APUKÁK és az autizmus okozta nehézségek a családban

Ez még Nekünk, anyukáknak is nehéz, pedig mi rá vagyunk hangolódva a gyerekre. Az apukák meg teljesen más beállítottságúak, egy normál gyereknél is akadnak nevelési gondjaik, hát még ha auti.
És még sorolhatnám a családi tradíciókat, nevelést, mi a dolga egy férfinak stb.

Szerencsére vannak, akik jól tudják kezelni a helyzetet , sokat olvasnak a témában, elmennek előadásokra és utána szuperül tudják alkalmazni is, amit tanultak, de vannak, akik abszolút alkalmatlanok erre. Ezt is el kell tudni fogadni.

Szerintem meg pont ez az a helyzet, ami minimum két emberes, azaz az apukáknak is ki kell venni a részüket a dolgoból. Sőt a legjobb a lenne, ha a család összes felnőtt taja képes és hajlandó lenne ennek megfelelően viszonyulni a gyerekhez.

Van aki alkalmas is rá.
De nálunk , más a helyzet olyan nevelést kapott a férjem , hogy az asszony neveli a gyereket az Apját alig látta mert dolgozott kétműszakban , a lényeg nem tanulta meg mi egy Apának a feladata otthon a gyerekkel .Ezért nálunk pánikba esett mikor a lányomat 4 hónaposan rá hagytam kb.1 órára .
Ez annyira mély negatív élmény volt neki ,és kudarc , hogy többet nem is sikerült rá vennem. A lényeg az volt , hogy nem értette a gyerek sírását , ezért pánikba esett és leblokkolt.
Később mikor kiderült , hogy auti a fiunk , éjjel nappal dolgozott a szomszédok két évig azt sem tudták , hogy itt lakik. Besokaltam , végre munkahelyet váltosztatott .Elméletben nagyon jól megismerte az autizmus minden nehézségét , sőt volt olyan , hogy tanácsot adott /és jót / egy sorstárs szülőnek .Nagyon boldog voltam , mert úgy éreztem eljött az Én ídőm végre , bevonható .Gyorsan elmentem a szomszéd asszonnyal nézelődni , vásárolni .Kb. 3 órát voltunk távól és óriási káoszra értem haza a gyerekek kivóltak totál. Így nem kisérlezetem egy ideig megint .
Az volt a jellemző , hogy a fiam mivel még nem beszélt 5 évesen , ezért gyakran kiborult , Apuka reakcíója meg szintén ez volt a tehetetlenségtől . Ezért aztán megint vártam , most tavasszal beiratkoztam a gyógypedasszisztensi tanfolyamra , amit Apuka is támogatott és bevállalta önként minden második szombatonként a gyerekeket . Az első három alkalom horror volt pedig már nagyok 8 és 12 évesek , és a fiam jól kitudja magát fejezni .Csörgött a telefonom a tanfolyam alatt sokat , és mikor jöttek értem két gyerek totál kivolt és közölték soha többet nem maradnak Apával.Megbeszéltük , hogy ezt most muszály végig csinálnom és segítsenek Apának inkább főleg a lányom aki már nagyon jól kezeli és segíti az öccsét ha épp Ő nincs kibukva .
Szerencsére belerázodtak és mostmár megoldják kisebb nagyobb sikerrel , hogy ha nem vagyok velük.
De volt olyan a múltkor , hogy Apuka annyira ideges volt , hogy nem húzta be a kéziféket és gurult az autó a parkolóba úgy szoltak neki a boltban .A fiam épp kiborult valamin.

A lényeg a férfiaknak mindig nehezebb feldolgozni , kezelni és megtanulni az autizmust .
Persze próbálgatni kell bevonni őket csak óvatosan , ne érje őket sok kudarc , mert akkor hamar feladják.

