Autizmus mindennapok

Lucy:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

A kocsiból kiszállás is ismerős, bár már tudja, hogy egyedül nem szállhat ki, csak a sulinál. Az ő ülése van a jobb oldalon, így elvileg a kiszállás szempontjából védettebb oldalon utazik. Most nagyon gyakorolja az úton átkelést, a sulinál minden reggel és du. van önálló átsétálás, itt nem vészes a forgalom és hosszú, egyenes út, jól belátni. Engedem, bár mindig megbeszéljük, hogy hogyan kell, mit figyeljen. Ma du., mikor már visszafelé jött volna, kérdezte, hogy jöhet-e. Mondom, hogy igen, ha nem jön autó. De jön, mondja ő. Kb. 200 m-re valóban jött egy így engedélyt adtam az átkelésre .

Champ,

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Eltűnés:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Miri: én balga azt mondtam L-nak egy hónapja, hogy látod, január 26-án ott egy hófelhő az időjáráscsíkon, talán esni fog. Számon kérte. Szerencsére nem borult ki, de a talán ezek szerint még nem egy érthető fogalom. :whistle:

Maci: remélem minden úgy alakult, ahogy szerettétek volna!

Megnyugodva olvasom, hogy az úton átkelés így iskolás korúan másnak sem megy rendesen Nekem ez nagy parám (ahogy látom, nektek is ) N egyszerűen nem érti szerintem, hogy mire kell tényleg figyelni, nem tudok elég sok sémát megtanítani neki, ami helyettesítené az ösztönös figyelmet. Na meg, amióta nem működik nálunk a szoc történet rajzolás, verbálisan nem is vagyok hatékony ezekben, úgyhogy a lassan 7.5 éves gyerekem még mindig full megbízhatatlan, ha átkelésről van szó. De nálunk ennél is nagyobb gond az NT tesó! Persze, ő még kisebb és szertelenebb is, de vele nagyobb gondjaim vannak. Amit írtatok, hogy autóból kiszállni és fogni kell, hát mindkét gyerekem kapucniját szorítom ilyenkor, összevissza mennek. N már ebben jobb, irtó sokat tanítottam neki, de B tojik erre, ő szalad, amerre lát, mint egy ketrecből kiengedett egér. Annyira utálom ezt a helyzetet (a különbség köztük, hogyha próbából megkérem őket, hogy menjenek át egyedül, akkor látszik, hogy B érti ezt a dolgot és N nem, normálisan körül tud pl nézni)

Jaj, lányok ezek rémisztő dolgok.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szakértői:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Maci,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hát hevesebben dobogott a szívem
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

A közeledés dolgokat mi mindig iszonyat komolyan vettük.
Az autóban csak bekötve ülhettek, ha csak kibújtak az övből, azonnal leálltunk az út szélén, és nem mentünk tovább, amíg vissza nem bújtak. Megállásnál mindkét gyereknek a járda felőli oldalon kellet kiszállnia, és megállni autó mellett, amíg másra utasítást nem kap. Nyilván, ha hazaértünk, és két lépésre volt a kapu, akkor bementek. De mondjuk egy parkolóban, vagy egyéb helyen lehetett. Volt, hogy elszabadultak volna, de azonnal odahívtam őket magamhoz, vagy az apjuk tette meg.
Erre mondtam már sokszor, hogy lehet bazsajogni a gyerekkel vészhelyzetet kívül, meg jópofizni de ha a helyzet veszélyes, akkor azt KELL csinálnia, amit a szülő mond, és ha ellenáll, akkor az ellenállást ott és abban a veszélyes helyzetben nem lehet eltűrni. Hogy ezt hogy éritek el gyakorlatilag tökmindegy, de valahogy boldogulni kell vele.
Tudom, sokat mondogatják, hogy a gyerekkel csak szép szóval, csak így meg úgy, nem megemelni a hangot, nem fenyegetni, nem ijesztegetni. Szerintem nincs olyan gyerek, akit csak szép szóval mindenre rá lehet nevelni. Aki ezt állítja, az valahol tódít. De mivel manapság a csapból is ez folyik, sokan elhiszik, megpróbálják alkalmazni, és a végén belebuknak. Ennek pedig a gyerek látja kárát.
Én biza gyakran kiabáltam velük, ha nem volt más megoldás, de nem tűnnek lelki sérültnek most sem. Nem mindegy mit kiabálsz. Ha nem indulatból emeled meg a hangod, hanem az ő érdekében, akkor később, a vészhelyzeten kívül be fogja látni, hogy neked volt igazad. Voltak olyan szabályok, amiket évekig nem értettek, cska betartottak. Még most is van úgy, hogy a lányom 12 évesen most kérdez rá valamire, hogy ezt mért így kellett, vagy kell, és amikor elmagyarázom neki, akkor most már megérti, eddig csak betartotta.

Még hozzátartozik ehhez, hogy nyilván, amikor kicsik voltak, akkor a megállás és az autóból kiszállás úgy ment, hogy amikor közeledtünk a parkolóhoz, akkor már az autóban elmondtam mindig a litániát, hogy melyik oldalon kell kiszállni, kiszállás után megáll az autó mellet, nem indul el semerre, stb. És nyilván még korábban kezdődőtt az egész, amikor ezeket a műveleteket, kiszállás, megállás még nem egyedül csinálták, hanem szülői segítséggel, de akkor is ment melléje a szóbeli instrukció, hogy most kiszállunk az autóból, és megállunk mellette. Nyilván én szedtem ki az autóból, és kézen fogva állt meg mellettem, de akkor is kommentáltam a dolgot.

Dreamer, pontosan ezt csinálom a gyerekeimmel Sőt, időnként olyan durván megszidom őket, hogy nekem lesz lelkiismeret furdalásom. Nálunk is elég katonás rend uralkodik ezekben a dolgokban, én sem hagyom őket az autó mellett rohangálni (na, én aztán nem vagyok a csak szép szóval gyakorlója ), de valahogy nincs foganatja a gyerekekben... azaz úgy mondom, hogy dehogynem van főleg az NTben, de ő nem velem alkalmazza a tanultakat, hanem máshol, másokkal, vagy ha velünk van valaki más is, akkor neki nagy elánnal előadja a szabályokat és betartatja és közben rám sandít, hogy látod anya, tudom én ezt... N inkább képes arra, hogy betartson olyan szabályokat, amiket nem teljesen ért, vagy lát át, az NTm tojik ezekre. Na, de B nem egy egyszerű eset itthon, nem ez az egyetlen terület, ahol így viselkedik minden fegyelmezés ellenére... és a jutalmazás sem vált be ezen a területen.
De amúgy lehet, hogy ugyanaz a szitu nálunk is, cska még kisebbek az enyémek, mert rohangálás most sincs, mert max fogom a kapucnijukat, vagy odaparancsolom őket az autó mellé és minden mimikát és gesztikulálást bevetve, hangosan, parancsolva utasítom, hogy "maradjatok pont itt és ne mozogjatok" (mert különben elkezdik egymást csikizni vagy kergetni). Talán pár év múlva már én is elmondhatom, hogy működik a dolog enélkül is.

Jellemzően az egyik szemem az egyik gyereken, a másik a másikon :whistle: , de ha még valaki másra is figyelnem kell pl most a gyógypedre akkor már nem mindig megy. Az autóban a litániát én is szoktam mondani, és a kikötést jómagam is megállással "szankicónáltam", szóval ezzel nincs gond, remélem nem is lesz.

Maci. jaj, nagyon örülök, hogy maradhattok oviban!!!
A kistesó szökése durva... hogy a fenébe nem figyelt, aki azt az ajtót kinyitotta?

Ma beszéltem a vezető óvónőnkkel és ő rábólintott, hogy maradhat P. az oviban!!! Úgyhogy most én is örülök, az első akadály leküzdve. Szakértői nekünk februárban.

Manka:
Az is lehet, hogy valaki egyszerűen nem csukta be a kaput valaki ...

Akkor még ovisak lesznek a gyerekeink 1,5 évig.

Manka, 3maci, nagyon örülök, hogy sikerült elérnetek, amit szertettek volna Ügyesek vagytok Jó, hogy maradhatnak a gyerekek az oviban!

Maci: igen, majd egyszerre keresünk nekik jövőre iskolát . Azért nekünk még a szakértőinek rá kell bólintani, de
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka, 3Mackó:

Örülök a jó híreknek!

Manka, Maci: szuper hírek! A srácok is örülnek neki, vagy már akartak iskolások lenni?
Nekünk nem engedték meg a plusz egy évet, igaz, később a szakértői sem javasolta. Z. már több, mint 8 éves lett volna a sulikezdéskor, ha még egy évet az oviban marad.

Dreamer: én most a biztonsági övek önálló bekötésével küzdök. Nálunk sincs ám elindulás, amíg nem helyeztünk mindenkit biztonságba, ezért a fiam a felelős, , az első üléseknél sípol is az autó. Az viszont nagyon bosszant, hogy én kapcsolgatom be az öveket. Nem egyszerű nekik, tudom, még mindketten magas támlás gyerekülésben ülnek, nem látják, hogy hol a kapocs, fél kézzel kell csinálni, stb. Kikapcsolás már ok, azt tudják mindketten.
Nekem egész ügyesek, nincs ki-be ugrálás az autóból a parkolókban. És az van mint nálatok: ahogy behúzom a kéziféket, már mondom is a forgatókönyvet: ki hol száll ki, hova mehet, mit kell megfogni. Egyedül a sulinál van az, hogy Z. kiszáll és már megy is be az udvarba, esetleg gyakorolja az átkelést, úgy, ahogy tegnap leírtam. Ő egyébként zebra mániás, ha van látótávolságban gyalogos átkelő, mi tuti ott megyünk át.

Én még nem mertem kikapcsolni hátul a gyerekzárat, csak én tudom kinyitni kívülről az ajtót ott... N folyton babrál valamit, fel sem fogja, nagyon parázom, hogy menet közben ilyen babrálással az ajtónyitóval játszik és teljesen akaratlanul kinyitja.

Kimni: nekem meg soha sincs bekapcsolva. Én pont attól parázom, hogy ha kell, nem tudnak majd kiszállni.
Nekünk az ablak letekerés gond, az is csak a lányomnál. Volt már, hogy mosásnál beázott a hátsó ülés, mert a kisasszony ujjnyira lehúzta az ablakot. :whistle: