Autizmus mindennapok

Betettem Lucy terítés folyamatábráját és motivációs tábláit ebbe a cikkbe: auti.hu/index.php/vizualis-segedeszkoezo...alis-segedeszkoezoek
Egyelőre, de már aprítom a cikket, mert túl sok cucc van benne és nem átlátható.
Kiszedtem belőle a napirend, hetirendet: auti.hu/index.php/vizualis-segedeszkoezo...es-napirend-hetirend ezt még bővíteni kell tárgyas napirenddel és beleteszem majd ami hetirendünket.

És még nyáron kiszedtem az Én könyv részt: auti.hu/index.php/vizualis-segedeszkoezoek/734-en-koenyv-mintak

Daisy: jól beszélő, és beszédértő gyereknek nem kell pecs. Ugyanakkor komplett kifejezéseket mi képpel tanultunk. Hagyjál békén, egyedül szeretnék játszani. Nem kellett a kártyát adnia, csak mutattam neki, hogy ezt így egyben kell mondani, és persze volt mellé az ábra.

Mesélés: mi a feladathelyzetben mindig utolsó feladatként tettük be: volt egy füzetünk, és a lap tetejére ráírtam: L. napja. És kérdeztem, hogy mit csináltál reggel: mentem az oviba. És pálcikaemberkékkel lerajzoltam. Aztán reggeli. lerajzoltam. És így fokozatosan el tudta mondani, és élvezte, hogy rajzolom. Közben sok egyéb infó is eszébe jutott, hogy igen, az udvaron is voltak és fogócskázott. Ezt magától, rajzolás nélkül nem tudta volna. A lényeg, hogy nekem sem volt fogalmam, hogy mit csinált, de a lényeges pontokat azért tudom: reggeli, játék, udvar, ebéd. Nálunk eleinte mindig ugyanazt mondta, de nem tudhattam, hogy tényleg egy hétig autót épített, vagy ezt csak megszokásból mondta, de idővel ez elmaradt, és szépen el tudta mondani a napját nagyjából. Utána bevezettük, hogy anya napja, neki pedig kérdezgetni kellett tőlem, hogy mit csináltál anya reggel, mit vettél a boltban, meg ilyesmi.
A konkrét dolgokra kérdezés nagyon sokat segít, ezt jól csinálod, a válaszlehetőségek is segítik őket.

Lucy
Pohár:Ezt nem lehet szoc történettel megoldani, legfeljebb akkor, ha attól fél, hogy le fog esni a pohár. Akkor lehet valami történetet írni, hogy ő fél, de a pohár nem esik le, meg ilyesmi. Lehetne kijelölni ragasztott alátéttel pohárhelyeket az asztalon, jól bent, nem a szélén, és mondani, hogy itt a helye, ide kell rakni.
Ajtó: nálunk általában csukva van, mert bejön a hideg, így nem is tudom, mi a gond ezzel. Oké, csak viccelek. Itt is ki kéne deríteni, hogy mi a gondja vele, és arra lehetne írni valamit. Vagy tényleg hagyod a fenébe, nem akkor gond ez. :silly: A poharas nehezebb ügy. Amúgy jellemző a kényszerességre, hogy csak adott helyen probléma. Mivel az oviban nincs gondja, ezért valami konkrét dologtól félhet otthon, mondjuk egyszer leesett ott a pohár, egyszer kiborult a víz, vagy ilyesmi. Még az is lehet, hogy csak egyszer félmondattal valaki csak utalt rá, hogy vigyázz le ne lökd, és ebből már kialakulhat egy félelem. Legalábbis nálunk ilyesmik is szoktak lenni, hogy egy mondattól már megijed, nem is kell történnie semminek.

Daisy, jól emlékszik Szanya, nekünk vannak kísértetiesen hasonló beszélgetéseink a fiammal. Csak ő már nagyobb, de 4 évesen még ennyire sem volt képes emlékeim szerint, mint amit te leírtál, nálunk ez 5 éves kora táján kezdett így alakulni. A babzsákozás is jó módszer, mi meg egy mérlegmódszerrel tanultuk a mesélést, ami azt jelenti, hogy van egy mérleg, vagy rajzolok egyet és a mérleg két szélére teszek kis zsetonokat (vagy akármit, csak egyforma legyen az egyik oldalon és más színű, de egyforma a másik oldalon). Mi 4-4 zsetonnal nyomtuk, ez annyit jelentett, hogy 4-et kellett nekem kérdezni és neki arra válaszolnia kellett, aztán ő kérdezett 4-et és nekem kellett válaszolni. Minden kérdés-válasznál elvettük a megfelelő zseton és azonnali jutalom (nálunk gumicukor) járt érte és a végén nagyobb juti, amit előre megbeszéltünk és kiraktunk az asztalra. Azaz tudta, hány kérdése van még, mennyire kell neki válaszolni és tudta, hogy mindegyik után jön gumicukor és a végén a nagy juti (egy kisautó pl). De nagyobbaknál már lehet a gumicukor helyett mosolygós arc is és a végén gumicukor, az lehet a nagyobb juti. Ezt csináltak 2-3 naponta itthon és a fejlesztésen is és így kb 1-2 hónap alatt megtanult mesélni néhány dolgot. Azaz megtanult jobban válaszolni a kérdéseimre. De az, hogy valami történést csak 1 hét múlva mesél el, az most is megvan. És pontosan így kérdezek, ahogy te, bár már így 7 évesen, sok gyakorlással képes magától mesélni, van, hogy be nem áll a szája, de az akkor belőle jön, nem én kérdezek. Viszont már tud válaszolni a kérdéseimre nagyjából. Vannak sztenderd kérdések, amik oviban is voltak, minden nap megkérdezem, kivel játszott, Tomival vagy Ricsivel, ha nem velük, akkro lány volt-e, vagy egyedül játszott-e, aztán, hogy mi volt az ebéd. Ha ezt nem tudja, akkor jönnek a kérdések, hogy volt-e leves, ha igen, milyen színű volt, volt-e második, milyen színű volt, stb, ezekkel ki tud bukni belőle egy idő után, hogy mi volt az ebéd. De ez a mérleges fejlesztés volt az áttörés egyértelműen. Azóta sokkal gördülékenyebben megy.
Ha most is látom rjata, hogy bántja valami, akkor nekem kell kitalálni ilyen kérdésekkel (a suliban történt-e valami rossz, szünetben vagy az órán, udvaron vagy bent, tanárral avgy gyerekkel és ekkor már, ha ide eljutunk, magától elmeséli - amúgy nem tudná elmondani kérésre). Viszont beiktattam azt is, hogy történt-e valaim jó a suliban, kiemelkedően jó. Erre persze mindig azt mondja, hogy az egész nap jó volt, minden jó volt, még erre nem tud jól felelni. De, megmondom őszintén, az én ASes férjem legnagyobb gondja ma is az, hogy fogalma sincs, hogy kérdésre válaszoljon egy olyat, hogy jól érezte-e magát valahol vagy sem. Mndig azt mondja, hogy igen, aztán egy idő kiderül, hogy szörnyű volt és képtelen sajnos ezt egy kérdésre megfogalmazni.

Z mostanában a plüssöket hajigálja ki a szobájából, pedig a hempergős medencében ami a szobájában van, jó szolgálatot tettek eddig. Azt mondja ijesztőek a szemeik ...

Rend: Nagy tejesládákat vettünk, csak abba kellene belehajigálni a dolgokat, már feladtam, hogy szétválogatva ... legalábbis Z-nél. A kicsi pl szétválogajta, ebbe a duplok kerülnek, ebbe a plüssök, ebbe az autók ...

Lucy küldött egy játékot is:http://auti.hu/index.php/letoltheto-feladatok/erintett-szuelk-altal-keszitett-fejleszt-feladatok/806-abc-tanyer
Nagyon jó, mi ma megcsináljuk.

Sziasztok!

