Autizmus mindennapok

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Labolen, Szanya:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Miri,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Napirend


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


A farsangról már én is akartam írni.
Á. 4 évet járt óvodába. Az első években (kétszer járta a kiscsoportot 2 különböző oviban) egyáltalán nem akart beöltözni, így nem is erőltettük, aztán meg pont beteg volt, így kihagyta a farsangot...

Amikor középsős lett, még akkor sem volt kedve, de sikerült rábeszélnem, hogy legalább öltözzön be a kedvenc színébe, a narancssárgába, mert abból mindene volt. Ez az ötlet megtetszett neki. Volt még egy narancssárga selyemkendője is, mert itthon többször tartottunk "zeneórát" a Korais zeneóra mintájára, és ahhoz "elengedhetetlen kellék" volt a narancs kendő. Így kitaláltam, hogy az lehetne a palástja, készítettünk koronát, és így ő lett a "narancs herceg". Rettentő boldog volt a jelmezében.

Amikor nagycsoportos volt, akkor ő találta ki, hogy cica akar lenni, de narancssárga cica. Tavaly, az iskolában ugyanaz a jelmez kellett neki, de nem bántam, mert ott úgy sem ismerték még. Viszont annyira megtetszett neki a farsangozás, hogy itthon is farsangot szeretett volna.
Sikerült rábeszélnem apát, hogy ne húzza ki magát, így mindhárman beöltöztünk cicáknak.
A legjobb az egészben az volt, hogy Á. nagyon szeretett volna kifesteni minket :S, és a végén bele is mentünk. Először én festettem ki őt, utána következtem én. Ez kb. úgy zajlott, hogy kirohant a tükörhöz, megnézte magát, hogy hogy is kezdje, szépen lealapozott a narancssárgával, utána kiszaladt megint a tükörhöz, aztán folytatta a fekete pingálással, aztán megint tükör, megint pingálás.... Tulajdonképpen egész jó lett a végeredmény, az apját már az én arcom mintájára festette, így azért kicsit már torzult az egész. :silly:

A lakást is kidíszítettük farsangi papírdíszekkel, lampionokkal (ami jó kis kézműveskedés volt), volt aztán süti, üdítő, zene, tánc, ügyességi játék, minden, ami egy farsangon kell. Persze mi csak hárman voltunk, vidámabb lett volna, ha több gyerek is van. Mindenesetre Á. nagyon élvezte az egészet.
Idén megint cica szeretne lenni, de most fekete. (Az iskolában jövő héten lesz a farsang.)
Hétvégén már kidíszítettük a lakást is, mert már az iskolában is fenn vannak a díszek, és persze megint szeretne itthoni farsangot is.

Miri, ez a narancs herceg nagyon jó ötlet volt! A narancssárga cicán jót nevettem. :laugh: Főleg a kifestésen, jól nézhettetek ki. :laugh:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Miri:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Ez az otthoni farsangolás tényleg szuper lehetett, és Á. helyében én is ismétlést kérnék idén is! Milyen jó, hogy ilyen bevállalós szülei vannak.
Ez a narancs jelmez tényleg ötletes. Nekem pont ma mondta a lányom, hogy ő jövőre lilának öltözik. Mindene lila lesz, és ez lesz a jelmeze. Kicsit furcsállottam, de ezek után...

Nálunk holnap lesz a sulis farsang. Tegnap este 9-ig fabrikáltuk a jelmezt. Ma fejeztük be, kb. 1/2 órája lett kész: robot-kamera! Megszenvedtük Apával rendesen, de a fiam elégedett!

Képtelen vagyok tartani az iramot veletek. Túl sokmindent csinálunk.

Másfél hetet hiányzott a fiam az oviból, beteg volt. Most csütörtök-péntek ment újból. Az asszisztensünk szólt hogy nem volt ugyan komoly gond, de a nap a visszaszokásról szólt. Az ebéd is jól sikerült (jó nagy juti lett beigérve), de aztán már nem akart menni fogat mosni és nem is volt hajlandó visszaülni a csoportszobába, hogy majd ott megvár csöndben míg a többiek mesét hallgatnak. Az asszisztens levette a napirendi kártyákat egyesével és a fogmosást így sikerült még lenyomni, aztán a folyosón vártak, vissza még így sem ment a csoporthoz.
Ennyit a napirend elhagyásáról. Persze tudom nem azt mondták el lehet hagyni azonnal....
Napirend kell és kész. Hogy mi lesz 10 év múlva az egy másik kérdés

Persze nem tudom, ha egy nt közli hogy ő most nem mos fogat és kész, az mekkora para az oviban. Egyáltalán 1-1 ilyen eset visszajut e egyáltalán a szülőhöz. Csak mert Gergő nagyon szemmel van tartva, ami persze jó, sőt, így nem is fajulnak el remélem a dolgok. De gondolom nt gyerek sem csinál mindig mindent mintaszerűen.

