LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználó
Jelszó
Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó:
Frissen diagnosztizálva

Téma: mik az első lépések

mik az első lépések 2 éve 6 hónapja #44646

  • Erdodiedina
  • Erdodiedina profilkép
  • Nem elérhető
Sziasztok!
A kisfiam most lesz 4 éves és 1 hete kaptuk a diagnózist ami azóta is ott viszhangzik a fejünkben.
f84,9 autizmus spektrum zavar.
ezzel útnak is indtottak miután megkérdezték, hogy intézeti kereteken belül szeretnénk e a specifikus fejlesztését vagy a jelenlegi óvodánkban. alaptó okiratban szerepel az autizmus, ezért mi az ovit választottuk. az óvónőink nem érzik magukat elég képzettnek a helyzethez de mindent megtesznek, hogy segitsék az én kincsemet aki imádja az ovit, szereti a pajtásokat az óvónéniket. barátságos, szeretni való, kedves gyerek. néha irdatlan hisztikkel, késői beszédfejlődéssel, egyoldalú étkezéssel. mai napig legtöbbször etetni kell.de ami fogára való azzal nincs probléma.az oviban képes egész nap éhezni. az étel állaga nem mindegy, ha nem tetszik neki akkor kiköpi vagy ki öklendezi.
én nem látom olyan súlyosnak a helyzetet de mióta tudjuk a diagnózist, sok minden világossá vált. olyan dolgokat veszek észre rajta amit eddig nem. nagyon ritkán ismétli amit mondok, elmereng, a szemkontaktust sem tartja/ ez eddig egyáltalán nem tűnt fel/ elfogadom az orvos véleményét viszont nem tudom mi a teendőm. a hivatalos határozat postázása még nem történt meg de ez csak formaság. mik az első lépések? hogy tudom segiteni a gyermekem fejlődését, fejlesztését. olyan mintha kihúzták volna a talajt a talpam alól.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 2 éve 6 hónapja #44647

  • Szanya1
  • Szanya1 profilkép
  • Nem elérhető
  • Én Más vagyok, jobb, ha rám hagyod... :)
Szia Erdodiedina!

A bal felső sarokban lévő piros gombot pont erre találtuk ki. (Lehet, hogy pár link már nem jó, de azért többsége biztos.)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 2 éve 5 hónapja #44676

  • Erdodiedina
  • Erdodiedina profilkép
  • Nem elérhető
Köszönöm szépen. Elolvastam. Beszéltünk auti spec gyógypedessel. Szerinte mivel még kicsi és enyhék a tünetek lehetséges, hogy semmi gond nem lesz vele a későbbiekben. Ovi szerint nem tudnak nála eredményeket elérni viszont szeptember óta napról napra szebben beszél. Már verseket mond, énekel. Elértük a hangps érthető köszönést mikor belép a csoportszobába. Szerepjátékozik, hív játszani és partnerként kezel. Ezek mind az utóbbi 3 hónap fejlődései amit én itthon tapasztalok. Az ovodai viselkedését nem látom csak azt, hogy a gyerekek között játszik. Hogy velük e vagy csak közöttük azt nem tudom. Ovnők szerint nem követi a szabályokat. Ezt alá írom mert itthon is öntörvényű. De ettől még én nagy fejlődést látok.Szerintük vigyem speciális intézménybe mert nem lesz elég az utazó auti spec. Gyógypedagógussal az a pár órányi fejlesztés. De gondolom kapnak tőle javaslatokat majd, hogy tudják segíteni ők is a fejlesztést. Vagy nem tudom,, hogy van ez én így tartom logikusnak.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 2 éve 5 hónapja #44677

  • Szanya1
  • Szanya1 profilkép
  • Nem elérhető
  • Én Más vagyok, jobb, ha rám hagyod... :)
Amit írsz, az alapján én nem vinném speciálisba, nem indokolt.
Abban igazuk van az óvónőknek, hogy a pár óra a gyógypedagógussal nagyon kevés, de ők ott a csoporton belül nem igazán tudják megsegíteni. Ehhez általában jól jön egy asszisztens, aki segít a vizuális napirend használatában, a szabályok betartásában. Esetleg próbálhatsz kérni az igazgatótól (ha indokolt, akkor biztosíthat szakértői vélemény alapján az önkormányzat). Viszont ami még fontosabb, az az otthoni fejlesztés, tehát ha megtanulod a technikákat és segítesz neki, akkor az óvodai viselkedése is javulni fog. Ezt mondhatod is az óvodában, hogy elmész szülőképzésre és segíteni fogod, ehhez pedig kéred a segítségüket, pl. telefonnal fotózhatnak naplózáshoz, hogy fel tudjátok dolgozni otthon a problémás helyzeteket. Mondják el mi a gond és megoldjátok együtt.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 2 éve 2 hónapja #45161

