Autizmus mindennapok

sziasztok!
Naplózással kapcsolatosan lenne egy technikai kérdésem: aki bm-es szimbólumokat is használ a naplóban hogy oldja meg, minden naplózás előtt gyorsan kinyomtatjátok ami aznapra kell vagy van előre egy csomó kép elkészitve, s abból veszitek csak gyorsan elő?

Aznap nyomtatjuk, amikor kell, nem lehet letároltat használni. Soha nem jön össze az a mondat, amire épp szükség lenne.

A naplózást hány évesen érdemes elkezdeni? Minden napról írtok? Vagy csak a fontos eseményekről?

Tegnap a kisfiam (szerintem talán először) megnézte a magyar népmesék azon részét, amiben a király elzavarja a lányát azért, mert úgy szereti őt, mint a sót. Este a fiam (alvás helyett) az apjának elmesélte, a mesét, csak annyit módosított rajta, hogy az egyik lány úgy szerette az apját, mint a vizet, a másik, mint a tüzet, és a harmadik, mint a sót. Nem szó szerint, hanem saját szavaival. Azt nem tudom, hogy az oviban esetleg látta-e hallotta-e már, meglehet, meg az sem kizárt, hogy valamikor régebben itthon is.

Amit gyakorolnunk kéne, az gondolom inkább az, hogy a kép nélküli, vagy max kevés képpel megtámogatott, hallott szöveg tartalmát is vissza tudja adni. 4,5 évesen próbálkozzak vele? A Bogyó és Babóca mese nagyjából megy, mert ott ugye egy mondat van egy kép alatt, elég érthető, de nem tudom, hogy mi legyen a következő lépés, illetve forszírozzam-e én itthon, vagy hagyjam a fejlesztőkre. Nem akarom elvenni a kedvét.

Delejben azt mondták, hogy problémás a szövegértése, ezért is csinálták meg vele a nonverbális IQ tesztet, és a szövegértés hiányosságait itthon is érezzük, jellemzően persze a picit bonyolultabb helyzetekben. Szóval enm akarom túlterhelni, vagy kedvét szegni.

köszi Szanya, igen gyanús volt, hogy erre előre hogy tudok felkészülni, honnan tudjam melyik szót kellene nagybetűvel irni stb.

HáromMackó, már bőven csinálhatjátok a naplózást. Mi naponta csináljuk, ennek az az előnye, hogy mindig át tudjuk beszélni, hogy aznap mi történt, milyen idő volt, lehet kérdéseket is feltenni a képekkel kapcsolatban.
De lehet élménykönyvet is csinálni, amibe az érdekes eseményeket teszitek. Kicsit más a célja. Az előbbinek szerintem az a legfontosabb feladata, hogy megtanulja a gyerek elmondani ami történt vele. Az érdekes élmények viszont elég motiválóak ahhoz, hogy bővebben beszéljen az eseményről.

A szövegértést is tudod fejleszteni sk. képeskönyvekkel. Mivel tudod, hogy mit ért és mit nem, ezért tudsz olyan könyvet készíteni neki a saját élményeiből, ami alá olyan szöveget írsz, ami javítja a szövegértést. Célszerűbb a saját anyag szerintem, mint komolyabb mesekönyvekkel próbálkozni, mert egyrészt tényleg a kedvét szegheti, másrészt rögzülhet a régies fogalmazásmód, amit alkalmazhat az oviban, aztán nehogy kinevessék.

Glevike, majd számolj be róla, hogy sikerül napi szinten a PECS-es aláírás, mert nekünk kínszenvedés... Hátha találtok valami hatékonyabb módszert!

Szanya1:
Érdemes ezt a gyógypedünkkel is megbeszélnünk, vagy saját magam is belevághatok? Az gondolom nem elég, hogy este megpróbálom vele összefoglaltatni, hogy mi történt vele aznap, mert nem valószínű, hogy fel tudja idézni? És/vagy képek nélkül nem lesz érdekes, érthető a számára és simán otthagy? A napló nézegetését, a napi eseményekről a beszélgetést jelzitek valahogy a napirendben is?
Néha mesélt nekünk arról ami vele történt aznap, de csak, ha az valami igazán nagyon érdekes (pl az oivban jöttek az tűzoltók, és be lehetett mászni a tűzoltóautóba stb.)esemény volt.

