Autizmus mindennapok

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kötődés: Szerintem az a gyerek, aki tökéletesen reagál az anyja érzelmi megnyilvánulásaira, az nem auti. Ugyanakkor meg lehet tanítani nekik sokmindent, de attól még az nem lesz egy idealizált anya-gyerek kapcsolat. Labolen (és én is) arról írt, hogy sérül az anya-gyerek kapcsolat (de nem a gyerek lelke, ez nem feltétlenül jelenti azt, hanem inkább a társas kapcsolataiban nem tudja felhasználni azt, amit az ntk az anyjukkal kialakított kötődésből hoznak), ami szerintem minden auti esetében sérül, akkor is, ha puszilgat, ha bókol, ha a nyakamba ugrik baj esetén, ha teljesen kiegyensúlyozott a gyerek és biztonságban érzi magát. Hiszen nem tudja adekvátan értelmezni az anya érzelmi reakcióit, ez már kizárja, hogy egy idealizált anya-gyerek viszony jöjjön létre velük. Na de nem csak az anyával való kapcsolat sérül (ha jobban tetszik: nem sérül, hanem csak "más"), hanem minden más társas kapcsolatukra is jellemző. Azért az számomra nem elképzelhető, hogy velem tökéletes a kötődés, a harmónia, érzelmileg teljes kapcsolatban vagyunk a gyerekemmel, de ez az életében senki mással nem sikerül neki az autizmus miatt... Főleg, hogy az nt gyerekemmel mennyire más a kapcsolatom... szerintem, akinek itt nt gyereke is van, az mind átélte, hogy más a kapcsolat az auti gyerekkel, mitn az ntvel. Ha ez valahol nem így van, akkor nagyon nagyon enyhén érintett gyerekről lehet szó, ami viszont nem igényel speciális nevelést, hiszen az autizmus csak akkor áll fenn, ha a híres 3 területen egyszerre van sérülés. Ebben az érzelmek értelmezésének is sérülnie kell az autizmus diagnózisához.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

De mit jelent,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

3maci,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Anya,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kevés időm volt mostanában olvasgatni, de ez a téma kicsit lehangoló.
Szanya elég jól megfogalmazta, mekkora a különbség nt-k esetében is, úgyhogy ezen nem agyalok mi lesz öregségemre.
Az érzelmek és empátia területe az, amit kiemelnek a szakemberek, hogy még a legenyhébben érintetteknél is masszív probléma.

Mindezek ellenére vicces, hogy a kicsi érintett fiam sokkal bújósabb típus mint a nagy valaha is volt. Ez enyhíti nálunk ezt a problémakört.
A nagyomat soha nem tarthattam 30 másodpercnél hosszabban a kezeim között, mert kiugrott és huss. :whistle: De ő már a pelenkázóról is leugrott 1! naposan, úgy tettem tisztába hogy 1 kezem mindig a hasán volt nehogy leesen. Ehhez képest G hosszú percekig egy-helyben marad a kezemben, az ölemben, hihetetlen...

A kicsim 3 éves korában 10 napig nem voltam vele, napokig alig evett. Mióta már tud beszélni pedig kérdezi ha apa anya elmegy, hogy mikor jövünk haza. Apa elutazásaikor egyértelműen kérdezget engem, számolni szoktuk, bejelöljük a hetirenden. Sokszor még ennek ellenére is kérdezgeti, hogy mikor jön már apa haza. Meg mondja hogy ,,apa ne menj dolgozni, ne menj futni... stb stb... Egyértelműen vár minket
Lehet hogy csak a megszokott hiányzik, bár nekem nem úgy tűnik.
Úgy érzem G nél erős ez a kötődés és egyáltalán nem úgy tűnik hogy mindegy neki ott vagyok e vagy sem.
Ettől függetlenül még eléggé érintettnek látom a fiamat, de mi hiányzunk neki, ez tény.
Viszont simán rámfekszik amikor valami bajom van vagy ott hisztizik mellettem, hogy én ne feküdjek, de azért jobb perceiben meg lehet vele értetni, hogy ha anya beteg jöjjön ki a szobából. :whistle:

Persze, hogy kötődnek. Szeretnek. Számomra ez nem kérdés. Hiszen az egy alapvető tévhit, hogy az autistáknak nincsenek érzelmeik - merjmaslenni.blogspot.hu/2013/07/9-tevhit-az-autizmusrol.html -
8. pont. De hát ezt ti ti mind tudjátok!

