Autizmus mindennapok

Kisstim, nagyon jó ötletet adtál Csináljuk meg a kérdőívet Van egy LLL-es ismim (W. Ungváry Renáta, mellesleg a Kismama magazin egyik szerkesztője, vagy főszerkesztője?...), arra gondoltam, hogy ki lehetne tenni az LLL vagy a Kismama holnapjára, megcélozva az 1-2 éves korosztály anyukáit, csak egy amolyan "Kattints egyet, gyorskérdőív a szoptatás és kötődés összefüggéseiről" linkkel a főoldalra. Csomó ilyen van, kis szavazás féleségek, mini statisztikák, sokan kattintanak ilyenekre. Na?
Köszi a BM verziót, este tolmácsolom a férjemnek
Értem már, szóval a metakommunikáció sem az igazi. Mindenesetre nagy előny, ha az érzelmeit ki tudja fejezni! Erre lehet építeni majd.

Labolen, jaj, de jó Örülök, hogy felismert téged, ez nagy megnyugvás Erre viszont lehet, hogy meg kéne kérdezned egy profi szakembert, hogy mi a leghatékonyabb módja az arcfelismerés (megfigyelés) megtanításának autiknál. Érdekel engem is, lehet, hogy rákérdezek majd a gyógypednél.

Kimni: Köszi, ha megkérdezed, jó ötlet! Mi is megyünk ma, remélem lesz időm megkérdezni nekem is. Bár ha viszem a kicsiket is, akkor rohanás az egész... Amúgy is akartam kérdezni őket az én-könyvről is. Lehet majd emilben kérdezek rá.

Nekünk roppant markáns volt az első pillanattól kezdve.
Odaadták szoptatni, és ugye azt tanítják, hogy nyomjam el a mellemet az orra elől, hogy kapjon levegőt, meg tartsam a fejét hátulról.
Hát nem.
Ha fejéhez értem, elengedte a cicit és nekiállt üvölteni, mint a fába szorult féreg, vörösödött, azt hittem ott vak agyvérzést a dühtől. Amúgy meg harapott.
Négy hónapig tudtam szoptatni, abból 3 hónapig bimbóvédővel. Böfiztetni úgy lehetett, hogy kinyújtott karral eltartottam magamtól, és csak úgy lógott, különben feszengés volt, meg kígyózás. Nem csak nekem, a nagyanyjának is. Az első hat hétben utált fürdeni is. Egyáltalán egy idegcsomó volt és mindent utált, ami vele történt.
Aztán addigra lassan megnyugodott. Először a fürdést élvezte, aztán már a szopás is szelíden ment, és nálunk az első ragaszkodásféle megnyilvánulás az a szemkontaktus volt.
Amikor már átaludta az éjszakát, akkor volt az, hogy leraktam a kiságyába (kb. 3-4 hónaposan), és odaültem melléje, és mondtam pár verset, ő pedig engem nézett közben. És már le-lecsukódott a szeme, és mindig újra felnyitotta, erőlködött, és még egyszer rám nézett, és még egyszer ... és amíg el nem aludt, addig így néztük egymást. És akkor láttam először a szemében a bizalmat, hogy tőlem már jó dolgokat vár.

A tapintás érzékelési problémák minket azóta is elkísérnek (vízben tartózkodás, törölközés, szobatisztaság, orrfújás, simogatás elviselés, írás ...)

Sziasztok!

SEPHORA, köszönöm a tapasztalatot a fecskékről, ha kijönnek, kérlek írj arról is!

EDINA, a lányodnak egyetlen barátnője sincs az osztályban, akivel beszélgethetne, teljesen magányos? Sajnos, ez a klikkesedés nagyon tipikus, de ha csak 1 lányka van aki mellette áll és ők ketten látják hogy a többiek gonoszak, elfuseráltak, mi vagyunk a jó fejek már minden rendben van. Ha teljesen magára marad, az nincs jól. Persze félmegoldás hogy félrehúzódik, olvas a könyvtárban, addig sem bántják. De olyan nehéz elképzelni, hogy nincs még egy szolíd visszahúzódó kislány, akivel megérthetnék egymást.

A nagyfiamnak 1 hete nagy lelki fröccs volt arról, hogy miként kéne változtatni a magatartásán. A különóra mentes napokon ebéd után hazajön, ezzel is kerülve a benti ökörködések lehetőségeit. Erre tegnap felelteti az of mert azt látja nem figyel (persze a fiam úgy meséli ő figyelt, csak az of nem jól? látta) öröm az ürömben, hogy ötösre felelt, de valami akkor sem stimmel. Úgy beülnék egy órára hogy lássam mi nincs rendben.

KIMNI, nem tudom mit beszéltetek abban az első órában, én mindkét fiamat 4 hónaposig bírtam szoptatni. Egyszerűen az emésztési problémák akkorra elkezdődtek és a gyerek leválasztotta magát, mindkettő. Persze a tápszerekkel még több baj volt mint az anatejjel, de ezt pl a nagynál még nem tudtam kezdtük egy jó kis normál tejalapú táppal és onnantól már nem volt nehéz eljutni a multiplex táplálélólkallergiáig.

A kicsinél iszonyúan vigyáztam mégis leválasztotta magát 4 hónaposan. De nem adtam fel és még 4 hónapig fejtem hogy kapjon saját anyatejet. Kibéreltünk egy kórházi mellfejőt és 4 hónapig fejtem megszállotan, már mindenki mániákusnak nézet(vagy inkább az is voltam). Akor hagytam abba, amikor 1 nap már csak ! 50 ml-t tudtam lefejni kétszerre, ugyhogy azt hiszem mindent megtettem.

Érdekes volt látni a találkozón, hogy hányan hányfélék vagyunk (vitalitás, testalkat, stb), mégis mindegyikünknél ott az auti poronty.
Engem a nagyfiam korábban soha nem ölegetett, de azért nem az akit nem lehet megérinteni, csak ez nem érdkes neki, kb 30 mp után mindig kiugrott az ölemből, távozott. Mindig azt gondoltam, mert ő fiú. Szemben a kicsivel aki naphosszat az ölemben ül.
Nem autispec irodalom, de ajánlom figyelmetekbe:
Gary Chapman Egymásra hangolva című könyvét, ami az 5 szeretenyelvről ír. Én a nagy családomvban is látok több olyat akiknek az érintés közel sem olyan fontos, de attól még nagyon tudnak szeretni:)

ÉRDEKES: A kicsi megtanulta mi az a kiabálni, de akárhányszor kiáltva mond valamit hozzáteszi: kiált. Pl: Apa, gyere kiált.
Hiába magyarázzuk, azt nem kell mondani, nem tudom ezt megértetni vele.
A nagyom mondja, hogy egyszere vicces és szomorú is ez.Apa azt mondja tegyünk oda egy másik szót, pl Apa gyere ide, de ettől nem érti meg mit nem csinál jól.
Ötletetek ven erre?

Mondjuk ez a taktilis hipererzekenyseg bonyolítja a képet, mmint szopi és kötődés ügyben, mert lehet hogy ő kötődne, de ha egyszer nem bírja elviselni, ha a borehez érnek....

Bocs ekezet hianyert, tellarol irok.

Meg egy kérdésem lenne: a pecs konyvekhez láttam egyforma mappaitok voltak. Azt a fajtát hol lehet beszerezni, mert több apiszban is azt mondtak, hogy ilyet mar nem gyártanak. Talán Tomger írta, hogy Annanal van a vadaskertben, de igazából hamarabb szeretnek szerezni.

Mi Office Depotban vettük és rá van ragasztva sok széles tépőzárral egy másik mappáról levágott oldal (hogy túllógjon és rá lehessen tenni a csíkot).

Kisstm, igen én írtam, de akkor épp nem volt a Vadasban sem amikor mi kezdtük. Én a 3. papírboltban kaptam meg anno az Örsön a Sugárban. Ez sem pont olyan.

Igen a metakommukikáció hiánya is megvan:
A koraiban több beszédproblémával küzdő, de nem auti kisgyereket láttam. Egy hallás és beszélni gégészeti problémák miatt nem tudó kisfiú metakommunikációja eszméletlen tud lenni. Gyakorlatilag az egyész testükkel beszélnek. Oltári hogy beszéd nélkül mennyire meg akarjál értetni veled mit is akarnak....Ha azt látod akkor érzed meg a lényeget. És ez még a diszfáziásokra is igaz, mármint hogy jobban kommunikálnak beszéd nélkül, mert ott is van és nagyon erős a kommunikációs szándék.

Nem tudom. Zolikát ugyanúgy megértettem beszéd nélkül is ,mint a másik kettő gyerekemet. Csak ő nem értett meg minket. Igaz ő mondott kb 1,5 éves kora óta pár fontos szót (tudott, enni, inni kérni) más igénye meg nemigazán volt kicsinek (azon túl, hogy cipeljük), elég paszív volt.
De lehet, hogy ha a 2 éves fiaimat egymás mellé tenném, látnám a különbséget.
2,2-3,5 éves kora között viszont rohamosan nőhettek az igényei, amit viszont már nem feltétlenül értettünk meg, vagy továbbra is az volt a gond, hogy ő nem értett meg bennünket (?) mert ekkor jöttek az igazi hisztik. Hát jó lett volan ekkor nekünk is a PECS. Mire tudtuk hogy auti, meg már nem kellett a PECS.

Mai nap jó híre, hogy a kisfiam önállóan tízóraizik már, az ebédbe (mármint a bevitt ebédbe) is beleevett, valamint végigcsinálta a tornaórát (eszerint van értelme előre lepróbálni).

A rossz hír, hogy ellopták a kocsinkat.

Szanya1:
Örülök, hogy jól alakul az ovi!

És nagyon sajnálom, hogy ellopták a kocsitokat! Hát ez nagyon rossz hír. Lehet valamit tudni?

Igen, ez egy váratlanul jó fordulat.

Igen, hogy nincs meg. :laugh: Már olyan Piszkos Fredes "Hát akkor gyújtsunk rá!" a hangulatom...
6 éve szinte ugyaninnen már elvittek egy autónkat, úgyhogy már egész hozzá vagyunk szokva. :woohoo:
A rendőr biztatta a férjemet, hogy még előkerülhet, de nem hiszünk a csodában. Persze benne volt a gyerekülés, stb.

És ha nem kerül elő, akkor legalább fizet ilyenkor a biztosító, vagy nem volt biztosításotok?
Nincs szerencsétek az autókkal. :huh:

Tomger, igen, tényleg olyan másmilyenek vagyunk mi anyukák itt a fórumon, valahogy nem sok közöset lehetne találni bennünk, ami mindenkiben egyformán megvan (a kitartásunk talán ), de gyanítom, a férjeinkben sem
A szoptatásodat tökéletesen átérzem!! Én már 2 héttel a szülés után is a napi 5x-i fejéssel is max 100ml-t fejtem, aztán 1 hónap múlva már napi 50-60ml volt, még mindig 4x fejtem és 3 hónapig csináltam ezt. Napi 20ml-nél hagytam abba Ezt szépen odaadtam persze a gyereknek mind Nem tudom, mi lett a másodiknál, pedig császár volt, korababa, komplikációk (az első ugye nagykönyv szerinti szülés volt), mégis annyi tejem volt, hogy nemcsak a gyerek kapta meg, hanem a fagyasztóból 1 év után vagy 40 litert dobtunk ki... (nem volt hely már benne ), pedig napi 1-2 decit kiöntöttem így is (mellgyulladások miatt állandóan fejnem kellett a felesleget). Van itt a házunkban egy kislány, aki olyan, amilyennek a nagyfiadat írtad le, de ez más szerintem, mint amikor a gyereket nem is érdekli, hogy az anyja ott van-e, nem kötődik egy 8-9 hónapos senkihez... Még sosem láttam olyan NT-t, aki annyira ne kötődött volna senkihez, mint a fiam kicsiben. Onnan is egyértlemű, hogy ez az autizmus miatt volt, hogy mikor megtanítottuk a szeretet kifejezésére, akkor kiderült, hogy jaj dehogyisnem kötődik, csak szegényke kifejezni nem tudta semmivel. Még csak sírással sem. (2 éves kora előtt nem sírt pl, ha éhes volt, sőt!! nem sírt, ha fájt valamije!!!! beütötte valamijét és semmi... már pánikoltam, hogy nem érez fájdalmat, közben meg extra érzékeny volt, mert mikor megtanulta kifejezni a fájdalmat, akkor már minden fájt, ami vele történt, a víz, a zokni, az érintés...).

Szanya, jaaaaaj, nagyon sajnálom, hát ez szörnyű Cascotok volt?
A fiadnak viszont nagy gratula

Jó kérdés, mert volt Casco, de sajnos van kibúvója a biztosítónak, ha nem akar fizetni. Majd 2-3 hónap múlva lehet vitatkozni. De akkor se fizetik ki az egészet, csak a felét mondjuk.

Viszont addig is kell járni valamivel, és az én ezeréves autóm elég romos, nem is szívesen tesszük bele a gyereket. Egy öröm az élet. Lehet venni másikat úgy, hogy majd egyszer fizetnek, ha egyáltalán.

Az biztos. A két ellopott közöttit ugyanis rommá törték.
Az eladással legalább sokat nem kell dolgozni...

Szanya, csakhogy ma autós nap legyen... én meg vittem a szervizbe ma a kocsit, mert parkolás közben valaki nekünk jött (ja, papírt azt nem hagyott maga után, tanú nem volt...), beparkoltam a szerviz elé, de úgy ítéltem meg, még egy picit arrébb állok, visszaültem, előrébb mentem 2 métert. És egy fél méteres árokba sikerült belehajtanom, ami totál a holt térben volt, előtte aszfalt, utána aszfalt, csak akkor kerülhettem volna el ezt, ha átlátok a kocsin vagy valaki megsúgja nekem, hogy a betonban van egy szakadás, ott meg egy picike, de 1 méter mély árok... Belefordult a kocsi, megemelkedett a hátulja, se előre, se hátra, pörgött a levegőben a hátsó kerék, kocsi meredeken előre, az első kerék lifeg az árokban. Még jó, hogy a szervizben erős emberek dolgoznak és ingyé' kihozzák az ember autóját onnan... kijöttek heten , kiemelték nagy nehezen, aztán fel is mérték egyből a kárt ugyebár , plussz 30-40 ezer lesz... jajdejó, hogy szervizbe mentem ma! Nem olyan nagy dolog, csak azért írtam, mert ma valami autó ellenes nap lehet És ezt nem írathatom persze a casco-s töréshez, mert más eset...

Szanya, drukkolok, hogy fizessen jól a biztosító, meg, hogy fizessen egyáltalán!!

Kimni, köszi az együttérzést meg a drukkolást!

Hú, durva lehetett beesni az árokba! Nagyon megijedtél? Ha az utcán volt a lyuk, akkor esetleg lehetne reklamálni a közterületkezelőnél, hátha kifizetik a plusz kárt!

Még régen, mikor a babafoglalkoztatóba jártunk, rendszeres volt, hogy az anyukák az árokba parkoltak. Ott lehetett látni, csak hely nem volt. Az is egy élmény lehet, az ember megy az 1 évesért, aztán nem tudja elhozni, mert várni kell egy órát, mire kiemelik az autót. A gyerek meg közben bent üvölt.

Szanya!

Ügyes a fiad, gratula!!!

A másik meg Az ilyenektől olyan ideges tudok lenni, levágnám a t..keit annak, aki ilyet tesz.

Nekünk is egyedül amiatt van casconk, hogy ha ellopják, ne legyünk nagy gázban. És persze gyerekülést mindenki a kocsibab tartja, szóval az is bukó....
Honnan lopták el, ház elől?

Kimni, együttérzésem Neked is.

A vizsgálatot meg persze megcsináljuk, majd kitaláljuk, ha lesz kicsit több időm, most vittem gyereket dokihoz, ma sokkal jobban van, de küldtek holnap laborba, mert doki mononucleosisra gyanakszik... tök jó lenne végre, ha nem zajlana ennyire az élet.

Jaj, zajlanak az események, több rosszat írtatok mint jót. De azért volt jó is, ez a lényeg!

kisstim, jobbulást a nagyobbacskának!

Edina, szegény kicvsi lánykád, a gyerekek egy része iszonyú gonosz tud lenni.
De tapasztalat, hogy gyakran a csúfolt, kiközösített gyerekekből boldog, kiegyensúlyozott és sikeres felnőtt válik. Ezt mondd meg neki kérlek

Szanya, sajnálom az autótokat, autó nélkül nem nagyon működik semmi (legalábbis nálunk), de mi a világ végén lakunk.
Viszont az ovihoz gratulálok, ha jól sejtem ez a bent evés komoly előrelépés

kimni, a Te autódat is sajnálom, micsoda pech-sorozat...

Annyit írtok a találkozóról, meg, hogy milyen jó volt, hogy már nagyon várom a következőt!

Szoptatás ügyben: A kisfiam csak 3 hónapig szopizott, Mimi 10 hónapig, mindkettő erősen kötődő, bújós kisgyerek. Szerintem nem ezen múlik. A szoptatáson kívül számtalan olyan helyzet és lehetőség van anya és babája között ami belsőséges és meghitt. Pedig én imádtam szoptatni, úgy irigyellek kisstim, hogy a kicsid még mindig szopizik