Autizmus mindennapok

Sziasztok, Anyukák!
Köszönöm az összes jó tanácsot Nektek! A zömét próbáltuk, de nem jártunk sikerrel (volt citromlé a kártyákon, erősebb szerrel nem merem, meg is nagyobbítottuk őket már, de így is nagyon finomak voltak. ) Amit még nem próbáltunk az Edina tanácsa volt, az biztos beválna, ha egy kicsit jobb lenne a beszédértése, de anélkül még nem értené meg az összefüggést, a jutalom és rágcsálás elhagyása között. Jázmin nem stressz helyzetben rágcsál, ez amolyan unaloműző féle, strukturált helyzetben kevésbé jön rá.
Szanya, így a te tanácsod maradt, ráerősítek a tornára, addig lájtosan nyomatom a kártyákat is, mert sajnos azt látom, hogy időnként a földhöz verné az egészet, félek, hogy megutálja a kártyákat. Pedig kicsit sem hisztis, könnyen kezelhető, terelhető kislány általában. (Azt látom rajta: Anyám, tudod, hogy mit akarok, akkor most mért is fárasztasz ezekkel? )
3maci, Jázmin rágcsálható, imádja, amikor játékból eszem, van ott kacagás rendesen. Sajnálom, hogy nem tudsz jönni vasárnap.
Szanya, én nem kaptam meg a címet!!! Minden 2 héten jön kutya a csoportba, ügyesen ki van képezve, nagyon türelmes és rendkívül okos! (1200 ft havonta, nagyon jónak találtam, tetszett Jázminnak.) A csoport lehet, hogy azért szűnik meg, mert a gyerekek ebben a délutáni időpontban fáradtak. Jázmin nem, ő már több mint egy hónapja nem alszik délután, mert így döntött. (Sokszor nincs beleszólásom a dolgokba.)
Viki: A kislányom egyéni fejlesztésre? P Adriennhez járt.
Gaps kajákban vagyok csak sajnos otthon, de vásárolni én is hiba nélkül tudok. Viszek akkor citromot és mézet és még amit addig kitalálunk. ( A férjem fél órája nagyon mulatságosnak találja azt, hogy teát iszunk és sütit eszünk majd. )
18 kilót híztam a terhesség alatt, 10 kiló maradt a gyerek után. Nagyon szigorú kritikusa vagyok magamnak, de szerintem nem volt vészes a kinézetem. A terhességem álomszerű volt, mint Kimnié, végig jól éreztem magam.

Glor: De szerettem volna egy ilyen kis copfos rágicsálni való kicsilányt a fiúk mellé.

A terhességhez és a hízáshoz csak annyit, hogy nálam pl. 14 éve a lányommal híztam 23 kg ót olyan súlyos beteg voltam hogy három hónapig intenzívről ki sem engedtek amíg meg nem császároztak.
A fiammal 4 éve álom terhesség volt soha semmi baj nem volt összesen még 1 kg sem híztam és tessék......

Glor, Mimi is néha így néz rám kártya ügyben, hogy miért piszkálom ezzel.
Most még azt is elkezdte, hogy ha másik helységben vagyok akkor odahozza azt a kártyát amit szeretne,de ha ott vagyok én is ahol ő, akkor csak rámutat. Persze ez azért van, mert nekünk a kártyák még az adott dolog, vagy tevékenység helyén van, vagy ahhoz nagyon közel, pl hűtő oldala, szekrény oldala.Addig már nem akarok semmin változtatni, amíg nem megyünk Annához.
Adrienn nagyon kedves lány, Mimi is kedveli.

Szanya, bizony gyúrok már a következőre :laugh:

Hát a cukrommal sose volt baj, remélem nem is lesz, a diéta még megszokható (gondolom), de napi szurkának nem örülnék. Nem lehet egyszerű.
Ki tudja mi indítja be az idegrendszer más irányú fejlődését. Olvastam olyat is, hogy a D vitamin hiány is okozhat ilyesmit, hát nekem a 2. és 3. terhességem alat D vitamint és vasat kellett szednem pluszba a kismama vitaminon felül.
Benne lennék - névtelenül - egy nagyon átfogó felmérésben, ahol minden apróságra rákérdeznének, hátha találnak valami összefüggést a genetikai, vagy életmódbeli dolgok és az autizmus között. Jó lenne már tudni mitől van ez.

Szia Tomger!

Nem megyünk el a játékterápiára, nem lenne értelme mert ott is csak azt "bizonyítanák" be hogy rosszul neveljük a fiúnkat.
Épp ma kezdtük el a két gyerkőccel a TSMT-t, Levi szeptembertől integráló oviba fog járni, úgyhogy sínen vagyunk.
Ma reggel voltunk a Tanulási Képességeket Vizsgáló Bizottságnál, kellemesen csalódtunk, nagyon felkészültek, normálisak voltak. Levi ügyes volt, lenapirendeztünk vele mindent és a Mexikói úttól a Deákig Földalattival utaztunk oda-vissza!! Olyan büszke vagyok rá, ez hatalmas dolog. Nagyon elfáradt, de nem volt kiborulás.
Vittük az ovis befodagó nyilatkozatot is, legközelebb majd május végén kell visszamenni a Bizottsághoz, akkor a Vadaskertből jön ki egy orvos aki megnézi a Levit.

Lányok, Szanya!
Kisstim megírta helyettem, én is kíváncsi lennék egy Én könyvre. Köszi, ha hoztok egyet megmutatni!

Szia Cifraárny!
A Korais doktornő érdekes volt, mert amikor már megírta a szakvéleményt akkor behívott egy beszélgetésre és ott igazi agykurkászként faggatott, hogy milyen gyerekpszichológiai könyveket olvastam a terhesség alatt? - Mondtam semmilyet... Aztán megkérdezte, hogy milyen gyereket képzeltünk el, mennyire vártuk, terveztük stb... Erre mondtam, hogy nyilván megvolt az elképzelésem, hogy milyen jó lesz szeretgetni, megölelni, hozzábújni a gyermekemhez stb... de mivel nem ilyen a fiam, ezt elfogadtam és tiszteletben tartom, hogy ő nem szereti ha ölelgetjük stb... emiatt nem is tapadok rá. Ehhez hasonló kérdésekkel jött, aztán összefoglalta, hogy szerinte mi elképzeltünk egy "ideális" gyereket és nem ilyet "kaptunk" és ezt nem tudtuk elfogadni és keressük benne a "betegséget". És a mi nevelési hibánkat egy diagnózissal akarjuk elfedni.
Ekkor volt az a pont amikor majdnem felálltam, hogy otthagyom. De nem tudott arra sem konkrét választ adni, hogy a fiam sajátos gondolkodását miként alakíthattuk ki helytelen nevelési módszerrel? Nem tudott semmiről konkrétumot mondani, csak mellébeszélt. Tehát azt sem tudta megnevezni mit csinálunk rosszul.

Hú, most jó sokat írtam... Bocs. Holnap írok e-mailt!

3maci, ahogy így nézem, egy valami biztos: nincs olyan közös pont a terhességeinkben, amit fel lehetne jegyezni (mármint az itt fórumozók között ) Én fogadnék, komolyan , azt mondom, 10 év múlva tudni fogják, hogy csupán genetikai oka van az autizmusnak Majd tárgyaljuk újra 10 év múlva (nekem az a legnagyobb baki a nem csak genetikai okokban,hogy akkor egy 6 éves gyerek is autistává bírna válni vagy egy 15 éves, aki addig nem volt)

Nem meséltem, tök tipikus volt a fiam. Nem uzsizott 2 napja délután, kérdeztem tőle este vacsi előtt, hogy akkor hozhatom a vacsit, éhes vagy? Néz rám: "nem, egyáltalán nem vagyok éhes." De, mondom, idáig végig éhes voltál... "Oh, bocsánat, rosszul mondtam, de igen, nagyon nagyon éhes vagyok!" Mindegyik mondatát olyan komolyan, lassan mondta. Nekünk is volt bajunk az éhség kifejezésével még régebben, nem szólt, ha éhes volt.