  • Ickenham
  • Ickenham profilkép
  • Nem elérhető
Sziasztok! Először írok ide, ezért néhány szót magunkról. 4 éves kisfiunk januárban lett diagnosztizálva, egyenlőre Pervazívat kapott, de autista. Jelenleg a tanulási... bizottság behívójára várunk, mert most sima oviba jár, de jobb lenne neki a szegregált, mert jól fejleszthető. Beszéddel kommunikál, de nem a korának megfelelően. Nyugodt gyerek, kiborulások nem nagyon vannak, de eléggé zárt. Azért választottam ezt a profilképet, mert jól kifejezi az érzéseimet. Alapvetően boldogok vagyunk, de néha elindulok lefelé a hullámvasúton (aggodalmak, szorongás).

Az előzőekhez:
Sajnos minden az ovónők hozzáállásán múlik. Nem is értem, hogy hogyan lehet az alapító okiratban auti, ha az ovónők legalább egy auti továbbképzésen nem vesznek részt. Jó, nem kell mondani, a rendszer teljesen átgondolatlan. Szóval, ha az ovónénik nyitottabbak, akkor nem igaz, hogy ők nem tudnak eredményt elérni. Lehet, hogy nincsenek meg az eszközeik hozzá, de szerintem, ha akár csak auti spec. utazó gyógypedet sikerül szerezni, az is tud segíteni az ovónőknek, hogy mit és hogyan érdemes. Egy nem szakember, de nyitott és nem önhitt pedagógus, ha tanácsot, irodalmat kap, már azzal sokat elérhet. Persze tudom a realitást és az emberi oldalát is, de hátha. Nálunk kezdetben segítőkészek voltak, de aztán rájöttek, hogy mivel hivatalosan nem fogadhatnak autit, amint megkapjuk a bizottság véleményét, úgyis el kell vinnünk, azóta nem igazán törik magukat.
4 éves autista kisfiú
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 1 éve 8 hónapja #45984

  • barboca101
  • barboca101 profilkép
  • Nem elérhető
Sziasztok!
2 és fél éves a kisfiam, egy ideje sejtem hogy valami nem oké de mindenki csak nyugtatgatott. Most ott tartok hogy beleástam magam a témába és aggódom. Nem tudom eldönteni, hogy csak bele látok valamit a fiamba vagy tényleg problemánk van. Összeszedek pár aggasztó dolgot és várnék tapasztalt anyukáktól reflektálást.
Egyáltalán nem beszél a fiam. 1 éves korátol másfél éves koráig kántált monoton hangon, néha egész hangosan. Másfél éves korátol be nem áll a szája mégsincs 1 darab szava sem. Olyan sokszor mintha énekelne meg próbálja a hanglejtésünket visszaadni. Rendkivül aktív, folyton csak futna, a játszótéren is ez a kedvenc tevékenysége. Ragaszkodik sok aprósághoz pl nem ül a székre ha párna van rajta azt mindig ledobja, mindig megnyomja a csengőnket mielőtt belép a lakásba stb. Minden érdekelte ami pörgethető főleg a kerekek, de ma már rendeltetésszerűen játszik az autóival. Nevére nem hallgat, nincs félelemérzete. Időszakosan agresszív, volt fejbeverős korszaka a földbe, mostanában pofozza magát nagyon erősen ha valami nem tetszik neki. Nem mutat rá dolgokra hanem odahúzza a kezem a hűtőre pl ha éhes. Egyedül a repülőgépre mutat rá ha hallja a hangját. De nagyon bújós fiú, közvetlen mindenkivel. Nagyon várom a hozzászólásokat es előre is köszönöm!!!
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 1 éve 8 hónapja #45986

  • Ickenham
  • Ickenham profilkép
  • Nem elérhető
Kedves barboca101!
Bár én nem anyuka vagyok, de azért írok. ?
Valóban olyanok a leírt tünetek, amik előfordulnak az autizmusban. Nyilván most nehéz ez az egész, de érdemes lenne egy szakembernek is látnia. Mivel még kicsi, nagyon jó időben vagytok, de mivel - gondolom - közeledik az ovi, tényleg meg kéne tudni, hogy hogyan lenne jó vele foglalkozni. Ha nem autista, akkor is érdemes lenne elkezdeni valamilyen fejlesztésre vinni, mindegy, hogy lesz-e diagnózis, vagy nem, az mindenképpen hasznos.
Az jó, hogy bújós, mert az mindkettőtöknek jó. A viselkedést is jól lehet fejleszteni, és ha megfelelő foglalkozást kap, akkor a beszéd is könnyebben indulhat meg, de vannak más kommunikációs eszközök is, amivel addig is tudtok kommunikálni.
Tudom, hogy nagyon stresszes most, nehéz időszak ez.
4 éves autista kisfiú
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 1 éve 8 hónapja #45987

  • MaMil
  • MaMil profilkép
  • Nem elérhető
Szia Barboca101,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 2 hónapja 1 napja #48252

  • JSZV
  • JSZV profilkép
  • Nem elérhető
Sziasztok, nálunk tul.képp még nincs is "igazi" diagnózis, 3 éves kisfiunkat idáig látta egy gyermekpszichológus és két autizmusspecifikus gyógypedagógus (egyik élőben a másik Skype-on), mindhármuk véleménye azonos: enyhe ASD, magas IQ-val párosulva. Nagyon nehéz ezzel szembesülni nekünk szülőknek, művész házaspár vagyunk, és van egy kistesó is aki még csak 6 hónapos. Úgy döntöttünk, hogy szeretnénk diagnózist és SNI-s papírt is, az ezekkel járó előnyök miatt. Nyilván nem lesz a papír a gyerek homlokára ragasztva, az ovihoz, iskolákhoz, intézményváltáshoz sb. fog kelleni, ill. természetesen a támogatások miatt is fontosnak gondoljuk (pluszpénzek amik fedezhetik a fejlesztések, terápiák stb költségeit). Sajnos a járványhelyzet miatt ez a hivatalos diagnózis még a jövő zenéje. Jelenleg az oviba iratás az egyik aktuális gondunk, remélem, sikerül olyan oviba bejuttatni ahol van helyben fejlesztés. Szeretnék az itt lévő, nálam tapasztaltabb szülőtársaktól pár infót, tanácsot kérni: 1. Ti hogy tettétek túl magatokat rajta...? Sokszor érzem úgy, h. jobb volt, amíg nem tudtam, és csak azt gondoltam, h. egy okos, különleges kisfiunk van, aki kicsit más mint a többiek...ehhez képest elég lesújtó volt a szakemberek véleménye (még akkor is ha csak enyhe ASD-t mondtak). Nagyon nehéz elfogadnom, nem csak a saját helyzetemet hanem a gyerekünket, az ő állapotát is. Bármilyen hülyén hangzik, azt érzem mintha az ASD elvette volna tőlem a kisfiamat. Bennem van a hiba? Hogyan lehetnék elfogadóbb? Hogyan nézzek rá ugyanúgy mint azelőtt? Remélem valahogy túl fogok tudni jutni ezen és segíteni, fejleszteni stb. fogom tudni őt. 2. Hogyan viszonyuljak ehhez az egészhez? Hogyan fogok tudni optimistán élni, dolgozni stb. ...? 3. Hogyan kommunikáljam ezt mások felé? Az a furcsa érzésem van, h. az előítéletek miatt az a jó ha minél kevesebben tudnak róla, de ugyanakkor meg azt érzem, h. milyen szörnyű, h. titkolni kell és szégyenleni...hiszen nem tehet róla senki sem. És ebben az is benne van, hogy nem szeretném, h. sajnáljanak és szörnyülködjenek az emberek, ettől még jobban kikészülnék. Nagyon disszonáns érzéseim vannak az egésszel kapcsolatosan. 4. Hogyan őrizzem meg a családi harmóniát, a nyugalmat, a derűt, ilyen körülmények között, ezzel a tudattal és az ezzel járó rengeteg problémával? Nekem mint feleségnek, családanyának stb. kell összetartanom a családot, biztosítanom a megfelelő hátteret, otthoni kellemes nyugodt hangulatot, de ez hogy fog így menni, mikor rengetegszer vagyok a szituáció miatt ideges, feszült, türelmetlen, rosszkedvű...? Úgy érzem egész életemben eddig ez a legnehezebb szituáció amibe 36 évesen belekerültem. Előre is köszönök BÁRMILYEN tanácsot, infót, hozzászólást, biztatást a sorstársaktól!
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 2 hónapja 1 napja #48253