Kimni! Szanya!
Köszönöm a labdás ébresztéssel kapcsolatos hasznos tanácsaitokat! Párommal átbeszéltük részletesen és talán közelebb kerültünk a megoldáshoz. Érdekes,hogy elméletben már jól tudom, hogy mennyire fontos a vizuális segédeszközök használata, de konkrét szituációkban még nem mindig jut eszembe, hogy akkor ezt itt és most hogyan segítsem meg vizuális szinten is.
De a magyarázatotok nagyon világos és egyértelmű volt!
Azt is kitaláltuk, hogy teszünk egy cetlit a háló ajtajára. Egy olyan rajzra gondoltam, hogy apa alszik és mellette egy "pszt" ábra. Ha felébredt, akkor meg levesszük. (Vagy ki kellene tenni egy másikat, hogy apa ébren van? )
És ezzel már talán segítettem is neki abban, hogy mikor ébred Apa és mikor hívhatja játszani.
Ettől függetlenül elsődleges most, hogy végre eljussunk valahová szülő tréningre vagy tanácsadásra, egyéni vagy csop. fejlesztésre, és segítséget kapjunk a képes napirend, az Én-könyv és az összes többi vizuális segédeszköz elkészítéséhez.


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Amiket írtatok a vizuális segédeszközökről és a menüpontokról, meg a szülők felelősségéről azokkal nagyban egyetértek.
Igaz, néha én is elveszett vagyok ebben a témában. Rengeteget olvasok, de nehéz sokszor mindent lefordítani a kisfiamra szabva. És néha keverem is a kifejezéseket, meg tudom, van amit lehet egyedül is készíteni, van amit csak akkor, ha valaki (pl. gyógyped.) már elmagyarázta, a gyerekre szabta.
Milyen jó is lenne, ha a diagnózissal együtt minden szülő kapna egy kis füzetecskét, amibe ott van, hogy otthon mit tegyen, hová viheti fejlesztésre a gyereket, a pedagógusoknak mit mondjon, és úgy egyáltalán, hogyan is élje a gyakorlati minden napjait az auti kisgyermekével...

Mi tavaly nyáron kaptuk a diagnózist, de vizuális segédeszközökről pl. idén ősszel olvastam először a neten. 1 év telt el úgy, hogy ezeket kihagytuk a hétköznapjainkból. Pedig mennyivel egyszerűbb is lehetett volna számos helyzet!
De most már jó helyen vagyunk, és érzem, hogy így könnyebben boldogulunk majd.
És hány olyan kisgyerek lehet, akinek a szülei sosem jutnak el egy ilyen fórumra, vagy akiknek soha egyetlen orvos vagy gyógyped. sem mondja, hogy hahó, próbáld meg ezt, így egyszerűbb lesz az életetek!
Óriási szerepe lenne a diagnózist kiadó orvosnak szerintem... Ha nem is mutat, mond el mindent, de legalább azt megmutathatná, hogy hol találsz erre vonatkozó segítséget...

Véda, vannak ismertető füzetek, pl. az AOSZ-nak volt valami sorozata régebben, most nem tudom, van-e épp nekik, attól függ, hogy aktuálisan találtak-e rá valami pályázatot. Az AA-nál láttam még pár darabot kitéve. Idén mi is csináltunk egyet, a nagyszülőst, gondolom azt olvastad. Plusz fent van vagy a vizu menüben vagy a ajánlott irodalomban Havasi Ágnes könyve a vizuális akadálymentesítésről letölthetően.
Igazad van abban, hogy az orvosnak nagy a felelőssége és igen kevés energiát fordítanak rá, hogy el legyenek látva tájékoztató füzetekkel. Van néhány hely, ahol adnak minimális tájékoztatást, de a legtöbb helyen semmit. Viszont az internet korában azért fel tudja találni magát, aki valóban akarja. Viszont az tény, hogy amiről az ember nem tud, arra rá sem tud keresni...
A szülőképzések terepe meg egy katasztrófa. Ha van rá pályázat, akkor 1-2 témát időnként 1-1 szervezet megpróbál ingyen (vagy jelképes összegért) megcsinálni előadással meg nyomtatott anyaggal, de a pályázatok is általában úgy vannak kiírva, hogy az, aki dolgozik vele, ne tudjon felvenni érte pénzt, tehát csak olyanok tudják ezt megcsinálni, akiknek a szabadidejéből kifutja. Ha nincs pályázati pénz, akkor inkább nem tartanak. Ahol fixen van díjért rendszeres oktatás, azok nem kapnak állami támogatást erre, emiatt sokba kerül, hiszen ott a jelentkezők fizetik az előadó bérét, a terem díját, stb. Ahol meg ezeken kívüli más megoldással csinálják, az más okból problémás.
Az alapvető hiba a rendszerben az, hogy nincs fix állami támogatás a szülőképzésre. TB-re kellene, hogy járjon, ingyen.

