ha kicsit hosszú lesz.
Az én érintett kisfiam újév napján lett 3 és fél éves.
2 év három hónapos volt, amikor először vizsgálta meg egy külső szakember. Azért írom így, mert végzettségemet tekintve én szintén gyógypedagógus (is) vagyok, bár a tanulásban akadályozott gyermekek fejlesztése a szakterületem.

A képzésünk során tanultunk az autizmusról is, de legtöbbünknek csak elméleti vagy valamiféle misztikus képe alakult ki erről az egészről. Sőt azt sem sejtettük, hogy sokszor nagyobb és nehezebb csatákat kell megvívniuk a szülőknek azért, hogy megfelelő segítséget kapjanak, mint más SNI gyerekeket nevelőknek (nekik sem egyszerű). A gyakorlataim során találkoztam auti kisfiúkkal is. De csak most értettem meg igazán, hogy azok a tanárok miért nem értek el velük szinte semmit, akiktől nekem is tanulnom kellett volna a szakma rejtélyeit. Most már tudom, hogy az a kisfiú, akiről a vele három éve foglalkozó gyógypedagógusok azt mondták, hogy jó ha ötös számkörben tud számolni, és szinte sosem szólal meg- miért beszélgetett velem (Ő kezdeményezett) és miért volt képes nagy számok és sok szám közötti helyes összefüggések meglátására. Vizuálisan segítettem, motiváltam és jutalmaztam…akkor még ösztönösen. Míg, akiktől nekem is tanulnom kellett volna, mellé ültették a gyógypedagógiai asszisztenst, színezőket tettek elé éveken át és szinte észre sem vették, hogy csendben ott ül, míg a többi 8-10 gyerekkel foglalkoztak.

Kicsit hosszúra sikerült ez a kitérő, de talán jobban lehet érteni így a dilemmámat. Nekünk mindig azt szajkózták a főiskolán, hogy a szülő gyakran „vak” a saját gyermekével kapcsolatban. És hogy a fejlesztést és az „anyaságot” szét kell választani egymástól. Nem lehetünk egyszerre mindkettő a gyermekünk számára. Nem akartam vak lenni, de nem akartam „túllátni” sem, hogy a gyermekeim segítségre szorulnak. Most pedig egyre inkább azt látom, hogy, ha a szülő nem igyekszik mindkét területen helyt állni, hatalmas öngólt rúg.

A lányom is későn kezdett beszélni (2 és fél éves elmúlt, amikor még csak 2-3 saját szava volt), sőt az apukája és a nagypapája is soká szólalt meg először. A legnagyobb fiam pedig már másfél évesen rövid mondatokban beszélt, de olyan pöszén, hogy tolmács kellett hozzá, amíg rá nem állt valakinek a füle.
Itthon, játszótéren nem látszott különbség a középső kisfiamnál sem. Nem tűnt fel, hogy nem érti jól a beszédet, mert a szituációkat viszont jól értette és azokhoz jól is alkalmazkodott. A lányommal három hónapig jártunk beszédindításra és kiscsoportos tornára Dunakeszin egy alapítványhoz, aztán elkezdte az óvodát és pár hónap múlva már egy kis cserfes leányzó lett belőle. Azt gondoltam, biztos jót tesz Ádámnak is, ha nem csak velem „játszik” okosító-ügyesítő feladatokat. Engem is meglepett, hogy a logopédus hölgyön mennyire átnézett, mindenre megpróbált felmászni, szanaszét dobálta a játékokat, szaladt egyik polctól a másikig, nem értette a tiltást, nem értette az egyszerű utasításokat sem a beszédfelmérése és vizsgálata során. Akkor merült fel először az autizmus, mint lehetséges ok a miértekre. Persze mint mindenki, én is találtam a kisfiamban egy csomó olyan dolgot amire azt mondják, olyat egy esőmanó soha sem csinál,de sajnos sok olyat is, ami pedig egyértelműen arra utalt. Miután kifizettem a felmérés árát, és a logopédus közölte, hogy Ő nem tud mit kezdeni a kisfiammal, mert nem utánoz és nem hozható feladathelyzetbe, egyedül maradtam a kétségeimmel. Elkezdtem még intenzívebben foglalkozni Ádámmal, ami nagy pocakkal és még két nagyobb gyerek mellett eléggé kiszívta az energiáim. Elkezdtünk TSMT-zni is, a BHRG felmérésén csak a kifejező beszéd elmaradását állapították meg, a többi terület normál fejlődésmenetűnek látszott. Eleinte a torna mellett még látványosabban fejlődött. Egyszer-egyszer mondott is egy szót, ami mindenki előtt felcsillantotta a reményt. Akkoriban a szakemberek is „csak lustának” tartották. Aztán amikor megszületett a kistesó is, néha úgy éreztem, képtelen vagyok mindenhol helyt állni. Úgy tűnt a torna sem hoz már újabb továbblépést. A szobatisztaságban is folyton visszaesett. Az óvodakezdés szempontjából pedig az nagyon fontos lett volna. Ez máig problémás. Remélem, Csilla ebben is tud majd segíteni. Jó, hogy külön szülőtréning szól erről, és tudunk is menni a férjemmel együtt.
Októberben mi is megpróbálkoztunk egy magánovival, mert ott nem volt követelmény a szobatisztaság. Egy hétig jártunk közösen oviba. Aztán kiderült, hogy az ötfős kis csoportnak az óvó nénije megijedt, és nem meri vállalni a feladatot. Pedig azon kívül semmi probléma nem volt Ádámmal, hogy az étkezésekhez nem akart leülni az asztalhoz és ragaszkodott a kis kalapjához. Bomlasztotta volna a már kialakult rendet…nem tudta volna a gyerekeknek elmagyarázni, nekik miért kell az asztalhoz ülni, ha másnak nem. Pedig Ádám megtanítható lett volna arra is. Mert azóta is jár gyerekek közé, az önkormányzat gyermekfelügyeletére, ahol két szuper dajka vigyáz néhány szinte állandó gyerekre. Ők le tudták ültetni, sőt még gyakran a foglalkozásokba is sikerült bevonniuk a kisfiamat. Járunk Csiribiri tornázni is egy hatalmas táncterembe, ahol odáig van az óriási tükörfalért, és a gyerekekkel is jól kijön. Hozzá teszem a gyerekek teljesen természetesnek vették mindenhol Ádámot úgy, ahogy van. Végül végre eljutottunk a Vadaskertbe. És Ádám is megkapta a munkadiagnózist – minden kritériumnak megfelelne, hogy megkaphassa most az autizmus diagnózist, de még várjunk vele, mert még kicsi, így a papíron ez áll : Nem meghatározott pervazív (átfogó) fejlődési zavar, egy év múlva felülvizsgálat. A Madarász Gyermekpszihiátriáján is azt mondták, sajnos nekik nincs kétségük a diagnózis felől: Autizmus. Igen, mindenki boldog lenne, ha egy év múlva már nem lenne helyénvaló a diagnózis, de erre szinte nulla az esély. Azt is elmondták, hogy ha már járunk a Vadaskertbe, a kisfiam ott a legjobb kezekben van, a Madarászban nem tudják olyan jól segíteni a fejlődésben. De évente, félévente szívesen látják újra, mert ők így igazán objektíven látják és dokumentálják a fejlődéseket, változásokat. Mert szerencsére abban mindenki egyet ért, hogy jól fejleszthető, jó képességű kis ember. December 19. óta PECS-elünk, és már most rengeteg pozitív változást tapasztaltunk Ádámnál.
Közben árgus szemekkel figyelem a legkisebb fiam, aki most tíz hónapos. Szerencsére nem látok olyan különbségeket, mint amilyeneket visszagondolva észre lehetett venni Ádámnál már csecsemőkorban is.