Téma: Viselkedésproblémák

Az Autizmus Alapítványhoz hetente jártatok fejlesztésre? Mi vidéken lakunk, így ezt nem tudjuk megoldani. A képzés tényleg elég tömény, abból próbálok majd valamit kiszemezgetni, hogy mit tudok belőle az adott helyzetekre hasznosítani.

Mi a dührohamokkal küzdünk, szinte rögtön dührohammal reagál a gyerek pl. ha nem úgy történik valami, ahogyan ő szeretné, illetve akkor is, ha egy helyzetet ki akar kerülni. Utólag elmondja, h. mérges, volt, van, amikor azt is el tudja mondani, hogy miért volt mérges. Ott van a gond, h. előre ezt még nem tudja jelezni szóban, hanem rögtön üt stb.

Igen.
Tudnék Pesten olyan helyet mondani, ahol pont az ilyesmire specializálódtak, de mire mész vele...

Gondolom itt valami késleltetős technikát (számolok 10-ig, veszek mély levegőt, nagyot fújok, dobbantok, stb.) kellene bedobni, csak lehet, hogy még ahhoz kicsi, hogy ezt le tudja kontrollálni.

Írj a mindennapok topicba, mert azt többen olvassák, írd be hol laktok, hátha van valaki aki tud a környéken jó gyógypedagógust. Meg hátha lesznek ötleteik.

Sziasztok, még új vagyok itt

Tudtok valaki szakit, aki a szülőknek való tanácsadással foglalkozik, illetve nyújt némi pszichés támogatást?
Fiam 4 éves auti (jó képességű, magasan funkcionáló), de tele vagyunk viselkedési problémákkal, nehézségekkel, melyek pokollá teszik a hétköznapokat...
Konkrétan úgy érezzük magunkat a férjemmel, hogy nincsen tovább, teljesen tehetetlenek vagyunk, elfogy az erőnk... Pedig jó az ovi, ahová jár, heti két teljes nap fejlesztés a koraiban, fejlődik szépen, de a dührohamok, az akaratosság, az öntörvényűség a régi...
OLyan, mintha két énje lenne a gyereknek... egy tündéri, jó humorú jópofa kis srác, másik oldalról meg egy kiszámíthatatlan, végtelenül makacs, akaratos embereke, aki látszólag hirtelen egyik pillanatról a másikra kiborul és akkor apokalipszis.. .. Hiába beszél jól, nem tudja elmondani mi zavarja, valamikor nem is emlékszik a szitura, tőlünk kérdezi mi történt...
Volt már valaki így? Nem rég kaptunk diagnózist,hosszú huzavona után. Tanulunk, képződünk a témában..
Emellett BÚÉK mindenkinek:))

Szia Yoda, megmondom öszintén, hogy konkrét tanáccsal nem tudok szolgálni, mert külföldön élünk, talán nézz át az autizmus hétköznapok, topicba, a legtöbben oda szoktak benézni, ott biztos több érdemi választ is kapnál. Különben megértem nagyon, amiröl írtál. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szia Yoda, BUÉK!

Ha konkrétan pszichológusra gondolsz és bp-iek vagytok, akkor próbáld felhívni az Autizmus Alapítványt, ott vannak szakpszichológusok. Mikor megyünk kontrollra, nekünk mindig felajánlják a segítségüket (de nekünk nincs ilyen jellegű problémánk), úgyhogy feltételezem külsős is mehet, ha van szabad órájuk. Persze nyilván fizetős.

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni. Ádám 7 éves nem beszélő autista. Jelenleg nagyon súlyos agresszióval küzdünk.
Az agresszió okát tudni, pl. Apukája nem jön haza egy hétig mert külföldön dolgozik. Ez ki van neki képi formába rakva, tudja hogy mikor megy el és mikor jön vissza, de érti a szóbeli módon is.
Ilyenkor olyan mérges, hogy az az 1 hét itthon egy ámokfutás. Az agressziója ilyenkor főleg felém irányul, tudatosan támad, ha nem ér el, akkor otthon tesz kárt, kitépi a konnektort a falból, földhöz vágja a vázákat. stb.
Végső esetben ha semmit nem ér el magát bántja, harapja a kezét veri a fejét a falba, de ez nem olyan súlyos mértékű, figyel magára. Ezeknek a vége sokszor dührohamba fullad.
Sokszor ezeknek a támadásoknak nincs előzménye, nézzük a könyvet és egyszer csak elkapja a hajam és tépi.
Ádám szegregált iskolába jár, ott is nagy gond ez a probléma, és nem tudnak vele mit kezdeni, pedig nagyon jó pedagógusok dolgoznak ott. Ott is az a gond, hogy kiszámíthatatlan, úgy tűnik nincs előzménye, így kivédhetetlen.
Járt Ádámhoz ABA terapeuta, Ö sem tudott ezzel mit kezdeni. Sok mindent próbáltunk, jutalmazás, büntetés, sok-sok képi megerősítés, düh átvezetés, de semmi nem vált be.Voltunk az Autizmus Alapítványnál vizsgálaton, de ezek 1-1 órás vizsgálatok, ahol Ádi tündérke volt.
Ennyire súlyosan 1 éve tart ez, de előtt is voltak gondok pl mérges volt földhöz vágta a játékait vagy sikított. Próbáltuk akkor is ezt átvezetni más dolgokra amin kiadhatja a dühét pl. labdát dobálja, vagy most üsse a párnát vagy a bokszzsákot, de nem lehet.
Ami megrémiszt, hogy pontosan tudja, hogy mit lehet és mit nem, erről vannak szabálykártyáink, de Ö teljesen tudatosan arra megy hogy fájdalmat okozzon nekem vagy másnak, vagy tönkretegyen dolgokat. Mintha ezzel át tudná adni azt a dühöt, ami benne van.
pl. vezetés közbe múltkor véresre marta a nyakam, hiába szóltam nem hagyta abba. Próbáltam védekezni de nem ment, mikor megálltunk és tudtam védekezni, rögtön abbahagyta.
Úgy érzem, nagyon komoly dühkezelési problémái vannak, és ez gyógypedagógiai eszközökkel már nem kezelhetőek.
Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy tudtok e olyan helyet vagy doktort ajánlani, ahol csinálnak egy komplex kivizsgálást, hogy esetleg az autizmuson kívül van e egyéb társbetegség pl. depresszió vagy, erre a felfokozott dühre tud valami megoldást.

Sziszu, így elolvasva, hogy tényleg mindent megpróbáltatok már, szerintem nagyon valószínű, hogy gyógyszerre állítják, ha elviszed megnézetni újra.
Az Autizmus Alapítványhoz is mehettek megint, vagy ha jó a körzetes ellátó, akkor oda is, de készülj arra lelkileg, hogy nem fognak tudni tanácsot adni, csak gyógyszert. A Symbo Alapítványnál az ilyesmire vannak szakosodva a gyp.-k, de mivel a technikáik egy részét már próbáltátok és nem ment, nem hiszem, hogy sok újat tudnának mondani. Ott csoportos tanfolyamok vannak, érzelemfelismerés, relaxációs technikák, meg amiket írsz, a düh átterelése más levezető módszerre. De ez annyira tudatosnak tűnik a fiadnál, hogy inkább pszichoterápia lehet esetleg rá jó (ha egyáltalán bármi), de abban meg nem vagyok otthon. Az Autizmus Alapítványnál meg lehet kérdezni a pszichológus véleményét.

Szia!

