Autizmus mindennapok

Bocsi panaszkodom egy kicsit ma úgy érzem kihúzták a talajt a lábunk alól teljesen

A következő a történet röviden. Ma arra mentünk a fejlesztésünkre be hogy menjünk haza mert a helyi jegyző asszony úgy döntött hogy a kiirt bízottság által javasol heti négy órát ő leveszi kettőre . És még ráadásul most egy darabig egyáltalán nem lesz óránk mert a fejlesztőnk januárba négyet tartott hetente és nem hajlandó kifizetni.
A bölcsi ovi önkormányzathoz tartozik és itt a városunkban Sátoraljaújhelyben sajnos a jegyzőasszony az Isten felett áll . Sajnos.
Az aoszt hívtam de ők is csak akkor tudnak érdemben segíteni ha erről valamilyen papír van a kezemben hogy mire hivatkoznak.

Miri:
Az én fiam ugyanerre a hobbi kattant rá, nálunk is zászlók, országok, fővárosok vannak! Én pont tegnap mutattam neki a Wiki-t!
Most a tanítónénijével olyat játszik, hogy az mutat neki egy zászlót (már az összes európai országhoz készítettek kártyát a suliban) és a fiam a hozzá tartozó fővárost mondja.
Ez a mániája ma egy vicces szó szerint értést is hozott magával.
Apával ma elutaztunk és amikor délután jöttünk haza a gyerekekkel, megbeszéltük a napot a kocsiban. A kislányom kérdezte, hogy kit látogattunk meg. Mondom, hogy a bácsi neve Lengyel Ernő. Erre a fiam: És Varsóban lakik? :laugh:

Kata76: nagyon sajnálom!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok!

Kicsit eltűntem a napokban, mert nagyon sok dolgom van az iskola kérdéssel. Gondoltam, írok ide egy kis összefoglalót, mert nem kicsi tanulságokat szűrtünk le az elmúlt pár évből, ami kihat a mostani iskola keresésünkre.
Nagyon ajánlom azok figyelmébe a velünk történteket, akiknek enyhe érintettségű gyereke van, az olyan érintettségű gyerekre gondolok, akiknél nincsenek látványos tünetek, ahol nem jön le azonnal, hogy aspi, mellesleg az oviban viszonylag jól megállja a helyét és nincs vele különösebb probléma, azaz nem zavarja igazán a csoport életét, a mindennapi rutinokat.
Az én fiam ugye ilyen típus.

Onnan indul a sztori,hogy eleve én vittem el a fiam kivizsgálásra, mert az oviban nem nagyon foglalkoztak semmivel. Nem tudtak róla semmit mondani, csak az időnkénti furcsaságait, amik azért nem akadályozták a többieket semmiben, tehát tolerálható volt a különcsége.
Az 1-es gyerekklinikán 5 éves korában megkaptuk az Asperger diagnózist - én vittem el, magamtól, tehát nem volt szó nevtanról, sem óvodai unszolásról. Már a diagnóziskor megbeszéltük az orvossal és közben a fiam fejlesztőjével is (akkor már jártunk vele auti spec fejlesztésre, mert nyilvánvaló volt az AS számomra és a fejlesztő számára is), hogy egy olyan típusú aspinak, mint a fiam, az esetek többségében sajnos rosszat tesz, ha hivatalossá válik a diagnózis és sni-s lesz. (jól kommunikáló, nagyon okos, szabályokat betartó, a közösség életét tolerálható szinten befolyásoló aspiról van szó). És itt jön az, amit elrontottam. Megbízva az óvónőben, mindezt megbeszéltem vele. Aki viszont - gondolom a 3x-os fejkvóta vagy nemtom mi miatt - azonnal kérte tőlem a papírunkat, mert a szabály az szabály, ha ASes egy gyerek, akkor neki sni-snek kell lennie, hiszen minden ASes gyerek speciális segítségre szorul és azt - szerinte - csak az óvodában kaphatja meg. (mindezt úgy, hogy a papír előtt tényleg nem értette, miért viszem el egyáltalán kivizsgálásra a fiam!)