HáromMackó, szerintem mindig érdemes a gyógyped.-del beszélni, de ez azért nem annyira komplikált ügy. Simán tudod csinálni. A képek azért kellenek, hogy motiváló is legyen a program és emlékeztesse is arra, amiről beszélni akar. (Nyelvvizsgán is adnak képet, amiről beszélni kell.) Van néhány kérdés, amit mindig érdemes feltenni, és ha rögzül, akkor lehet, hogy már kép nélkül is be tud majd számolni automatikusan. Pl. Hol voltál ma, mit csináltál, kivel, stb.

Igen, nekünk van naplózás képünk, a legelső naplójáról készült kép. A fogmosás és az esti mese közé van betéve.

Az jó, ha el tudja mondani! Akkor csak a motiváció hiányzik. Az óvónőket meg kell kérni, hogy fotózzanak. Még mindig kisebb munka, mint rajzolni! (Persze rajzolhatnak is.) Lehet, hogy a sok ismétlődés miatt egy idő után unalmas lesz, akkor ki kell találni érdekes dolgokat minden nap, olyat, ami leköti. És mellékesen a neki már unalmas részleteket is emiatt elmondja.

Sziasztok! Hétvégén nem voltunk itthon, szerencsére nem írtatok sokat!

Szanya, mi a különbség a napló és az élménykönyv között? Naplóhoz az egész napját végig fényképezgeted? Én már az élménynaplóhoz is állandóan elfelejtek fényképezni, vagy otthon hagyom a gépet, aztán mindig utólag bosszankodom, aztán meg nem jut időm összevagdosni naplóba. Pedig nagyon jó ez kb hetente 1-2 max 3 eseményt sikerül le élménynaplózni.
Glevike, az élménynaplóba az utólsó pár eseményhez tettem már BM képeket is, de sajnos pont lejárt a 30 napos telepítésem. Eddig mindig esete, a lefekvés előtti estimeséhez vagdostam össze rögtön a programból. Most majd meglátjuk...

3Maci: Dr Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése óvodásoknak 650 ft-os kiskönyv feltétlen vedd meg. Otthon is játszható gyakorolható egyszerű kézenfekvő gyakorlatok. A gyakorlatok oly egyszerűk, az embernk meg kell látnia a helyzeteket és ki kell használni. Persze feladatozásba i8s be lehet tenni.

Lányok, megy az IGEN !!! Vicces ám, bólíntani azt nem tud, de ha kérem egész testével meghajol, pont ahogy mimmo is mesélte.
És most már nem csak a betanult kérsz .. igen szövegkörnyezetben hanem nagyon sok eldöntendő kérdésre rámondja.
Ami nagyon furi, a kiejtése és a dallama: Egy éles, magas, tövid i aztán, ken Én és a család értjük...

Szanya, rendben, szerintem jövő héten kezdünk, most a héten a gyógyped-ünk nyaral, de jövő héten már megyünk ismét, s akkor elkezdjük. Addig próbálom átnézni a delejben tanultakat, meg megkérdezni, itt Kecskeméten a suliban hogy is csinálják ezt - hű, most jutott eszembe, hogy az ovis csoportot kérdezem meg inkább az auti centrumban, hátha mondanak valami jót.

Tomger, én átraktam word-be minden képet bele a pecs alaprácsba, igaz ott szerkeszteni kevésbé lehet magát a képet, de a keresés funkció ott is megvan, szerintem naplózáshoz úgy is jó lesz.

Tomger, nem sok, inkább csak annyi szerintem, hogy az élménykönyvbe a nagyobb eseményeket fotózzuk csak be. De ezt inkább Edinával kellene megvitatni, mivel én is mindezt tőle tanultam.

Nekünk már reflex, hogy bedobjuk a fényképezőgépet a táskába. Viszont a bevagdalás rengeteg idő. Mostanában folyton csúszom és csak 3 naponta csinálom meg, ami nem jó, mert a rutin vész ki belőle.
Lehetne normál papírra is nyomtatni Wordben összeállított oldalakat, de valamiért ez a nyomtató nem szeret képet normál papírra nyomtatni. Nagyon ronda lesz, úgyhogy marad a fotópapír és a vagdosás.

Szuper, hogy megy az IGEN!!!!! Nagyon ügyesek vagytok! Mi is gyakoroltuk a "hogy hívnak"-kal. Gézának? Nem... stb. Csak kicsit kellett promptolni. Nagyon jól csinálod, én nem vagyok ilyen kitartó. Következetesebbnek kellene lennem. Viszont az önálló evése sokkal jobb, egyre többet eszik önállóan. Ez egyértelműen az ovi eredménye! Leginkább az asszisztensünkké.