A fiamnak voltak dühkitörései két-három éves kora között, majd később ritkábban.
Az első tanács, amit pszichológustól kaptunk, hogy mivel ösztönösen nem érti az érzelmeket, ezért ezeket neki meg kell tanítani, meg az okát, hogy miért érzi ezt ő, vagy valaki más.
Az volt a javaslat, hogy amikor családtagnál valami erős érzelem felmerül, akkor arról beszéljünk. "Anya most nagyon örül, mert ..... ezért mosolyog. Apa most mérges, mert ..... ezért összeráncolja a szemöldökét ...
Aztán amikor neki felmerül egy érzelem, és tudjátok az okát, akkor róla is. Ádám, te most örülsz, azért mert ....
Azt kell megértenie, hogy szabad neki dühösnek lennie, ha az apja hiányzik, csak az nem jó, amit ilyenkor csinál. Írtad, hogy büntettétek, de nem tudom, elkülönült-e ez, hogy azért kap büntetést, amit csinált, és nem azért, amit érzett.
A hirtelenség azért van, mert ő maga sem veszi észre, hogy elkezdett dühös lenni, csak amikor ez az érzelem átlép nála egy határt, és akkor kitör. A fiam ilyen egy csomó bőrérzékelési dologban. Egy ideig nem érzi, aztán ahogy átlép az inger egy határértéket, akkor meg hirtelen baj van. Tehát nem érez alapvetően fájdalmat, így nincsen hozzászokva, és amikor múltkor esett biciklivel, és nagyobb sebei lettek, akkor aztán sokkolta a fájdalom.
De ez érzelmek esetén szerintem javítható, hogy hamarabb észrevegye magán. Akkor pedig hamarabb lehet közbeavatkozni, és kisebb dühöt könnyebb kezelni.
Végül pedig a gyógyszer nem rossz alapvetően. Csak én nem állandó gyógyszert alkalmaznék, hanem valami enyhe, gyógynövényes nyugtatót, amit ilyenkor bevehet. A fiamnál Sedatif-ot használtunk. Először én javasoltam neki, hogy vegye be, ha túlpörgött, egy idő után viszont már ő is tudta, hogy most kelleni fog. Akkortól mindig volt két szem a tolltartójában, és az volt a szabály, hogy ha bevette a suliban, akkor utána mondja el mi történt akkor, megbeszéltük, és kapott újabbat. Nem szedte nyaklóra, két-három hetente volt ilyen nálunk.
Nyilván nálatok a nem beszélés ezeket a lépéseket megnehezíti, és én nem is fogom tudni megmondani, mit tudtok belőle alkalmazni, és milyen változtatásokkal. Te ismered a fiadat. De ha az autista gyerek amúgy értelmes, akkor neki mindig a legfőbb fogódzó, ha érti, ami történik vele. Minél többet ért meg a helyzetből, annál könnyebben boldogul.
Ja, és még valami!
Te is legyél nyugodtan szomorú (nem dühös), amiért apa nincs itthon. Tudnia kell, hogy ez a helyzet neked sem jó, és te is szenvedsz tőle. Erről beszéljetek. Apa is mondja el, hogy ő is szomorú. amiért nem lehet otthon. De nem dühös. Fontos, hogy ezt a két érzelmet meg tudja különböztetni. Hogy szomorúságot akkor érzünk, ha valami nem jó, de el kell viselnünk, a dühöt meg akkor, ha valakit hibáztatunk érte.

Kedves Szanya!
Kaptunk most a Vadaskertbe időpontot, szeretném ha befektetnének az 1 hetes kivizsgálásra, majd meglátjuk. Néztem a Symbo Alapítvány honlapját. Ti jártatok ott? Szerinted egy nem együttműködő gyerekkel tudnának mit kezdeni.

Igen, jártunk oda. Hááát az enyém elég szabotőr típus, ennek megfelelően eléggé kínlódás volt. Mindent megpróbálnak, profi szakemberek, de azt azért látni kell, hogy a mi gyerekeinknek ez a gyenge pontja...

Kedves Dreamer!

A homeopátiás tablettát elég sokáig szedte, szedi Ádám, de semmi hatása nincs.
Próbáljuk tanítani az érzelmeket, de valamiért nem megy. Ádi egy utánzó kisfiú, de sajnos csak a nem jó viselkedés mintát veszi át, de azt nagyon gyorsan. Pedig tudja, hogy nem jó, de az tetszik neki, mert gondolom látja, hogy ilyenkor "érdekes" dolgok történnek. Sajnos az utóbbi időbe a fejlesztésekbe sem bevonható, semmit nem akar csinálni, minden ellen tiltakozik, nem bevonható jutalommal sem, max míg megeszi. De utána unatkozni kezd és akkor is támad. Sokszor úgy érzem magának generálja, még nincs baj, de elkezdi magát csipkedni míg fájni nem kezd és ettől jön a düh érzete, olyan mintha keresné is ezt az érzetet. Sokszor tesz olyat amit nem szabad nem dühből pl kiönt, feldönt dolgokat, úgy hogy lássuk és várja, hogy legyen következménye, ami után meg dühös lesz. Tudom ez elég fura, de én ezt vettem észre.

Egy ilyen tanfolyam, hogy néz ki? Heti hány alkalom és mikor van? Illetve érdeklődhetek árról?

Mi egyéniben voltunk, pont az előbb említett probléma miatt. A részleteket megkérdezheted tőlük, mi utoljára tavaly nyáron voltunk, azóta lehettek változások. A fejlesztőhelyek menüben van az elérhetőségük, hivatkozhatsz rám (mint auti.hu, tudni fogják).
A problémátok fő okát egyébként én itt látom: "unatkozni kezd". Nagyon be kéne strukturálni az idejét, hogy ne legyen módja unatkozásra. Nagyon apróra kell bontani az időt és gyorsan váltogatni a tevékenységeket, egy nehezebb, egy könnyebb, egy vicces, egy komolyabb, egy mozgásos, egy ülve maradós... Tudom, hogy nehéz, de ez az egy megoldás tuti működik.

Ebben van egy jó adag "ki az erősebb, anya vagy én?" pankrációs technika is.
Én mindig mondom, hogy ahol az ilyen játszmázás elkezdődik, ott a szülőnek valahogy muszáj megnyerni a csatákat, mert különben a gyerek és az egész család kárára megy a dolog. És minél több csatát veszt el a szülő, annál nehezebb visszakapaszkodni.
Szóval próbálkozzatok, menjetek tanfolyamra, és ne hagyjátok lerázni magatokat olyasmivel, hogy "majd kinövi", "kicsi még", stb.!

Ezen kívül érdemes lenne abba az irányba is elmenni, hogy milyen fiziológiai változásokat idéz elő a düh, mit szerethet benne. Lehet, hogy valami kellemes ebben neki. Mit tudom én ... felgyorsult szívverés, magasabb vérnyomás ...

Sziszu, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tegnap volt alkalmam hosszabban beszélgetni a fiammal. Kérdeztem a dühkezelésről, hogy nála hogy megy ez, mivel kiskorában neki is voltak dühkitörései, eléggé romboló jelleggel. Azt mondja, hogy ő is elnyomja a dühét, és az csak gyűlik, gyűlik, és régebben tényleg azzal tudta csak levezetni néha, ha valamit tönkretett. De utána meg lelkiismeret furdalása volt miatta, úgyhogy nem volt tökéletes a dolog. Mostanában ilyenkor leül a gép elé, és keres valami játékprogramot, amiben levezetheti. Ő ennyit tudott erről mondani belső szemszögből. Mivel elég kevés dologra emlékszik kiskorából, ez nem meglepő.

Nálunk is volt hasonló a kishúga érkezésekor. Ó konkrétan befeküdt a húga helyére, amikor szoptatni akartam. De a húga volt az első, aki puszit kapott tőle. Nekünk akkor rendeződött, amikor a húgi már 6-8 hónapos volt. A fiam játszott előtte a padlón a lány meg figyelte a kiságyból, és hát persze csodálta bátyját, hogy mi mindent tud csinálni. A bátyó meg élvezte. hogy elragadtatott közönsége van.
De nálunk csak 20 hónap volt a korkülönbség, szóval gyakorlatilag összenőttek később.
Fontos, hogy előre lásson folyamatokat. Hogy minden baba így születik, hogy nem tud egyedül enni, nem tud elmenni a WC-re, de majd egyre nagyobb lesz, és megtanulja. Azt kell értenie, hogy ez a dolgok természetes rendje, amire anyának és apának vannak megoldásai, hogy minden családban így történik, ő is ilyen volt stb.

Kedves Sosanna, nálunk is megzavarta a nagyobbat (szintén magasan funkcionáló auti)a kistesó születése. Igazából ezután kapott végleges diagnózist, mert annyira nyilvánvaló vált a triász ennek hatására. (később rendeződött és gyönyörűen fejlődik:) Nekünk ami bevált, az a szociális történetek írása erre a szitura, a rengeteg fénykép nézegetés és beszélgetés (babákról, szoptatásról stb). Emellett rengeteget dicsértem, bevontam mindenbe, amibe csak lehetett. Segítettem megnevezni az új érzelmeket (féltékenység pl). Emellett tartottunk minden héten kizárólag nagytesós napot, amikor csak vele mentem egy általa választott programra.
Sokáig baj volt, hogy durván közeledett a húgához. Illetve egyszer simogatta, egyszer pedig beleharapott. Kiszámíthatatlanná vált, nem mertem őket egy pillanatra kettesben hagyni. Amíg szoptattam, szétkapta a házat. (Ezt úgy oldottam meg, hogy bezártam a szobaajtót és nem engedtem ki. OLyan játékot vettem neki elő, ami új volt, nem ismerte és izgalmas volt.) Azzal, hogy verbalitása rengeteget fejlődött, így megtanulta kifejezni magát, megtanulta megosztani a problémáit. Nálatok nem tudom, hogy a fiad milyen nyelvi szinten van, mire használja a beszédet. A szabályokat én mindenképpen lefektetném rajzos formában (pl hogyan lehet a tesóhoz nyúlni) és jutalmaznám, ha ez sikerült. (pl valami finomsággal, zenével, vagy ami motiválja) A hozzád való bújás szerintem jó eséllyel rendeződik, ha tudtok kettes progikat, időtöltéseket is szervezni.

Köszönöm a válaszokat!
Yoda
Milyen szociális történeteket szoktatok írni? Hogy kell ezt elképzelni?