Autizmus mindennapok

Labolen:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

ez az evés kérdés,akkor nem csak nálunk van?akkor ez is lehet hogy a probléma része?rengeteget eszik,és ő sem sovány,bár nem az az első ránézésre elhízott kategória,olyan kis erős,pufi legfeljebb.de dolgozik,mozog egész nap...és ő mondja hogy elég,tehát nem az van,hogy addig eszik,amig mi azt nem mondjuk hogy elég,mert ő maga nem ismer határt...ebben sincs egyetértés,anyukám szerint le kell állítani,férjem le is szokta,mindig sírás a vége,én meg bizonytalan vagyok mert félek,hogy ezért fog mindig enni,amikor csak lehet,amennyit csak lehet,mert tudja,hogy egyhamar le lesz állítva...a gyerekorvosunktól mindig kérdezem,hogy le kell -e állítani,vagy tudja a gyerek,mennyit egyen,mindig mondja,hogy mit aggódom,nem elhízott,mozog sokat és nem édességeket eszik,amiből nem ismer határt...
mindenevő,csak a káposztát nem szereti meg a csokit.amig nem járt oviba nem evett cukrot,gumicukrot iylesmit,csak házi sütit,de az oviban adnak nekik néha jutalom cukrot,azt ott megeszi,itthon továbbra sincs ilyen,csak én vagy a nagyik sütijeit eszi meg.szóval tényeg nem a csipsztől hízik meg a cukorkától,de azért a pogácsa,szénhidrát,az kedvenc,meg húsos ő is,mindenhez kell husit enni,de az kevésbé baj...
mindig bizonytalan vagyok mennyire kell ezzel foglalkozni,leállítani az evését...

Az autik egy jó nagy része hajlamos az elhízásra (elsődlegesen az autizmusból adódó eltérő észlelés miatt), úgyhogy szerintem ezt korlátozni kell. Az édességet mindenképpen.

Manka:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Zsizsi: Diagnózis közlése: ez is egy külön téma. Erre is kéne cikk.. Jó, hogy jössz a kérdéseiddel, a listám már csak bővül és bővül...
A lényeg: Minden gyereknél máskor jön el a pillanat, amikor el kell gondolkozni a diagnózis közlésén. Van, akinél úgy érkezik ez el, hogy a gyerek érzi, hogy más, mint a többi. Van, akinél egy élethelyzet hozza el ezt a pillanatot, mint nálunk is a másik iskola. Miért kell neki máshová menni, mint a többinek.
Azt kell alapul venni, hogy ez nem egy nagy beszélgetés, hogy leülünk és átbeszéljük, hanem egy hosszú folyamat. Mindig lesznek új kérdések, ahogy fejlődik a gyerek, ahogy alakulnak a szituációk, amikor erről beszélünk. Fontos, hogy lehetőleg úgy tálaljuk a dolog, hogy a pozitív és negatív oldalát is tudjuk mondani a gyereknek. Te kicsit rugalmatlanabb vagy, ragaszkodsz ahhoz, hogy pénteken apa jöjjön érted, de ügyes vagy a számítógépezésben. Neked nehezebb megérteni egy mese tanulságát, de ügyesen megjegyzed a verseket. Szóval emeljük ki a pozitívumokat is. Ha a gyerek kérdez ezzel kapcsolatban, akkor arra mindig legyen egy válasz a szintjének megfelelően. Nekem a tök semmiből jön elő olyan kérdés, hogy ha az osztályában mindenki autista, akkor a felnőttek azok-e. Ha pedig nem, akkor ő sem lesz az, ha felnő? ezeket én előre nem is mondtam el neki, de a kérdésekkel szépen feltárul minden. Hogy a húga miért nem autista. Hogy ha a húga balkezes, akkor csak a jobbkezesek autisták? ezzel azt akarom csak érzékeltetni, hogy olyan kérdések is vannak a gyerekben, amire nem is gondolunk.
Mi akkor mondtuk el neki, mikor biztos lett, hogy más iskolába fog járni, mint a többiek. És azóta is sokszor felmerül, ez a téma, van, hogy ő kérdez rá, van hogy én jelzem, hogy most azért viseli ezt az éppen aktuális dolgot nehezen, mert autista.
A lényeg a fokozatosság, és hogy legyen mindig mellérakva valami pozitívum is. Mi legalábbis így csináltuk.
De van, aki még mindig nem mondta el, lehet annyit mondani csak, hogy mert te amolyan kis izgága vagy, és emiatt jobban fogsz tudni tanulni a másik suliban.
Ezt a szülő dönti el, érzi, hogy mikor van itt az ideje. Azért azt szokták javasolni, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek jobb rálátása van a saját helyzetére, ott mondjuk el a dolgot még a tinédzser kor előtt, mert akkor már nagyon nagy teher lesz neki.

Többiek írjatok még ehhez a témához, és összefésülök egy kis cikket ebből is.

Ez még korai nálatok a tesónak, de majd később hasznos lesz, hogyan mondjuk el a tesónak a diagnózist, miben tudunk segíteni a tesónak:
auti.hu/hasznos-tanacsok/a-mozaik-egyesu...tt-teso-s-treningrol

Evés: szerintem is rosszul érzékeli, hogy mikor éhes és mikor van tele a hasa. Én is korlátoznám, ahogy este tesszük is.
Viszont azt tudd, hogy nagy szerencsétek van azzal, hogy mindent eszik. Ez a ritkább, jellemzőbb a merev, beszűkült, szelektív evés. Szóval ennek nagyon lehet örülni. Csak példaként: az én fiam évek óta minden este sült krumplit eszik fasírtgolyóval, ebédre csak a suliban a leveseket megeszi, de abból is csak a levét és tésztát eszi ki belőle, illetve ha van benne, akkor a húst. Éveken keresztül csak üres pirítóst evett reggelire, most jött rá 8 évesen, hogy arra lehet kenni nutellát. De soha az életében nem evett vajas kenyeret, nemhogy felvágottat meg sajtot... Zöldség és gyümölcs az egyáltalán nem szerepel az étlapon, kivétel a zöldségleves, ha leturmixolom, de akkor is veszekedik, hogy nem szereti. De belediktálom, mert legalább hétvégén egyen valamit, amit egészségesnek mondhatok.

Makilla:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Zsizsi:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
.

Most Z-nak is kerek a pofija és pont tegnap vihogtunk apával a fürdőben, mikor Z. fürdött, hogy hurkák is vannak a hasán. Én momentán nem bánom, nagyon ráfért pár kiló, nekem mindkét gyerekem vékonyka.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen: ezek a mamák! Az én anyukámnál van egy kekszes díszdoboz, feltöltve cukorkával. Ha valami csoda folytán nem az a gyerekek első dolga náluk, hogy ráugranak a dobozra, akkor anyum nyomja az orruk alá. :S Igazából csak a bajom ezzel, hogy G-nek nagyon romlékonyak a fogai.

labolen,köszi a választ,megint...tényleg annyi minden jut eszembe,bocs,hogy ennyit kérdezek,és nagyon zöld vagyok...
szuper ötleteket írtál,valahogy igy képzelem én is...

Miska tényleg mindenevő,ő rengeteget eszik a főzelékből is meg a palacsintából is....egyébként magas is,ugye még nincs 6éves,de a 10éves méretű ruhákat veszem neki...unokatesója 10éves lesz,amit kinő,már nem megy rá Misire...az ovistársak közül is nagyon kilóg,minimum egy fejjel alacsonyabbak nála...még a 7évesek is...
érdekes,erre nem is gondoltam,hogy a rossz érzékelés miatt nem tudja meddig szabad enni...
engem mondjuk zavar az is,hogy jutalomból cukrot kapnak az oviban...az hogy mindenki hogyan rontja a gyereke fogait otthon,mindenkinek maga dolga,de a cukrot sose látott gyerekem ott ismerte meg a cukrot,engem zavar...mutassunk jó példát az oviban ha lehet...szoktam bevinni nekik sk egészséges sütit(zabpelyhes,cukormentes,aszalt gyümis,ilyesmi ,úgy szeretik)......na,mindegy,figyelni fogok erre még jobban akkor,bár igy is inkább a nagyik a nehezebbek nálunk is...mindig kérem,hogy két étkezés között csak gyümölcs legyen,de nem sikerül megértetni...

iskola:megnéztem a mi sulink(helyi)alapító okiratát,ez áll benne:
sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelése-oktatása (mozgásszervi fogyatékos, beszédfogyatékos, egyéb pszichés fejlődés
zavarral küzdők, érzékszervi fogyatékos - hallási fogyatékos, érzékszervi fogyatékos - látási fogyatékos)
akkor ebbe nem tartozunk bele?vagy az egyéb pszichés fejl zavarral küzdők vagyunk mi?nem hiszem,mert a másik a jobban tetsző kiszemelt sulinak be van írva hogy autizmus spektrum zavar...

Zsizsi nem tudom mit takar vajon az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdők, talán utána kell érdeklődni.

Zsizsi, a leírásod alapján a fiad valószínűleg a spektrum szélén lehet,azaz elég enyhe érintettségű lehet. Gondold végig, hogy miért kellene, hogy sni-s legyen? Miért fontos, hogy autiként kezeljék mindenképpen? Miben gyengébb, ami mindenféleképpen segítséget igényel? Pl nem tud odafigyelni a feladatoknál? Nem érti azokat? Bántják a társai és nem tudja megvédeni magát? Dührohamai vannak?
Ha ezek nem állnak fenn, akkor bőven elég, ha te és a tanítónő tudjátok, hogy mi a helyzet. És felesleges alapító okiratot nézni, mert nem ezen múlik,hogy felveszik-e. Ha úgy indítasz, hogy hoztam egy autista gyereket, valószínűleg mindenki egy jóval súlyosabb érintettségű gyereket képzel el, ezzel sok jövőbeli gondot okozhatsz magatoknak. Én például a leírásodból nem látom, hogy miért okozna nagy gondot a 25-30 fős osztály, ha az oviban sem gond a 25 fő. Egy enyhén érintett gyereknek az sem biztos, hogy jót tesz, ha nagyon megkülönböztetik. Pl másik iskolába jár, mint a közeli, ahová a barátai. Ott is külön figyelmet kap, ő az Autista az osztályban. Ezek tudnak ártani is. Mások a gyerekeink, ezért csak te tudod végiggondolni, mennyire lehet érintett a fiad, mennyire állhatja meg a helyét a suliban. Ahogy egyre többet írsz, én egyre inkább úgy érzem, hogy a rokon tanítónővel a közeli suli lenne nektek tökéletesen ideális, mert annak ugye az egyetlen hátránya a 25-30 fős osztály, de az úgy látom, nem nagyon zavarja a fiad, nem érzékeny erre.
Amiatt aggódsz, hogy ha most szétesik esténként az ovi után, mi lesz a suliban. Megnyugtatlak: sokkal jobb lesz, mert olyan merev struktúra van az iskolában, hogy attól nyugodtabbak általában az autik, főleg az ilyen jól szocializálódó, kommunikáló autik. Az ovi utolsó éve pontosan ezért volt nekünk katasztrófa (ezért is..), mert már nem kötötte le annyira a fiam, viszont a szociális helyzetekben nem tudott jól teljesíteni és kiszekálták, nem volt elég struktúra, ami egy nt-nek tök jó, de nekik nem az. Az iskolában a legtöbb enyhén érintett auti nagyon jól érzi magát és nyugodtabb hosszú távon, mint az ovi utáni estéken. De, ami a lényeges, hogy nem feltétlenül függ az osztálylétszámtól az, hogy este szétesik-e valaki! Attól még, mert 16 fős osztályba fog járni, lehet, hogy pont emiatt nem olyan merevek a szabályok és sokkal jobban szétesik estére, mint egy 30 fős osztálynál, ahol nagyon merev szabályok, kemény struktúra van, hogy rend legyen.
Próbálom látni, hogy hol lehet az a gond, ami miatt már az alapító okiratot fürkészed, hogy egyáltalán felvegyék, de nem tudok rájönni. Ha jól kompenzál, jól kooperál, okos, figyel, nincsenek látványos akciói (pl dühroham), korának megfelelően teljesít szinte mindenben, akkor azzal teszel jót, ha nem autiként viszed iskolába, de a tanítónak elmondod csak úgy magatok között. És mivel ráadásul rokon a tanító, el sem tudom képzelni, hogy ez gond legyen. Ha pedig nem lesz később sem magatartásproblémája, azaz nem veri szét a fél osztályt, nem lesznek durva dührohamai, akkor nem fogják kirakni, ha mondjuk sni-snek kellene lennie, akkor sem, főleg, mivel rokon van a tanári karban. Az alapító okiratban az van, amit az iskola tenni akar, az nem valami fix szabályzat, amihez nem lehet nyúlni. Nektek nagy előny, hogy rokon a tanító, azt hiszem, én ezt választanám, így a férjeddel való békesség is megvan, neked sem kell 8 évig napi több órát hurcolászni a gyereket és nyilván sok ovis társa is megy vele ebbe a közeli suliba, ami szintén nagy előny. Az osztálylétszámot én nem érzem problémásnak, nem látom az írásaidból, mitől ártana a te fiadnak ez.

Kimni:
Szerintem egy kis faluban, ahol Zsizsi él, nemigen lehet eltitkolni a diagnózist, főleg, ha már az óvónők is tudják, és ha ez a tanárok és az igazgató fülébe jut, akkor az elég kellemetlen lehet. :whistle: Ha már tudják, és felveszik, akkor a suli is simán kérheti az SNI státuszt, ahogy sok esetben, több ismerősömnél meg is tették. Az SNI-t egyébként én sem erőltetném, ha nem szükséges.
Persze értem, hogy rossz tapasztalataid voltak, hogy több iskolába azért nem vették fel N.-t, mert megmondtad a diagnózist.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Amúgy én két iskolában is tapasztaltam, és más is mesélte, hogy a jelentkezéskor ki kellett tölteni egy nyomtatványt, amiben olyan kérdések is szerepeltek, hogy voltunk- e valaha Nevelési Tanácsadóban, Gyermekpszichiátrián, ha igen, akkor miért és hogy kapott-e valamilyen fejlesztést a gyerek, és ezt persze alá is kellett írni. Gondolom, ez nincs mindenhol bevezetve, de vannak iskolák, ahol ezzel is próbálják a "problémásabb" gyerekeket kiszűrni. :dry:

Nagyon drukkolok minden iskola keresőnek!
Manka:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Zsizsi:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Várok néhány emberre! :evil:

Miri, szinte mindig félreérthető vagyok, amikor erről írok. Nem, természetesen tilos titkolni a diagnózist. De hatalmas különbség van aközött, hogy a gyereket autistaként próbálom beiskolázni, vagy hogy egy átlagos gyereket szeretnék beiskolázni, aki mellesleg rajta van a spektrumon. Nem tudom, érezni-e a különbséget a kettő között? Az előbbiből nincs kiút, akkor a gyerek autista lesz, nem egy gyerek a sok közül, hanem az autista. Ami egy olyan enyhén érintett gyereknél, aki egyébként minden nemű segítség nélkül jól ellavíroz, egészen biztosan hátrány. Én most nem azért írtam ezt, mert ha Zsizsi elmondja a diagnózist, akkor nem veszik fel. Szerintem nála pont nincs ilyen veszély, mert nem a 32 fős telített osztályokba történő versengés mellett kell beiskoláztatnia a gyerekét, mint amikor én tettem itt nálunk a fiammal. Hanem a későbbiekben lesz rossz a gyereknek, ha súlyos tünetek nélkül autistakén kezelik olyan emberek, akik nem értenek az autizmushoz. Márpedig egy iskolában nem valószínű, hogy ilyen mélyen értene bárki is autizmushoz. Az a tapasztalatom (és nem csak nekem), hogy minél enyhébben érintett egy gyerek, annál kevesebb megértést fog kapni az élete folyamán. Ez egy ingoványos talaj és ameddig lehet, nem szabad nyilvánosan megbélyegezni a gyereket. Természetesen el kell mondani az igazgatónak, a tanárnak (bár, mint látszik, a mi esetünkben az is szépen megy, hogy csak az igazgatónak mondtam el, de el fogom mondani a tanárnak is, már építem a tervet...), de kb úgy, mint amikor azt mondja el az ember, hogy az én gyerekem kicsit többször jár pisilni, mint más. Ha eleve úgy megyek be egy iskolába, hogy hangsúlyozom, hogy autista a gyerekem, megmutatnák-e az alapító okiratban, hogy benne van-e az autizmus, és amúgy is milyen segítséget kapna a gyerekem (aki amúgy segítség nélkül is elvan, mert enyhén érintett), akkor jön az, hogy ha ilyen érintett (ha már ez a fő téma, akkor tuti rendesen érintett lehet a gyerek - gondolja az iskola), akkor legyen sni-s, akkor átgondoljuk, hogy tudjuk-e vállalni stb stb. Lehet ezzel azért játszani, semmi sincs feketén fehéren ebben az országban, a szabályok nem léteznek, minden mindenhol egyéni elbírálás alapján történik, ezt pedig ki lehet és kell is használni egy ennyire enyhén érintett auti kisgyerek beiskolázásánál. És messze nem az én tapasztalom ez, hanem a legtöbb hasonló cipőben járó gyerek anyukájának is ez a tapasztalata. Emlékszem, amikor elindult a fórum, akkor még Edina mondta nekem, hogy nem érti, miért kértem diagnózist a gyerekre, mert ebből csak gondja lehet. Én egészen besértődtem ezen. Most értem, miért mondta, akkor még csak 5 éves volt a fiam, nem tudtam, miről beszél Edina, de már tudom. Azt hiszem, Edina arra gondolt, hogy nem szabad ezt nyilvánossá tenni, nem szabad jelentőséget tulajdonítani neki egy intézményben, mert biztosan csak kár éri utána, mert segítséget nem fog kapni, ha enyhén érintett (velük nem tudnak mit kezdeni, nem kell velük feladatozni, kivinni őket óráról, nem kell melléjük asszisztens, hanem mondjuk promptolni kéne egy szoc helyzetben, de arra nem alkalmas semmilyen iskolai személyzet). Az EMÚban is sokat kerül ez szóba és ott is mondják nekem, hogy rengeteg hasonló eset van, mint mi, amikor csak úgy megemlítem, hogy amúgy a spektrumon van a gyerek, azért fura néha, de nem kap hangsúlyt ez, nem ez a lényeg a gyerekben, nem is merül fel, hogy ő speciális nevelést igényelne - és ez tűnik a legjobb megoldásnak egy normál iskolában egy enyhén érintett gyereknél. És mivel így adom elő, az iskolában sem merül fel az sni. (persze, nekem sem jött ez elsőre, ezért írok erről itt ennyit, mert nekem a 6. iskola után jött el a megvilágosodás, hogy ez a helyes út). Én viszem fejlesztésre, itthon foglalkozom vele, rengeteget megteszek a beilleszkedéséért, de sohasem kezdek el erről beszélni az iskolában, mert ha mindenki megtudná, hogy van diagnózisunk, akkor neki annyi lenne (de akinek kell, az tudja és nem titkolom!). És ez nem egyenlő a titkolással, erre mondjuk, hoyg diszkréten kezeljük. Mint egy bepisiléses gondot pl.

Kimni:
Egy pillanatig sem szeretném a mi iskolánkat egy lapon emlegetni bármelyik másik magyar iskolával, mert nem lehet, de azért ezt a gondolatom leírom: Én úgy vittem a suliba a gyereket, hogy közöltem a vele kapcsolatos tényeket, auti, sni. Nem is tudtam mást tenni, mert mi nem csak súroljuk a spektrumot, mint a te fiad, vagy valszeg Zsizsié. Ettől függetlenül az én fiam egy pillanatra sem volt "az autista" gyerek a közösségben, hanem elsősorban gyerek, ugyan olyan, mint a többiek. Ennek a hozzáállásnak minden előnyével és hátrányával. Én még az oviban is sokszor éreztem ezt, ha csak a Z-nal napi kapcsolatban lévő óvónőkkel beszéltem. Egyszerűen a pedagógus empátiájától függ, hogy címkézi-e a gyereket vagy sem. Nagyon ritka, de létezik megfelelő hozzáállás.

Süni: kikre vársz? Ezt most nem értettem...

Kimni, Miri, Champ: én azt gondolom, hogy mindenki a saját gyerekét ismeri a legjobban, és csak a szülő tudja megítélni, hogy adott helyzetben mi a legjobb. Kimni kisfián nem látszik egyből, hogy érintett lenne, annyira kompenzál, hogy napközben sem tűnik fel semmi. Így könnyebb nem sni-sként iskolába járni. Mások gyerekén meg egyből első nap látszana, hogy valami gond van, ott aztán pont hogy nem lehet másként, csak nyílt lapokkal. És nagyon enyhéknél lehet úgy is indítani, hogy gond van a gyerekkel, csak a tanítók felé máshogy kommunikálod a dolgot, legfeljebb a nehézségeket emeled ki, meg az erősségeket, csak épp nem nevezed nevén a dolgot. Ettől még elmondod, hogy hol lehet gond, miben kell segíteni a gyereket. De mégsem úgy indítasz, hogy autizmus. De ez csak a nagyon enyhe és nem problémás gyerekekkel lehet szerintem.
Én örülök, hogy mindenki leírja, hogy nekik mi jött be, mit tapasztaltak, mert minél többet beszélünk erről, minél több szempontot mutatunk be az épp most sulit keresőknek, annál könnyebb a döntés.
De mindig a gyerek, a lehetséges iskolák, a környezeti tényezők befolyásolják, hogy egy gyereknek hol lesz épp a legjobb. Arról meg már nem is beszéljünk, hogy mekkora szerencse az, ha válogatni lehet több iskola között...

Labolen: megalike!