Nem adtam oda a papírt és nagyon sok harcomba került, hogy egyezséget tudtunk kötni és nem lett sni-s a fiam. Viszont belegázoltam az önérzetébe, hiszen én vettem észre olyat a fiamon, amit neki kellett volna. Ezt nem tudta nekem megbocsájtani, így megfenyegetett, hogy ha a körzetes iskolán kívül bárhová máshová adom a fiam iskolába, akkor azonnal elküld a szakértőibe és szól, hogy tudja, hogy ASes papírunk van. Az a helyzet, hogy, amióta papírunk van, azóta úgy beszél az oviban a fiammal, mint egy ért.sérülttel, ahelyett, hogy picit motiválná a közös foglalkozásokra, egy-egy alkalommal - amikor kivételesen a fiam nem akarja, mert amúgy akarja - egyből megengedi neki, hogy játsszon, amit akar, nem kell részt vennie semmiben (csak, hogy egyel kevesebb gyerekkel kelljen foglalkoznia) és a végén ott tartottunk, hogy a fiam pontosan abba a kalapba került, mint az ért.sérült, auti kisfiú és a hiperaktív, szintén kicsit sérült másik kisfiú. Semmilyen előnye nem származott abból, hogy tudták, mit kéne vele csinálni. Nem a fejlesztésre gondolok, hanem arra, hogy hogyan kéne bánni egy aspi kisgyerekkel. A fiam lett az Aspi, nem volt többé N. a fiam, hanem Az Aspi. Mindig, imnden alkalommal megemlíti az óvónő, hogy és mint tudjuk, a fiam "ilyen". De nem tudom, mi az az ilyen, azon kívül, hogy az óvónő folyton ezt mondja.
A lényeg, hogy egy ebben az országban sajnos annyira rosszul működik az integráció (mint itt mindenki tapasztalhatja), hogy egyáltalán nem minden esetben, egyáltalán nem minden autinak jó, ha nyilvános a diagnózis. Rengeteg olyan auti van, mintn a fiam is (és tényleg sokan vannak velünk egy cipőben), akiknél a fejlesztés úgyis magán úton történik és otthon, a közösségben pedig bőven elég, ha a tanárnő, óvónő tud a problémánkról és DISZKRÉTEN kezeli.
Nekünk most nagyon nehéz az iskola kérdés, amúgy is nehéz, de így, hogy meg vagyunk fenyegetve a szakértőivel (ami ugye nyilván a halálos ítéletünk lenne, mert mérnek neki egy szar IQt pl, vagy csak olyan iskolába mehetünk, ahol az alapító okiratban van autizmus, de lényegében nem kapunk ezért semmi pluszt egyik iskolától sem, mert asszisztenst mi úgysem kapunk, a nálunk súlyosabb autik sem kapnak, én nem tudok aszsizstent fizetni, és csak bélyeg maradna a fiamon, ami miatt az amúgy tök nehezen barátkozó fiam teljesen el van vágva, hogy NT kapcsolatokat építsen ki és folytatódna tovább, hogy nem N. a fiam lesz az osztály része, hanem Az Aspi gyerek és őt ez sajnos hátráltatja, nem elősegíti a barátkozását - legalábbis egyelőre így van, később ez változhat, de akkor ráérünk megmondani mindenkinek), tehát így, hogy meg vagyunk fenyegetve a szakértőivel, csapdába estünk. Csak a körzetes, piros iskolába tudunk menni, azzal a csoport gyerekkel, akik most szekálják, inzultálják (akik a játszón fojtogatták) a fiamat. Még csak esélye sem lesz új lappal indulni. Persze, van még a Waldorf, de valószínűleg oda nem fognak felvenni minket, mert túljelentkezés van.
Köszönhetem ezt annak, hogy elmondtam a diagnózist az óvónőnek.

