Autizmus mindennapok

Labolen, csak gyorsan írok, olvasni sem tudtam végig a fórumot...
Nálunk van egy hiper kisfiú és a fiam sokszor mondja rá, amit nyilván az óvónőtől hall, hogy P. nem hagy aludni, mert ő nagyon rossz gyerek, mindig rossz. Én mindig kijavítom, hogy kisfiam, P. nem rossz, hanem problémát okoz neki aludni és egy helyben lenni, - mint ahogy neked gond barátkozni - de ez neki is gond, ne bántsd ezért külön. És többször is mondta ezek után a fiam, hogy P. beteg. Ezt is kijavítottam, hogy nem beteg. Pedig én egyszer sem mondtam. Szerintem még nem értik ezt az egészet, nem csak L. és az én fiam, hanem egy velük egyidős NT sem érti, mi az, hogy "más", hogy gondot okoz neki valami, ami neki nem. ettől még mondhatta azt a másik anyuka, hogy L. beteg, nem ezért írtam, hanem azért, mert szerintem ez nagyon összetett dolog. Lehet, hogy megkérdezném annak a gyereknek az anyukáját vagy neki adnék tanácsot, hogy mit mondjon a gyerekének L.ról. Nálunk pár hete volt ilyen, hogy a fiam elbőgte magát, hogy ő mennyire más, mint a többiek. De éreztem, hogy nem szabad belemennem ebbe, mert csak jobban bepánikol, nem mondhattam akkor atz, hogy na, akkor elmesélem, mi az az asperger. Azt mondtam neki, amit szerintem itt mindenki, hogy mint ahoyg nincs két egyforma gyerek, ő is különbözik a többiektől. A barátkozás és együtt játszás kicsit nehezebben megy, mint a többieknek, ugyanakkor ki tud ilyen ügyesen logikai játékozni és írni-olvasni a csoportban? Na, ugye, hogy senki? És akkor már mosolygott. Nem is hozta elő többet. Időnként mondja, hogy tudja, hogy neki nehéz barátkozni, ezért megpróbálja azt, amit én mondok, hátha akkor több gyerekkel játszhat. Tehát érti, hogy hol a gond, érti, hogy más, de még nem tartunk ott, hogy ez micsoda, erre még nincs szüksége.

Szia Szanya1!

Köszönöm a gyors választ!
Nem láttam a saját szememmel, az óvónénik mondják. És azt is, hogy ott mindent megkóstol (itthon csak külön eszi meg az ételeket, az összetett ételekhez nem nyúl hozzá pl. paprikás krumpli, rizses hús, bolognai spagetti stb.).
A játszótéren senkihez sem szól, de az oviban állítólag mindenkivel játszik. Már nem tudom, mit higgyek. Hülyének néznek az óvónénik, hogy egy teljesen átlagos gyereket miért viszek vizsgálatokra.

HáromMaci, aranyos vagy, hogy gondolsz ránk. Sajnos 1%-ot csak az a szervezet gyűjthet, aki már elmúlt 2 éves, úgyhogy mi még nem.

Marcoverde, jól vagy már?

Sünöcske, hogy milyen jó ötleteid vannak! Ha eszedbe jut valami hasonló legközelebb, akkor szóljál! Tényleg milyen jól ki lehetett használni az ingyenes autópálya használatot.
Azt, hogy a mi gyerekeink mennyibe kerülnek, azt ne is emlegessük, főleg ennyi Hipp fogyasztás mellett,mi ami nálunk van. Viszont haladunk a szőlőlével, baracklével, levessel. Kis lépésekben...

Maxfaktor, szerintem kérj látogatási napot és nézd meg. Ha tényleg mindent csinál, akkor se felesleges a pszichiáterhez menni (hova mentek?), de a pszichiáternek az igazságot kellene tudnia, márpedig amíg nem látod...

