Autizmus mindennapok

Még annak sem kell lennie, elég ha kicsit bambula, nem figyel rendesen, vagy egyszerűen azt, ami vele még nem történt meg, vagy nem látta nem tudja átérezni, gondolom ennek a barátnődek, akkor még nem volt gyereke egy sem.

... az, ami vele még nem történt meg ...

Hát akkor nevezzük bambulának , mert gyereke addigra volt kettő és szoptatta is őket.

Hát akkor tényleg csak bambula.

Azért az én türelmem nem végtelen, úgyhogy a harmadik ilyennél már nem bambulának neveztem és azóta nem is vagyunk kapcsolatban. Valahogy a gyerek előtt toleránsabb voltam.

Megváltoztat bennünket is nemcsak a gyerek, hanem az autizmus is.
Máshogy látjuk a világot az biztos. Nem vagyok egy karrierista típus, de nagyon szerettem volna visszamenni a munkahelyemre (még most is), de a fiaim érdeke jelenleg előrébb való. Persze az ő érdekük is, hogy anyának is legyen normális munkahelye, de ha most az az érdekük, hogy itthon legyek, akkor itthon vagyok (igaz jelenleg nincs is választásom, mert nem tudnám hová tenni őket, addig is amíg dolgozom).

Bocs, volt egy témaváltás, de a bekezdés elmaradt. Ma nem vagyok toppon. :whistle:

Nekem van olyan rokonom, akinek nincs gyereke, és egyszerűen nem érzi át, hogy milyen amikor az ember kiesik a kórházból frissen szülve, hogy nem illik másnap már az ajtóban topogni és vendégségbe jönni, meg nem érti, hogy influenza időszakban, miért problémázok egy pár hetes kisbabánál a látogatásokkal, vagy inkább nevezzük ottalvós látogatásnak. Vagy hogy ha babalátogatóba jövök, az az első (szerintem), hogy kezet mosok, ha kintről jövök be stb. Van ilyen.
Meg persze legtöbbször a gyerektelen felnőttek tudják a legjobban, hogy kell egy gyereket nevelni. :laugh:

Ha valaki egyáltalán nem tud visszamenni dolgozni, az borzasztó lehet. A Te mackóid még kicsik, szükségük van Rád, de szerintem távlatilag vissza fogsz tudni menni dolgozni. Ha nem a régi munkahelyedre, akkor máshova, de szerintem pár év múlva megoldható lesz.

Time timer órával kapcsolatba kérdezném hogy hány éves kortól célszerü elkezdeni foglalkozni ezzel a témával mármint az idővel? van aki használja? milyen helyzetben?

Agiviki
nekem is vannak pecs képeim szerkesztve ha érdekel.

Reméljük.

Igen, hihetetlen mit tudnak produkálni emberek ilyen helyzetben. Külön kértem mindenkit, hogy ne jöjjenek be a kórházba babát nézni, mert a szobába úgyse jöhetnek be, és én sem leszek vendégfogadó állapotban. Természetesen bejöttek. Mikor feljöttek a lakásba megnézni a gyereket, ahogy írod is: kezet nem mostak maguktól, szólni kellett, hogy a cipőt le kell venni, és az istennek nem léptek le időben, úgyhogy el kellett vonulnom időnként szoptatni. Rém kellemetlen úgy szoptatni, hogy közben egy vendég a másik szobában malmozik.

Amíg csak az első fiunk volt meg, sokszor néztünk , hogyhogy nem tudja a másik szülő (nem szóltunk természetesen) megnevelni a fiát, lányát, lám-lám mi milyen ügyesek vagyunk. Aztán jött Zolika és azóta behúzom a nyakam, mert bizony az nem feltétlenül olyan egyszerű, és egyértelmű. Szokták mondani az okosok, hogy a baj, bölcsebbé teszi az embert, hát ha bölcsebbé nem is, megértőbbé mások gyengeségeivel szemben igen, legalábbis elvileg.

Na mentem, mert díbolnak kint a mackók.

Szanya1:
Igen ezt én is átéltem, de a 2. 3. gyereknél határozottan megkértem mindenkit, hogy adjanak pár hetet (kis sértődés lett is belőle egy-két embernél).
Na most már tényleg mentem.

Köszönöm, már jobban vagyok, már nem éheztetem magam. Bár holnap megyek a hasi ultrahangra és nem ehetek csak vizet ihatok. Mondtam a dokinak 1 l vízzel eddig csak a fürdőkádban találkoztam. Körbelül annyira vágyom erre, mint a terheléses cukorra a terhesség alatt.

tomger: igen, dolgozom mert két emberes munkahelyen nem tehetem meg a 2 hét táppénzt, pedig kiírtak. Szegény betegeknek fájhatna a foguk!

Hú csajok milyen jó kis ajándékot kaptatok a gyerekektől!
Én a nagyobbik fiamtól pisztáciát kaptam, mert a közértben néztem csak sajnáltam magamra annyit költeni és ő úgy gondolta azt legalább megehetjük együtt. :laugh: A kicsi az óvodában fűzött nekem 3 gyöngyből karláncot. Azóta a karomon van és mindenkinek mutogatom még az ÁNTSZ-es csajnak is. :whistle:

Gyerekek ennyi baleset történik pedig mi szerintem őrző védők vagyunk. Nekem rémálom amikor látom az anyukák mögött kolbászolni a gyereket ill. motorral száguldozni az úttesten az NT kölyköket.

Kimni: örülj a buszoknak is! bár nem csodálom, hogy a puszis képtől meghatódtál. Kaphattál egy kis betekintést a szívébe ez olyan csodálatos lehet. Látod nem csak a kicsi rajong csak érted, hanem a nagy is csak ő ritkábban mutatja. :kiss:

Tomger, mi a Csillag csoportba járunk a Koraiba, de már nem sokáig, a tanév végén befejeződik a Korais pályafutásunk. Hiányozni fognak nagyon, Mimi imád oda járni. Bár Mimi mindegyik helyet szereti ahova járunk, jártunk. Most, hogy vége lesz a Korainak még többet járunk majd a Kincs-Ő-be, de tényleg a világ végén van nekünk is.
Anna adott néhány praktikus tanácsot, és lám Mimi ma már odaadta a kártyákat, nem csak rámutatott...

Képzeljétek, ma megnézte Mimit a Kincs-Ő alapítványnál Szomor Éva (évente általában felmérik, hogy hol tart, hogyan tovább, Ő kommunikáció zavaros gyerekekkel foglalkozik, nálunk ez az első számú probléma) és Mimi felülmúlta önmagát. Én is csak lestem miket kihozott belőle, és milyen sokáig fent tudta tartani a figyelmét, kíváncsivá tudta tenni. Fantasztikus volt!!! És olyan jókat mondott Mimiről! Nem túlzok, ha azt mondom 2 és fél éve ma vagyok a legboldogabb. Biztos, hogy nehéz az előttünk álló út, de megfelelő fejlesztéssel a gyerekeink sok mindent elérhetnek. Sok erőt és kitartást Nektek is, és ilyen boldog napokat is, mint nekem a mai :laugh:

Glor, már én is aggódtam mi lehet a másik kiscsajszival!

Katalyn, igen, utána én is észrevettem a vizuális segédeszközöknél a Te PECS kártyáidat. KÖszi előre is.

Kisstim, Katalyn,az e-mail címem: ocsaiviki@gmail.com

Sünöcske, örülök, hogy jobban vagy! A pisztácia naggyon jóóó :laugh: Nagyon jó fej a nagyobbad :laugh:

agiviki:
Olyan lelkesedéssel írtál a sikeretekről, hogy teljesen veled együtt tudok örülni.
Talán az érzelmes ír zenének is köszönhető, amit most pont hallgatok.
Kicsit olyan nekem ez az oldal és az itt fórumozók, ti, mintha a barátaim lennétek, holott mégcsak nem is találkoztam veletek. Máshol is fórumoztam már (igaz messze nem ennyit), de itt érzem magam a legjobban, pedig a kétségbeesés és a baj hozott ide.
Hajrá kicsi Mimike és az össze többi csodálatos kisgyerkőc. :laugh: :woohoo:
Na el is megyek fürödni, mert teljesen átmegyek csöpögősbe. :silly:

