Előfordulhat, hogy félre diagnosztizálták a fiam?

Könyv ? melyik könyv?

Az én tapasztalatom szerint, és amit beszéltem más szülőkkel és gyógypedagógusokkal, minden gyereknek olyan segítséget és vizuális megsegítést kell adni, amire szüksége van. Pl leírják a pecs előnyeit, de egy jól beszélő gyerekkel nem kezdek el pecsezni. Van, ahol a szabad játékot is strukturálni kell, vagy napirendezni, nálunk elég ha azt mondom, szabad játék, a fiam pedig keres magának valami elfoglaltságot. Annyival megsegítem, hogy mutatok neki néhány választható alternatívát, persze ő kitalál valami egészen újat és azt is oda kell rajzolnom. De nekem a szakember azt mondta, hogy ebben az esetben pl nem kell a szoros napirend erre a helyzetre. MI általában is akkor használjuk csak a napirendet, ha szükség van rá.
Ugyanakkor nagyon sokat segítsenek ezek az eszközök, érdemes kitanulni a használatukat. Ha nem a napirend hiánya, vagy az események sorának nem beláthatósága borítja ki, akkor arra a konkrét dologra lehet valamit kitalálni.
Amúgy miből vannak a gondok?
Ha mentek a Vadaskertbe, mindenképpen kérdezz rá, hogyan lehet részt venni a szülőtréningjükön. Nagyon hasznos előadássorozat.

Az a könyv, amit a Korai fejlesztőben kaptunk, az akadály mentesítésről ír.

Megkérdezhetem a címét íróját esetleg? nekünk nincs ilyesmi és érdekelne köszönöüm!

Gondok,pl: dühkitörések olyankor vannak, amikor nem sikerül valami. Mondjuk kitörik egy kisautó kereke, és nem tudja vissza rakni,na akkor világ vége! Vagy vannak bizonyos ételek, amiket nem hajlandó megenni, egyenlőre még nem jöttem rá mi a közös bennük, de talán a szín és/vagy az illat. Olyankor attól is kiborul, ha kínálom.
Az elalvással rengeteg gondunk van. 1: dél körül,kora délután nem akar aludni, ha sikerül elaludnia, akkor éjfélig nem alszik. 2: ha nem alszik délután 6 körül küzdünk, hogy ne aludjon be. Akkor viszonylag könnyen elalszik este.
Na meg a bilizés! Az rémálom!

Holnap leírom a címét.

Nagyon köszi. Amiket írsz a bilizésen kívül nálunk is mind megvan sajnos.

És Ti mit kezdetek ezekkel?
Mi nem büntetünk,ha nem alszik, tudja, hogy nem muszáj, de akkor is balhé van, ha felajánlom. Ha valami meg nem úgy történik, ahogy szeretné, azonnal földhöz vágja magát, falnak szalad, stb. amit a 1,5 éves öcsi persze eltanul.

Valaki próbálta az étkezés változtatását? Működik az?

Anikó a problémáink azonosak !! ugyanez van nálunk is az se jó és az ellenkezője sem, és az eltanulás is pont ugyanígy megy a kisebbekre vonatkozva...
Mi csak nemrég lettünk diagnosztizálva úgyhogy most ástam bele magam mélyebben a dolgokba és mindenképp elsajátítom a lányok által írt vizuális eszközöket és használatukat. Én ebben látom a dolog megoldását (az én részemről) illetve egyértelmű hogy a gyógyped. fejlesztést.....

A topic indítókérdése a félrediagnosztizálás volt: ez egy nagyon jó téma, ne vigyük más irányba.
Viselkedésproblémákra itt van ez: www.auti.hu/index.php/forum/5-napi-gondo...-viselkedesproblemak
Ami pedig nagyon pörög és sokan olvassák, az ez, ebben mindent megbeszélünk vegyesen: www.auti.hu/index.php/forum/6-frissen-di...autizmus-mindennapok
Ez meg a diétás: www.auti.hu/index.php/forum/9-egeszsegue...utizmusgap-szindroma

Szanyának igaza van abban, hogy a másik topic pörgősebb, és többen tudnak segíteni nektek ezekben a kérdésekben. Ha ez megfelel, akkor én most ott reagálok a kérdésekre.

Anikó, Rainbowdash!
Gondolom, ezek közül az egyik könyvről van szó:

Rácz Zsuzsa:
Modellprogram az autizmussal élő gyerekek óvodai integrációjának elősegítéséhez
Akadálymentes környezet. Autizmussal élő gyermekek vizuális támogatása

Innen letölthetőek a kiadványok:
www.educatio.hu/tamop311/eredmenyek/kiadvanyok?itemNo=2

Van egyébként egy Filmek, könyvek topic a Napi gondok, ügyek, bajok kategóriában, ahol autizmussal kapcsolatos könyvekről, filmekről beszélgetünk. Ott is lehet "mazsolázni".

