Autizmus mindennapok

Szanya: Hát nem mindegyik kutya lehet agár! :laugh:

Figyelemzavar: Ilyen kicsiknek az egész világ egy felfedezésre váró dolog. Hol jöhet akkor a képbe anya hangja. Várni kell a reakcióidőre. Van fáziskésés. A hapsikról ne is beszéljünk! :whistle:

Légyszi, ha van ötletetek segítsetek:

G mióta megkezdődött az új ovis év legtöbbször befogja a szemét, amikor megérkezünk az oviba és folyosón a csoportszoba előtti öltözőhöz érünk. Egyenlőre azt sikerült kiszednem belőle, hogy zavarja, hogy sokan vannak, de ez nem teljesen igaz, sokszor ha csak 1-2 gyerek van ott már akkor is befogj a szemét. Gyanítom, hogy néhány gyermek tekintete zavarja.

Más. Az egyik kisfiútól, aki viszont nagyon kedves és szeretne vele játszani, tavaly jóban is voltak, most retteg, menekül tőle.

Többszöri próbálkozásomra sem sikerült kideríteni mi a baj, de kb ilyenre gondolok: A kisfiúnak az átlagosnál több anyajegye van, ami G -t zavarja. (semmilyen atrocitást sem feltételezek, egy teljesen szelíd kisfiúról van szó.)
A kisfiú anyukájával is jóba voltunk, azon kevesek közé tartoznak akik G-t úgy ahogy van elfogadják barátkoznának velünk és most kész G elkezdett rettegni a potenciális kis baráttól. Tehetatlenül állok a probléma előtt.

(Akivel az előző években barátkozott G és egészen jó kapcsolat alakult ki köztük, az a kisfiú iskolába ment. )

Ha valaha is nekiálltok a gyógynövényes, diós, stb. farm megvalósításának, szóljatok nekem is, sokszor álmodozom ilyesmiről, úgyhogy beszállok De egyébként tényleg jó ötlet lenne egy ilyen hely, ahol a dolgozók érintettségüknek megfelelően tudnának feladatot kapni, segítő közösségben lennének és a saját ellátásuk mellett még pénzkereső tevékenységet is folytatnának... Szép álom ez vagy egyébként ilyen kontextusban lehet valami támogatást szerezni egy ilyen helyre?

Sünöcske,
a hét végén nekem is majdnem a sütőben maradt a sütim
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Tomger,
a problémára megoldást nem tudok, de észrevettem már sokszor, hogy a kislányom is erősen összeszorítja sokszor a szemét meg akár el is fordul, általában akkor, ha találkozik valakivel (sokszor akár olyannal is, akit szeret) és úgy érzem, hogy nem akar ott lenni, de nincs menekülési lehetősége. Érdekes, hogy sokszor visít és ficánkol, hogy menjünk, máskor meg csöndben, csukott szemmel várja, hogy eltűnjön az illető...

Sziasztok. Először vagyok itt, azt sem tudom, hogy jó helyre írok -e.
Három és fél éves kisfiamat fél éve hordom különböző szakemberekhez, mert az ovi közölte, hogy valami nincs rendben vele. Na, ekkor megörültem, hogy mégsem én voltam eddig rossz anya. És hogy miért volt eddig ilyen nehéz az életünk. Azóta az összes szakember autizmust mondott, de nem voltam hajlandó elfogadni. Most voltam vele az utolsó helyen, ahová el lehet jutni és a diagnózis autizmus. Most azt gondolom, hogy bárcsak azt mondta volna mindenki, hogy én voltam rossz anya, hogy nem tudtam megnevelni a kisfiamat. Viszont innentől kezdve már nincs értelme az életemnek. Nem tudom ezt végigcsinálni, ez egészen biztos. Reggeltől estig sírok. Ha kívánhatnék valamit, az lenne, hogy minden baját átvállaljam magamra. És levinni úgy a játszótérre, hogy beálljon a többiek közé játszani, úgy, mint egy "normális" gyerek. Este úgy fekszem le, hogy hátha felébredek és ez az egész rémálom nem is igaz. Most is sírok, nem tudom ezt elfogadni és nem akarok tovább élni.

Szia Babszi!
Szerintem jó helyre írtál és jól tetted, hogy írtál! Már ez is egy lépés, hogy látod, nem vagy egyedül. Persze ahányan vagyunk, annyiféle gyerek-szülő kombináció, de az érzések, gondolatok, amik foglalkoztatnak itt minket, hasonlók!
Biztos nagyon helyes kisfiad van és aki tud neki segíteni, az elsősorban Te vagy, már azzal, hogy mellette vagy és még ha ezen kívül nem csinálsz semmi mást. Nagggyon sokat tudnak fejlődni a gyerekek, itt a fórumon van olyan gyerek, aki ennyi idősen nem beszélt, most meg normál gyerekek közé jár iskolába. Ha van kedved, írj pár sort a kisfiadról!