Ezt főleg azoknak szánom, akik még ovi előtt vannak vagy ovi közben jönnek rá, hogy gond van a gyerekkel és nem feltétlenül az oviban van a nagy gond, tehát az ovi nem küldi őket sehová. Aki ovi előtt áll, az is nagyon jól gondolja meg, hogy milyen érintettségű a gyerek, mert egyáltalán nem biztos,hogy megéri a pecsétet a gyerekre nyomni csak azért, hogy némi vizuális megsegítést kapjon az oviban. Tapasztalatból mondom, tudom, hogy biztosan könnyebb ezekkel a vizuális segítségekkel minden aspi elboldogulása, de van egy határ, amikor többet ár maga a bélyeg, mint amennyit az ovin belül használnak ezek a segítségek. Nehezebb ezek nélkül nekik, de ha valóban jó képességű a gyerek, akkor nagycsoportra bele fog jönni és lesz esélye bélyegmentesen, mégis neki megfelelően leélni a gyerekkorát, hiszen otthon megkapja a neki való fejlesztést, vizuális segítségeket, tehát ki tudja engedni magát és nem kell NT módon viselkednie. De az ilyen enyhe gyerekeknél úgyis ez a cél, hogy közösségben tanuljanak meg a lehető legjobban NT módra viselkedni, mégha ez sosem fog sikerülni, de közelíteni lehet. Ha ezt megtanulják gyerekként, akkor felnőttként már készségre szinte fog beépülni ez és nem fognak tőle nagyon elfáradni.
Tényleg, ne értsetek félre, azokról a gyerekekről beszélek, akik nem tűnnek ki nagyon egy ovis közösségből mindenféle megsegítés nélkül sem, nem akadályozzák a csoportot és számukra is tolerálható az ottlét, vagy még élvezik is. Nem azokról beszélek, akik nem tudnak beszélni vagy egyéb, tényleg látványos jegyeket viselnek magukon.

Voltam a Kincskereső iskolában. Látták a zárójelentésünket, beszélgettem velem (kérdeztek a fiamról sokat), elolvasták a jellemzésemet (mindent őszintén leírtam, elég sok rosszat is) és azt mondták nekem, hogy fantasztikus fejlődési íven ment át a fiam és az ő tapasztalatuk szerint ez még folytatódik pár évig ebben a korban, ha továbbra is ilyen tudatosan, kitartóan foglalkozunk a fiammal. És ezt úgy értük el, hogy az oviban semmilyen segítséget nem kapott. Csak itthon és a fejlesztéseken. Azért írom ezt, mert azt hiszem, ez egy sikertörténet már most! 3 hónapos kora óta nonstop fejlesztés alatt áltt a fiam (akkor még hipotónia miatt), 2 éve kapja az auti spec fejlesztést, ami a fejre állított életünket visszaterelte a normális mederbe és nem véletlenül mondjuk MA azt a fiamra, hogy olyan enyhe eset, hogy még szakember sem mondja meg róla 1 alatt, hogy gond van. 2 éve nem volt ennyire enyhe eset, látványos jelekkel, gondokkal, rossz beszéddel, tele tünetekkel. És ehhez a fejlődéshez nem volt szükségünk az ovis sni-s státuszra, vagy az ottani vizuális segítségekre (pedig itthon nagyon kellettek), mégis ment.
A hibát ott követtem el, hogy egy megbízhatatlan óvónőnek elmondtam.

Remélem, hogy van, akinek segít a mi történetünk. Bocs, hogy ennyit írtam...

Ja, a Kincskereső elutasított minket, mert nem elég súlyos eset a fiam, hogy integrálják (ezt én is így gondolom, sejtettem is, hogy ez lesz ebben a suliban). normálként meg egészen speciálisan elit gyerekeket vesznek csak fel, akik minden területen kiválóan teljesítenek (ezt nem tudtam, mikor jelentkeztem).
Ha valaki nem ismeri ezt az iskolát, akkor utána tud nézni a neten, az ország egyetlen olyan iskolája, ahol valójában is működik az integráció (tehát, ide szívesen adtam volna sni-sként a fiam, mert itt nem bélyeget kapott volna, hanem igazi integráció folyik), alternatív iskola különben, Winkler Márta iskolája. 5-6x-os a túljelentkezés minden évben.Tulajdonképpen csak azért próbáltam meg, ha ebbe a suliba kerülnénk, akkor egyedül nem okozna gondot, ha elküldene az óvónő a szakértőibe. De úgyis mindegy, nyilvánvaló volt, hogy nem jutunk be ide.

Sajnos a jelenlegi integrációs körülményeket és fejlesztés-finanszírozást figyelembevéve teljesen egyet kell, hogy értsek. Ez, amit Kimni ír, nem azt jelenti, hogy a gyerek ne kapjon diagnózist, hanem a szakértőis vizsgálatra vonatkozik, ahol kijelölik az oktatási intézményt ill. ingyenes fejlesztést.
Viszont nagyon nehéz eldönteni egy 3 évesnél, hogy a gyerek mennyire érintett, ill. hogy az adott térségben milyenek a lehetőségek. Én úgy voltam vele, hogy amíg lehet, nem kérek sni státuszt, de mivel a kommunikáció csak nem fejlődött eléggé, és az étkezés is szembetűnően problémás, nekünk nem volt választásunk- viszont szerencsénk volt, kaptunk asszisztenst.
Egy apró kiigazítás: 3x-os normatíva már rég nincs, 1,5x-es van évek óta, ami azt jelenti, hogy ráfizetéses az auti gyerek felvétele, mivel 1 auti 3 főnek számít és csak 1,5x-es pénzt kaptak érte. (Most már máshogy lesz.) Tudom, hogy ezt az óvónő mondta, hogy így van, lehetett neki ez egy motiváció, de tévedett, nem kaptak volna érte 3x-ost.
Ajánlanám mindenkinek a Kapocs Kiadó Életvezetési útmutatóját (egy aspi írta, részletesen kitér benne arra, hogy kivel érdemes és kivel nem szabad közölni a diagnózist), de sajnos elfogyott a kiadónál.
De felhívom még egyszer mindenkinek a figyelmét: a nagyon enyhén érintett gyerekeknél lehet csak ezt megcsinálni és nagyon figyelni kell a gyerekre és a körülményekre, valamint a fejlesztés alapvető fontosságú, de ha az ember valóban jót akar, azt úgyis szinte kizárólag csak drága pénzért lehet megkapni. (Egyelőre, de reméljük, hogy azzal, hogy alapképzés lett a főiskolán az autizmus, ez rövidesen megváltozik!)

Csak röviden időhiányban szenvedek ...

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hogy a suliban mi lesz ... hát ehhez nem tudok hozzászólni.

Na mentem is.


Jó beszélgetést.

Nagyon félre ment a topic, de mivel itt írtok erről, ide válaszolok.
Az én fiamról 5 perc alatt sütött, hogy auti, ha elmentünk volna oviba, az első napon kérdezték volna, hogy nem süket-e a gyerek, annyira a saját világában élt. ( ekkor töltötte be a 4 évet, korábban nem vették fel helyhiány miatt). MI ovikezdés előtt három héttel kaptunk diagnózist, azzal, hogy azonnal jelentkezzünk a szakértőibe, majd az kijelöl ovit.
És itt hívnám fel mindenki figyelmét, hogy így nem lehet szakértőibe menni, mint ahogy én gondoltam. Kellett volna keresni előre egy ovit, ami vállalja. Mivel mi ezt nem tudtuk, elmentünk a bizottság elé, ahol megkapta az sni kódot a gyerek, és kijelölték ovinak azt, amibe épp három hete járt, és egyáltalán nem integráló. De mivel már ott volt, azt jelölték ki. Utólag tudom, hogy ezt nem lehetett volna, és senki nem is érti hogy ez hogyan történhetett meg. Én meg (illetve a férjem, mert ő vitte), nem értettünk még úgy a dologhoz, hogy tudjuk, mi a jó és mit lehet.
A lényeg, van pecsét a gyereken, de semmit nem kaptunk érte cserébe.
Mostani tudásommal kerestem volna előre egy integráló ovit, ahol kaphatott volna asszisztenst. De akkor azt sem tudtam, hogy van ilyen lehetőségünk. És persze ezt senki nem mondta, innen tudtam meg a fórumról...
Aki nem integráló oviba viszi a gyerekét, annak semmi előnnyel nem jár a szakértőis papír. Ez szintén enyhe esetekre értendő. Igaz közben kiderült, a fiam nem az. De már nem tudtam visszacsinálni. Mikor egy év múlva mentünk felülvizsgálatra, mert én kértem, hogy csináljanak már valamit, mert a gyerek semmi fejlesztést nem kap, és az önkormányzat is elzárkózik tőlünk, akkor sem írtak semmit, és nem jelöltek ki új ovit sem.
Mindenki úgy menjen oda, hogy határozott elképzelkése van a dolgokról, mert különben nem segítenek semmit.