Sziasztok,
régóta olvasom az auti oldalt, de most szólok hozzá először. Két fiam van, a nagyobbik 5,5 éves. Kb 8 hónapja kapott Aspi diagnózist a Vadaskertben.
S nagyon nehéz a diagnózis elfogadása. Tudom, hogy vannak ennek szakaszai. Sokszor úgy érzem, hogy én még mindig csak a tagadás fázisában vagyok. Sokáig (kb két héttel ezelőttig )próbáltam úgy hozzáállni a diagnózishoz, hogy "örüljek, hogy csak ennyire autista" De ez tévút, hiszen nekem az is fáj, hogy kicsit Aspi. Nekem az enyhe autizmusával kell megküzdenem.

Fiam jól beszél, jól ért. Nincsenek nagy gondjaink. Nagyon kevesen tudják a dg-t. Óvoda nem, kisbarátos családok nem, egy nagyszülő tudja, szingli barátnőm és az a néhány fejlesztő, akiknél voltunk.

Nekem az a furcsa, hogy fiam a nap döntő többségében tök "normális", de aztán történik valami és átvált egy másik, autista üzemmódba. Ekkor puffog, durrog, semmi se jó és nem hatnak rá a megszokott kérések. Aztán ha ebből sikerül kizökkenteni (figyelemelterélés, erős rászólás vagy múltkor elsírtam magam), akkor visszaváltozik.
Nálatok is van ilyen?

Fejlesztésre nem járunk, Tsmt-re jártunk, de csalódás volt. Érik a gondolat, hogy elkezdjük újra, másnál.
Gyógyped azt mondta, hogy őrá nincs szükség. Vizuális segítségek nem kellenek. Jól ért, ki tudja magát fejezni, rugalmas.
Neki a saját testével voltak a legnagyobb gondjai: pl. fájt a pisilés, visszatartotta a kakit. De ezek megoldódtak 3 éves korára. A szobatisztaság kialakulása környékén voltak ezek gondok. Nagyon megviselték a betegségek. Most már jól tűri őket, csak a náthát utálja. Kifjújja az orrát, de csak akkor, ha én fogom a papírzsepit.
Nagyon szabálykövető, de ha elmagyarázom neki, akkor megérti, hogy lehet a szabályokon módosítani.
Most leginkább a felnőttekkel való kommunikációjából derül ki, hogy Aspi. Okoska, na.. :laugh:
Gyerekekkel jól elvan, járnak is hozzánk kisbarátok. Ha gyerekesekkel találkozunk, akkor semmi feltűnő. Vagyis egy szülő már mondta azt, hogy szerinte a fiam zseni (azaz kicsit más mint a többi) de senki más. A zsenit azért mondta, mert rendkívül kreatív és kitartó a fiam. Nem az a ideugrok, odaugrok típus.
Fizetős oviba jár a testvérével, amit alapvetően szeret és nem mondták még, hogy anyuka beszélnünk kellene.
Sok mindent írtam, legjobban arra lennék kíváncsi, hogy van valakinél olyan, hogy "átvált egy másik üzemmódba"? Köszönöm

Szia Borka!


Érdekes ez a más üzemmód.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Egyébként érdemes lenne szerintem a hozzászólásodat átmásolni az alábbi topikba is. www.auti.hu/index.php/forum/6-frissen-di...autizmus-mindennapok

Köszönöm a választ, majd átmásolom a másik topikba, csak még nem tudom, hogy hogyan kell vagy beírom újra.
Jobban belegondolva az én fiam is más mint a többi gyerek normál üzemmódban is, de nekem nehéz elfogadnom, hogy ez már Autizmus. Mert szerencsére normál üzemmódjában több a pozítivuma az autizmusának (szabálykövető, kitartó, szorgalmas, kreatív, figyelmes, jól emlékszik dogokra, megbízható) mint a negatívuma (kicsit ügyetlenebb mozgású, túl komoly, nehezebben fejezi ki a saját szükségleteit és érzelmeit, mint kortársai.. biztos van más, de mostanában nagyon jól telnek a napok).
A normál üzemmód alatt azt értem mikor biztonságban érzi magát (itthon, többnyire az oviban, kisgyerekeshez megyünk vendégségbe és ha négyesben, családilag kirándulunk)

Kedves Borka!


Egyáltalán nem negatív felhanggal írom , mert abszolút természetesek az érzéseid ,mind nehezen fogadtuk/próbáljuk elfogadni, feldolgozni a gyermekünk másságát, de én is inkább úgy gondolom, hogy inkább a fiad autizmusának az elfogadása az, ami még nem ment teljesen végbe nálad.
Az alapján, amit írsz, meglehetősen a spektrum tetején helyezkedhet el a gyermeked, és minden okod meglehet az optimizmusra a későbbieket tekintve, mégha most nem is feltétlenül érzed ezt. Leírásod alapján a kognitív funkciók, illetve a kommunikáció sem nagyon érintett a gyermekednél. Az enyhébbeknél is nagyon problémás szokott lenni a kortársakkal való kapcsolat, a gyermeked pedig, ahogy olvasom, tud rendesen kapcsolódni a kortársaihoz, ami elég ritka, és rendkívül biztató.
Valami probléma, nehézség mindig is elő fog fordulni, ami az autizmusból fakad, és már az is nagy siker, ha ezeket sikeresen tudjuk kezelni.
A másik üzemmódról : ha részletesebben írsz a körülményekről, lehet, hogy jobban átlátnánk a helyzetet, de általában az ilyen állapotváltozások annak is köszönhetők, ha egy autista gyermek nem ért meg valamilyen szituációt, vagy valami zavarja, ami esetleg nekünk nem is jut eszünkbe, illetve valami olyan történik, ami a gyerek által felépített kicsit merevebb gondolati sémába nem illik bele. Ilyenkor sokszor úgy tűnik, hogy a gyerek ok nélkül problémázik /hisztizik ,de az eseteges okok feltárásával ezeket többé - kevésbé jól lehet kezelni. Amúgy milyen viselkedést takar a gyermekdnél , hogy "autista üzzemmód"?
Ami a fejlesztést illeti : szerintem akármilyen enyhe esetnél érdemes kapcsolatba lépni fejlesztést biztosító ,autistákkal foglalkozó alapítvánnyal, mert ők fel tudják mérni a gyermek nehézségeit, és tudnak segíteni abban, hogy ezekkel a problémákkal megbírkózzatok. Nemcsak a tény segítség, hogy személyre szabott fejlesztést kap (egészen enyhék is járnak ilyen helyre, akikről kívülállók nem gondolnák, hogy bármi "baja van), de a rendszeres konzultációkkal a gyerek otthoni/óvodai életét is lehet monitorozni, és különböző módszerekkel /eszközökkel segíteni neki ,hogy még jobban "adaptálódjon". Ha érdekel, akkor tudunk ajánlani olyan alapítványokat, akikkel érdemes felvenni a kapcsolatot.

Biztosan nagyon nehéz elfogadni az autizmus diagnózist, főleg, ha nagyon enyhén érintett a fiad, és nincs is sok "tünete".
Az, hogy ezt a diagnózist még nem fogadtad el igazán, szerintem az is mutatja, hogy "üzemmódokról" beszélsz. Mintha az autizmusa független, leválasztható dolog lenne a fiadról. Nem az. Akkor is autista, ha nem csinál feltűnő, átlagtól eltérő dolgokat.
Amúgy Marcóval egyetértek, szerintem is kell a segítség, hogy megértsétek, mikor mi miatt vannak a feltűnőbb viselkedési problémák. Illetve, hogy azokban a helyzetekben megsegítsétek a gyereket.

Írtam egy hosszút, de elszállt.. nem tudom, hogy miért
Köszönöm a válaszokat. Sajnos, tényleg nem tudtam még elfogadni a diagnózist. Egyszerűen nem tudom, hogy mit kezdjek vele.
Voltunk a helyi, neves, autizmussal régóta foglalkozó gyógypednél és azt mondta, hogy nem kell hozzá járni, kérhetek tanácsot alkalmanként.
Azt javasolta, hogy az oviba se mondjuk el. Nem szokott ilyet tanácsolni, de a fiam esetében ezt látja jónak.
A Vadas is kb ezt mondta, csak akkor vigyem szakértőibe, ha tudom, hogy hozzáértő helyre kerül. Ahol megéri felvállani, mert nagyon jól bánnak az enyhékkel.
Mi nem budapestiek vagyunk, itt helyben sikerült körbekérdezni (ismerős útján), hogy mik vannak, de azt mondták a legjobbnak, ahová most jár a fiam, Csak most sni papír nélkül van és nem is tudják a dg-t.
Meggyőződésem, hogy azzal teszek jobbat a gyereknek, ha nem mondom el senkinek. Szerintem nekem könnyebb lenne, ha elmondanám, mert jó lenne róla beszélni. Bárcsak tudnám mi lenne a jobb.
A két fejlesztő is akinél jártunk azt kérdezte, hogy tuti?? És én tudom, hogy más...de nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Mit kezdjek azzal, hogy autista, akkor is ha nem csinál átlagtól eltérő dolgokat.
Átgondolom majd, hogy mi váltja ki az általam "másik" üzemmódnak nevezett állapotot. S leírom nektek. Üdv, Borka