Autizmus mindennapok

HáromMackó, pedig tényleg lényeges lenne a nagyobb közösséghez szoktatás, ha ennyire enyhe eset. Én még a legelején eldöntöttem, hogy hacsak nagy dráma nincsen, akkor az én fiam a csoportban lesz abban a pár órában, és nem mehet ki fejlesztésre se, nemhogy "pihenni". Eleinte nehezen viselte a zajt, de mostanra hozzászokott, meg a "tömeghez" is.
Tegnap elmentünk megnézni a kisvonatokat (ez itt Budapesten egy vándorló kiállítás, közösségi házakban szokott lenni, már láttuk egyszer).
Mikor bementünk, volt bent 2 osztály és úgy üvöltöttek, meg nyüzsögtek, hogy kissé aggódtam, hogy mi lesz. A fiamat abszolút nem zavarta! Ment be közéjük nyüzsögni! Nagyon örültem! Szerintem nálatok is ilyen hatása lenne, ha pár hónapig folyamatosan a csoportban lenne, nem vinnék ki folyton.

Még el akartam mesélni, hogy auti napunk volt tegnap. A kiállításon volt egy olyan rész, ahol a gyerekek állítgathatták Thomas és Percy sebességét, versenyeztethették őket. Mikor végre kimentek a nagyok, akkor siettünk ide, és mit látok? Egy kisfiú ugrál, repdes és feszülten kacarászik az asztal egyik végén. Mi beálltunk a másik végére, persze a fiamnak extra tetszett ez a viselkedés, azonnal másolta, amint a kisfiú elkezdett ugrálni, akkor ő is, aztán jött a kisfiú bátyja, csatlakozott, irtó aranyosak voltak, de azért remélem, felnőttkorukban nem csinálják majd ezt.
Aztán elmentünk vásárolni. Az egyik kis boltba épp bementem, mikor jött egy nő, odament a kasszáshoz és ezt mondta: "Ne haragudjon, autista vagyok, tudna segíteni?" Kísérővel volt, de egyedül ment be a boltba és intézte a vásárlást. Nagyon ügyes volt.

Nagyon nincs beleszólásom abba, hogy mi történik az oviban, sajnos.

Ingerfeldolgozási problémákhoz visszatérve:

Nekünk több modalitásban is vannak zavarok:

Vizuális: keresi a vizuális ingereket, pl. fények, villogó dolgokat nagyon szereti nézni. Pl. imádja a (néha a Lidlben is kapható 600 ft-os) üvegszálas lámpát. Szereti tapizni is (ez ugye taktilis modalitás), meg nézni. Viszont van túlérzékenysége is, pl erős fényt, napot nagyon nem bírja, ilyenkor eltakarja a szemét vagy hunyorít. Ezenkívül a neonfényt nem szereti, gondolom ez a frekvencia zavarja, a konyhában van a pultot megvilágító neoncső, na ha az ég, mindig jön, és mutatja, hogy kapcsoljuk ki.

Hallási: nagyon érzékeny a zajra, alvás közben is könnyen felébred apró zajokra. Viszont keresi is vmilyen formában az auditív ingereket: pl. imád rázogatni dolgokat, pl, cipőfűzőt rázogatni és vmihez odaütögetni. Kezdetben ez teljesen vizuálisnak gondoltuk, de sztem azon kívül imádja az ezzel járó klappogó hangokat. Ja, és van néhány hang, amitől nagyon fél: porszívó, hajszárító, robotgép, de ez úgy tűnik, mintha javulna.

Taktilis, érintési: Szeret nehéz dolgokat földhöz vágni, meg finom érintésű dolgokat tapizni. Ezen kívül az erő szabályozásával van gondja, játék meg birkózás közben nem tudja, mikor nyúl túl erősen a másikhoz.

Egyensúlyi: van vmiféle esetlenség a mozgásában, többször elesik, mint kéne, egyensúlyozni próbál, de nem tud úgy, mint más ennyi idősen sztem. De erre (is) pl. nagyon jó az Ayres meg a TSMT.

Szaglással, ízleléssel sztem nincs, és azt gondolom, hogy Ayres segít az összesen, meg direkt adunk is neki több modalitást ingerlő dolgokat, sztem az is segíti a szenzoros integrációt. Pl. üvegszálas lámpa, rizsezős doboz (egy műanyag dobozban 1 kg rizs, imádja a kezébe fogni és szórni meg nézni, hallgatni).