  • Szanya1
  • Szanya1 profilkép
  • Nem elérhető
  • Én Más vagyok, jobb, ha rám hagyod... :)
Szia JSZV!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 2 hónapja 1 napja #48254

  • Ickenham
  • Ickenham profilkép
  • Nem elérhető
Kedves JSZV!
Amiket érzel és gondolsz teljesen rendben vannak. Ez kezdetben ilyen. Mondhatom, hogy ne ess kétségbe, mert tényleg nem kell, de ez nem ilyen egyszerű. Elfogadás: ne aggódj, el fogod a gyereked fogadni előbb-utóbb olyannak, amilyen. Hiszen szereted. Ha autista (mert azért én megvárnék egy igazi diagnózist), rá fogsz jönni, hogy az autizmus nem vette el tőled, mert ő ezzel együtt az ami. Ami segít ebben: kezdj el tanulni. Lehetőleg "ellenőrzött" forrásokból. Meg kell tanulnod az "autizmust". Hogyan jár az agyuk, mivel segíted őt, stb. Amiket olvasni fogsz, azok nem mind stimmelnek majd. Aztán egy csomó minden először nem, aztán mégis. Légy türelmes magaddal is, és a környezeteddel is. Menni fog. Fontos, hogy az apukával együtt tudjatok működni. Együtt fogadjátok el a helyzetet, és együtt melózzatok, hogy könnyű legyen. Ami a környezetet illeti: ne titkold. A saját elfogadásodat is segíti, ha felvállalod. Először nekem nehéz volt kimondani másnak. De egy idő után könnyebb.
Nem tudjuk neked megmondani a tutit, mert mindenkinek más a helyzete, lehetőségei, gyereke. De azt elmondhatom, hogy az én fiam most 6 éves. Nem mondták rá, hogy enyhe autista lenne, de beszélő (nem korának megfelelően) és ép értelmű. Egyértelműen látszik, hogy nem olyan, mint egy átlagosan fejlődő, de nem is nehezen nagyon kezelhető. Mindegy: autista.
El kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy néha kimerítő, abszolút boldogok vagyunk vele. Az életünk megy a maga útján, nem hiszem, hogy rosszabb, mint egy nem autista gyerekkel. Más. Ha az ember át tud állni, ami szerintem művészetre fogékony embernek könnyebb, mert egy teljesen más gondolkodásmódot kell megismerni, akkor rengeteg öröme lesz benne. Nyilván hullámvölgyek is. Ovi, suli nem mindig könnyű terep. De nekem rengeteg pozitív csalódásom volt és van. Egyre vigyázz: kerüld el azokat a szülőtársakat, akik úgy érzed lehúznak. Akik azt mondják: majd te is megtudod milyen rossz ez. Kerüld el az ilyen mocsaras területeket!
Remélem, tudtam valami érdemit is írni, nem csak össze-vissza locsogtam.
4 éves autista kisfiú
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 1 hónapja 4 hete #48291

  • zorka
  • zorka profilkép
  • Nem elérhető
Szia JSZV!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Lányom 10 éves, fiam 8 éves
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 1 hónapja 4 hete #48300

  • Ickenham
  • Ickenham profilkép
  • Nem elérhető
Csak bíztatásképpen: nem biztos, hogy 2-3 évig tart ez a nehéz időszak. Egyén és család függő. Kezdetben nem olyan könnyű, az biztos.
4 éves autista kisfiú
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

mik az első lépések 1 hónapja 4 hete #48301

  • zorka
  • zorka profilkép
  • Nem elérhető
Jaj, persze, en sem gondoltam, hogy 2-3 evig tart ez a lelkiallapot...bocs, ha ugy jött ki. En csak magambol indultam ki :woohoo:
Lányom 10 éves, fiam 8 éves
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.071 másodperc