3maci, az jó, hogy tudják a diagnózist, viszont amiket írtál tavaly is a fiadról, abból nekem nem az jött le, hogy nem nem tudták bevenni őt, mert olyan szörnyű viselkedés zavarai voltak - hanem az, hogy ha már van is papírotok, akkor már mondhatják azt hivatalosan is, hogy nem tudnak vele foglalkozni, hiszen ő sni-s. Szerintem pedig sokkal jobb lett volna a fiadnak, ha egész nap ott lehetett volna az oviban,nem is ismerek mást, akiknél direkt nem vállalták a gyereket lényegében, miután megtudták, mi a baja. És lássuk be, hogy nem azért van el jól az oviban, mert sni-s, hanem azért, mert fejlesztést kapott és eltelt 2 év és sokat fejlődött. Nem ismerem a fiad, de nagyon fontos elkülöníteni a két dolgot: fejlesztés és sni. Valszeg, nálatok nem állt fent, amit írtam, hogy csak tolerálhatóan zavarja csak a csoport életét. De, ha iskoláig eljuttok odáig, hogy belesimul egy NT közösségbe és nincs különösebb gond vele, akkor pontosan azzal lesz gondotok, amivel nekünk is, hogy akkorra már a megkülönböztetés okozza a nagy gondot, amit sosem tudsz leszedni a gyerekről, ha már hivatalosan sni-s. Ettől még a tanár, óvónő igenis tudhatja, mi a helyzet a gyerekkel és tudniuk is kell. De erre írtam, hogy diszkréten kell kezelni.
Kaphat egy gyerek fejlesztést úgyis, hogy nem kerül el a szakértőibe és nem lesz belőle sni-s, ettől még egy óvónőnek nem lesz nehezebb dolga (mert mit csinál másképp, ha hivatalosan snis a gyerek és mit csinál másképp, ha csak anyukától tudja?). Arra próbálok kilukadni, hogy sokszor jobb elkerülni a hivatalos, szakértőis utat ezeknél az enyhén érintett gyerekeknél, helyette inkább az óvónővel kell kooperálni, megbeszélni vele a dolgokat, ugyanis az óvónő úgysem tesz többet, ha sni-s a gyerek, mintha nem lenne az, csak tudná, hogy milyen gondja van. Ez az óvónő jóindulatán múlik.
Ahogy Szanya írta. Nem az a baj, hogy tudják-e a diagnózist. Hanem, hogy sni-s lesz-e a gyerek vagy sem. Tudniuk kell, igen, de nem biztos, hogy azt kell tudniuk, hogy konkrét diagnózisotok van, hanem azt, hogy a gyerek valszeg ASD-s és a fejlesztők milyen megsegítést javasolnak. Amint kimondja az ember a bűvös szót: diagnózis, egyből az sni státuszra tud csak asszociálni a legtöbb pedagógus.

A "nagyon félre ment a topic" arra vonatkozott, hogy ezt egy másik topicban kezdtük el tárgyalni. Nekem jó volt ott is, itt is.

Mindegy, itt marad!!! :laugh:

Egyébként az oviban az én fiammal is úgy beszélnek, mint egy idiótával. Ez állati zavaró, de időnként a többivel is így beszélnek. De leginkább az a bajom ezzel, hogy nehogy megszokja ezt a lassú, artikulált, babásra hangsúlyozott beszédformát. Persze szólhatnék érte... de mégis milyen esélyeim vannak, hogy megértsék... Nála -ugyanúgy, mint valószínűleg itt mindenkinek a gyerekénél- még az a legjobb módszer, hogy mikor nem figyel, akkor célszerű figyelemfelhívó hangossággal beszélni, ami valahol az ordítás alatt van eggyel. Ordítani nem célszerű viszont, mert megsértődik.

Nehéz azt a hangmagasságot eltalálni. A férjem és anyám szerint én állandóan kiabálok, pedig csak nagyon hangosan beszélek, hogy figyeljen, és ha nem figyel, akkor kicsit már pattogósabban, és akkor már ugrik. Vagy elkezdek számolni, na az is hatásos most. Eddig elhittem, hogy nem is figyel, nem is hallja, de ha azt mondom, hogy idd meg a szörpödet és menjünk, nem jön. Ha azt mondom utána rögtön, hogy oké, akkor kiöntöm a mosogatóba, hirtelen már ott is van inni.

Tudom, hogy a gyógypedek nem szeretik a negatív motivációt, de mit csináljak... :blush: Azért nem ajánlhatok fel jutalmat, hogy jöjjön oda szörpöt inni, amit az előbb kért. :blink:

Ugyanakkor ezt a hangos beszéd szinte állandósult már nálunk. A fiam is mindig nagyon hangos, de ez gondolom az autizmussal jár, mint a rossz intonáció. Csak mikor ketten-hárman hangoskodunk, már nekem is sok.

Hasonlóan csinálom én is, csak hangosan nem szeretek beszélni, mert nagyon gyorsan elmegy a hangom. De neki elég egyszer-egyszer túlkiabálni a fejében található zsizsgést. A zsarolás nálunk is többé-kevésbé bejön. :laugh:

Nálunk az jón be, hogy vmi számára fontos elérendő célt tüzünk ki, jutalmat helyezünk kilátásba, és ezzel motiváljuk. Imádja hasát, és ha ma nem tépkedi a haját az iskolában, akkor mehet ma a McDonald'sba. Mostanában az iskolai szorongás miatt tépi elől a haját, és egy kis foltban kihullott a haja. Pszichológus segítségét vesszük igénybe, hogy úrrá legyen rajta. Az osztálytársai piszkálják, különösen egy nagyon durva, agresszív kisfiú, aki tíz éves korára az egész napját a facebookon tölti, és durva vicceket ocsmányságokat ír az osztálytársairól. Na őneki hiába magyarázná az ember, miért viselkedik másképp az én fiam.

Kisfiam magasabb nála egy jó fejjel, erősebb is, még se bántana soha senkit sem, mert egyszerűen nem tudja megítélni mikor kell megvédeni magát. pedig fél éve judozni is jár...

Labolen:

Vicces, a helyzet nálunk a totális ellentéte. Elképesztő önuralommal kell (kéne) a legidegesítőbb szituációkban is nyugodt hangon (+ nem hangosan) beszélnünk, mert a legkisebb indulatot is kiérzi a hangunkból és begorombul, hogy mit ordítozunk vele, és elküld minket a halálba (ez már megint úgy hangzik, mintha ő irányítana minket: ). Ha határozottan is szólunk hozzá, akkor tényleg csak kedves hangon érdemes, különben iszonyatosan felháborodik, hogy "haragszunk rá", és semmit nem ér az egész.
Úgy egyébként is imádja, a kedves nyugodt hangú embereket, egy ilyen rendkívül szép és kedves hangú fejlesztőjébe teljesen bele is zúgott

kimni:
Mi magunktól is el szerettünk volna menni a nevelési tanácsadóba, mivel akkor még azt gondoltuk, hogy ott nevelési tanácsot adnak nekünk, hogy kezeljük Z-t, mert annyit azért láttunk, hogy sok helyzetben nem bírunk vele, illetve nem jók hozzá azok a fogások, amik az első gyereknél teljesen jók voltak. Így amikor az oviban az óvónők felvetették, hogy el kéne vinni a nevelési tanácsadóba, simán belementünk,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Binet teszt: Ha valkinek ilyen tetsztet csinálnak a gyerekével figyeljen rá, hogy jól számoljanak, mert sok pontot veszíthet azon, ha a vizsgáló nem jól számol. Rákérdeztünk a gyógypedünknél, aki megerősített bennünket, hogy a hölgy elrontotta a számolást, az értékelést. Sok múlhat ezen.

Muszáj leírnom, ahova jutottunk az óvónőnkkel. (Andesz, abszolút tisztában vagyok vele, hogy nem ilyenek általában az óvónők, sőt, nagyon közeli rokonunk is óvónő és sosem gondolnám, hogy ő ilyen lenne, imnt miénk, sőt, a kisebbik fiam óvónőiről sem merült fel bennem egyszer sem, szóval tényleg nem általánosítok, nagyon szeretem az óvónőket általában )


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

kimni:
Hát ez szőrnyű.

Félek én is hogy ilyen helyzetbe kerül Z, de ezt leginkább csak a pedagógusok tudják megfogni ...

Kimni, lehet, hogy jobb volna sokat otthon maradni. Már csak pár hónap...

Kimni,

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Korábbi témához, sni státuszhoz:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni !
Teljes mértékben egyetértek Veled ,hogy az Sni státuszt el akarod kerülni a fiadnál . Ebből ,mint mindenki látja a gyereknek haszna nincs ,de kára annál több. Én sem vittem volna el M-t a "nagy szakértőkhöz ", ,a bizottsághoz . (M .tudod ,ő is enyhébb eset ,de neki azért van egy pár tikkje ,meg egy -két bizarr viselkedésjegye ,tehát a szakértőit mi nem kerülhettük volna el ..) Amíg tudjátok ,tényleg kerüljétek el .. Most ez az óvónő meg nem értem miért fenyegetődzik Nektek (nem értem ,mért akarja egy gyerek és egy család életét még nehezebbé tenni ..Most ez mégis mi ,hogy Ti csak a körzeti suliba mehettek ?,?)Tényleg hallatlan !Lehet N-nak jobb lett volna egy másik csoportban .Az egy dolog ,hogy nem segítik a gyereket ,de még alá is tesz... annyira elkeserítő (..és ne haragudj ,de neki ugyanaz a szitu ,hogy megvernek egy kisgyereket ,mint ,hogy körberohangál egy cipővel a gyerek -hát ,én tuti kiröhögtem volna az óvónőt ,hogy mekkora h...)Nagyon sajnálom ,ami történt Veletek ..Esteleg a vezető ,nem tudnál vele beszélni ?Hátha megértőbb ,hogy "úgymond "mégis megfenyegetett az óvónő .. Most ha jól értem ,nem adtad oda neki az As-es papírt ,ugye ?A szakértőihez ,akkor mégis milyen indok alapján küldene ?(hisz nincs a gyereknek konkrét viselkedésproblémája sem ,tehát .. )Nem hiszem ,hogy a szakértőinél mégis utána nyomoznának ,hogy a kisfiad hol és mikor kapott diagnózist . Nekünk pl. ,képzeld ,kiküldtek egy papírt a szakértőitől(feb . 4-ére kaptunk időpontot ,pedig most voltunk január 8-án !!Káosz !),hogy menjünk újból . Tavalyelőtt 10 hónap múlva küldték el M jellemzését , tavaly meg én mentem be a papírért öt hónap után ,hogy adják oda ,amit kihoztak a vizsgálat alapján .Állítólag nem működött a nyomtató. TEhát káosz . Az óvónőtök viselkedése eléggé minősíthetetlen ,a stílusa meg fura ,nem is tudom ,hogy engedhet meg magának olyan szavakat ,hogy a gyerek vetít,stb.