Szanya, a fiam is rögtön leutánozza az ilyen auti viselkedést és kacag rajta nagyokat Nálunk van egy auti kisfiú az oviban (csoportban) és nem véletlenül barátkoznak Imádják egymást. Ma is mesélte a fiam,hogy szokta őt utánozni ez a kisfiú (a kisfiú folyton echolál különben) és kérdeztem, hogy ez baj? Nem, dehogy, ez tök jó És nevetett közben a fiam
A nő a boltban nagyon ügyes volt tényleg, egészen megfogott, amit írtál, még sosem találkoztam így senkivel, aki így segítséget kért volna!!! Eddig csak olvastam róla, hogy így kell csinálni, de ez olyan valós volt, egészen beleborzongtam És Temple jutott az eszembe róla

3mackó, totál egyetértek Szanyával, szerintem is az lenne a legjobb fejlesztés, ha közösségben lenne minél többet! Főleg, mivel tényleg ennyire enyhe eset! Lehet, hogy néhány fejlesztés helyett a közösség a felszabaduló időben jobb lenne neki? Erről nem tudsz beszélni velük?

Köszi mindenkitől az aggódást, most kap cataflamot a kisebbikem, attól tök jól van, amúgy köhög, de inhalálunk neki. Glor, köszi a B. dokit! Egyelőre megpróbálom, akit ajánlott nekünk egy gyerekorvos barát, akiben megbízom, ő az 1-es gyerekklinikán van, azt a klinikát már ismerjük Most itthon leszek vele 1 hétig úgyis a betegség miatt és figyelem. Méregetem a cukrát (egyelőre teljesen normális). A neurológiára elmegyünk mindenképp, de ha nem lesz itthon ilyen rosszullét, és a neurológián is minden rendben, akkor én kizárnám a szervi problémát. A dokinak sincs több ötlete. Egy nagy labort csináltatunk mondjuk, ha meggyógyul.

kimni:
Még mindig úgy érzem, hogy félnek a fiamtól, mint a tűztől, csak nem tudom miért. Csak azt hajtogatják, hogy hát a többi gyereknek is meg kell adni ami nekik jár stb. De hát nem köti le egy ember figyelmét Zolika, hiszen közben mondják, hogy már milyen ügyesen csinál ezt-azt. Persze többet kell rá figyelni, de nem annyival. Nem ő az a kisgyerek, aki a szemem láttára rugta bokán az óvónénit, azért mert az nem figyelt oda rá ...

A fejlesztéseket, ami nagyon jó, hogy ennyi van, nem akarom leépíteni a közösségben töltött idő rovására, a közösségi időt kellen már végre növelni. Minden hónapban csak hitegetnek, meg legyünk türelmesek, de meddig.
Nem akarom túlterhelni a fiamat, de úgy érzem, hogy napi fél óra plusz simán beleférne.

Ha simán megy neki, hogy reggel 7-kor elindulunk Mórról, 8-9 óra között auti fejlesztése van Fehérváron, aztán busszal visszamegyünk Mórra. Anélkül, hogy hazamennénk, gyalog elbaktatunk az oviba, ott van 10-11.45-ig, majd délután még van egy pszihopedagógia fejlesztése is, akkor nem hiszem, hogy fél óra plusz tacsra vágná (összesen heti 1,5 óra pluszt jelentene csupán a kérésünk a jelenlegi állapothoz képest), de meglenne az életünkben a rendszeresség (minden nap 9,15-11,45-ig lenne), meg egy picivel több közösségi ingert kapna.

kisstim:
Nálunk csak a fejenállás van, a bal kezét evés közben szokta rázogatni, a lépcsőn félrehajtott fejjel jön-megy, és imádja markolászni újszopás közben a bárányszőr darabkát (szöszmöszt), vagy azzal cirógatni az orrát. Ja igen és hangos zajnál, zsivajnál befogja a fülét. De ezt csak én foglaltam össze. Nektek ki adott ennyire korrekt leírást a kisfiadról?