Tomger, ezek nagyon nehezen megfejthető dolgok. Ötletem sincs, ehhez ott kellene lenni a helyszínen és valószínűleg akkor is csak találgatnék. Mikor a 3/1-esbe mentünk, akkor Z. ahogy kilépett a folyosóra, befogta a szemét, aztán végig vezetgetni kellett, mert nekiment mindennek. Próbáltam lefeszegetni a kezét, de nem hagyta. Aztán valamivel később rájöttem, hogy az lehetett, hogy szabályoldalt írtam neki előre, hogy "nincs körülnézés", azaz nem rohangálhat körbe 40x, feltérképezendő az alaprajzot és nem mehet be a szobákba. Szó szerint értette... de fogalmam nincs miért, amikor ezt a körülnézés kártyát évek óta használjuk. Szóval nem nagyon hiszem, hogy eltalálnám, ha elkezdenék találgatni, hogy G. miért fogja be a szemét, vagy retteg a volt baráttól. Előbbi lehet, hogy azért van, mert általában sok a gyerek és az zavarja, és a szembefogás nem a létszámhoz tapadt, hanem a helyszínhez. Utóbbira még ennyit se merek tippelni.

Csj, ha valakinek komoly kapcsolatrendszere van, meg esetleg kezdőtőkéje, vagy hozzáértése, akkor kaphat támogatást. De a fenntartás mindenkinek komoly nehézségeket okoz, még a legnagyobbaknak is. Magyarországon ez nagyon-nagyon nehéz műfaj. De érdemes megnézni a Szimbiózis oldalát, csak ámul-bámul az ember.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Babszi, mi az a jelenség, ami miatt ennyire a padlón vagy? Bántja magát?

Nem tudom elfogadni. Azt szeretném, ha soha többet nem ébrednék fel reggel.

Babszi, szerintem nagyon sürgősen fordulj pszichiáterhez. Általában a gyereket diagnosztizáló helyen szoktak tudni segíteni a szülőknek is, ha mással nem, legalább adnak egy telefonszámot, hogy hova fordulj. Ilyen szintű depresszióra gyógyszer kell.
Hol diagnosztizálták a fiadat? A férjed mellettetek van? A szüleid támogatnak?

Szia Babszi!

Eltűnt, amit írtam.
Szanyával egyetértek, fordulj szakemberhez vagy legalább ide írd le a történeteteket! Ne add fel, a foadnak most van a legnagyobb szüksége rád.

Babszi, fordulj kérlek szakemberhez! Mindenki volt mélyponton, mikor a dg-t megtudta. Nem vagy egyedül! A kisfiad számít rád, és szüksége van rád!

Köszönöm, hogy válaszoltok nekem!
Pár éve már mindenki eltűnt, aki eddig körülöttem volt.
A kisnyuszim beszél, viccelődik, integrált óvodába jár. Ő a csoportban az egyedüli autista kisfiú. Két éves kora óta számol, összead, ismeri a betűket stb..... Van egy óvodai asszisztense, aki napi 8 órában őt segíti. Az alapvető dolgok nem mennek neki. Öltözködés, evés stb...
Gyerekek társaságát nem keresi. Fél a hangoktól és az egyedülléttől. Ezért csak ott van ahol én. Lábujjhegyen jár. Ez igen szembetűnő.
Budapesten a 3-as számú bizottság mondta ki a diagnózist.
De előtte már a kerületi is.

Babszi, szerintem ez a fő gond: "Pár éve már mindenki eltűnt, aki eddig körülöttem volt.",
nem a kisfiad autizmusa. Ha mást nem, akkor a kerületi pszichiátert meg kellene keresned, vagy legalább a pszichológust. Ha a kisfiadnak napi 8 órában asszisztense van az oviban, akkor ezt még meg is tudod oldani.
A kisfiad jól fog fejlődni és nagyon jók az esélyei a normál iskolára, ahol már a szociális készségei is jobbak lesznek.

Szanya, köszi. Ez a baj, hogy lövésem sincs mi a baja, vagy csak kapiskálom. A szembefogást remélem idővel abbahagyja, még ha rá sem bírok jönni mi a gond. (Egyébként az EGYMIben kezdte a csengetés miatt -felváltva fogta be a szemét meg a fülét- , de az oviban ezt korábban sohasem csinálta, most próbáljuk kerülni az EGYMIt)
A kisfiút viszont nagyon sajnálom, mert tényleg láthatóan nem érti G miért húzódik el tőle ennyire, miközben ő annyira barátkozna.
Ez a görcsös félelem,aj

Babszi, nagyon sajnálom, hogy ennyire mélypontra kerültél. Remélem sikerül kijönnöd ebből, mert a picidnek nagy szüksége lenne Rád. Most, hogy a nevet kapott a probléma tudsz célirányosan foglalkozni a piciddel.
Nem annyira vészes amiket írsz, persze, a diagnózis már önmagában is elég. Az öltözés mindenképp menni fog sok segítséget kapsz majd itt a fórumon.
Az evés az már egy nehezebb téma, de Szanya sokat tud ebben is segíteni.
Fel a fejjel és ha lehet tényleg próbálj segítséget kérni!!!