3Mackó, köszi, hogy Te is örülsz velem. Tulajdonképpen ezért is írtam meg. Egy cipőben járunk itt mindannyian, mindegy kinek éppen milyen szinten áll a gyerkőce, és nem csak a sajátunkért izgulunk már, hanem a többiért is. Én is mindig Veletek örülök ha úgy adódik, de Veletek is sírok, amikor valami probléma van. Mi ez ha nem barátság? Csak Ti értitek (a férjemen és anyukámon kívül), hogy kisebb nagyobb sikerek, előrelépések milyen sokat jelentenek nekem és milyen sokat számítanak Mimi jövője szempontjából. A barátaink is nagyon érdeklődőek és kedvesek, nem panaszkodhatom rájuk, de hát NEM ÉRTIK!
Hogy is érthetnék??
Na, már én is csöpögős leszek :huh:

A lényeg, JAJ DE SZÉP EZ A NAP!!!!

Valami miatt én is nagyon jókedvű vagyok egész nap.

Szép álmokat kívánok mindenkinek.

Jócakát.

SSziasztok Anyukák!
Nem tűntem én el, majdnem minden este olvaslak benneteket, bár lehet, hogy nem való nekem ez az olvasgatás, fórumozás. Kimni, annyira bántott, hogy a kisebbik fiad időnként rosszul van, és nem tudjátok mitől. Remélem, kiderül és az valami banális, könnyen orvosolható dolog lesz a háttérben. Napokig ti jártatok az eszemben. Edina kislányának a problémáját azóta sem tudtam elfelejteni. Kegyetlen világban élünk.
Szanya, remélem, hogy meggyógyult azóta a Kismanód buksija. A játszótéri kutaktól én frászt kapok, mert Jázmin imádja a vizet, simán beleül a tócsa közepébe, gyakran járnak oda inni a darazsak, méhecskék is, azoktól pedig félek mint a tűztől.
Latka vízbeesés történetét valószínűleg elfehéredve olvastam, egy másodperc alatt bajba tudnak keveredni ezek a gyerekek!
Sosem felejtem, el, hogy egyszer úgy döntöttem 6-7évesen, hogy egyedül bemegyek a vállalati üdülő egyik nagyobb medencéjébe. Tudtam, hogy nem tudok úszni, azzal is tisztában voltam, hogy ebből baj lehet. Mégis megtettem. Ha éppen nincs ott egy felnőtt, aki észrevette a kapálózásomat, akkor valószínűleg megfulladok. A gyerekek józan ítélőképességére nem lehet számítani, csak reménykedni benne. A kíváncsiság erősebb lehet.
Kisstim: Nagyon szépen haladtok a kártyákkal!
Viki, nagyon örülök a boldogságodnak!!!!!!Nagyon ügyes Mimikéd van!!!!!!!!
3maci: Zolika elbújását azért kicsit viccesnek találtam, jól lóvá tett mindenkit!!!!
Amiből még látszik, hogy nem teljesen vagyok százas:
Tegnap mentünk a koraiba és a buszra felszállt egy srác (13-16 éves lehetett) egyből kiszúrtam, hogy autista, pedig semmi különösebb dolog nem volt a viselkedésében. Kicsit szorosabban állt meg, az egyik ülő hölgy mellett, és két kézzel kicsit esősebben kapaszkodott a kelleténél. Ennyi. Mikor leszállt a buszról, láttam a hátizsákjához fűzve egy kártyát, a következő szöveggel: Ezt a furcsa viselkedést autizmus okozza, kérlek légy velem türelmes! Mérhetetlen szomorúság fogott el! Pedig a gyerek ügyes volt, egyedül utazott, ami azért nem semmi, biztos, hogy több dologban is helyt áll és mégis, majdnem sírtam! Dilis vagyok, na!