3 Maci, igen egyetértek az előttemszólókkal. Nincs mese nyomulj!! Ha nem erölteted, nekik ez így jó lesz még sokáig, sztem tuti maradna ez így ebben a tanévben. Persze, hogy ne építsd le a foglalkozásokat, sztem is emelni kellene a csoportban töltött óráit. Sztem simán kibírná a napi 4 órát is, de a napi 3 óra pedig kell. (Az enyém bírja a 3 órát végig a közösségben igaz csak 15 a létszám és az nagy különbség. A magánovink nagyon családias.) Nem emlékszem írtad e már a vezető nem engedi vagy az ovónénik. Ha elhajtanak 2 hét múlva kérdezz rá újból. Elhiszem hogy nehéz..
Szanyanem találom, hogy hol van, amit a tanulási képességet vizsgálóban kérdezett feladatokról írtál.

Szanya, megtaláltam

Ezt most olvastam:

Autizmus - Integrált nevelés


"Már nincs velem az Anna, elváltunk." - mondta szomorúan Ferkó. A kisfiú tíz éves, ép értelmű, autista. Átlagosan fejlődő kortársai között tanul. Nagyon nehéz dolga van, mert addig míg egy átlagosan fejlődő gyermeknek száz százalék energia mennyiségből öt százalékot kell arra fordítani, hogy a szociális kapcsolatokban helyt álljon, addig neki nyolcvanöt százalék fordítódik erre. Miért? Az autizmus különös, nehezen megérthető állapot. Már ott elakadnak, még a szakemberek is, hogy a gyermekek, noha az alaptüneteikben nagyon hasonlók, mégis legkevésbé sem egyformák. A fő nehézségeik azonosak, mégis nehezen mérhetők össze fejlődésük ütemét, pillanatnyi állapotukat tekintve. Spektrum zavarnak nevezi a szakirodalom ezt az állapotot. Ez azt jelenti, ha egy skálán szeretnénk elhelyezni az érintetteket és alapmértéknek az értelmi képességet tekintenénk, akkor azt látnánk, hogy az autizmussal élők a számegyenes minden pontján fellelhetők. Az esetek többségében sajnos az autizmus értelmi sérüléssel társul. Az érintettek kevés százaléka átlagos vagy éppen kimagasló értelmi teljesítménnyel él. Az átlagos intelligenciájú gyermekek többségi óvodai, iskolai integrációját megtervezve, a védő környezetet biztosítva érdemes megkísérelni. Közel húsz éve dolgozom autizmussal élő gyermekekkel és családjaikkal. Megtisztelő a szeretet és a bizalom, amit kapok tőlük. Többet tanultam a családokkal való közös munkából, mint bármely precízen megírt tanulmányból.
Azt írtam az imént, hogy az integrációt meg kell kísérelni. Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy a siker nem is olyan egyértelmű? Valóban nem. Ép értelmű, autizmussal élő gyerekeknek nagyon nehéz a többségi oktatási rendszerbe beilleszkednie. Nincsenek meg a személyes feltételek, kevés a képzett tanár, ritka a pedagógus asszisztens. Kevés a befogadó iskola - mindezekből egyértelmű, hogy nehéz helyet találni az autizmussal élő gyermeknek. Riasztó lehet a meglehetősen gyakran mutatott viselkedésproblémájuk is. Amiről gyorsan el kell mondanom, hogy az állapotot ismerő szakember segítségével ez kezelhető, megszüntethető jelenség. Többnyire a szociális helyzet meg nem értéséből, riadalomból, félelemből adódik. Vissza kellene kanyarodnom Ferkó mondatához. Miért is ütött annyira szíven? Ferkó jó osztályközösség tanulója. A tanulásban, óraközi szünetekben sok segítséget kap a társaitól. Megfigyeltem, mindig akad érzékeny, kedves gyermek, többnyire lány, aki összepakol a padján,kikészíti a következő órára szükséges felszerelését. Figyelmezteti, hol maradt el az olvasott szövegben, felírja számára a házi feladatot. Hívja az udvaron játszani. Védelmezi, ha valamit félreértett és ebből konfliktusa van. Kortárs segítőnek hívjuk az ilyen jólelkű gyermeket. Külföldön, olyan országokban, ahol az autizmus ellátás jobban működik, mint nálunk, külön gondot fordítanak a hasonló korú segítők képzésére. Hiszen ez a munka játéknak tűnik, valójában azonban nagyon fárasztó. Így aztán az értő felnőtt tudatos segítsége nélkül előfordul,hogy a lelkes támasz kimerül és elfordul az autizmussal élő osztálytárstól. Amit aztán az érintett gyermek - példám esetében Ferkó igen nagy csalódottsággal él meg. Hogyan lehet ezen változtatni? Hogyan lehet felkészíteni a befogadó közösséget? Miért ennyire nehezen érthető az autizmus? Erről szeretnék a következőkben részletesen írni.

Árnics Katalin
gyógypedagógiai tanár - pszichopedagógus

Roppant erősek a fronthatások mostanában. Akinek valami baj van a szívével, az mind megérzi. De ettől még kell a vizsgálat.

Ferkó roppant szerencsés.
Az én fiamnak senki nem mutatja meg, hol tartanak, neki kell felírnia a leckéjét, és pakolnia a tancuccait. Elvárják tőle, hogy gyakorlatilag mindent ugyanúgy csináljon, mint a többiek.

Dreamer:
Van bármi, amiben figyelembe veszik az autizmusát?

Tanárfüggő.
Van, aki tőle jobban elviseli, ha közbekotyog az órán. Megpróbálják valahogy munkára bírni, ha besokall. Hol sikerül, hol nem.
Most az volt a legnagyobb támogatás, hogy óra végén, ha ő odavitte a leckefüzetét a tanárnak, akkor ellenőrizték, hogy jól felírta-e bele a leckét, és egy aláírással igazolták. Így tudtuk itthon, hogy valóban minden lecke hazaérkezett-e. Volt, aki saját maga kiegészítette azzal néha, hogy milyen elméleti anyagrészt kell megcsinálni.
Ez most jó volt, mert rászokott arra, hogy felírja a házit, és ennek kimaradásából nem kap egyest így most már, mert készen van.

Dreamer:
Akkor a te fiad is eléggé a szélén van, hogy csak ennyi támogatással is elboldogul.

Igen. De azért ha mondjuk tudtuk volna ped. asszisztenssel kezdeni az iskolát, vagy alsóban is kap támogatást, egy csomó kíntól megszabadultunk volna. Mert harmadik év vége felé egyszerűen leállt az akkori tanítónéninél, és semmit nem volt hajlandó csinálni szinte, és akkor indult újra, amikor negyedikben félévkor iskolát váltottunk.

Ez szomorú.

Szerencse, hogy legalább az iskolaváltás segített.

A fiam kezet mosott ma és közölte, hogy:
- Hozzánk is jöhetne most már a Cillit Bang-es bácsi és amikor elmenne a bácsi, mondanám neki, hogy nem adom a Cillit Banget

Rájöttem, hogy a MiniMaxon van ilyen reklám, mert amúgy nem nézünk semmit, ahol reklám lenne, de ezen akkorát nevettünk Apa rögtön mondta neki, hogy a reklám az butaság, nem igaz, amit ott látunk, de a fiamat ez szemmel láthatóan nem érdekli, szerinte ráférne néhány helyre a Cillit Banges bácsi csodája

:laugh:
A Cillit Banges bácsi hozzánk is jöhetne.

Hogy kerül egy ilyen reklám a MiniMaxra?

Dreamer, nehéz lehet a fiadnak, de milyen jó hogy így megállja a helyét. Amikor a nagyobb gyerekek szüleitől olvasom a problémákat mindig tovább szorongok, hogy vajon az enyémmel mi lesz... Hiszen elsőben én is rendszeresen elfelejtettem felírni a leckét én is nehezen boldogultam. Én éretlen voltam és meg is mondták az oviban. Ennek ellenére a szüleim benyomtak, mert mi az hogy az ő gyerekük nem ugorja meg, amit a többi igen.
Aztán mit kínlódtam elsőben... Na végül azért megálltam a helyem, de nem mindegy milyen áron..

Képzeljétek kezdenek menni a jelzős szerkezetek!!!
Kicsi madár, nagy hal, piros gumicukor. Még a színekkel is!!! Még csak mutatja őket helyesen vagy hozza, tehát már érti, annyira boldog vagyok.
Egyébként most a TSMT feladatsorunk lett így feltuningolva, hogy gurítjuk a gördeszkán és ő felveszi a kért tárgyat pl piros autót, kék autót, piros legót kék legót és visszagurítja magát a tárggyal hozzám...