Mindannyiunknak volt itt néhány átsírt éjszakája, muszáj "felállnod"!
írj magatokról, a problémákról, amiben tudunk segítünk.

Közérdekű közlemény: Sajnos a nekem ide küldött privi üzenetekre nincs kapacitásom válaszolni. A kérdéseket a fórumon tegyétek föl légyszi.

Tomger, Z. előszedett egy naplót, lapozgatott, majd rábökött a zongorátokra, hogy "ide megyünk". Mondtam neki, hogy ez nem így megy... De ma még a játszóra se jutottunk ki, nemhogy vendégeskedés.
Szerinted G. tudja, hogy mi a problémája a volt barátjával konkrétan, csak megfogalmazni nem tudja? Vagy ő sem tudja? Mert ha az első, akkor kipróbálhatod a táblázatos módszerünket. A tippjeidet beteszed a táblázat fejlécébe, a gyerekek fényképeit meg az első oszlopba és lehet ikszelgetni.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Csj: Az nagyszerű, ha az anyós mellett van még segéderő! A beszoktatás pedig egy nt.-nél is több, mint 2 hét és persze van hullámzás a menjünk és maradjunk otthon.

Babszi: Ezen sokan átmentek itt köztünk, hogy szerettek volna úgy ébredni, hogy minden megváltozott. A FB.-on nemrég olvastam a Nem beszélő autisták csoportjában egy írást. Hollandia címen. A történet röviden: Az illető Olaszországba akart utazni, de véletlenül a repülő Hollandiában ért földet. Egy ideig az utazó vágyódott Olaszország után, majd rájött, hogy Hollandia is csodálatos, csak máshogy. Téged is fognak még nagyszerű élmények érni! Ha most az ismerősök lepattantak, az vagy azért van, mert nem tudnak mit kezdeni az új helyzettel v. sosem voltak barátok. Lesznek majd új barátaid, ha más nem autista szülők, akik maximálisan megértenek és soha nem fognak elítélni, mert ilyen v. olyan a gyereked. Nekem kitágult a világ (hülyén hangzik), de sokkal őszintébb embereket ismertem meg! :silly: Persze el kell engedni bizonyos vágyakat! Viszont na bumm a fiad még nem öltözködik v. eszik önállóan. Na akkor most ez a projekt, erre kell koncentrálni! Nem megy a cipő felvétele, kacsaláb? Egy mosolygós fej kettévágva az egyik a jobba a másik a balba. Húzás előtt illesztés.
Én már könnyen beszélek, hisz több éve utazom ezen a vonaton! Ígérem neked előbújik az a Nap! Ne a nehézségeket lásd, hanem a lehetőséget! Most már van neve a "bajnak". Autizmus. Ez csak egy szó, nem a vég- ítélet! Sírj, ha megnyugszol! De a fiad sose lásson úgy, ha ránézel! Neki a derűd kell, az hogy bízzál benne, mert ő nagydolgokra képes, csak lehet egy-két dologba több időre van szüksége. De nem az eredménynek örülünk, mi marhák?

Az kizárja az autit, hogy ha kérdezek tőle, akkor pl.megmutatja, hogy hol a lámpa, kisautó stb?
Ez az utolsó kérdésem...

NB: Nem.

Sziasztok!
Nagyon köszönök minden segítő választ amit írtatok!
Nekem úgy érzem, hogy a legnagyobb gondom az, hogy nem kapok választ arra, MIÉRT?
Amikor ránézek a kisfiamra azt érzem, hogy ő annyira nem érdemli ezt meg.
Mi a férjemmel ketten neveljük őt, nagyszülői segítségünk nincsen. Azért szerintem jól vesszük az akadályokat, mert a férjem nagyon optimista, én vagyok csak kiborulva. Vagy csak tartja magát, mert tudja, hogy muszáj.
Sok segítséget kapok tőle, persze a kereteken belül, mert rengeteget dolgozik azon, hogy megéljünk.
A kicsit áprilistól hordjuk fejlesztésre, állami támogatást még nem kaptuk meg, ezért havi 22 ezer Ft-ért. Most például a szeptemberit be sem tudtuk fizetni. Valószínű ez is kiborít nagyon, hogy mennyi tartozás halmozódott fel azóta, amióta csak rá próbálunk koncentrálni. (közös költség 3 havi, főtáv 4 havi stb.) Lehet, hogy ez egyszerre nagyon sok így, de gondolom Ti már átmentetek ugyanezen. Mintha minden ránk zúdult volna.
Sajnálom a férjemet nagyon, akinek mindig talpon kell maradnia, mert a felesége ilyen gyenge. De higgyétek el, nem tehetek róla, én csak azt szeretném, ha a kisfiam olyan lenne, mint a többi gyerek... És nem nem tudom megcsinálni.

Köszönöm!