Autizmus mindennapok

Szia Tomger,
örülök, hogy hozzászóltál a másik rovatban felvetett gondomhoz. Igazából itt is bedobhatnám, gondolom, mások is járnak hasonló cipőben, ezek szerint ti is.
Nálunk még az is bosszantó, hogy eddig tulképpen ez csak itthon jött elő, most már a fejlesztéseken is be-bejön, hát nem örülök neki.
A beszédértéssel nem volt eddig sem gondja, de a kifejező beszéd, kommunikáció terén voltak gondok. Az utóbbi időben tényleg elsősorban erre fókuszáltam, ezt erőltettem, mondták több helyen is, a beszéd javulásával majd csökkennek egyéb irányú gondjaink is. Hát, a beszéde tényleg nagyon szépen fejlődött, már döntően egyes számot használ, ami pedig nagy gondunk volt, hiába választékos a szöveg, amit előad, de kettes számot használt többnyire, ez mára állt át, aminek nagyon örülök persze.
De, ez a szabotálás, hiszti, amit levág időnként, nagyon akaratos alapjáraton is.
Lehet, ahogy egyre inkább öntudatra ébred, ez fokozódik nálunk? Nem tudom. Nyilván függ az alap habitusától is a gyereknek.
Most tényleg a mozgásos fejlesztésekre megyünk rá jobban, próbálok kicsit lélegzetvételt hagyni neki, mert ahogy a gyógypedagógus is írta, és a torna trénerünk is említette, végül én magam is gondoltam, talán sok volt neki egyszerre az ovi indulása, és egyszerre a több irányú fejlesztés beindítása (miközben itthon is folyton próbálok fejlesztéseket csempészni a szabadidőbe).

Azt még akartam írni, hogy tényleg úgy érzem, nincs eszköz a kezünkben, hiszen hiába van kilátásba helyezve a jutalom, nem mindig hat, változó. Most több közvetlen jutalmazást használok, nem csak a gyűjtögetőset, és sokat dicsérjük, ahogy eddig is.
Ha rosszul viselkedett, utána mindig mondja, mikor már lenyugodott, hogy most butáskodott vagy nem viselkedett szépen. Volt, hogy mondta, le kell venni tőle egy jutalom pandát a gyűjtő tábláról, mert ezt vagy azt tette :huh: .
Máskor, az ovi után, mikor megdicsértem, hogy szépen ebédelt (persze mellette kell ülni valakinek), vidáman közölte, hogy holnap nem lesz jó fiú, nem fog szépen viselkedni.
Nem csoda, hogy legtöbbször gyomorideggel várom, hogy nyíljon az ajtó, és kijőve elmondja az óvó néni, ma éppen mit csinált .

Tomger megkérdezhetem hogy miért hagytátok abba a Tsmt-t?

Érdekes amit írsz, nem jó. Az én fiam egyértelműen nincs még ott értelemben és beszédben mint a tiéd. Mind a beszédértése, mind pedig a kifejező beszéd jóval korosztálya alatt van. Ezen a téren mégis bizakodó vagyok, mert azt látom, amióta ez beindult egyenletesen, szépen fejlődik. Részben magától, de a fejlesztéseknek köszönhetően is.
(Nálunk konkrétan a személyragok teljes keveredése megy, azaz javarészt E/2-ben beszél magáról, valószínüleg a javításoknak köszönhetően időnként előfordul, hogy E/1-et használ magára, gondolom idővel letisztul. Viszont pár hete hónapja még a kérdezésen agyaltam és most már egyre többet kérdez jól és funkcójának megfelelően is. Szóval lassan fokozatosan úgyis halad. Nem tudom hogy behozhatja e a korosztályát)

Mi szinte 2 éves korától fogva máshogy kezeljük a kicsi fiamat, nem úgy mint a nagyobbat. A gyerek legtöbb rezdülésében a diagnózis problematikáját kerestem és arra megoldást, most mégis romlik a viselkedés. De a legutóbbi evéses problémára sem kaptam a rajzos előrejelzésen kívül más, jó javaslatot, úgyhogy marad továbbra is a vizualizálás.
Jutalmazás: én még csak azonnal jutalmazok, sztem az én fiam nem értené még a gyüjtögetős veziót.
Sajnos nem gondolom, hogy más megoldás lenne ezeken a már jutalmazás, vizualizás módszereken kívül és vszínüleg nem megfelelő a gyereknek, ahogy csináljuk, azért nem működik.
Nálunk még a fürdés megkezdése ami sokszor nagyon nehezen megy. Ha ilyenkor megmakacsolja magát, mindig örjöngve teszem a kádba. Perzse egy egy játékos ötlet segít, no gyere most lufit is teszünk a vízbe, most papírhajót, no nézd most anya is bemegy veled fürdeni. De minden varázslat csak 1-2 napig érdekes, aztán visszajutunk oda hogy nem nem, még nem, ne fürödjünk, elöször még...

