Autizmus mindennapok

Makilla, Sünöcske,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Frézia.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Véda,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Makilla,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Labolen,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Közben az ügyünk pörög tovább, sodródunk.

Makilla:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Szanya, sztem ne sopánkodj a cigi miatt. Nem számít.
Emlékszem a pipás példára a könyvben, sok elavult kép van benne egyébként...
G ismeri a cigit, de kellett hozzá egy elég erősen dohányzó vidéki nagypapa. Nemrég egy zöldségesnél volt egy nagyon furcsa esetünk egy roppant ijesztő hangú eladó, aki beszélt is sokat a gyerekhez. Szegény nagyon félt a bácsitól. Viszont ennek kappcsán sokat beszéltünk a cigiről, nem csak annyit hogy büdös, hanem hogy beteg is a bácsi emiatt, lehet hogy meg fog halni...Nagyon érdekes, mert ha ezt mondom, azóta mindig felsorolja mi mindent nem tud már csinálni, aki meghal. Nagyon cuki, még ha ugyan azokat sorolja is mindig.
A napokban elővettem az Én könyvünket pár hónapja van benne a családfás oldal, amin apukám is rajta van. Mondtam ez a nagypapád már meghalt. Erre megkérdezi:
-Cigizett? Mondtam nem, de beteg volt. Szóval okos, kombinált.

Na a másik. Már tavaly nyáron halálba gyakoroltunk néhány alapvető kérdés-választ, amit ha álmából felkeltenek is tudjon. Hogy hívnak, hány éves vagy, anyát apát hogy hívják, Van testvéred stb stb.

Erre most a hétvégén egy vidéki kisboltabn roppant kedvesen elkezdte kérdezgetni egy eladó néni. Pont ezeket, semmi meglepő vagy ismeretlen. G bebújt a hátam mögé és nem szólt semmit.
Csak kérdezgeti a néni, na hogy hívnak? Nem tudod?
G - Nem tudom.
-Ádámnak hívanak?
G- Ádámnak.

Basszus, nagyon mérges voltam. Kétszer átléptem magamon és vettem egy zacskó gumicukrot és átbeszéltem vele a köszönést, hogy köszönni azt muszáj és kap gumicukrot ha ezt szépen hallhatóan teszi. Na mindjárt köszönt a pénztárnál :whistle:
Nagyon kiváncsi leszek a folytatásra...
Viszont kedves ismerősökkel is ezt teszi szomszéd néni, stb és ha mondom hogy köszönni kell, akkor visszaszól hogy -nem akarok-elég ciki...

Tomger, na ja, csak azért egy kicsit sok ilyen van, ami nem számít és összességében már azért sok.

Halálba gyakorolt kérdések: na pontosan ezt nem lehetett a gyerekből kihúzni sem a szakértőinél, sem az iskolai bemutatkozásnál. Engem is a guta ütött meg.
Kár, hogy nálunk ilyen gyors és egyszerű megoldás nincs, mint a gumicukor. Viszonylag nehezen tudom adagolni a matricákat beragasztással együtt röptiben. (Beragasztás nélkül ugyanis nem használ.)

Viszont a "nem akarok köszönni" nem akkora gáz, nekünk van egy csoporttársunk, aki ezt mindig elmondja, teljesen nt, csak nem szeret köszönni... Édesanyja persze irul-pirul, de ennél nagyobb gondjuk sose legyen.

Tomger, emlékszem volt gyerekkoromban egy idöszakom, amikor én sem szerettem köszönni. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az igen toleráns apukám itt ért a türelme végére... De érdekel, hogy hogyan fogtok ezen a téren elöre jutni, mert szerintem itt nálunk is lesz gond (nem használ magára nézve nevet ill. bármiféle hangot és szerintem a tükörképét sem szereti.)

Ismerösömtöl most kaptam egy könyvet, egy autista önéletrajzát, akiböl késöbb író lett, még csak az elején tartok vagyis a gyerekkoránál, ahol arról mesél többek között, hogy nem tud ilyen "egyszerü" kérdésre, hogy hány éves, válaszolni, milyen a mi szempontunkból irreális dolgok akadályozzák ebben. Nézegettem a neten, de úgy látszik, a könyvet magyarra nem fordították le, de ha valaki szeretné németül elolvasni: Axel Braun: Buntschatten und Fledermäuse.

Frézia, lefordították: Cifraárnyak és denevérek. Alapdarab, ha valaki meg akarja érteni az autizmust. Nekem kissé sokkoló volt. De nagyon jó könyv.

Köszi Szanya! Sokkoló? Esténként szoktam olvasni, remélem, eztán is sikerül azért utána még aludnom! Különben tényleg az, ha talán nem is a szokásos értelemben, legalábbis így az elején, inkább mert rá kell döbbenem, mennyire nem is értem, miröl is van szó, mennyire másképp látja és érzékeli a világot, mennyire egyedül van ezzel.

Lesz benne olyan, ami után lehet, hogy forgolódni fogsz... De tudomásul kell venni, hogy ez van és az biztos, hogy ezt elolvasva világossá válik a dolog.

Hüha. Legfeljebb írok még, ha nehezemre esik megemészteni az olvasmányt.

Oké.

Én még nem olvastam, bár nem is tudom, ezek után akarom-e... Na jó, este megrendelem. Bár lehet, hogy boldog tudatlanságom addig tart, míg elolvasom.

Labolen, azért ennek a könyvnek az írója nem enyhén érintett, szóval nem kell abból kiindulni, hogy L.-nál ugyanez a helyzet.

Labolen: én sem olvastam, és úgy vagyok vele, mint Te, lehet, hogy ezek után nem is akarom...
Gratulálok a bicózáshoz!
Nemrég egyedül hagytam itthon Z.-t fél órára, amíg elgurultam a háziorvoshoz. A gép előtt ült, mikor elmentem és persze ott volt, mikor hazaértem. De. sem jött le velünk focizni, akkor is gépezett, így mára letiltottam. Most amőbázunk.


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Amúgy 2 napja (kopp-kopp-kopp) nagyon jó vele. De már alig merem leírni, nehogy elkiabáljam. Felosztottuk egymást közt, és töbnyire, mindig valaki kettesben van vele. És ilyenkor olyan nyugodt... (Tudom, hogy ez nem életszerű, és nyilván nem ez a megoldás, de jelenleg ez most mindenkire jó hatással van és ez a fő.)

Makilla!
Jobbulást annak a lábikónak!

köszi a jó szavakat

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Makilla:
Jobbulást nektek!
Az öcsém is járt így egyszer: 4-es korában az utolsó tanítási napon eltörte a bokáját, így az egész nyár a lábtörésére ment rá: 3 hét fekvő gipsz, utána 4 hét járó, aztán gyógytorna. Járógipszben már focizott meg kötelet húzott. A rehabilitáció nálunk is víz volt, felváltva hordtuk strandra. Életemben nem strandoltam egy nyáron annyit, mint akkor!


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Véda,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Könyv. Mielött el sem kezdenétek: azért én nagyon tanulságosnak tartom. Betekintést kapunk egy teljesen más gondolkodásmódba úgy, hogy közben még a nyelvi szinten is tükrözödik a dolog. De ki is várhatjátok amíg a végére érek, akkor elmondom, szerintem érzelmi szinten mit kell kibírni.

Én itt az oldalon találtam egy érdekes linket, a Család és autizmus - Felnőttkor- Egy felnőtt
Asperger szindrómás fiatal blogja - Live with it.
Nekem tetszett. A hölgy ír a gyerekkoráról, és arról hogy mennyire látja másként a
világot. Tetszik a humora.
A könyvek engem is lelomboznak, annyira bele tudom magam élni
olvasás közben.