Lement a farsang. Egy percig sem tudtam ott lenni (nem szülős volt, de azért maradtak páran videózni), mennem kellett tovább. Azért azt hiszem, elég jól érezte magát.

Tomger,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tegnap V. megtanulta, hogyan születik a kisbaba. Nem volt ugyan betervezve, de nem volt más kiút.
Délután szörfözött a YT-on, Kisvakondot nézett, hangos zokogásban tört ki hírtelen, hangosan kiabált , hadart egy szavát sem értettem, mi a baj.
A képernyőre mutogatott és kétségbeesve nézett- Ezt nézte:


No, hogy a bánatba mondjam el, mi az a születés. Hát, rajzoltam, magyaráztam, apa is próbált segíteni. Mutattuk nincs nagy baj, látod mindenki örül, 3 kisnyúl született, táncolnak, buli van.
De zokogott, kiabált.
Előkerestem a saját születésének képeit, amikor a hasamban volt még, a szülőágyas, a megszületés utáni, kicsit véres jelenetet, a fürdetést, mindent.
Megértette, átölelt bennünket, kaptunk puszit, megnyugodott. Azóta megnézte jó párszor a
rajzfilmet és a saját születése képeit és videóit és semmi baj, elkönyvelte, ez így megy oké. :woohoo:

Nálunk is megvolt a farsang. Persze a fényképező nem volt jó, így sajnos nincs képem róla, de majd kapok a többiektől.
L. zászló volt, és nagyon élvezte, lengedezett mindenfelé. Kicsit félt az elején, inkább hozzám bújt. De érdekelte a többiek jelmeze. Székfoglalós játékban, és valami sorversenyben is részt vett. Evett-ivott, elvolt.
Sajnos a végére már nagyon elfáradt, és eléggé elvetemült ötletként behoztak egy csomó lufit, amit a vadabbak kidurrantgattak, na akkor már nem maradt bent a szobában. Én viszont ekkor pont fent voltam a lányom csoportjában, így a sógornőm terelgette szegényt, de nem sok sikerrel, nem akart már visszamenni, kint meg csak futkosott. Sajnos ekkorra már a férjem is elment, így nem tudtuk őt hazavinni. De túléltük. Viszont annyira elfáradt, hogy képes volt a déli rutint is feladni, és ebéd közben kivonult, kihagytuk a fogmosást is, pedig az szent.

Tomger: Szerintem most kár azon aggódni, hogy 10 év múlva mi lesz. Képesek fejlődni, és olyan rutinokat is elhagynak, amit pedig nem is gondolnék. Pl tegnap nem mentem fel sokáig a fürdőbe, hagy játsszon, és mire felmentem, közölte, hogy ő már le is csutakolta magát, és kéri a törülközőt. Pedig ezt még csak most tanuljuk pár hete, és van folyamatábra meg minden, de az kint van, én szoktam bevinni. Nem hiszem, hogy egy napirendet később ne tudna elhagyni.
Amúgy mikor én kérdeztem az előadás után ezzel kapcsolatban, azt mondták, mindenkinek olyan szinten kell szabályozni a napirendet, amire szüksége van. Pl nálunk délután nincs konkrét program berakva, mert magától is tud váltani. Néz egy kis mesét, játszik a gépen, aztán elkezd vonatozni. Ha ez megy, akkor nem kell nekem beosztani az idejét. De mondjuk két éve még kellett volna, mert akkor csak feküdt a sarokban. (akkor még nem tudtuk, mi a napirend).
Szóval azt akarom mondani, hogy ha szüksége van a napirendre, akkor szerintem használjátok, mert ettől még nem kell majd 20 évesen is használni.
Amúgy nekem volt főnököm, aki minden reggel beírta a teljes feladatlistát a naptárjába. De a teljesen rutin feladatokat is. Mégis vezető beosztásban volt. Szerintem ez nem akkora gáz.