Maxfactor: Én úgy gondolom, hogy Szanyának igaza van, előfordul, hogy az oviban máshogy viselkedik mondjuk evés terén a gyerek. Nálunk pl itthon nem eszik levest, bent meg mindenfélét. De a fiam már hat éves.
Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy bizonyos alapvető furcsaságok mindenhol ugyanúgy előfordulnak, és ezeknek kell a többségben lenni. Az, hogy ilyen kis különbségek vannak a gyerek viselkedésében, mint étkezési szokások az oviban vagy otthon, inkább ritkán fordulnak elő.
Gondold át az alapvető három (most már hivatalosan kettő, de azért szerintem három) területet, ahol általában kisebb nagyobb eltérések szoktak jelentkezni egy autizmussal élő gyermek és egy neurotipikus, vagyis átlagosan fejlődő gyermek között. Van-e lemaradás, vagy különös kiemelkedés a szocializációban, kommunikációban, rugalmatlanságban. Nehéz eldönteni, hogy mi tekinthető még átlagosnak, de azért azt érezni lehet, hogyha valami nem simul be a nagy átlagba. Pl ha kirívóan zárkózott, vagy éppen túlságosan nyitott. Pl az én fiam mindenkinek az ölébe ült, vadidegeneknek is.
Vagy oké, hogy beszélt a fiam két évesen, de meg tudta különböztetni a színeket másfél évesen, két évesen tudta a számokat 12-ig, és tudta az egész abc-t. Ez azért nem túl átlagos. Közben három évesen nem tudta elmondani, hogy mi történt vele aznap, hogy jó volt-e az állatkertben, és nem tudott arra a kérdésre válaszolni, hogy kér-e inni. Pedig ezt tudnia kell egy három évesnek.
Rugalmatlanságban is van már az a szint, ami nem fér bele az átlagba. Hogy fél órán át sír, mert nem a megszokott úton megyünk. Vagy egész télen nem vesz fel sapkát. Hogy nem tudtam berángatni sem a boltba, úgy üvöltött, hogy nem akar venni új cipőt.
És a negyedik terület szerintem, az az érzékelések. Van-e olyan érzékszerve, ami túl érzékeny, vagy pont hogy kevéssé. Az én fiam zajérzékeny, bizonyos hangokkal ki lehet kergetni a világból. Állandóan fényeket nézegetett, mert azt meg nagyon szerette. És pörgött is ezerrel, mert szerette ezt az érzést. Közben meg nem szédült el.
Ezeket kell átgondolni, és ha mindhárom területen van valami szokatlan, szerintem csak akkor merülhet fel igazán az autizmus. Nehéz eldönteni, és ha a legkisebb kétséged is van, hogy talán mégis felmerülhet az autizmus, akkor nagyon jól teszed, hogy elmész egy szakemberhez.
Én legalábbis így gondolom, hogy ezeket a területeket kell nézni. Nálunk minden területen markáns eltérések voltak, igazából nem volt kétséges a diagnózis.

Most olvasom a bogárgyűjtős sztorijaitokat, hát már a gondolattól rosszul vagyok. :ohmy: Főleg a meglépett csigák... Brrrrrrrrrr.... :sick:

Mit csináltok Húsvétkor? Hol lehet ilyenkor (nem túl nagy tömegben) nyulazni?

Sephora, Levi jobban van már? Mi ma mentünk először 3 hét után oviba, kíváncsi vagyok, hány napot bír... Jó lenne, ha kibírná már a tavaszi szünetig, aztán meg már csak meleg lesz.

Tomger állatos feladata is fent van már a letölthetőben!
www.auti.hu/index.php/letoltheto-feladat...ol-laknak-az-allatok

Igazad van Szanya1, nekem kellene látnom, hogy tényleg csinál-e mindent. (Amit nagyon kétlek.) Ha megengedik bemegyek 1 napra és megnézem.
Debrecenbe akartunk menni, de nem fogadnak. Azt mondták, hogy mivel Miskolchoz tartozunk először oda menjünk. Ha ott megalapozott a gyanú, akkor mehetünk Debrecenbe.
Miskolcon a Tanulási képességet vizsgáló bizottság SNI-t állapított meg, de csak a mi (szülők) elmondása alapján, a kislányomra rá se néztek.

Labolen, köszönöm a részletes választ.
Nagyon nehéz eldöntenem, hogy autisztikus-e.

Rugalmasság: csak bizonyos ételeket eszik. Csak vizet iszik, csak ugyanabból a cumisüvegből és csak ha én itatom. Meg se kóstol semmilyen más italt. Csak kis kádban fürdik és csak bizonyos ruhadarabokat vesz fel. (A cipőboltos sztori ismerős! )Más téren nincs rugalmatlanság.

Szociális terület: néha odamegy a gyerekekhez a játszótéren, megnézi mit csinálnak, de nem beszélget velük soha. Csak néhány embernek engedi, hogy hozzá érjen. Az oviban állítólag a gyerekek kezét megfogja, de az óvónéniét nem.

3 évesen kezdett beszélni, még nagyon le van maradva a kommunikációban. Néha lehet vele beszélgetni, de csak az őt érdeklő dolgokról. Az oviban történtekről 1-2 szót mond.
Érzékelés területén semmi különös nincs, nem forog, nem repdes és nem jár lábujjhegyen.

Ugyanakkor szemkontaktust tart, nagyon ritkán szerepjátékozik. (De általában nem utánoz semmit, nem érti, hogy az mire jó.)
Az óvónénik szerint le van ugyan maradva pár dologban, de majd "kinövi". A helyi nev. tanácsadó szerint pedig ez csak testvérféltékenység. (A kicsi 1 éves).

Annyira tanácstalan vagyok, de mindenképpen elviszem a pszichiáterhez, mert biztosat szeretnék tudni.
Ti hány évesen kaptatok diagnózist? Mennyi időbe telik mire kiderül, hogy autisztikus-e? A kisfiad kap fejlesztést?

Szia Maxfaktor, üdv a fórumon!

Elolvastam, amit a kislányodról írtál, szerintem is vidd el pszichiáterhez, ha másért nem, akkor a saját magad megnyugtatására, de csak akkor, ha láttad az oviban.
Első gyerkőc, van tesója? Csak azért kérdem, mert az én 8 éves fiam (diagnózist 5 évesen kaptunk) első gyermek, utána 2 évvel jött a hugi. Ég és föld volt a két gyermek fejlődése (most is az), de erre csak akkor jöttünk rá, amikor a kicsit láttuk a bátyjához képest szárnyalni. Nekünk nem tűntek elviselhetetlennek a fiam tünetei, a beszéd, kommunikáció elmaradása volt nagyon jelentős. Hittük mi, amíg el nem kezdtünk ezerrel foglalkozni az AS témájával. Nem rég, pont itt a fórumon szedtem össze visszamenőleg a tüneteit, én döbbentem meg a legjobban, hogy mennyi volt, csak nem tudtuk, hogy ez jelenthet is valamit.
Ha nincs tesó, akkor figyeld Labolen szempontjai alapján az oviban, játszón a többi gyereket, fogod látni, hogy miben tér el a kislányod az átlagtól.
Ne ijedj meg, akármit is tapasztalsz, akármit is hallasz majd esetleg a pszichiáternél.
Ha igaz is a gyanúd, akkor a legjobb korban vagytok a fejlesztésekhez. Persze, vannak nehézségek, nem tagadja egyik itt fórumozó szülő sem, de nem lehetetlen a küldetés!

Maxfaktor: Mi három év 10 hónaposan kaptunk diagnózist, és csak azért ilyen későn, mert én sem tudtam igazán, hogy gond van. Tavasszal már sejtettük, de mindenki altatott engem is, hogy nincs baja, nem autista, hiszen beszél. Azt, hogy ez mit árul el a helyi egészségügyi szakemberekről, most ne tárgyaljuk. Végül nyáron anyósom hozta szóba az asperger szót, mikor ennek utánaolvastunk, onnantól kezdve 4 nap volt, mire bejutottunk egy gyermekpszichiátriára, és megkaptuk a diagnózist. De mondom, akkor már én úgy mentem oda, hogy tudtam, hogy ő autista. Ha tavasszal már korábban mond nekem valaki egy címet, hogy hova vigyem, akkor már akkor kapott volna diagnózist. De igazán már egy évvel korábban is megkaphatta volna, mert ott voltak a jellegzetes kommunikációs és rugalmatlansági dolgok, csak akkor még nem gondoltunk semmi gondra. Csak hogy kicsit más.
De hangsúlyozom, nálunk olyan konkrét tünetek voltak és vannak, hogy a netről meg tudta állapítani a nagymama, hogy mi a gondja, mert annyira jellegzetes volt.
Effektíve nem vett rólunk tudomást, órákat ült egy sarokban, vagy egy szekrényben, nem tudtuk bevonni semmilyen játékba, mindig ugyanazokat a kérdéseket tette fel, de a mi kérdéseinkre sosem válaszolt. A diagnózis után úgy kellett megtanítani neki, hogy egy eldöntendő kérdésre mondani kell egy igent, vagy nemet. Közben gyönyörűen beszélt, csak nem értette, hogy válaszolnia kell.
Nagyon rugalmatlan volt szinte minden téren, egy évig csak egy pizsamát hordott, ha éjjel valami miatt koszos lett, ki kellett mosni és hajszárítóval megszárítani, hogy vissza tudjam rá adni.
Beszédről azt tudom mondani, hogy bár jól beszélt, de rosszul ragozott. Ez azt hiszem jellemző probléma. E/2 vagy E/3 személyben beszélt magáról. Nálatok ilyesmi van? Vagyis nem azt mondta, hogy "kérek inni", hanem hogy "kérsz inni". És a kié ez a játék kérdésre nem mondta, hogy enyém, hanem hogy L-é.
Lábujjhegyezés nem volt, repdesés csak akkor, ha nagyon ideges, de akkor sem repdes igazán, csak az ujjait tekergeti, vagy kicsit megrázza a kezét. Forogni 4 évesen kezdett. Viszont már két évesen ugrált, szökdécselt csak úgy. Pláne ha örül. Ma is ugrál még nagyon sokat.
Ami nekünk első évben sokat segített, az a tsmt torna. Ezt autizmustól függetlenül is javasolják idegrendszer érlelésre. Segít a beszédben is néha, és segít a feladattartásban. Ha kaptok diagnózist,m kell keresni egy autizmus specifikus fejlesztőt, aki a szoc és komm fejlesztést is tudja adni.