April írta: Persze, hogy kötődnek. Szeretnek. Számomra ez nem kérdés. Hiszen az egy alapvető tévhit, hogy az autistáknak nincsenek érzelmeik - merjmaslenni.blogspot.hu/2013/07/9-tevhit-az-autizmusrol.html -
8. pont. De hát ezt ti ti mind tudjátok!

Vajon melyik hszből jött le az, hogy nincsenek érzelmeik és nem kötődnek????

Kimni, igen, amikor arról írtatok, hogy talán nem hiányozna nekik a szülő - biztos vagyok benne, hogy ez nem így van.

Szerintem hagyjuk ezt a kötődés témát, mert az az érzésem, hogy nincsenek a helyén az ehhez kapcsolódó a foglmak. Természetesen szeretnek, kötődnek, éreznek, az én fiam kifejezetten tud sajnálni is és még sok más érzelmet kifejezni és érteni ezek mellett. De egy anya-gyerek kapcsolatot nem csak ezek bírnak jellemezni. Azt hiszem, ez a téma túlmutat egy ilyen fórumon megbeszélhető témán.

Tomger,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Nekem is az jött le valahogy, de nem keresgetek vissza, mármint, hogy nem kötődnének hozzánk szülőkhöz , nálunk pont, hogy görcsösen kötődik hozzám/hozzánk.

April írta: Kimni, igen, amikor arról írtatok, hogy talán nem hiányozna nekik a szülő - biztos vagyok benne, hogy ez nem így van.

Ez azért nem azt jelenti, hogy nem szeretnek és nincsenek érzelmeik...
Nem tudom, olvastad-e a Nézz a szemembe című könyvet? Aspi pasi írta magáról és pl ezzel kapcsolatban olyan jól megfogalmazza ezt az értetlenséget az ntk részéről, hogy sokszor tényleg úgy tűnik, mintha nem éreznének, de ez ugye nem igaz. Hozott fel példákat is. De mégis tud úgy viselkedni, ami egy nt számára nehezen értelmezhető, mert egy nt úgy gondolhatja, hogy nem érez adott helyzetben semmit, holott nem nem érez, hanem csak nem érti, hogy mi van. Így tud előfordulni olyan helyzet, hogy egy autinak esetlegesen nem hiányzik az elvesztett szülő. Mert nem érti. Nem a szülő nem hiányzik neki, hanem tegyük fel, azt hiszi, hogy csak sok időre elment, de mindenképpen visszajön. És ő türelmesen vár pl. Ez nem azt jelenti, hogy nem érez és nem szeret. Na és ez tényleg egyénenként változik az autiknál, hogy ki mit ért meg a helyzetből és ki hogyan tudja kifejezni az helyzetre adott érzelmi reakcióját (ez is irtó nagy változatosságokat mutat).

Igen, olvastam, és pont ezért járunk most a Symboba, ahol ezt fejlesztik.

Jó akkor témát váltok. hetek óta romlik a hajmosás
Pedig nem volt ezzel semmi gond már, aztán megint elromlott és megy hiszti.

Tegnap már beajánlottam csokit (ez nálunk már nagy dolog)is, de még így is orbitális hisztivel zártunk.
Viszont ennek ellenére követelte a csokiját. Na ezen persze jót derültem és mondtam, majd ha a következő hajmosáskor ügyes leszel, nem hisztizel, kapsz csokit.
Mikor végre lecsillapodott, vissza akart menni a kádba és újból hajat akart mosni :ohmy:
De azért ezt már mégsem csináltuk, viszont ma megkérdeztem fürdés előtt legyen e hajmosás, a csoki jár érte!

És jelentem egy nyekkenés nélkül kibírta és egész hajszárítás alatt boldogan ölelgette a csokiját. Megzabálom.

tomger írta: Nekem is az jött le valahogy, de nem keresgetek vissza, mármint, hogy nem kötődnének hozzánk szülőkhöz , nálunk pont, hogy görcsösen kötődik hozzám/hozzánk.

Ez sem túl jó ám. De szerintem ne foglalkozz(on senki) ezzel, nincs értelme. A lényeg, hogy biztonságban érezze magát mellettünk a gyerekünk, ha ez megvan, akkor nicns baj!

Tomger, gratula a hajmosáshoz Nálunk is pontosan így történt, még N 5 éves korában is a hajmosás és ugyanígy jutival tudtunk túllépni rajta És ő is vissza akart menni újra hajat mosni a gumicukorral a kezében... Ügyesek vagytok, hogy sikerült megoldani ezt a nehézséget

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.