Viszont mivel a viselkedésproblémák legtöbbje délután vagy este van azt gondolom a fáradtság a legerősebb kiváltó ok, legalábbis nálunk valószínű (persze nem minden esetben).

Szia rainbow, a TSMT feladatsor végigcsináltuk, nekünk váltani kellett volna csoportos TSMT-re. Jelenleg fejlesztő intézetet váltottunk és ezért nincs módunk ilyen tornára. Állítólag a BHRG nél még számtalan TSMT sort összeállítanak, ezen még gondolkodom, hogy lépjek e ebbe az irányba, de most nem ezt érzem a legfontosabbnak.
Alapjában véve hasznos volt az a másfél év tornázás. Úgy ítélem meg a feladathelyzetben maradást javította a fiamnál, nagyon jól be lehetett ötvözni a tornasorba bármilyen más kognitív vagy beszédfejlesztést is ez is nagyon hasznos volt. De bár az első fél 3/4 évben a fiam szerette a tornát a z utolsó hónapokban már nehézkessé vált, elég erős ellenkezéssel ment csak.
A HRG egy kiscsoportosnak nem biztos hogy szükséges még, jó lenne nem hetente betegeskedni...
Jelenleg úgy ítélem meg, az ovis tornát lehet bojkottálná ha még 5* otthon is tornáztatnám, így legalább ott érdekes.

Értem köszi! Mi csoportos tsmt-re jártunk 9 hóig de nekünk valahogy nem segített...tehát a feladathelyzet meg szabálykövetés annak jót tett de beszédjében semmit se változott. És gondolkozom rajta hogy mi legyen érdemes e tovább menni (már nem jár ingyen heti 1000 ft lenne és szombat reggel van tehát elég problémás az odajutás meg nem akartam még egy reggel ébreszteni az 5 hétköznapon kívül mert nálunk ez nagyon problémás ez a reggeli ébredés "beindulás" ) viszont MOZGÁSra meg szüksége van/lenne... Hrg szerintem nincs nálunk, a vizet amúgy is utálja és fél tőle...

ja igen az oviban nálunk is van torna azt szereti is, és csinálja az óvónők szerint,

Dobálás: Mikor a fiam 4 éves volt kb, a dobálás egyszerű rutin lett nála. Volt egy kosár játék, azt mindig ki kellett borítani. Ha visszapakoltam, akkor megint kiborította. Valamiért az rögzült be, hogy a kockáknak szanaszét kell lennie. Addig csinálta, míg végül már minden kosaras játékot eltettem.
Csak azt akarom mondani, hogy lehet az evésnél is ez a probléma, hogy megszokta valami miatt, vagy déli rutinnak gondolja, hogy az asztalnál dobál. Ebből talán ki lehet zökkenteni azzal, hogy egy másik asztalhoz ül, és ahhoz készíteni egy vizuális tiltást, ami az ebéd alatt végig előtte van. Dobálni tilos. Ha az ebéd alatt nem dobál, kap jutit. Ez külön legyen attól, amit amúgy is kap. A tiltás mellé én odarajzolnám a jutalmat is. Egy nyíllal. Ez egy szempont kártya amúgy, és csak adott szituációban alkalmaznám, vagyis csak ebédnél.
Ezt a szempontkártyát a fejlesztésen is lehetne használni, és külön ezt jutalmazni. Ha nem dobod le a lapot, akkor jutalom.
Ilyen viselkedésproblémát úgy kell kezelni, legalábbis én ezt vettem ki az előadásokból, hogy nagyon lebontva, csak egy dologra koncentrálva, nagyon behatárolva jutalmazással kezeljük.