Champ: nálunk is két év van a húga és a nagyfiam között. Akkor kezdtünk igazán aggódni mi is, mikor a másfél éves lányom többet beszélgetett velünk, mint a fiam. :huh:

Kimni: Igazad van, hogy most még elég lenne nekik ennyi, hogy mert más vagy. Én is ennyit terveztem csak mondani neki, de most beleszaladtunk ebbe a "betegségbe". Amúgy l-nak egyáltalán nem tűnik fel, hogy ő más mint a többi. Na mindegy, most kicsit beszélünk erről a témáról is.

Ennek örömére megcsináltam ma a szeretem nem-szeretem játékot, amit Szanya ihletett. Mivel nekünk van eleve egy kontroll csoportunk is ( :laugh: ), így ketten a húgával szortírozhatták ugyanazokat a dolgokat. Utána meg próbáltam mutatni nekik, hogy látjátok, nem egyforma dolgokat szerettek, vagy nem szerettek. Mert míg B. szeret szánkózni, addig L. nem, mert rámegy a jégre és az nem jó.
Aranyosak voltak, volt a kép, hogy táncolni:
Én: Ki szeret táncolni?
B: Én, én nagyon szépen táncolok!
L: Én összevissza táncolok, de szeretek táncolni.

Egy csomó érdekes dolog is kiderült, L. például nem szereti a napsütést, mert akkor be kell kenni naptejjel, hogy le ne égjen. :blink: :laugh:

Labolen: mi már akkor vittük Z.-t nev. tan.-ba, amikor 3 éves volt, mert ugye egyáltalán nem beszélt. Csak nagyon kerülgették a forró kását, ezért csak kb. egy év után merült fel az AS.
Akkor töltöttem ki a Delej utcai nagy kérdőívet, emlékszem, egy csomó dologhoz beírtam, hogy a másfél éves kistesó sokkal jobb ebben, mint ő. A mai napig rengeteget tanul a hugitól.

Mi tegnap rajtakaptuk, hogy a nappaliban gangnam style-t táncol! :laugh: Nagyon édes volt, iszonyú suta, jobban hasonlított a csárdásra a tánca. De a lényeg, hogy nagyon élvezte és nem is jött zavarba, hogy apával felette vigyorgunk!

Igen, nálunk a beszéd megvolt, amiatt nem kellett aggódni. Ezzel nyugtatott engem mindenki.

Jó kis tánc az, és könnyen utánozható. Mármint könnyű úgy táncolni, hogy mutatják a lépéseket. Elhiszem, hogy élvezte, és biztos nagyon aranyos lehetett!

Labolen. most is állnak mindketten, napszemüvegben, és várják, hogy indítsam nekik! Mennem is kell! :laugh:

Milyen jó fejek! remélem beállsz melléjük!

Így volt! :laugh:
Utána azért ugráltunk egy kicsit Blur-re is!
Naná, hogy a videó kamera most volt ... bár, lehet, hogy jobb is! :laugh:

Hol volt a videó kamera? Van felvétel? Látni akarom! Ha meg nincs, akkor tessék megismételni! :laugh:

Ja, a lényeg lemaradt: lemerülve! :silly:
Sebaj, óránként képesek vagyunk az ilyesmit megismételni! Na, majd holnap!