A másik meg, hogy történt olyasmi, hogy a kicsi kapott egy játékot, 4 üveggolyóból áll és egyszer látom, hogy nincs meg. Jól leszidtam a kicsit, meg is büntettem (2 napja azon ment a balhé, hogy vigyázzon a golyókra, értékesek - USAból kapta őket a hétvégén, kicsi bogarak vannak bennünk -, mindig legyen tisztában, hova teszi őket és erre máris elhagyja őket, fogalma sincs, hol vannak stb, nagyon mérges voltam rá, ült büntiben is - amúgy nem vigyáz a játékaira és nekünk ez elég nagy gond). A nagyfiam végig mondta, hogy látod öcsi, vigyázni kellett volna a játékodra, most megérdemled a büntit, Anya megmondta, hogy ne hagyd el a golyókat stb stb - és ezt pontosan olyan hangsúllyal mondta, mint én mondtam, olyan lassan, kimértem, de elég szúrósan, komoly arccal. 1 óra múlva megtaláltam a golyókat a nagyfiam egyik legós dobozában. Na, mondom, ki rakta bele a dobozba a golyókat. Hát a nagyfiam! Hu, először nagyon mérges lettem a nagyra, hogy hagyta így büntetni a kicsit, holott azért nem tudta a kicsi, hol vannak a golyók, mert a nagy elrakta őket. Aztán rájöttem, hogy a nagynak abszolút nem ugrott be, hogy ez rossz dolog, hogy a kicsit azért büntetem, amiről nem is tehet, nem értette az összefüggést. Végül nem is büntettem meg, szemmel láthatóan nem fogta fel, mit tett. Csak annyit látott, hogy büntetem a tesóját, mert rosszat tett, elhagyta a golyókat. Ő tudta, hol vannak a golyók, de a lényeg az volt, hogy a kicsi rosszat tett, mindegy mit, most büntetni kell, mert Anya azt mondta. Így ő is "büntette" velem együtt a kicsit, amikor mondta neki, hogy rosszat tett stb. Mintha egy játék lett volna.
Hát eléggé ijesztő volt. Elbeszélgettem vele, de valahogy nem hiszem, hogy felfogta...

Elgondolkodtam azon, amit a Korai doktornő Sephorának mondott. Amikor megkaptuk a lányom diagnózisát, én nagyon sokáig épp ezen vívódtam, hogy vajon nem egy diagnózis mögé bújva könnyebb nekünk a gyerekre ragasztani, hogy ővele van a baj és nem velünk? Ez a mai napig előjön néha, én hajlamos vagyok magamban keresni a hibát (és a család is megerősít ebben: igen, te rosszul csinálod). De ma már tudom, a két szememmel én is látom (mint Sephora) hogy igenis vannak problémái a gyerekemnek, igenis AS-es. Valóban nagyon nehéz elfogadni időnként, hogy olyan, amilyen (kis sündisznó, minket mindenért okoló). Épp ezért a diagnózis segíti az ő elfogadását és tudom, hogy nem azért bánt minket, mert nem szeret, hanem nem érti a helyzetet és így reagálja le. Csakis a diagnózis ismeretében nevelhetjük a gyerkőceinket és fogadhatjuk el őket méginkább.

Jó lenne veletek találkozni, de most nem megy. Biztos klassz lesz! A következőre szeretnék én is benevezni (apukával? gyerekekkel?)

Manka, bár nálunk a diagnózis elég egyértelmű (sajnos), mostmár megnyugvást ad, hogy tudom mi a baja a kislányomnak. Amikor megkaptuk a diagnózist nagyon rossz volt, sokáig tagadtam, sőt, ma is előfordul még néha. De egy problémával csak így lehet szembenézni, és megtalálni a legjobb megoldást, fejlesztéseket, stb.

Sephora, én ugyan nem megyek vasárnap, de én-könyvünk van. Elég kezdetleges
még, de Mimi szereti nmézegetni, olyan mint egy kis képeskönyv az ő életéről.

Látom mindenki süt - hoz vmit. ,hát ezek után én viszem a pocakomat! :laugh:
Na, jó citromot viszek!

Kriszti: Minden jót nektek egy nagy kalappal!

Rágcsa:
3,5 évesen a kivizsgálás eredménye lett a rágcsálás-stressz. Rágcsálni kezdte a pólóit jó 3 hónapig.
Később jött a foga 6.-sok akkor mindent a szájába dugott. Kiegyeztünk a toll gumijának rágcsálásában.-ez a barátnőmből nagy megbotránkozást váltott ki, de így minden tárgy megmenekült. Bármit kezdett rágni mindig felajánlottam neki a tollat. A tollat aztán már csak a fürdőszobában kapta meg a fürdőkádban, majd a tollat felváltotta a fogkefe.

Sziasztok!

Túl vagyunk a beszédvizsgálón, és elmaradt a csoda! :dry:
Maradt a nem meghatározott fejlődési zavar diagnózisunk. A késői időpont ellenére Marci nagyon ügyes volt, könnyen be tudták vonni a feladatokba.
Az aktív szókincse az életkorának megfelelő, de a passzív csak 3 éves szinten van. Ezt és a grammatikát kell neki fejleszteni logopédussal.
Az óvodai logopédus csak pösze terápiát tart neki, úgyhogy most kereshetek egyet...
Annyit mondtak még, hogy nagyon jól fejleszthető okos kisfiú.

Vasárnap sajnos nem tudok menni, mert a testvérem vett színházjegyet a bábszínházba 15 órától.

Majd legközelebb...

Hát pedig lépjél a körmére emiatt jobban!
Meg kell vele értetni, hogy senki sem felelhet a más hibájáért. Ha azokat a golyókat ő teszi el egy olyan helyre, amiről más nem tud, akkor ő a hibás. mellesleg elvette az öccse játékát. Ez is helytelen. Ezt én nem hagynám ennyiben.

Kimni: a kistesó nem reklamálta a nagy büntetését? Nálunk nagy igazságosztás megy a lányom részéről, és bizony a nagynak is el kell mennie büntetésbe, ha például bántja a másikat. (Jó nálatok nem ez volt, csak ugyanazért kaptak eltérő büntetést.) Vagy félrenéztem, és ült a nagy is?
Én próbálok odafigyelni, hogy egyforma elvárásaim legyenek velük szemben, de sokszor azt veszem észre, hogy a lányomtól többet várok el, és többet is veszekszek vele. És tudom, hogy ez nem tesz jót neki.
Máshol ilyen probléma nincsen? Hogy értessem meg egy 3 évessel, hogy a nagytesója nem képes mindarra, amit tőle viszont elvárok? :dry:

labolen, nekem egyszerűbb lehet, mert nincs itt egy másfél éves is a nagyok mellé, így sokszor próbálok úgy elvárni dolgokat, hogy olyan kitekerten magyarázom meg, hogy végül mindkét gyerek elhiszi, amit mondok A kicsinek ezt így és így kell tudnia, a nagynak meg úgy és úgy kell tudnia, mert - és itt jön a hosszú, kitekert magyarázat, a végére egyiket sem érdekli, amit mondok, csak hagyjam már abba És akkor megnyugszanak De, ha őszinte akarok lenni, akkor nálunk a kicsinek engedek inkább, tőle várok el kevesebbet, mint kellene. Ha olyanba ütközünk, hogy a reklamál a kicsi, hogy de a nagy miért nem, akkor ha nem tudom elmagyarázni, sokszor engedek neki, mert sajnálom Ez biztosan nem jó, de az én nevelési elméletemben az első helyen az áll, hogy legyen lelkibékéje a gyereknek, legyen boldog, kiegyensúlyozott, érezze, hogy őt a világon mindennél jobbak szeretik a szülei és érezze magát biztonságban. Ezek után jön csak a képességfejlesztés, kor szerinti elvárások. Nem biztos, hoyg egy jó így, de nekem ez jön belülről. Én úgy nőttem fel, hogy csak elvárások voltak, a kritika, a bizonytalanság érzés és habár elérték a céljukat, mert valóban olyan lettem, amilyet akartak, de baromira nem érzem jól magam így.

Azt hiszem, pont az ilyenekre találták ki a tesó terápiát. Ebben a doksiban is szó esik erről, hogy nagyon fontos a tesókkal foglalkozni külön - szakemberrel is: www.kk.pte.hu/servlet/download?type=file&id=746
Szóval lehet, hogy akármit is teszünk, úgyis kell majd a tesóknak egy kis szaksegítség később.

kriszti:
"Az aktív szókincse az életkorának megfelelő, de a passzív csak 3 éves szinten van." Nem fordítva szokott lenni, azaz, hogy a passzív szókincse nagyobb, de aktívan kevesebbet használ belőle? Mennyi idős egybéként a fiad (bocs, nem vagyok képben).

Kimni: Nálunk is nagy a szabadsága a lányomnak. Csak valahogy úgy vagyok vele, hogy nála próbálom elérni, amit a naggyal képtelenség. Hogy öltözzön egyedül, hogy egyen egyedül, hogy segítse az életünket ahelyett, hogy hátráltatná. Emiatt mondom, hogy nem az életkorának megfelelő dolgokat várok el tőle, például olyat, hogy ne hisztizzen! Ő az én személyiségemet örökölte, ezért nagyon makacs, és néha nehezen kötünk kompromisszumot.
Mindegy, tökéletes anya úgysem leszek, csak hát törkedek arra, hogy legalább jó legyek. :laugh:

labolen, kimni:

Nálunk a nagy szokott reklamálni, hogy Zolika miért nem pakol (közös játék után), és minden alkalommal el kell mondanom neki, hogy mert ő még csak 4,5 lesz, meg nem is olyan okos még mint ő, és örüljünk annak, hogy egy kicsit beszáll a rendrakásba. A kupi gyártással fordított arányos a pakolás mennyisége, főleg, hogyha azt is beleszámítom, hogy én mennyit pakolok.
Ha a nagy okosságára hivatkozok, akkor sokszor előjön belőle a tanítóbácsi, s ha sikerül rávennie Zolikát, hogy pakoljon a ládába ő is, akkor azt sikerélményként könyveli el, és én meg nagyon meg szoktam érte dicsérni.
De ha bántják egymást (mert hát azért van ilyen is), akkor a legkisebbet is ugyanúgy megszidom, mint a nagyobbakat. Itt nincs különbség, mindegy hány éves, és van-e valami baja. Persze a legkisebbnek nem tartok hegyibeszédet, de eljátsszuk, hogy megsimogatjuk a másikat (mert ő ugye bocsánatot még nem tud kérni), meg puszit adunk oda, ahova ütött. Ez olyannyira megy, hogy sokszor már hallom, hogy maguktól bocsánatot kérnek egymástól, meg megy a pusziosztás.
Zolika nem is tudom mikor harapott utoljára, de tegnap sikerült megharapni a nagytesót, mert az nem adott neki oda valamit. Persze a nagy elkezdett sírni, de már halottam hogy Zozóka, bocsánatot kért, és futott utána, hogy ad puszit. Nem jó, hogy harapott, de jó, hogy felszólítás, és mennydörgés nélkül is jött a bocsánat kérés.
Zolikának biztosan többet nézünk el mint a nagynak, mert 4,5 évvel fiatalabb nála, meg mert sok mindent nem is ért meg (nem a beszédre gondolok), de igyekszünk. Nem egyszerű.

6 éves 4 hónapos.
Valóban fordítva szokott lenni, ezért kétszer is rákérdeztem, de a tesztek ezt az eredményt mutatták. Úgy látszik nálunk ez is fordítva működik :woohoo:

labolen, nagyon jó anyag vagy Nálam biztosan jobb!
nekem szerencse, hogy a kicsi amúgy elég önálló, az öltözést leszámítva, de abban meg a nagy nagyon önálló. Enni, 1 éves kora óta egyedül lapátol a kicsi. Persze, ha anyás hangulatban van, akkor "anya adjad!" van, de akkor szívesen etetem, mert közben fogja a kezem, így pótoljuk a kevés kettesben töltött időt.
Nektek a lányodnál nem jönnek be ezek a motivációs dolgok? Nálunk nagyon sokat segítenek a kicsinek. Ma reggel is hülyéskedett összevissza, nem akart felöltözni, azaz indulni nem akart, röhigcsélt, elbújt, incselkedett (amúgy édes volt ), de hát idő volt, kellett menni. Homokóra elő, gumicukor asztalra, és jéé, mindkét gyerek, mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy öltözött EGYEDÜL Szóval ilyesmikkel jól le tudom szerelni a kicsit is. Ha nem akar enni, mert neki "nem ízlik", de nincs más, muszáj enni, akkor is jön valami juti az asztalra, ha az sem jön be, akkor a kicsit lehet büntetni, azaz fenyegetni, akkor megszeppen és eszik (amúgy jó étvággyal...).
Kérdezted, hogy nem kérte-e a kicsi, hogy büntessem meg a nagyot. Érdekes, most nem kérte, nyilván picit azért érezte a kicsi, hogy rezgett a léc, mert amúgy nagyon nem vigyáz a cuccaira, de amúgy el szokta várni ilyenkor, hogy büntessem meg a nagyot is. Ilyenkor jön a hosszú, bonyolult magyarázat, amit hamar megun, ezért elfogadja De gyorsan túlteszi magát ezeken, nem hatja meg általában az ilyesmi. Az én fiam nem olyan makacs, mint a lányod lehet, de cserébe roppant módon manipulál és képes behúzni a csőbe.

3maci, baromi aranyosak lehetnek együtt hárman, ahogyan adják a puszikat bocsánatból, most elolvadtam :laugh: Nálunk is megy már a bocsánatkérés maguktól De a kicsi nagyon rafkós, egyre jobban rájön, hogyan verje át a nagytesót....