Champ, a fiam szavaival élve, ti marha nagy mákosok vagytok a sulitokkal És igen, valóban igen sok múlik az adott pedagógus empátiáján. Bár, az is felmerült bennem, és valószínűleg ez így is van, hogy akiken pont nem látszik az érintettség úgy elsőre, vagy akár másodikra sem feltűnő, azoknál azért ez az empátia másképp alakul, mert egyszerűen nem hiszik el, hogy bármi gond van a gyerekkel. Itt kétfelé ágazik az út: az egyik, amikor hülyének nézik az anyukát és sima ntként kezelik a gyereket. Ez a jobbik. A másik viszont, amikor elkezdik belelátni olyanokba az autizmust, ami nem az. De, aki felfogja, hogy mitől is auti és miben kellene neki a segítség, az nem is tudom, hol él, de én még nem találkoztam ilyennel (aki nem gyp persze..) Ja, van egy harmadik út is, amikor simán ignorálja valaki a dolgot és mintha nem is mondtam volna, hogy mi van, minden megy tovább és automatán ráérez, hogy a gyerekkel valamit másképp kell csinálni. Talán ez az ideális, de ez szerintem még annál is ritkább, mintha valakinek nagy empátiája lenne. Szóval, lehetséges, hogy nektek azért maradt ki ez a fajta szenvedés, mert Z-on látványosabb tünetek vannak, amit sokkal könnyebb elfogadni a külvilágnak. N-t akkor is agyonbüntették, mikor tudták, hogy auti... mert az nem az autizmus ugye, hogy ellöki azt a gyereket, aki hirtelen átöleli, mikor belép a terembe, hanem agresszió és büntetést érdemel (nem bírta N az érintést akkor). De leguggoltak hozzá, mint egy sükethez és hangosan, artikulálva mondtak neki egyszerű szavakat, és hát pont N az, akinek semmi ilyen gondja volt, de ezt sem fogták, hiszen a könyvben úgy olvasták, hogy ezt kell csinálni Az Autistákkal... És csodálkozva mondták, hogy hát képes részt venni a foglalkozásokon, nahát! Pedig nem, ezzel sem volt neki gondja. De amikor megverték az udvaron, akkor csak meséket talál ki N, az tuti nem úgy volt, így nem foglalkoztak vele. És ezt látom a suliban is, csak itt ugye más a helyzet és struktúra van, de látom, hogy mindegy, hogy tudják-e, hogy pontosan mi a neve a másságának, akkor sem tudják kezelni. És igen, mákosok vagytok Champ ezért az elfogadásért, én is úgy szeretném, ha ez megadatna N-dnak

Labolen, te tömören, érthetően tudod leírni, amiről én oldalakat hadoválok és mégsem érti senki

Amúgy akartam már írni a suliról, hátha érdekel valakit.... van egy olyan rendszer, hogy minden héten van egy asztalfelelős, aki az egész padsor viselkedéséért felel. Ha valaki nem tart be valami szabályt, akkor rászólást kap és nap végén jelentik a tanítónak, ki hány rászólást kapott. X rászólás után beírás jár a naplóba (nem tudom, mitől függ ez a mennyiség...). Akinek sok beírása van, az ugye megbukik (ezzel vannak megfélemlítve a gyerekek). Rájöttek a gyerekek, hogy Nt rohadt jól lehet ezzel szívatni. Ebben a suliban nem szokás alsóban a szívatás amúgy, nem bántják egymást a gyerekek úgy általában, nagyon elfogadóak a gyerekek, tényleg, különösen szerencsés közegben van N az átlag normál sulikhoz képest. Nade most mégiscsak jópofa dolog ilyen kis apróságokkal szívatni N-t, hogy rászólnak valamiért, amit nem is csinált, erre N csak annyit tud mondani tök idegesen, hogy "dehát nem csináltam olyat". Erre kap még egy rászólást, mert tagad. És 6-8 rászólást simán összeszed, ha olyan az asztalfelelős, aki éppen ezen jót derül. Kapott beírást is. A baj az, hogy fogalma sincs, hogy miért kapja ezeket és fél, hogy meg fog bukni emiatt. Szerintem rájöttek a tanítók, hogy N ok nélkül kap csomó rászólást, mert ritkán mesél beírásról, de nagyon bántja őt ez a dolog. És hát olyan szépen látszik, hogy milyen irtó egyszerű őt kikezdeni.. pedig ez tényleg csak poén szinten megy a gyerekeknél most, nem igazán akarják bántani még.
Hát ilyenekkel, ehhez hasonló helyzetekkel küzdünk mi.

Kimni: szegény N, gondolom mennyire zavarhatja ez, micsoda szorongást
érezhetett, hogy megbukhat ilyen miatt.
Érdekes, te az igazgatónak szóltál, én meg csak a két tanárnénijének.
Annyira aranyosak, viszont a mi igazgatónőnktől egy kicsit tartok.
(Nem tudom miért) Alsóban biztos nem szólok neki. Felsőben meg majd meglátjuk, mert nálunk ötödikben szétszedik az osztályokat, nemcsak új ofőt kap, hanem lehet hogy
ismeretlen osztálytársakat. Lehet hogy ez már sok lesz neki.
Egyébként értem amit írsz.