Autizmus mindennapok

Sziasztok!

Először is kérem, hogy a fórum olvasásához egy virtuális papírzsebkendős dobozt is mellékeljetek rendszeres használatra!!!!!

Krisztinek én is drukkolok, ha eljut a törpikéjével egyszer a vizsgálatra, akkor csak jó hírt kapjon.

Dreamar, kérlek írd meg, hogy sikerült az előadás a gyerekeknek nagyon érdekelne.

Még mindig nem ocsúdtam ám fel Sephora, abból az állapotomból, hogy milyen harmónia és belső béke árad a személyiségedből. Bár igazából a férjemmel tudtál beszélgetni, de akkor is.

Labolen: Na a te írásodhoz kellett volna a zsebkendő :silly:
Nagyon megríkattál, de nem baj.

(Anya megszólításhoz csak annyit szeretnék fűzni, engem a férjem is jó ha egy évben a keresztnevemen szólít)

Örülök annak, hogy más szülők is felveszik a harci páncélt és teljes gőzzel előre jelszóval, mint egy tank keresik a jó megoldásokat a gyerekek fejlődése érdekében.

Nem tudom ki volt aki felhívta a figyelmem a tegnap esti Duna TV-s filmere, a Thomasra. El kell mondjam sokk terápia volt a részemre. láttam a saját házasságomat kívülről. Nagyon sok jelenet ránk is igaz.

Tartozom még a közgyógyos sztorival:

Az éves 6.000 Ft-os keret nálunk nagyon hamar kimerült. A patikában a gyógyszerész mondta, hogy kérjek felülbírálatot. Az orvosunkkal egy adott nyomtatványon részletesen soroltassam fel, hogy a gyereknek havonta a vitamin, fürdetőkrém, stb mennyibe kerül. Doktornő meg is tette, a szociális osztályon meg kukacoskodtak velünk és nem hazudok kb 5-ször jártunk az orvos és a szociális osztály között mire a jó nyomtatvány megfelelően ki lett töltve. A szociális osztályon ugyanis "annyira" készséges volt a hölgy, hogy a férjem majdnem ráborította az asztalt. arra nem volt képes, hogy a megfelelő formátumú, üres papírt a kezünkbe adja.

A végeredmény, hogy kb 1,5 hónap alatt sikerült elintéznünk.

Látom, már nem aktuális, de azért megírom, mi volt tegnap az ortopéd dokinál. Mindkét gyereknek ugyanolyan bedőlt a bokája, de mobilisak még, így nem kell betét, se receptes cipő. Csak a szupinált cipő. Doki ezt mondta szó szerint:
Az, hogy kinövi-e 7-8 éves kora után (!) ezt (mert addig tuti ilyen lesz), az 50% genetika, 25% torna és csak 25% a cipő.
Megnézte a kicsi Szamos cipőjét, megnyomkodta és mondta, sajnos hiába csúnyább és minőségre is rosszabb a Salus, de jobban meg van emelve, hasznosabb nekik. Két cipőt ajánlott, a Salust és a Szupit (vagy Szupyt). Mondta, hogy ne cseréljem le most a Szamost, de legközelebb inkább Salust vagy Szupit vegyek. Én azért úgy elgondolkodtam azon, ha csak 25% a cipő és a Szamos sem rossz azért, akkor nem biztos, hogy mindenáron erőltetem a salust vagy ezt a szupit, mint félcipő (a szandáljaink Salusosak). A torna nekem új volt, mondta,hogy naponta akár lehet zenére is, mókázzunk úgy együtt, hogy járunk a külső talpélen, lábujjhegyen majd a sarkon és mezítláb felszedegetünk apró tárgyakat. Szerintem ez aranyos és eddig még nem mondták nekünk, és ha ez 25%, akkor csináljuk De elmondta vagy 6x, hogy az az 50% genetika nagyon sok, lehet, hogy mindezek ellenére sem növik ki, hiába tettem meg mindent, de lehet, hogy 7-8 évesen hirtelen beáll normális módba a bokájuk.
Szanya, most értettem meg, hogy nagyon egyéni ez az egész, nekünk MÉG nem kell betét, de nektek nyilván más a helyzet, hiába laikusként csak annyit látunk, hogy baromira bedől a bokájuk

Labolen, gratula az Anya szóhoz! Megértem, hogy mennyire örülsz Jaj, nagyon kíváncsi vagyok Latkára élőben, annyira olyanokat írsz róla, amik nagyon passzolnak a fiamra is... ez a locsolóverset mondjon el és két ugrálás meg mocorgás után nagy nehezen elmondja, abszolút így van nálunk is.
A bábozás nagyon nagyon jó dolog, tök jó, hogy van erre energiád! Irigykedem... bizony nekünk is kéne...

Labolen, de jó hogy leírtad ezt a megszólításos példát. Sőt a gyógyped reakcióját is. Az én fiam ezt már egy-két kérés fordulatban megtanulta: anya, gyere vagy anya kapcsold fel. De nem tudom hogy más ember kérésekor hozzá tudná tenni. De azt hiszem egyszer már a gyógyped nevét is elétette (Ildi segíts és ráadásul elöször véletlenül mondta hogy anya segíts, majd felnézett az Ildire és javította magát!!!)és néha a többi családtag is megszólításra kerül, bár az elenyésző. Viszont köszönésnél még számtalanszor visszaecholálja, hogy Szia Gergő és nem a másik személy nevét mondja oda.

Most gyakoroljuk hogy apával is lehet kakilni. Mert legutóbb hisztériás rohamot kapott amikor a kakiii felkiáltására nem én pattantam, hanem kértem apát hogy menjen már ő segíteni.
Viszont ez amit leírtál egy nagyon jó példa arra hogy én is annyira tanítanék a fiamnak egy csomó mindent de egyedül maradok azzal hogy hogyan, mert a gyógypedek csak kirakóznak formabeillesztőznek csopotosítanak stb. Azt hiszem ezek mind a kognitív fejlesztést segítik. És úgy látom az is kell, mert nem ügyes ezekben sem Gergő, de az ilyen metakommunikáció tanítása, beszédfordulatok megfelelő helyzetekben, szóval ez is nagyon rossz, gyakorlatilag nincs és tanítani kell.

Milyen tipikus hogy dicsér a gyógyped! Aranyosak, de erre nincs szükségem, persze jól esik, mert megerősít abban hogy jól csinálom, viszont a további ötletek kellenének, hogy mit és hogyan, mert autistát ez az első amit csinálok és nem tudom hogyan kell. Perzse mint szülő te látod a gyerek hiányosságait a legjobban, viszont arra hogy hogyan tanítsd meg ezt vagy azt vajmi kevés segítséget kapok, pedig szerintem igenis mindent meg lehet nekik tanítani csak bénák vagyunk és várjuk hogy maguktól megtanulják. Nem fogja.

A maszekba járó logopédus állandóan mondja hogy milyen ügyes vagyok, de szakmai tanácsra még többre vágyok. Persze hálás vagyok a fejlesztőjátékokért amiket sorra hoz és ott is hagyja ha kérem, mert ezeket mind megvenni nem tudnám, így is annyi fejlesztőjátékot vettem már, hogy a nagynak negyedennyi sem volt.

Nálunk ez a beszéd beindulása új távlatokat nyitott.
Most a következő probléma foglalkoztat. Bár erről írtatok többen, de :

A KÉRDÉS tanítása.

Beszédfoygatékos, nem auti gyerkeknek számára találtam két példát. Az első a Meixner könyvben volt, de az szerepjátékkal ötvözve:( A tanár kiáll és képre mutava kérdezi : Mi ez? aztán kiáll egy ügyes gyerek és a tanár szerepét játszva kérdezi Mi ez? és a többiek válaszolnak. A szerpjáték része nem menne, mert fiam nem fogná fel hogy iskolásat játszunk. Viszont egy másik példa, hogy egy viszonylag gazdag képen felváltva keresünk tárgyat, személyt és kérdezzük Hol a ... Hiszen ilyet a nagyommal is csináltam. Azt gondtoltam a kicsi ezt sem értené, de most ezt próbálgatom vele. Nem érti egészen, mert még mielőtt kimondaná azt a tárgyat amit tőlem kérdez mindig rá is akar mutatni, de talán idővel felfogja hogy a játék lényege , hogy amikor ő kérdez, akkor én keresem az ő általa kérdezett tárgyat.

Többen elvetitek a logopédusi foglalkozást autista gyerekkel és ebben nem értek veletek egyett mert szerintem a logopédus szerepe nem csak abban áll, hogy a kiejtési hibákat javítsa, bár ez valószinüleg már lohopédusa válogtja. Én azt gondolom egy általános nyelvtanítást is a feladata, beszédfejlesztés, és mindenféle nyelvtani hibák javítása. Aspergeresek esetében pl azt hogy ne E/3 személyben beszéljen magáról.

Képzeljétek, a fiam hétfőn az oviban kitalálta, hogy ő óvóbácsi akar lenni szerdán, azaz tegnap. Elmondta az óvónőnek, aki elájult tőle, levette a lábáról ezzel és megengedte neki. Így tegnap egész délelőtt a fiam volt az óvóbácsi a csoportban Előre mondta a fiam, hogy ő akarja megmondani a gyerekeknek, mikor játszhatnak, mikor ehetnek, megbünteti, akkor rosszalkodik Délután az óvónő már úgy fogadott engem, hogy fantasztikus volt a fiam, ülhetett a "tanári asztalnál" és totál jól csinált mindent, kiterelte őket kezet mosni, pisilni, adott feladatokat, ha valaki rosszalkodott, megbüntette :silly: és még délután is egy ideig ő volt az óvóbácsi. Azt mondta az óvónő, hogy még soha senki nem akart tőle ilyet a 40 év alatt és fantasztikus volt a fiam. Nagyon büszke vagyok rá Azért van egy kis helyzeti előnye a többiekkel szemben, hiszen neki a szabályok betartása és betartatása a vérében van Imád dirigálni különben, ő akar mindent irányítani és olyan akkurátusan, ugyanakkor tök mereven csinálja, nagyon kis különleges.

Viszont amúgy megint visszaesett picit a fiam, írtam, hogy mostanában jó passzban volt, de ezen a héten rengeteg külön programunk volt, amiket ugyan élvezett, de kizökkentette őt. Sok spontán dolog volt, most csak így lehetett megoldani ezeket, nem tudtam előre rajzolni neki. És egyedül mentem velük mindenhová, így én is teljesen kimerültem... De a fiam ma reggel már görcsösen sírt 40 percet valami teljesen apróság miatt és megint kooperál olyan jól, most több vizuális segítséget igényelne, de sajnos reggel, amikor fontos lenne, apával vannak és apa erre képtelen. Nálatok Apa mennyire folyik ebbe bele? Én múlt héten egyszer nagyon kiakadtam apára, mert képtelen kezelni a fiam ASből eredő dolgait. Pont azt nem érti vele kapcsolatban, ami ugye belőle is hiányzik és neki is baj, de fogalmam sincs, ezen hogy lehet túllépni.

Én meg tegnap este elpityeredtem itthon. Vásároltunk a Family Frosttól este, ami itt a lakótelepen megáll. Én itt szinte minden 3-6 év közötti gyereket és anyukájukat ismerek, ez egy kis közösség tulajdonképpen. Más kisgyerekek is jönnek ilyenkor vásárolni és ott álltunk többekkel, akiket jól ismertem, 3-5 éves gyerekekkel. És olyan gondtalanok voltak, a gyerekeik NEM futottak ki az útra (az enyémek 2x is), nem ültek be egyből a familys kocsi vezető ülésébe, gondot okozva ezzel Nekem, hogy hogy magyarázom ki a vezetőnél, nem kezdtek el üvölteni, hogy most nem eszünk fagyit és nem kapott hisztigörcsöt egyik sem, hogy nem dudálhat még egyet a familys dudával. Nyugodtan, nevetgélve vásároltak valamit és utána szép kényelmesen, beszélgetve az anyukák egymással, visszasétáltak a házunkhoz (egy házban lakunk). Egy szót nem tudtam váltani a felnőttekkel, mert olyan ébernek kellett lennem a gyerekeim miatt, és mivel már 3 órája úton voltunk (az ortopéd doki miatt), már eleve rém fáradt voltam és nagyon kellemetlen volt ez az egész nekem. Már nem irigylek másokat, hogy milyen jó nekik, de utálom, utálom, utálom, amikor egy ilyen helyzetben, amikor én is szeretnék az anyukákkal együtt sétálgatni és beszélgetni, állandóan figyelmeztetem magam, hogy nekik nincs auti gyerekük, nekem viszont van és ezért vagyunk más helyzetben, mint ők. Már nincs kedvem találkozni gyerekes barátnőimmel, mert nem értik a problémáimat, amit már el sem akarok mondani persze, de látom a pillantásokat, tudom nagyon jól, ki mit gondol, amikor az utca közepén üvölt a fiam, aki 5.5 éves és ilyenkor már nem szokták földhöz csapkodni magukat a gyerekek, amikor a kicsi utánozva a nagyot, eljátssza ugyanezt (tényleg utánozza, az útra kifutást is csak akkor csinálja, ha együtt vannak!!! ez csak nekem probléma, más tesó nem csinál ilyet?). Most igyekszem ezen valahol túltenni magam. Csak érzem, hogy befordultunk, elszigetelődtem a külvilágtól, pedig én egy nyílt és nagyon is társaságkedvelő ember vagyok, nem kéne így elszigetelődnöm. De ha nem érzem jól magam azok között, akiknek semmi gondjuk nincsen és nem is értik, hogy én miért vagyok mindig mosott kaki?

Tomger, ajánlom nektek az EMÚt, ott nem dicsérgetés van (csak akkor, amikor látják rajtam, hogy padlón vagyok), hanem ömlesztve a tanácsok!!

kimni:
Nagyon ügyes volt a fiad! De ha ilyen ügyes, az útra kifutkosásnál esetleg próbáld meg azt ami nálunk egyenlőre bevált. Azt mondtam a fiamnak,hogy azért álljon meg a járda szélén, és várjon meg, mert ÉN egyedül nem merek átmenni az úton. Azóta megáll az úttestnél, nyújtja hátra a kezét, átkísér az úton, és utána elegedi a kezem és szalad tovább.

A környezettől elszigetelődést sajnos én is, mi is érezzük, bár mi eleve nem vagyunk annyira társasági emberek, de még így is érezhető. :huh:

Tegnap a fülésznél olyat alakított a fiam, hogy teljesen el voltam ájulva tőle, egyszerűen tökéletesen viselkedett. Ezzel teljesen kárpótolt a háziorvosi szétpakolásért és bujócskáért.

3mackó, működik amúgy, hogy megáll a padkánál, de most ugye az úton állt a family-s kocsi, a járda mellett, ott állt az összes gyerek a kocsi hátuljánál, a fiam ellenben a kocsi elejéhez akart rohanni, a vezetőfülkéhez és nagy ívben tette meg a kanyart a kocsi hátuljától és kirohant így az útra. Ha tippelhetnék, azt mondanám, hogy annyira akarta a familys dudát megnyomni, hogy nem létezett külvilág. Úgy üvöltöttem rá, mint egy őrült, amikor láttam, hogy neki iramodik az útfelé vett kanyarral, hogy mindenki megijedt. De szerencsére ő is, így az éppen arra jövő autó mégsem ütötte el. A szívem még 10 percig úgy dobogott, hogy kapkodtam a levegőt. Közben ugye az anyukák mondták, hogy ugyan, nem fog kifutni az útra... igen, az övék nem. Szóval nálunk amúgy meg van ez tanítva, csak az ilyen nagyon vonzó, figyelemelterelő dolgok miatt tényleg kiesik neki a világ. Tegnap előtt voltunk az Amfiteátrumban, életében először és egy rémálom volt nekem. Nekilódult a romoknak, az egyiknél a kapucniját még elkaptam, úgy rántottam vissza, mert egy olyan romnak lódult neki ezerrel, aminek a tetején fű volt, a végén a rom széle és utána kb 10 méter mélyen semmi, fal és alul kövek. Kérdeztem, hogy miért futott ilyen gyorsan a szakadékba? Le akart esni? Nem, szerinte lépcső volt a végén, mert ő úgy gondolta ki. Ha nem fogom meg, tuti leesik, 2 méterrel a "szakadék" előtt még gyorsított... egy másik romon ugyanis lépcsőt látott, akkor ezen is az van. Mondtam is, hogy jó móka volt, de az idegeimre való tekintettel nem jövünk többet A kicsi meg megy utána, a nagyfiam meg hívja is és rohannak együtt a semmibe. Én itt a lakótelepen szeretek velük bringázni és rollerezni, mert ezt már ismerjük és ott megyünk, ahol nincs autó... nekem ez nyomasztó, hogy igazából nem tudok velük máshová menni, mert tőlem olyan brutál sok energiát igényel.

3mackó, nagyon ügyes a fiad, hogy ilyen jól viselte a fülészt Ez nagy szó!

A tegnapi nap jól sikerült. Nem sokat meséltek róla a fiúk, mindkettő nagyon fáradt volt, mire hazaértek. A fiam ezen kívül nem is volt hajlandó mást mesélni, csak többször, és különböző formákban drámaian az értésemre adta, hogy ő most nagyon fáradt. Aztán elrohant játszani, és halálra ugrálta magát.
A férjem azt mondta, a gyerek tényleg segítség volt neki, ügyesen csinálta a feladatait, csak a közönség volt túl lelkes, és amikor egyszerre beszél/kérdez/csodálkozik/lelkendezi 20 gyerek, akkor azért az fárasztó.


Ez az óvóbácsizás ez nagyon jó. Annyit jelent, hogy megértette, elfogadta az ovis szabályokat, és most reprodukcióval bevési magának. A gyerekek ezért játszanak szerepjátékokat. De mivel neki a szerepjáték, mint olyan, komolytalan esetleg, túl nyilvánvaló a "nem igazi" volta, ezért megcsinálta élesben.

Labolen, köszi, erőt adtál a mai naphoz! Ma már nincs ovi, úgyhogy összeszedem magam és feladatozunk kicsit.
Jók a szoc. történetes ötletek! Ki is másoltam, nehogy elfelejtődjön. "Ijedten" eszi a fagyit! :laugh: Ez jó, teljesen logikus.

Azt én is észrevettem már, hogy távolról könnyebben néz a fiam az ember szemébe. Minél közelebb vagyok, annál kevésbé. Nála szerintem nem a szemfehérje lehet a zavaró, mert a kutyáknak se néz a szemébe. Majd ha egyszer tud már annyira beszélni, akkor megkérdezem!

Nagyon jó lett a locsolós anyag! Elvileg megyünk vendégségbe vasárnap, úgyhogy ki fogom próbálni! Majd beszámolok, hogy mennyire értette!

Dreamer, nagyon ügyes volt a fiad!!! Igazad van, a játék nem valódi, ezért akart igaziból óvóbácsi lenni, erre nem is gondoltam, de tök logikus
A férjednek klassz munkája van!


Akartam még írni az előzőekhez, hogy múlt héten voltam a munkahelyemen (itthonról dolgozom amúgy) és már többször tapasztaltam, hogy megkérdezik, hogy mekkorák a gyerekek, mondom, hogy 3.5, 5.5, erre csodálkoznak, hogy akkor hogy hogy nem tudok teljes munkaidőben dolgozni, nem kicsik már. Meg, hogy hogy nincs annyi időm, hogy bejárjak dolgozni, miért kell itthonról csinálni, hiszen nem kicsik már annyira. Mit kéne nekik mondanom? Én azt mondtam, hogy sajnos gondok vannak a gyerekkel. Hu, milyen gondok? Hát a nagyfiam aspergeres. És ekkor az informatikusok válasza: "Jaj, ugyan, itt a többségünknek van valamilyen címkéje, mégis ugyanolyan emberek vagyunk és nem igénylünk többet, mint más. Nehogy beteget csinálj a gyerekedből, aki csak különleges!" Ha azt mondom, hogy autista, akkor persze, Úristen, mint az esőember? ÁÁÁÁÁ. Nem tudom, mi lenne a normális válasz, hogy engem se nézzenek hülyének és a gyereket se gondolják intézeti esetnek.