Véda, az apa alszik tábla tökéletes, mi is ilyet használunk ha a nagy egyedül tanul (én egy nagy behajtani tilos táblát nyomtattam + külön lefényképeztem a nagyomat háttal, ahogy ül az íróasztalánál) és akkor teszem ki ezt a két kártyát a nagyfiam zárt szobaajtójára amikor ez kell. Egyébként az első 3-4 alkalommal így is örjöngés volt, mire megszokta gogy akkor nem mehet be. De megtanulta.
Szanya este válaszolok a kajálásra (hosszabban), de nem hasonlíthatom össze Veletek, mert G alapjában nem rossz evő! Míg a nagyom a mai napig az.

Ja és
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger, ezt a kajatémát folytassuk priviben, úgyis még mást is meg kellene beszélnünk, ami másokat nem érint.

Még a beszélgetősdire jutott eszembe: A mérleges dolgot jól írta Kimni, a lényeg, hogy lássa, hogy egyensúlyban kell lenni. Ha kérdezek valamit, arra válaszolni kell. Ezért jó az igazi játékmérleg, mert ott el is billen a kar, vagyis jól látszik, hogy valamit csinálni kell, hogy visszaálljon az eredeti állásba.
Mi ezt babzsákkal csináltuk., Ha odadobtam neki, akkor visszadobhatta, ha válaszolt. Ha több babzsákod van, akkor az is jelezheti, hogy hányat fogsz kérdezni. Mi így az alap infóakt tanultuk, de ovis vers elmondása is ment ezzel a módszerrel.
A leglebutítottabb változatban meg csináltam négy papírcetlit kérdőjellel, négyet meg felkiáltójellel. Én kérdeztem, elvettem egy kérdőjelet, ő válaszolt elrakott egy válasz lapot. A lényeg, hogy papírral és ceruzával már el lehet készíteni egy eszközt, nem mindig kell olyan sokat előkészíteni, vagy beszerezni. Néha lehet az otthoni egyszerű megoldásokban is gondolkozni.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Szanya!
A nagyszülőknek szóló ismertetőtök volt az első, amit elolvastam és amibe azonnal bele is szerettem. Nagyon érthetően magyarázza el a legfontosabbakat.
Próbálok folyamatosan tájékozódni és köszi, amiket írtál és írtak a többiek is. Minden ismertető érdekel, mert tudom, sok még a hiányosság a fejemben.

Véda, azt hiszem, az elmélettel már elég jól tisztában vagy, most már tényleg a személyes segítség kell Nektek szakembertől. És már az is sínen van.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Olyan boldog vagyok!!!

Szanya!
Köszi! Most már tényleg sínen vagyunk. Csak az utazgatás lesz kemény meló, de ezen most nem kesergek.

Csak egy gyors "programajánló":
Ma este 8-kor G. lányom arculati fotója lesz az M1-en. Ha valakit esetleg érdekel...

A társalgás "hiányát" én sokkal inkább tudom be szociális hiányosságnak, mint kommunkációsnak, ezért sem segít rajta a PECS. A PECS ehhez már túl egyszerű.

" Félelem" a pohártól: a vizuális, tapintási, szaglási vagy akár pszichés stb. túl vagy alul érzékenységek jönnek mennek, én ezt tapasztalatból mondom. Simán lehet, hogy eddig nem zavarta a pohár, de most már igen. Esélytelen, hogy megtudd az okát?

Champ: Én szeretném megnézni, Z. is tetszett. (Z. amúgy is sokszor szerepel az életünkben. ) Szóval mikor lesz G, pontosan 8-kor?

Pohár: Én még azt nézném meg, hogy milyen pohár van az oviban, hogy ki tudd zárni ezt az érzékenység dolgot. Ha ott is olyan van, mint otthon, (üveg), akkor nem ez a gond, hanem kényszeres. Amúgy a mániák tényleg jönnek-mennek. És ember legyen a talpán, aki megfejti az okokat.

Pohár: az oviban sima üvegpohár van. H. szerint ott nem zavarja, mert ott nincs gyerekmatricás pohár, nincs jegesmedvés, mint itthon. Szerintem is inkább kényszerességről van szó.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Daisy!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.