A mi esetünkben Apuka, amíg össze nem házasodtunk, meg volt kímélve, a hétköznapokban és az életben is. Aztán jöttem én ... szegény :silly: . Na, komolyra fordítva a szót, amíg nem voltak gyerekek, addig nem volt annyi teher. Aztán ahogy megszülettek egymás után, akkor kellett megtanulnunk szülőkké válnunk, segítség nélkül. Ez önmagában is nehéz, megviselte Apukát, igyekeztem tehermentesíteni, de muszáj volt bevonnom, mert egyedül nem bírtam, meg hát a saját gyerekeit neki is fel kell vállalnia. És szerencsére ez sikerült is, nagyon sokat változott, feladott a régi "csak kirándulok, biciklizek" életmódból és tud a gyerkőcökre vigyázni, kicsit elő kell készíteni a terepet.
Az autizmusra térve, ő hamarabb elfogadta, hogy ez a probléma a gyerekekkel, mint én. Nem értette, hogy én miért nem akarom már végre elfogadni. Viszont itt meg is állt a dolog annyiban, hogy magától nem keresi a megoldásokat, azokat én próbálom, nincs képben, mi az ügyintézés folyamata, stb, néha már nem is mondom neki. Egy-két nevelési elvet - pl. jutalmazás - megtanítottam neki. Mivel másnak nemigen tudom, őt traktálom az aggodalmaimmal, pl. a gyerekek jövője, ovi választás, stb., ezzel úgy érzem, vigyáznom kell, mert ő összeomlik a terhek alatt, ahelyett, hogy a kiutat keresné ő is. Szegény türelmesen végighallgat, együttérez, már ez is sokat jelent. De mindent rám bíz, nincs meg a belső késztetés az olvasáshoz, előadásokhoz, nem is erőltetem. A legfontosabb dolgokat adagolom neki én magam szóban. Kíváncsi leszek, hogyha PECSezni kezdünk, ő mennyire lesz partner.

Nálunk ez kettős. Pl a férjem vitte a fiamat a Vadaskertbe is. Elviszi magával a boltba, vagy az uszodába, ha megy a nagyfiúnkért. De ha néha (nagyon néha) ráhagyom a 3 vagy csak 2 gyerkőcöt,hát nagyon igyekszem haza, mert a kicsit mondjuk az előszobában találom amint a popsikrémmel kezeli a padlót, az érintett fiam meg mondjuk valami gazságot csinál, mert a férjem örül, hogy végre leülhet a számítógép elé egy kicsit, a gyerekek úgyis elvannak alapon. Ha van ideje játszik velük. A vacsoráztatás, reggeliztetés közös feladat, az uszodába ő viszi a fiukat, a fejlesztésekre felváltva visszük Zolikát, szóval ha azt nézem, hogy munka, kert "házépítés" mellett teszi mindezt, akkor azt modnom rendben van.
Kíváncsi leszek, hogy a speciális auti dolgokat hogy fogja kezelni. Olvasni nálunk is én olvasok, s amit olyannak gondolok, azt megmutatom neki is.
Csak legalább hetente lenne mondjuk 2 órám amikor csak magammal foglakozhatnék, elmehetnék gyöngyözni, vagy üvegfesteni, kerékpározni vagy akármi. De ez csak álom sajnos. :dry:

Az Én férjem ELMÉLETBEN mindent tud , de még a jutalmazás gyakorlati megvalósítása az adott szituácció megoldására ,az sem megy neki.
Ami nagyon veszélyes és kezelhetetlen , hogy ha adódik egy konfliktus helyzet bepánikol aztán rögtön dühös lesz mert nem tudja megoldani és ez elindit egy óriási lavinát a családban , vagyis nem csak a fiam hanem a lányom is kiborul és tombolni kezd . Én szintén ideges leszek és legszívesebben üvőlteném , hogy ha ELMÉLETBEN pontosan tudja mit kell tenni , mi a fenéért nem tudja alkalmazni gyakorlatban.
Az első és egyetlen fontos szabály a fiammal szemben ha kiborul , nyugodtnak kell maradnunk és nem szabad Neki magyarázni , mondani semmit , csak ha lenyugodott magától.
Azonkivül vigyázni kell a szószerinti értésével és be kell tartani pontosan az igéretek és a napirendet .

Junius óta alig van itthon , tök nyugiban vagyunk itthon hárman.
És persze ha Ő itthon van és tudok figyelni rá is, az Ő reakcióira , akkor ídőben betudok avatkozni, segíteni , ezért nyugi van olyankor is .
De így meg 3 gyerekem van , kettő helyett :laugh:

Hát remélem nem kell ezt egyedül csinálnom majd :blink: , nekem elég a valódi 3 gyerkőc is.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Danimanó:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.