Hárommackó:
A kisfiam 4 éves korától járt a Korai Fejlesztőbe, heti kétszer csoportos foglalkozásra, és ott a 2. félévben bevezették, hogy minden hétre rajzoljunk egy-egy élményt(a rajzolást jobban szerették, bár volt aki fényképeket nyomtatott ki) és szempontok alapján írjuk le E/1. személyben, hogy mi történt.
Ezek voltak a szempontok:
Mi történt?
Hol?
Kivel?
Mivel (játszottál, csináltad, stb.) Mit (játszottál, csináltál, stb.)?
Milyen volt? (pl. jól éreztem magam, örültem, nem tetszett, nem akartam, féltem, aztán tetszett, stb.)
Egyéb fontos részletek...
Ott a foglalkozáson a köszöntés után mindig az élménymesélés következett, és a leírtak alapján még kérdezgették is a gyerekeket, ha nem ment olyan jól a mesélés.
Viszont otthon is jó hasznát vettük, mert ez alapján sokszor mesélt belőle a rokonoknak, barátoknak, akik vendégségbe jöttek hozzánk. Volt, amikor az oviba is bevitte, és ott is nézegették.
Ezek az élmények a mai napig megvannak, lefűzve egy dossziéban, műanyag tasakokban. A fiamnak nagyon sokat jelentenek. Tavaly vettem észre, hogy amikor beteg, bizonytalanabb, mindig előveszi a régi (főleg a legrégebbi) élményfüzeteit, azokat nézegeti és meséltet belőle, mint egy mesekönyvből. Ilyenkor sokkal fontosabbak ezek, mint bármilyen mesefilm vagy mesekönyv. A nyaralásokra, utazásokra is mindig visszük ezeket magunkkal (persze az Én-Könyvét is), hogy ezekből is "biztonságot tudjon meríteni".

Naplót mi nem vezettünk, próbáltuk ugyan, de az oviban egy év alatt összesen 2 eseményt rajzoltak pálcikafigurával, valahogy soha nem jutott erre idő, és a fényképezés sem ment.
Nálunk egyébként az vált be, hogy minden este lefekvéskor, a sötétben megbeszéltük a napját, hogy mi is történt aznap. Ilyenkor több mindent is elmesélt az oviról.

az igen nekünk se megy. Nagyon szépen mondja a nemet, azt a fejével is ügyesen jelzi, de az igennel nem haladunk. Mondjuk ha úgy kérdezem, hogy pl. kell-e pisilni, arra válaszol, hogy kell, de igen az nincs. Próbálkozunk mi is promptolni, de eddig mondjuk kajánál próbáltuk, és akkor tuti nem kért mégsem, vagy a hintánál --- de ennyire egyszerű és zseniális ötlet eszembe se jutott, hogy ilyen alapdolgokat kérdezzek tőle mint a hogy hivnak? Most ötletelek kicsit ez ügyben is.

Szanya, más téma, mintha lett volna szó róla kicsit régebben, hogy régiónként lehetne valami levelezőlistát auti szülők elérhetőségével csinálni, mint mondjuk a mentorszülők az aosznál, jól rémlik?

Levelezőlista régiónkként? Ilyenről nem volt szó. Ez mire lenne jó pontosan? Azt hiszem, célszerűbb lenne mégis a közösségi oldal csak nick-kel, de régió megadásával, nem? Ezt meg tudjuk csinálni, de akkor kellene minden régióból egy önkéntes moderátor.

Tomger:
Nagyon ügyes a kisfiad az igennel! nálunk ez csak nagyon soká ment.

Szanya:
Erről a Gézáról eszembe jutott, hogy amikor a kisfiam oviba ment, nem szeretett válaszolni arra kérdésre, hogy hogy hívnak, és az apja próbálkozott vele, hogy mondja meg a nevét... valami ilyesmiket kérdezett tőle, hogy Gézának hívnak vagy Bélának? és ez annyira megtetszett a fiamnak, hogy utána hónapokon keresztül mindenkinek azt mondta, hogy Bélának hívják. Volt olyan, hogy amikor később mentem érte, és már összevont csoportban voltak, akkor az "ismeretlen" óvónéni mikor meglátott, mondta nekem, hogy mindjárt szól a Béluskának, hogy jöjjön... és amikor mondtam, hogy én nem Béluskáért jöttem, akkor nagyon csodálkozott, merthogy ő úgy tudta, hogy Béluskának hívják a fiam. :silly:

Szanya, azt hiszem a kapacitásomba nem férne bele egy naplózás is, de ha valaki csinál-csinált ilyet azt nagyon szívesen megnézném a találkozón.

Nagyon ügyesek vagytok az önálló evéssel! Nekünk az még nincs meg, sőt mos alig eszik magától. Korábban több hajlandóságot mutatott, ezt én rontottam el. De azért ami a fogáravaló azt kézzel, lábbal megeszi, csak kanállal nem bajlódik az uraság.

Az, hogy Gézának hívnak? Ez bonyolultabb szerintem. Én a pecs első szerkezetét használtam az IGEN tanítására is. Kérsz barackot?
Erre rávágja hogy Nem . Mert utálja és ezt tudtam. Erre jött amit nagyon szeret: Előkaptam a málnát. Kérsz málnát? Pérsze jött sokszor a szokásos válasza, hogy Kérek málnát. De ebbe a helyzetbe gyakorultuk be hogy igen
Sztem ezzel, a kéréssel lehetne próbálgatni nálatok persze nem ennivalóval, ha van hozzá türelmed.

Köszönöm a tanácsokat!

Hát kezdetben azt hiszem megpróbálkozunk az élménykönnyvvel. Napokig nem történik nálunk semmi, főleg így a nyáron. Apa folyton dolgozik, mi itthon ücsörgünk, nem indulok neki három gyerekkel még a játszótérre sem.
De azt is megpróbálom, vagy talán Apa (Apával szeret este diskurálni), vagy apával együtt, hogy szóban összefoglaljuk neki a napot, ha nem is ő, de mi. Meglátjuk mi lesz belőle. Lehet, hogy nem fog múködni, akkor majd továbbgondoljuk.

tomger: Nagyon ügyi a fiad, és biztos édes, amikor hajolgat, Japánban ez már teljesértékű igen is lehet.
szanya1: Az ovi sokat segíteht, és ezek szerint ezt otthon is észreveszed, szuper.

A kicsi miatt aggódom megint, lassan Zolika jobban eszik, mint a kicsi. 1-2 hónap alatt iszonyatosan válogatós lett, már alig eszik meg valamit. Tiszta közelharc az egész, és annyira melékeztet Zolikára ...

melékeztet = emlékeztet

Hú, Miri, ezen most nagyon jót nevettem! :laugh: Ez simán előfordulhat nálunk is. Tegnap azt találta ki a fiam, hogy a zsipp, zsupp valódi szövege ez: "zsipp, zsupp, kenderzsupp, mmm amá, kidobjuk". Ezt elénekelte néhányszor, majd megzsippzsuppoltatta magát, és mikor ezt énekeltük közben, úgy nevetett, hogy majdnem kiesett a takaróból. Majd ezekután kiborította a legókat a dobozából, és azt kellett játszani, hogy a fejünkre tesszük a dobozt és ezáltal kockafejünk lesz. :laugh: Ezen is gurult a nevetéstől. :silly: Sajátos érdeklődési köre van. :laugh:

Tomger: gratulálok az igenhez! Nem semmi kitartásod van, példaértékű!

Mi az élményekről csinálunk képregényszerű beszámolókat, vagyis kép, alá szöveg, de a szöveget még bm képpel is ellátom néha, csak azzal, ami nagyon jellemző. Ezt az én-könyvben gyűjtjük még, mert nagyon szereti nézegetni, és egyben van minden. Ő még a szabályokat is szereti. Meg az élményeket is ellátom általában érzelemmagyarázattal is. Ez tetszett, itt sírtam...

3mackó: az hogy összefüggően ennyit mesél, az nagyon jó!!! Az én fiam csak egy-egy mondatot tud mondani. Már ami nem az ő témája. Amúgy meg kérdezget...
A naplózást szerintem is el lehet kezdeni, max annyi segítséget kérhetsz, hogy mégi hogyan nézzen ki, mennyi kép legye egy oldalon. Ez is gyerekfüggő, van akinél egy kép egy oldal, nálunk meg kicsit zsúfoltabbak a lapok.

A fényképezőt én is mindig elfelejtem, és bosszankodok. Ilyenkor bm-ben szerkesztek egy rajzos változatot. Az is jó az élmény felidézésében.


Miri: emiatt nem mondok ilyet a fiamnak, mert aztán ő i ezt modogatná! Így is mindenkinek mondja, hogy 6 éves, mert annyi szeretne lenni.
Amúgy jót nevettem a sztorin.

Találkozó: most nyaralunk, de mindjárt küldöm a képeket és a címet Szanyának.