kimni:
Többnyire azzal nincs gond, hogy megvizsgálják, de azzal igen, hogy ha nem vele foglalkoznak éppen, akkor szétszedi a rendelőt. De most szépen köszönt, hagyta magát, elmondta a locsolóversét, megköszönte a matricát és elköszönt. Igaz, most csak ő volt ott, a tesók le voltak passzolva. Mondjuk a váróban mindenki azt hallgatta, hogy ő hogy mesél a könyvéből, mert olyan hangos volt.

Nálunk 30 km/h-val lehet az utcában menni, így kicsit könyebb. Szerencsére még nem akarta a dudát megnyomni eddig, így ilyen problémával még nem szembesültem. Egyébként kb ugyanúgy viselkedett volna ő is a romoknál, ha nem romok, hanem mondjuk űrhajókiállítás lett volna. Velük sem egyszerű elmenni sehová, mert még sokszor a nagyfiam sem bír magával, viszi őket a "csordaszellem". :laugh:

Dreamer:
Ki kellett ugrálni a sok feszültséget. :laugh: "Jógázott" egyet.

Curasso, ez a közgyógyos ügyintézés mekkora macera! :dry: Ügyesen megnehezítenek mindent, hogy minél kevesebben intézzék el.

Kimni, nekünk is ezt mondták, hogy mobilis még, de azt még nem hallottam, hogy ez 50% genetika! Ez megint csak érdekes, ugyanis nekünk az apjával nem dől be a bokánk. Viszont ha 25% a torna, akkor beiktatom a napi rutinba.

Óvóbácsi!!!! Nagyon jó, már most főnök akar lenni. :laugh: Nagy karrier áll előtte!

Nálunk a férjem teljesen otthon van a vizuális segítségekben. Bizonyos helyzetekben kreatívabb, mint én. Szerencséje van a fiamnak ebben a tekintetben.

Ezt a Family Frostos sztorit nagyon át tudom érezni. Nálunk pont így zajlott volna (tesó nélkül persze). Pontosan ez a gond nálunk is. Elterelődik a figyelme, és rohan ki az útra. Tegnap meglátta, hogy emelkedik az egyik parkolóudvar sorompója, és elkezdett rohanni felé, közben meg a beparkoló autó kanyarodott fel a járdára! Épp hogy elkaptam.
Az Amfiteátrumos falon rohangálás hátborzongató! Oda nem megyünk mostanában, az biztos!!!!

3mackó, ez a csordaszellem jó, igazad van Kár, hogy nem én vagyok a csordavezető

Szanya, nekem pl ilyen volt a bokám valószínűleg 7-8 éves koromig, de utána helyreállt, pedig nem kaptam gyógycipőt. Régen nem volt ennyire téma ez, lehet, hogy valamelyikőtöknek volt ilyen lába kicsiben, de sulira már eltűnt és nem is emlékszik rá senki.

A fiam nem lesz főnök, kategorikusan kijelenti naponta, hogy "Anya, mindenképpen buszvezető leszek", majd 10 percenként jön a kérdés: "hány éves koromban vezethetek buszt?" Amúgy jó főnök lenne :silly:

Én az Amfiteátrum melletti utcában nőttem fel, elképzelésem sincs, hány napot töltöttem a teátrumban egyedül vagy játszópajtással. Fel sem merült bennem, hogy ez ennyire gáz lesz a fiamnak. Pedig a fiam baromira élvezte, mondanom sem kell De, akinek ilyen hirtelen elrohanós gyereke van, ide ne menjen...
Ez a sorompós sztori nekem is ismerős, a sorompóra is odaszalad az enyém is. Ha közelítünk valami ilyesmi felé, már előre szólok neki, hogy és most kikerüljük ezt a sorompót Na, nem jön be sokszor, de van, amikor igen

Tomger, nem elutasítjuk a logopédiát, hanem az a tapasztalat, hogy általában nem értenek ehhez (pedig a dolguk lenne a beszédindítás). Mi 3 logopédussal próbálkoztunk élőben és további 3-at megkerestem telefonon-mailben. a 6-ból egy értett ehhez, ő is csak azért, mert elvégzett egy tanfolyamot az Autizmus Alapítványnál. Én irtó boldog lennék, ha az oviban a logopédus tartana neki kommunikációfejlesztést, de már nem is reménykedem, úgyhogy meg se kérdeztem, hogy fogadná-e. De ha már így szóbakerült, majd bemegyek hozzá a tavaszi szünet után, hátha.

HáromMackó, remélem, nagyon megdicsérted! Nagyon ügyes volt!

Dreamer, majd azért számolj be bővebben, ha mesélnek a fiúk!

Szanya1:
Igen, jól megdicsérte, s egy kicsit meg is rágicsáltam. Utána meg szerelt egy kicsit a papával, és fúrt egy kicsit a kézifúróval, szóval még csoki jutalom sem kellett, pedig bekészítettem a táskába, legvégső fegyvernek.

Tavaly volt úgy, hogy úgy sétáltunk a Balatonnál, hogy Zolika ült a babakocsiban, mert ő bekérezkedett, Balázskát vitte valamelyikünk, mert ő meg kikéredzkedet a kocsiból, így a két kicsi szoros felügyelet alatt volt tulajdonképpen. Most meg legutóbb az volt a módszer, hogy a kicsi kocsiban volt, Zolika apa nyakában és akkor már csak Andirska jött mellettünk, de ő meg max a babakocsit akarja tólni, azaz max azt állítja fejre , ha olyan a járda. Persze ez is fárasztó, de azért így könnyebb. Hosszútávon persze ez sem működik, meg hát ritka alkalom, hogy apa is velünk van.

Képzeljétek, találkoztunk egy tutira autista fickóval egy tv szervizben. A gyerekekkel voltam, vittünk oda javíttatni valamit és kis szerviz volt, éppen háznál volt a tulaj, így várni kellett a bolt előtt. Ezzel a szerintem auti férfival vártunk, akihez odamentek a gyerekeim és persze elkezdtek beszélni hozzá. A fickó mindenre akkurátusan válaszolt, de kb így: a kisebbikem mondta, hogy nehéz ez a kő, amit éppen megfogott. A pasi meg: "A kövek tulajdonsága általánosságban az, hogy nehéz." Aztán a nagyfiam megkérdezte tőle, hogy mikor jönnek a boltot kinyitni, letelt-e az 5 perc, amit mondtunk neki. Erre a pasi: "Eredetileg 5 percet mondott a tulajdonos a telefonban, de az már rég letelt, így most nem bocsátkoznék mélyen szántó elemzésekbe arról, hogy 3 vagy 5 perc múlva ér-e ide, még az is lehet, hogy sosem ér ide, hiszen már egyszer bebizonyította, hogy nem tudta előre megjósolni az időt, ameddig a teendője tart" - ezt válaszolta ennek a két kisgyereknek és még volt sok hasonló ilyen mondata, mindezeket szemkontaktus nélkül, izegve-mozogva, kissé idegesen és teljesen fapofával tette. Már a kinézete is furcsa volt, olyan igazi "geek". Nagyon aranyos volt különben, mindenre ilyen teljes válaszokat adott A gyerekek semmit nem értettek belőle persze, tátott szájjal hallgatták. Aztán elhúztam onnan a gyerekeket, láttam, hogy ideges ettől a kommunikációtól.

Ja igen, és mindenképpen kérdezz rá az oviban, szüksége van rá, szerintem nem tagadhatják meg, bár valószínűleg azt fogják mondani, hogy csak jövőre, mert ők is tanévre terveznek, de ha most szólsz és kérsz, akkor szerintem még van idejük betáblázni őt. Rádásul már kb 5 éves lesz (5 éves lesz?), szóval a normál logopédiai kort is eléri.