Bundáskenyér: amikor először láttam ezt a kisvakondos epizódot én is legszívesebben sírtam volna. A fiam is látta már, totál nem hatotta meg... :S

Nálunk is lement a farsang. Kicsit (bocs, nagyon) izgultam, mert bár jókedvűen, bezsongva mentünk az iskolába, ott tudatosult benne, hogy én most ott hagyom, csak az osztálytársak lesznek vele. Ilyen ugye az oviban nem volt, ezért szegénykém teljesen kiakadt, potyogtak a könnyei, úgy kérlelt, hogy ne menjek el.... Aztán szépen megnyugodott, amikor megkértük, hogy ő fotózzon. Csak úgy engedett el, hogy még visszamegyek délelőtt hozzá. Én szépen elkéstem, de a főnököm kiengedett hozzá délelőtt és láttam, hogy mennyire jól érzi magát! Ott maradtam vele egészen ebédig, és utána már nem is kért, hogy maradjak. Azért így összességében nem volt vészes. A jelmezt az ovis farsangon is fel szeretné venni, majd meglátjuk!

Megvolt nálunk is az első ovis farsang. Viszonylag jól sikerült, bár csak az első 5 percre állt be a körbe (műsort adtak elő a gyerekek), a további 15 perben már a lábak között mászkált négykézláb, míg a többiek énekeltek. Aztán amikor vége volt a műsornak és leültek körbe, akkor már ő is újra odaült, és mikor ő került sorra, beugrott a kör közepébe és félelmetes brummogásba kezdett, mivel macinak öltözött. :laugh:

Utána degeszre ette magát sütivel, végül megnéztük, hogy van-e nagybőgő a zenészeknél (csak szintetizátor volt), jól megnézte az egyik kisfiú géppisztolyát és a végén közölte, na akkor most már mehetünk haza.

Kilógott sorból, de nem annyira, hogy ne lehetett volna ott. És tetszett neki. Az óvónéni a végén adott neki egy lufit.

Tomger .
Én nagyon kiváncsi lennék, mit mond az ABA szakember arra a 14 éves autira aki soha nem napirendezett mert abszolut jól funkcionált , de most a kamaszkor kezdetén apuka sírva kér segítséget szakemberektől mert a gyerek abszolut kezelhetetlen./nagyon durva a történet/
Felelőtlenség szerintem , senki nem tudja megjósolni hogyan alakul a gyermek fejlődése .A napirend ártani semmikép nem árt , sőt .Nekünk felnőtteknek is van naptárunk és határídő naplónk.


Suli téma és IQ kérdés:
Az iskolában soha nem a tanulással van nagy gond , hanem a beilleszkedéssel, barátkozással, szociális és egyéb viselkedéssel, önállósággal , önellátással.
Lehet a gyerek 5. matekos , ha nincs aki szólna hozzá egésznap .
Szerintem sokkal fontosabb , hogy megtanuljon kapcsolatokat kiépíteni és betudjon illeszkedni a közösségbe .
pl: Van 3 diplomája de dolgozni nem veszik fel sehová, mert nem tud alkalmazkodni a munkatársakhoz sőt bizarul viselkedik felnőttként.

HáromMaci egyik macija!!!!


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Örülök, hogy mindenkinek jól alakult a farsang.

Labolen, a lufidurrantgatástól én is kimentem volna.

Bundáskenyér, ez azért nem semmi. Én aztán magyarázhatnám a születést... Akár fotókkal...

Edina, az IQ-n azért lovagolunk ilyen mértékben, mert problémának érezzük, hogy alámérik mondjuk azért, mert szabotál. Én emiatt (is) gyakorlok a gyerekkel. Meg a másik, hogy hiába próbálom nyomni a szoc.-komm fejlesztést, ha azt egy az egyben szabotálja. Viszont az IQ-sakat megcsinálja, ha bestrukturálom.
De egyébként azért a tanulással is lehet gond. Több sztorit hallottam, hogy 5.-6.-tól komoly nehézségeik kezdenek lenni (már akinek persze), volt akit átraktak emiatt EGYMI-be. Szerintem ha a beszédszint nem elég jó, akkor simán elakadhat a tananyaggal is.
Az integráció mindenképp baromi nehéz ügy, persze az auti szegregáltnak és az sni csoportnak is megvannak a maga nehézségei. Még mindig nem látok jobbat a magántanulóinál, pedig az se jó.

Egy disszertáció a prognózisról: pszichologia.phd.elte.hu/vedesek/2007/stefanik.pdf

Szanya:

Az evéssel nem lógott ki, tolta a sütit rendesen befelé (talán túlságosan is, mint egy kiéhezett etióp gyerek) :whistle:

Megéhezett a téli álom után.