Autizmus mindennapok

Manka, nagyon irigyellek a feltöltő,nyugis melód miatt!! Azt hiszem, nálunk nagyon nagy részben benne van, hogy rengeteget betegek a gyerekeim, hol egyik, hol másik, felváltva kell itthon lenni velük. És, hogy este senki nem segít nekem, tehát ha nappal nem jutok egy kis levegőhöz, akkor pár hét alatt a diliház a jövőm. Sokszor elképzelem, hogy van mellettem valaki, hogy esténként nem egyedül kell végigcsinálnom az egészet és máris érzem, hogy legalább részmunkaidőben menne a meló. Aztán bilibe lóg a kezem...

Hárommaci:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Kimni:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

kimni írta:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marcoverde, szerintem abszolút passzol ide.

Kimni, marco

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marco,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

marcoverde:
Hogy mennyire találóan fogalmaztál ...

tomger:
Hát sokszor mi is azzal nyugtatjuk magunkat, hogy lehetne rosszabb is ...

kimni:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Ja, akartam még valamit Marco, írta, hogy ugye M. érdekei vannak mindenek előtt, bizonyos helyzetekben nulla empátia. Tegnap elmentünk N.ért az oviba, a kicsinek tüdőgyulladása van éppen, nem nagyon lehet hurcolászni (főleg, hogy a kicsi ilyen harcos típus, 40 fokos lázasan is beáll focizni, aztán majd' megfullad), úgyhogy kértem N.-t, hogy menjünk haza, nem lehet sokat kint a kicsi. Na persze. 1 órán keresztül mentünk haza, kétszer szökött el mellőlem, hogy bemenjen a focipályára, mindenki előtt üvöltött velem fejhangon (Labolen, eszembe jutsz ilyenkor, tuti L. is hasonlóan sikíthat), hogy "nem megyek", de artikulátlanul, ezt csináltuk 1 órán keresztül. Mivel eléggé magam alatt voltam eleve, már nem volt energiám semmire, csak halkan kértem, hogy jöjjön, mert a tesója beteg és haza kell mennünk. Ott álltam és mintha dacból nem akartam volna jutit adni neki ezért, nem hittem el, hogy ennyire nem fogja fel. Ez nem az első eset, már írtam ide is ilyeneket, hogy ilyen egyértelmű és tényleg durva esetekben egyáltalán nem képes használni, amit amúgy nagyon jól tud. Amikor az ő érdekei ellene szólnak, akkor nem használja a tanultakat. Ez nálunk is így van.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Fú...
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Szebb napokat Nektek!!

Bindáskenyér:

Nagyon komor most mindenki. Inkább leírom egy hétköznapi bosszúságomat.
A fiam egy hete a tévében látott egy műsort, ahol halas-kukoricás- krumplis levest főztek. Ő ilyet kér. Már egy hete!
Ma elmentünk közösen megvenni a hozzávalókat, nagyon izgult. A főzésben segített, nagyon várta, hogy elkészüljön a leves. Kiszedem a tányérba, és közli, hogy ezt nem fogja megenni. Basszus, egy órát szenvedtem vele, végig itt ugrált, hogy mikor lesz már kész, erre annyira tudtam csak rávenni, hogy a nyelvét beledugja.
Persze a kicsinek sem ízlik, a férjem meg nem túl lelkes, hogy egy kondérnyi furcsa leves vár rá itthon. :blink: Én azért megeszem, bár nem az én ízlésemnek való. De legalább már én egyem meg! :laugh: És persze ebből osztunk a nagy családnak is, mert itthon nem fog elfogyni. :laugh:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hajaj,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

labolen:
Ilyen nálunk is volt :S , de nem a gyerekeim csinálták ezt velem, hanem egy vendégünk, akinek a kedvéért csináltam valamilyen ételt, aztán úgy döntött, ő mégsem ebédel, és ott volt egy nagy fazék kaja (merthogy egyébként irdatlan mennyiséget képes belapátolni, szóval egymaga is megette volna), és azon csócsált utána mindenki, szózta, borsozta, nyüglődött, hogy valahogy a számunkra földi halandók számára is ehető legyen. :laugh:

Bízom abban, hogy mindannyian most épp egyszerre vagytok mélyponton.
Marco: tudod, írtam, hogy a lányunk olyan, mint nálatok M. Elküld a fenébe, ordít, pontosan, mint egy kamasz. No empátia. Nekünk egyszer azt mondta egy gyógyped, hogy ilyenkor röviden közölni kell az álláspontot, hogy rosszul esik, amit mond és hogy Te abbahagytad a vitát - és ott kell hagyni. Rohadt nehéz, de meg kell próbálni nyugodtnak maradni. És persze a veszekedés témájában meg ki kell tartani. Én még a figyelmét szoktam eterelni, ha sikerül, amikor látom, hogy egy picit kizökkent a hisztiből. Persze nem mindig sikerül. A hétvégén volt, hogy kellett menni misére és K. a korábbira akart menni. Közöltem vele, hogy a későbbire megyünk. Óriási hiszti, a fenti taktikával, és még hozzátettem, hogy a jövő héten ő döntheti el, melyikre megyünk.
Csak azért vagyok ilyen "észosztó", mert nálunk K. körül nyugis időszak van.

A házasság: a hobbink nekünk is az autizmus. Este sokszor ez a téma. Mostanában mintha elmozdultunk volna erről a hosszú ideig tartó pontról, mert akkor beszélünk erről, ha zűrös volt aznap a helyzet. Lehet, hogy épp tényleg jó időket élünk meg velük. Azt veszem észre, hogy mióta az ovi gyógyedje annyi megoldást kínál napi szinten a gondjainkra, hogy nekem ezáltal sokkal könnyebb. Most már kezdem kicsit másképp alakítani a dolgainkat, több hangsúly van a megelőzésen, és így kevesebb a robbanás. Pedig nekünk sem egyszerű egy agresszív 5 évessel és egy empátiahiánnyal rendelkező én-központú elsős iskoláslánnyal.
Szóval a férjek részéről nagyon változó lehet a hozzáállás és a teherbíró képesség. Nagyon nehéz nem ráterhelni az én feszültségeimet.
És a saját hobbi, még ha csak egy kis futás, nagyon sokat segít.

Nem próbálta valaki a mostani önkénteseket a Cs. Alapítvány pályázatából? Nekünk van egy lány és egy Fecskénk is van (már ha a család nem segít...)

Labolen: az a leves elég bizarrnak hangzik.... :sick: Remélem, neked legalább ízlik! Nem könnyű a gyerekek kedvében járni.
Nekem P. ilyen, megkérdezem, mit kérsz vacsira, tojást vagy rántott halrudat. Azt mondja, halrudat. Mikor kész, akkor közli, hogy ő tojást kér :S

Manka: Az életben nem főztem volna ilyen levest, ha a gyerek nem látja egy műsorban. Amúgy angol műsorban... Hát, nem az én világom. Este megpróbálom leturmixolni és eladni krémlevesnek. Néha így megeszi azt, amit amúgy nem. Lesz benne pirítós kocka, legalább azt kieszi ilyenkor, és ami ráragad, már az is több, mint a semmi.

Én most bevezettem itthonra zsetongyűjtést. Már van kettő neki ma, mert magától felöltözött, (basszus, miért kell ehhez zseton, ha képes rá??? ), és mert kirakózott, amíg főztem. Ha lesz estére 5, beválthatja valami finomságra. Már ki is választotta, hogy szívószálmániát akar. Délután még kell feladatoznia is majd, ha meg akarja szerezni még a maradék három zsetont is.
Én most ezt találtam ki, meg szigorú napirendben mutatom neki, hogy mikor mit csinálunk. Már reggel úgy jött le, hogy közölte: Anya felkeltem, főzz kukoricás levest. Na ekkor raktam ki a napirendet.

Na, az evést hagyjuk, az igazi rémálom! Olivér szenved, ha ennie kell, kivéve az édességek, esetleg pogácsa. Mimit hagyjuk, csak az a néhány ételféleség, amit eddig is megevett, de sajnos azóta kiesett a tészta és most a rizs is. A férjem pedig diétázik, mindig mást eszik mint mi. Szóval, négyen minimum 3 félét eszünk