Tomger: Egy időben én belestem abba a hibába, hogy nagyon nagyon támaszkodtam az eszközökre. Hogy ha van eszköz, van jutalom, akkor a gyereknek igenis úgy kell "működnie", ahogy az elvárt, hiszen mindent tud, ami ahhoz kell. Tudja a feltételeket, és a jutalom lehetőségeit. És mégsem. Nem biztos, hogy a rendszerben van a hiba. A lányom is tudja, hogy mi mi után jön, miért dicsérem meg, mi miatt akadok ki. De ha ő ellenkezik, egyáltalán nem azt gondolom, hogy valahol bennem van a hiba. (Amúgy lehet. ) Hanem arra gondolok, hogy 4 éves, és gyakorolja az önálló akaratát, vagy kifejezetten arra kíváncsi, hogy mire hogyan reagálok.
Csak azt akarom mondani ezzel, hogy a rendszer nem mindenható, és a gyerekeink elsősorban gyerekek. Lehet, minden jelzés és tudás ellenére tényleg szeretne tovább játszani. Én úgy gondolom, hogy mint az nt-nél is van dackorszak, ami teljesen normális fejlődés velejárója, úgy lehet a mi gyerekeinknél is. Csak kicsit később.
Szerintem jól csinálsz mindent, és használni kell az eszközöket, de el kell fogadni, hogy a gyerek attól még gyerek marad.
lehet nálatok nem ez a probléma gyökere. csak azt akartam írni, hogy nálunk is sokszor van ilyen.

Rainbow, szerintem nálunk sem ez indította be a beszédet, mert azt egyértelműen a pecs, de hogy az idegrendszer érésenk folyamatát estleg gyorsította az lehetséges. Csak akkor lehet beindítani valamit, ha már amúgy is képes lenne rá...

A TSMT egyébként stimmulálja az idegrendszert, mi hallásterápát végeztünk az utóbbi fél évben 2* is és az is idegrendszert stimmulálta.
Viszont túlzásba vinni sem szerencsés ezeket.

Labolen, lehet hogy igazad van, de tényleg nagyon durva hisztik kezdenek kialakulni. Sokat gondolkodom ezen és nagyon sajnálom a gyereket is, mert ez így neki sem jó, kéne valami megoldás. De még van szakember is, akit nem kérdeztem:)
Most sajnos mennem kell, csak este tudok bekukkantani,

Ma láttam egy sorstárs anyukát a kb. 7 évesével. Hát vannak ebben a dologban fokozatok meg variációk. A srác beszélt és értette is a beszédet (legalábbis azt az egyszerű szintet, amit hallottam), de nagyon durván kereste a vizuális ingereket. És folyamatosan fönt volt a keze repkedőben. Viszont türelmes volt, vidám és nyugodt.
Megint felmerült bennem, hogy odamegyek beszélgetni, de ezt nem lehet megcsinálni... Legalábbis nem jutott eszembe semmi jó fordulat.

Tomger, az mit jelent, hogy érdekes, amit írok, nem jó? Tényleg nem értem, bocs :laugh: , lehet, csak azt, hogy maga a helyzet nem jó?
Nálunk is van néha, hogy valamit még el akar húzni, de nem mondhatnám, hogy ez jellemző gond. Volt, hogy többször volt, azóta van időcsíkunk, arról én veszem le a csíkokat, míg elfogy, beosztom, ahogy akarom. Time timert is készülök venni, mert nálunk gond még, hogy nem akar önállóan játszani, kicsit szeretném ezt nála elősegíteni. x perc önálló játék, ezért jár majd jutalom. Itt nem árt, ha hangot is ad az időmérő.
A tevékenységváltás megy nehezen ezek szerint nektek, ha jól értem. Gondolom, használtok napirendet, az is segíthet.

Labolen, én is észrevettem, hogy vannak dolgok, amiket rutinnak vél a gyerek, pl. ha egy-egy gyakorlatnál valamit szándékosan rosszul csinált a tornasorban, akkor azt mindig úgy akarta. Ilyenkor nem foglalkoztam vele, mintegy megvonva a megerősítést tőle, hiszen ha pörölök vele, sokszor náluk ugye ez is valamiféle megerősítésnek számíthat. Ebédnél itthon nem is nagyon van gond, az oviban inkább, ott nem tudok mit csinálni azzal, hogy többen vannak, nagyobb a zaj stb. Második hete már az egyik óvó nénivel ebédel, szorosan mellette ül, azóta lekopogom, nincs semmi gond. Hogy mikor lehet megbízhatóan hagyni, mint itthon, hogy egyedül egyen, nem tudom. Valszeg az lehet, amit a gyógypedagógus is írt, hogy szenzorosan túlterhelt az ebéd idejére, és azért is lehet a gond. Remélem, az idegrendszer érésével ez javulni fog.
A kulcsszó az önkontroll, úgy érzem, ill. ennek hiánya, de majdcsak javulunk ebben is .
A dobálásra még az jutott eszembe, hogy kap célbadobós játékot, falit, a földre letehetős nem hozta lázba, esetleg golyópályát. A gyógypedek szerint ingerkeresés miatt dobál.
Nálunk egyébként a vizuális megsegítések közül a szempontkártyák kevésbé hatékonyak, lehet, mert jól érti a beszédet, nem tudom. Persze ettől függetlenül ezeket is próbálom bevetni, de nem látom a mi esetünkben ezt a fő kulcsnak. Amit múltkor említettél, a sok azonnali juti, azt bevezettem, apró színes gumicukorkák (van egy nagyon jól vágható, szép színes fajta, mindegyik háromféle színű) képében, kell ez is neki a gyűjtögetős mellé, köszi utólag is a felvetést, noha nem nekünk szólt, eszembe juttattad, és valóban kell .

Szanya, valóban, nekem is nagyon sokszor eszembe jut, mennyire más minden autista kisgyerek, milyen széles a skála, és hogy ez mitől függ, na az a nagy rejtély.

Szanya, egyszer próbáld ki, hátha jól reagál az anyuka (mármint, hogy odamenj hozzájuk)! Én sem mindig merek. A strandon futottunk egyszer össze egy auti ikerpárral, ráadásul a nagyfiammal egyidősek lehettek és csak ők és mi voltunk a strandon (jó kis nap volt ). De láttam, hogy nagymama, nagypapa volt velük, na, hozzájuk nem mertem odamenni...

Rainbow, szerintem az autiknál különösen jellemző lehet az egyszer fent egyszer lent és ezeket sokkal erőteljesebben tudja némelyikük kimutatni (főleg az aktív bizarr típus). Nálunk is van, hogy semmi nem használ, se rajz, se jutalom, máskor ugyanerre minden simán megy. Nehéz ilyenkor józanul látni, hogy mi volt a rendszer hibája és mi volt csak a dac vagy a rossz passz....

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Lucy: nagyon szíven ütött, amit írtál arról, hogy gyomorgörccsel mész a fiadért az oviba. Nálunk ugyan ez volt! Vannak gondok a suliban is (ma is hiányzott egy smiley, mert pakolászott más gyerek asztalán :S ), de itt már tök máshogy kezelik, nem úgy adják elő, hogy az én fiam egy reménytelen eset.

Én még sosem mertem leszólítani tök egyértelműen auti gyerek szüleit, pedig én magam nem venném zokon, ha látszik, hogy nem rosszindulattal közelednek. Az osztályunkba járó másik AS-es kis srác szüleivel is egyszerűen ide terelődött a téma az első szülőin, ott simán meg mertem kérdezni, hogy mikor kaptak diagnózist, pedig el sem hagyta az anyuka száját az autizmus szó.

Kimni:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni, Süni írt nekem a barázdazárásról, az nehéz ügy, ahogy leírta. Én le is mondtam róla ez alapján. Pedig nagyon szerettem volna, hogy legalább ő ne kínlódjon a rossz fogakkal... Bár éppenséggel mivel semmi direkt cukortartalmú dolgot nem fogyaszt, valószínűleg ez a veszély nála nem fenyeget annyira.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Autis szülő megszólítása: egy szülőin még csak-csak, hiszen egy alapítványiba egyik szülő sem véletlenül viszi a gyerekét. De azért egy játszón vagy strandon... Mi van, ha tévedek? Vagy ha ugyan nem tévedek, de a szülő nem tudja, hogy gond van? Á, nem merem én ezt meglépni.

Kimni:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Másik szülő megszólítása: Nálunk a másik csoportban van egy anyuka, akik most kaptak nemrég diagnózist. Megadták neki a számom, de nem hívott fel. tudom ki ő, gyakran elsétálunk egymás mellett. De így ezek után én nem szólíthatom le, hogy te figyelj, beszéljünk a fiainkról...
Tavaly nyáron meg beszéltem a védőnővel a játszón, kérdeztem van-e még érintett család a faluban. Ő nem tud senkiről. Mikor elment, odajött hozzám egy anyuka, akik ritkán járnak felénk, hogy ő az. Azóta is sokat beszélünk, ha épp összefutunk az utcán.
Nem tudhatod, ki hogyan áll a kérdéshez. Lehet nem örülne az illető. Én nem merném megszólítani, csak ha amúgy is kialakulna valami beszélgetés féle. Azt mondjuk lehet, elősegíteném, vagy semleges témát kezdeményeznék. De csak direkt ezzel nem mennék oda.
De mondom csak amiatt, mert már tapasztaltam elutasítást, még ha csak annyiban is, hogy nem hívtak fel.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ: mekkora szöveg!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Most, hogy nagyon nyomják a médiában az Erzsébet utalványt és programot, Z tök rá van kattanva. Ha egy boltban nincs kitéve a Bözsis matrica, akkor megkérdez egy eladót, hogy itt fizethetünk-e vele. Ma reggel azt mondta, hogy ő idén az Erzsébet programban akar menni nyaralni! :whistle: