Autizmus mindennapok

Viki!

Szem kérjetek időpontot hozzá, mert 2-3 hónappal előtte lehet csak kapni hozzá. Most még van kerete a kutatásába és jelentkezési sorrendben veszi be a kritériumnak megfelelő gyerkőcöket. Ja kritérium még, hogy a gyerkőc min. 3 éves legyen. Amúgy, ha nem tudná bevenni vmi miatt, a 240 ételt mérő kvantitaív tesztet meg lehet csinálni a gyerkőcnél 70 ezer Ft az ára, ebben az esteben nem állják ők, de alapos indokkal a felére lehet mérsékelni.

Túl vagyunk az évzárón.
Azt kell mondanom, hogy mikor megláttam a tömeget, teljesen bepánikoltam. Nem fog menni-nem fog menni. Csak ez ment az agyamban...
Foglaltak elől nekem helyet, hogyha bármi gond van, tudjam fogni a gyereket.
Bevonultak, leült, beállt a játékba, kicsit irányítani kellett. Sajnos pont egy számos szőnyeget tettek le középre, ami szerintem neki új volt, mert teljesen elbűvölte.
A közepénél fáradt el, akkor már nem ült szépen, hanem lógatta a fejét, és mikor az ő verse érkezett el, akkor pont beszorult, így az óvónő nem tudta kiszedni, ezért nélküle mondták el a verset. Utána kicsit ült az ölemben, és az utolsó körjátékba állt vissza.
Összességében ügyes volt, 2/3 részben csinálta, amit kellett, a koszorús játékban még koszorú is volt.
Én azt gondolom, hogy nem viselte meg a tömeg, inkább csak hozta a formáját. Örülök, hogy megpróbáltuk, és úgy sikerült, ahogy vártam. Tavaly nem készültünk így, és nem is bírta egyáltalán.
Szóval évzárós projekt lezárva, remélem nem untattam vele senkit! :blush:
Már csak két hét az oviból, és pihenés! (Mondaná a fiam, mert nekem akkor kezdődik csak az igazán kemény meló! :blink: :laugh: )

HáromMackó, hogy állsz? Jobbulást a kicsinek!

Sünöcske, ez az ételszállítós bácsi milyen jófej, és még a helyettesítéséről is gondoskodott.

Labolen, ügyesek vagytok! Tényleg igazad volt, gyáva népnek nincs hazája, meg kell próbálni. Most már megnyugodhatsz.

Szanya1:

Sehogy. A picinek mandulagyulladása van, cipelteti magát, meg nyafog-nyafog szegényem ... A fejem is fáj, nyom a halántékom és a szemüregem, úgyhogy meg se kíséreltem a rendezkedést, csak a meglévő szintet tartottam. A férjem megnyugtatott, hogy majd hétfőn segít egy kicsit, ne izguljak, de azért én izgulok. Mindegy majd lesz valahogy, most a törpike fontosabb. Csak a fejem ne fájna.


labolen:

Nagyon ügyes nagyfiad van! Remélem, hogy egy év múlva hasonlóan ügyes lesz az én fiam is. Most a zajos eseményeken befogja a fülét és elvonul. Zavarja. Egy rövid ideig bírja, aztán már nem. De nem a zaj a fő, hanem a tömeg és a zaj együtt.


tomger:

Nálunk hagyománya van a popsikrém kenegetésnek, csak a két nagyobb tesó elsősorban a hajára kente, nem tudom milyen megfontolásból (talán engem utánoztak, mert hajmosáskor balzsamot szoktam a használni).

Labolen, mindketten nagyon ügyesek vagytok! Megérte a sok előkészületet szerintem, hogy majdnem végig helyt állt.

Ezt most találtam:

foodtest.hu/hu/ingyenes-gyermekmento

Szerintem ezeknek kell megfelelni:

www.gyermekmento.eu/uploads/klinikai-vizsgalati-protokol.pdf

Kösz a jó szavakat, tényleg örülök magunknak. :9
de jó figyelmetlen vagyok, nem is reagáltam semmire. Igaz éppen esti őrültekháza volt...
Szóval
Sünöcske: Aranyos lehet Andris, ahogy ott áll, és várja a pacsit. És milyen jó, hogy erre a bácsi és az ovistársak is felfigyeltek!
3Mackó: jobbulást mindkettőtöknek! El tudom képzelni milyen bosszantó lehetett a hatalmas rumlira előbújni a fürdőből. Nálunk is tud a kicsi ilyen koszt produkálni. Volt, hogy kiöntött egy kiló lisztet mellé ugyanennyi cukrot, és abban tapicskolt. A popsikrémet ő is a hajára kente, egyszerűen le kellett vágni a haját majdnem kopaszra! :woohoo: A legjobb, mikor a lányommal együtt csinálnak valami koszt, a lányka leugrik a pultról, "bújjunk el" felkiáltással, és a kicsi marad a tetthelyen nagy ártatlan és rendkívül koszos arcocskával.
Szóval kitartás! Röpke pár év, és már segítenek a kicsik is! :pinch: :laugh:
Most megyek vissza altatni.

Tomger: köszi a pelusos infókat. Először Dr. B-t a Heim Pál- ban kerestük föl, ő vetette fel, hogy legközelebb a magánrendelésén találkozunk, annak dacára, hogy mi nem felelünk meg egyetlen kritériumnak sem, ami a kísérletéhez kell.

Sünöcske, ez a pacsis történet nagyon meghatott, megyek elmesélem a férjemnek.

Labolen, örülök Latka teljesítményének!!!

Glor:Szimpi hogy IgG értéket is néznek. Mert a legtöbb gastron már csak IGE értéket nézik. Viszont nem győzőm elégszer leírni, hogy a nagyom úgy volt tejallergiás, h az IGE negatív volt, majd 2 héttel később lett meg az IGG, a tejfehérje 3 kisebb alkotórészecskéjére is pozitív volt. Nála ekcéma és hányás volt a vezető tünet + nagyon rossz étvágy.
Nálunk a kicsi is ekcémás volt már csecsemő korában anyatej és HAT tápszer mellet. Akkor olódott meg amikor a HAT tápszert is elhagytuk és én sem fogyasztottam tejterméket még nyomokban sem!

Süni, klassz ez az ételszállítós bácsi. Ez a story arra utal, h Andris szociálisan egészen jó!
3 Maci, gyógyuljatok meg, betegen készülődni nem egy hálás feladat.

Lányok nem szervezünk egy találkát? Nekem nagyon lenne kedvem, csak helyszín ügyben nincs ötletem. Bár ha nem lesz más még egy teaházba is beülhetünk.

Labolen, szívből gratulálok mindkettőtöknek!

3Mackó, gyógyuljatok meg, ne aggódj a vendégek miatt, Titeket akarnak látni
nem szép rendet. Pláne, hogy ők is gyerekesek, nem hiszem, hogy ezt nézik majd.

Glor, köszi a linkeket, holnap jelentkezünk is a vizsgálatra. Ma elkezdtük az ABA-t, hát, Miminek egyelőre jobban ment mint nekem:-) Talán 5 percig tartott, de Kriszta mondta, hogy kb. 2 hónap mire belejövök(ünk). Még szobatisztaság ügyben szerettem volna írni Neked. Nálunk a teljes pucérság jött be, mert ha pucér volt odanyúlt pár másodperccel pisilés előtt és én azonnal ráültettem a bilire. Belepisilt, óriási ováció a családban, megmutattam a produktumot neki. De ha mentünk valahova és alváshoz maradt a pelus. Így kb. 2 hétig gyakoroltunk, amikor egyszer csak láttuk, hogy Mimi ráül a bilire és belepisil. Ezután jött a bugyika visszaszoktatás, nagyon kellett figyelni, mert akkor még nem tudta egyedül olyan gyorsan lehúzni. Később nadrágban is kellett még figyelni, és segíteni egy darabig.
A kaki keményebb probléma volt, nem akart bilibe kakilni, viszont pelust sem akart többé. Órákat ült a bilin mire "elengedte", s volt, hogy utána alaposan meg is "vizsgálta", ha nem voltunk résen.

Sziasztok!

Labolen, hatalmas gratula az évzáróhoz Ügyes volt Latka, nagyon ügyes! És nem azért nem csinálta végig 100%-ban, mert ő nem tudta, hanem ha jól értem, beszorult valahová, ez nem az ő hibája, szerintem nagyon klasszul teljesített! És magadra is büszke lehetsz, ez egy jó visszajelzés arról, hogy JÓL csinálod
Nálunk kiderült, hogy idén először nem lesz évzáró. Azaz a ballagóknak a nem ballagó része a csoportban (15 gyerek) a csoportszobában, zártkörűen előad valamit. Szülőkkel pedig táncház lesz. Hát, tudjátok, minden gyerek nagyon várta itt mindig az évzárót, készültek és szinte mindenkinek hatalmas sikerélmény volt. A fiam szerette volna, gondolom, nincs egyedül. A vezetőnő szerint felesleges, mert a szülők csak a saját csoportjukat figyelték, a többiekén nem figyeltek vagy elmentek. Valaki megmondhatná, hogy akkor az miért nem megoldás, hogy rövidebb előadással álljanak elő (rém hosszú volt mindenkié) vagy, hogy csak a csoportszobában, csoporton belüli előadás legyen a szülőknek? Nem, ez így egyszerűbb volt, nincs vele gond. Komolyan, nálunk semmi nincs. Ebben az oviban sosem szerepelnek a gyerekek, ami tényleg nem jó, mert legalább egy évben egyszer kéne,hogy szokják, ugyanis ezt is meg kell tanulni. Ezek a gyerekek az iskolában majd megszeppenve ülnek a padban és akkor sem fognak kiállni, elmondani egy verset, ha tudják. És így később sem fogják megtanulni ezt. Ami pedig fontos a való életben, ma már nagyon is fontos sajnos (én sem szeretek szerepelni, de ezt tanulni kell és persze nem erőltetni, nade a lehetőséget talán meg kéne adni nekik, aki meg nem akar, annak engedni kell, hogy ne csinálja).

3mackó, drukkolok a vendégsereghez, igaza van agivikinek, nem a rendhez, hanem hozzátok jönnek! Pihenj egy kicsit, különben a vendégség idejére fogsz kidőlni!

Glor, iszonyú cuki a kislányod a képen! És hajrá a bilivel Nekünk is van egy kis "trükkünk", bár ezért lehet, hogy itt le fogtok lőni Amikor már hónapok óta nem volt hajlandó levenni a pelust, egyszerűen nem engedte, nekünk az ovi miatt muszáj volt levenni végül, így ovi kezdés előtt 2 héttel fogtam magam és hiába ordított, levettem róla. Csapkodott, sírt, kiakadt. Aztán 3 perc múlva ment pisilni (pucér volt) és úgy megörült magának, hogy nem kérte vissza a pelust. Gyengébb pillanataiban kérte, de nem kapta, viszont sikerélménye lett mégis és boldog volt ettől. A wc-be kaki is ilyen volt. Nagyon nem akarta, aztán ráraktam a wcre, sírt, de belekakilt és onnantól olyan boldog volt, hogy csak oda ment kakilni, nálunk nem volt bili. Pedig mindent kipróbáltunk előtte, jutalmazást (pedig akkor még nem tudtam, hogy auti), magyarázást, képeskönyvből mutattuk (tehát még vizuális segítséget is kapott), új bili, új alsónacik (verdásak ), minden volt itt. De az erőltetés segített. Nála többször is az élete során segített az erőltetés, valahogy úgy jött rá, hogy valóban jó, amit szeretnénk tőle kérni, hogy neki jó. Ma már persze rajzolok neki, ha nagyon nem ért dolgokat, de ma is sokszor kell valamit neki erőltetni, hogy csinálja, pedig utána élvezi, csak már nem ilyen durván kell erőltetni. Pl a kisebbikem nem ilyen, ha neki erőltetek valamit, na azt azért sem, soha, hogy képzelem. Ez nagyon gyerek függő és nem auti függő, hoyg egyéniség függő, hogy kinél lehet/kell erőltetni néha valamit és kinél tilos.

Erről jut eszembe, hogy a kisebbikem úgy gondolta egy idő után, hogy neki kell jutalom. Ha valamit nem akar csinálni, akkro a jutalomra is közli, hogy nem kell. Míg a nagynál ez tökéletesen működik, már a kicsinél nem. Ez nagyon zavar, mert ha a kicsi nem hagyja jutalmaztatni magát, akkor a nagynál sem olyan eredményes és nekünk ez volt az aduász eddig. A kicsi nagyon kemény egyéniség, nem tőlem örökölte ezt a rendíthetetlenségét, de ez hasznos lesz majd neki később, csak most brutál nehéz nekem. És a kicsinél beválik a szigor. Valamelyik nap úgy felhúzott, hogy rácsaptam tényleg erősen a kezére, amit én sosem csinálok. Nem mondanám, hogy különösen megijedt, csak egy kicsit. Elmondtam neki, ha nem fogad szót a nap hátralévő részében, akkor ez lesz. Mint a kisangyal! Ölelgetett, szeretgetett, totál egyértelmű volt,hogy most "vezekel", tudta, hogy rosszul viselkedett és megértette, hogy most nem húzhatja tovább anya idegeit. Ha ilyet a naggyal, egy autival csinálnék, nem is tudom mi lenne, már rákiabálni sem nagyon lehet a nagyfiamra, mert annyira megrémül és képtelen látni az összefüggést a rossz cselekedet és az én idegességem között. Komolyan utálom, hogy ennyire másként kell nevelnem a két gyereket, mármint a helyzetet utálom, mert nagyon nehéz. Pillanatok leforgása alatt váltsak át autiból NT gondolkodásra és azon belül is meg kell találnom a mindkét gyerekhez vezető egészen sajátos utat.

Most már leírhatom, mi volt a hatalmas elfoglaltságom az elmúlt hetekben, csak eddig vártuk a biztosat. Tegnap megérkezett férjem munkaszerződése, aki Londonban kapott állást. És mellette lefoglalóztuk anyukám leendő lakását, amit mi veszünk full hitelre (pénzünk az ugye nincs, a foglalót anyukám adja). Nekem kellett rengeteg dolgot kikutatni, mivel a férjem ezekre nem igazán képes. 2 hét alatt ki kellett találnom, mennyiből lehet ott megélni, lakást bérelni, milyen költségek vannak még, a fizetés, amit ajánlottak, az mire lesz elég stb. El kellett dönteni, hogy hogy menjen ki, velünk mi legyen a gyerekekkel stb. (ezeket egyedül kellet eldöntenem, meg nyilván mostantól is én fogom ezeket a dolgokat intézni férjemnek). Nyár végén kezd a férjem, egyelőre egyedül, mert négyünknek nem elég a fizetése ott kint. Még maradunk mi a gyerekekkel, de szerencsére anyukám mellénk költözik (más okokból, de ezt most jól jön) kb 150 méterre fog lakni tőlünk, így nem leszek teljesen egyedül. Ha kapnék kint állást vagy kapna a férjem fizetés emelést, akkor megyünk utána azonnal a gyerekekkel. Mi 1 évet számolunk erre.

Elírtam egyet, a kisebbikem úgy gondolta egy idő, hogy neki NEM kell jutalom...

Kimni: nálunk így van az oviban, ahogy te is szeretnéd nálatok. Minden nap csak egy csoportnak van az évzáró a tornateremben. Eltart két hétig, de mindenki csak a saját gyerekét nézi.
Néha nálunk is erőltetéssel mennek a dolgok, ez szerintem nem gond.
A kicsihez nincs tippem. Mi pont ugyanígy vagyunk a lányommal, nagyon nehéz vele. pont mostanában gondoltam, hogy kiveszek egy nevelési könyvet a könyvtárból, nagyon jó, már a múltkor is néztem.
bookline.hu/product/home.action?id=52395...d_ugy_hogy_elmeselje
Hátha azzal okosabb leszek.
Anglia: Gratulálok! A munkához és lakásokhoz is! Nem kis szervezés lehet a hátad mögött... Kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy tervezitek és remélitek! Azért kemény lehet itthon maradni a férjed nélkül.
Tomger: igen igen! legyen találkozó!

Köszi a könyvajánlót Asszem, én is beruházok egy ilyenre... Csak néha olyan nagyon egyértelműen látom, hogyha több enerigám, türelmem, időm lenne, akkor tudom pontosan, mit kéne tennem... Most a gyógypedünk kérte, hogy írjak le helyzeteket, amiket nem értett a fiam. Mert van egy módszere, szeretné nekem megtanítani, de ehhez kellenek valós életből vett szituk. 1 hete ülök a kérdés felett, de rájöttem, hogy amiket nem értett és felfogtam, hogy nem érti, azokra nagyon is tudom a megoldást, csak nem volt időm, energiám megvalósítani... Nem tudok mindent persze, de csak olyan jutott az eszembe, ami mikor az eszembe jutott és elkezdtem elemezni a helyzetet, annak rögtön tudtam a megoldását, de azt is tudom, hogy adott szituban volt 1 percem lekezelni a helyzetet, ami miatt hiába bármi módszer, nem tudom alkalmazni ilyenkor. De nem adom fel, gondolkodom még, csak most kevesebbet figyeltem ilyenekre, nem jutott már az energiámból.
Hát ja, szuper megoldás nálatok az évzáró! Pont ezt szeretném, igen
Anglia: köszi szépen, a férjem érdeme! Tényleg ennyire okos. Nem tudom, mi lesz itt egyedül velem, de nem bánom, hogy belesodródtunk egy ilyen helyzetbe, ki szeretném próbálni, hogy egyedül hogy megy. Sokszor az az érzésem, hogy a férjem rengeteg erőt vesz ki belőlem azzal, hogy az ő útját is nonstop egyengetni kell és, aztán ha kérek tőle segítséget, akkor azt olyan szinten nekem kell megszerveznem, hogy rengetegszer érzem,hogy egyszerűbb lett volan nem kérni tőle a segítségét. Persze, fizikailag lényegesen nehezebb lesz. És egyelőre nem tudom elképzelni, hogy lesz. Anyukám lakása sajnos nem jó dolog, mert a kiutazás miatt, két háztartás fenntartása miatt sokkal kevesebb pénzünk lesz még sokáig, így válságtervet kell kidolgoznom, hogy kigazdálkodjunk plusz havi 60 ezret úgy, hogy közben kevesebb pénzünk lesz összességében. Kb Augusztus végén indul a hiteltörlesztés, én akkor táppénzen leszek (elintéztem, kiír a doktornő, különben nem tudnék, mit kezdeni a gyerekekkel itthon), szóval még rosszabb a helyzet. (anyukám nem jókedvéből költözik el a barátjától, ez sem jó dolog)

Kimni: rosszul fogalmaztam meg a lakásos dolgot. Arra gondoltam, hogy jó, hogy találtatok olyat, ami megfelel és közel van hozzátok. A hitel és különválás már nem jó dolog.
Kíváncsi lennék a gyógyped módszerére. Ez olyan, amit a gyerek magától tud használni, vagy olyan, amit a szülőnek kell alkalmazni? Mert a szülő, ha van ideje, akkor tud ugye rajzolni, vagy egyéb magyarázós módszereket alkalmazni. A gyerek nem tudom magától hogyan érthetne meg dolgokat... Akkor inkább ez amolyan szülős dolog lesz, gondolom.
Latka már annyira szereti az én-könyvet, hogy kérte, tegyek bele egy oldalt arról, amit nagyon érdekesnek talált. Felvett az utcán egyszerre egy zöld és egy barna tobozt. erről kellett oldalt készíteni neki, hogy a fiatal toboz zöld, az öreg meg barna és ez is ment a könyvébe. Mi az ilyen magyarázatot váró szitukat is mind belerakjuk, és utólag is nézegetheti. Ilyen volt az a kérdés is, hogy melyik családban hány gyerek lehet. Hogy nem csak kettő, vagy négy, hanem három is. Vagy egy se.
Lassan megfogalmazódik egy olyan oldal is, hogy nem annyi ember lakik a házban, ahány a házszám!

Gyorsan írok pár sort.


Köszönöm a bíztató szavakat, azt hiszem megfogadom a tanácsokat.


*

Kimni:

A leírásaid alapján itt helyben aláírnék egy papírt, hogy a fiam olyan legyen mint a te férjed. Csak remélem, hogy egyszer eljutunk idáig, nem lehet annyira elveszett, ha egyedül ki tud menni Angliába, mégha a hivatalos részében segítségre is szorul. :woohoo:

* Na mentem is, mert a kicsi most is az ölemben nyüglődik, még egy két napig ez így lesz valószínűleg. :huh: De túlleszünk rajta.

Ez a könyv amúgy nagyon jó. Én csak két ötletet jegyeztem meg a múltkor, de azok is nagyon beváltak nálunk. lehet másnak evidensek, nekem tanulni kell azt.
Az egyik, hogy ne csak azt mondjam, szép a rajzod, hanem emeljem ki, hogy mi tetszik igazán benne. Vagyok hogy kösz az ajándékot, szép, hanem hogy miért tetszik annyira, mire fogom használni.
A másik meg, hogy vonjam be a gyereket a problémamegoldásba. Ne csak hajtogassam, hogy pizsamában nem lehet oviba menni, és hogy már mindjárt elkésünk, hanem kérdezzem meg, szerinte hogyan lehetne ezt megoldani. Menjünk pizsibe és ott vegyük át a pólót? vagy ne menjünk oviba? Meg ilyesmi. És mivel ő maga mondta el, hogy pizsamában nem mehet, de szeretne oviba menni, ezért magától át is öltözött.
Ez sajnos a fiamnál nem megy, és lehet nem is a témához kapcsolódik, de tény, hogy egy nt-nél más trükköket kell alkalmazni, hogy könnyen működjön a család. És sajnos a dackorszak pont nem erről szól!

Sziasztok!

Fél szemmel azért olvaslak benneteket.

Labolen, ez nagyon jó, hogy ilyen ügyes volt az évzárón Latka! Én most megyek először ovis évzáróra, a csoportban lesz vmi kis játszós dolog, nem tudom, mire számítsak, majd mesélek.

Kimni, tök jó, gratulálok Nektek!

Tali: tali helyszínt továbbra is fel tudom ajánlani, de városban beülős taliban is benne vagyok. Fussunk össze sztem is vmikor, csomó kérdésem van megint. Meg kell egy kis kikapcsolódás...

Vmelyik vasárnap du.?