Autizmus mindennapok

Kimni: Kaszásról könnyen elérhető a XIII. ker, és az ottani sulik. Amúgy Kaszás környékén van a Laborc alapítványi suli, a Zápor utcai többségi suli, ahol fejlesztő osztály van külön, Könnyen elérhető a Heuréka, meg ami odaát van, csak nem néztem meg. Szerintem itt jobba a közlekedés a hév miatt, de mivel én csak ezzel jártam világ életemben, ezért elfogult vagyok.

Tomger: Mi véletlenül tanítottuk ezt meg a kicsinek. Mikor osztottunk valami finomat, megkérdeztük, hogy ki szereti a csoikt? És akkor a lányom meg L. hangosan kiáltotta, hogy ÉN! Persze a kicsi meg utánozta. És kapott csoikt. Nem fejlesztésnek szántuk, de nagyon megtanulta.
Igaz, mikor most egy képen látja magát, és kérdezzük ki van képen, azt mondja, én Baba. Magát Babának hívja, és azon is szólítja magát, vagyis ha azt mondja, hogy ő akarja, akkor is azt mondja, hogy Baba, nem pedig én. Viszont simán mondja, hogy kérem, pedig L. mindig azt mondta kérsz. Szóval ezen nem izgatom magam.
A lényeg, hogy ilyen direktben is lehet esetleg tanítani, amikor amúgy is adnál neki valamit. Persze ehhez kell apa, vagy tesó, aki mutatja a példát.
L. amúgy a képekre még mindig azt mondja, hogy L. van a képen. Amúgy meg már jól ragoz. Valamiért azt nem tudta átkonvertálni. De lehet ez egyéni probléma csak, és az ő arcfelismerési problémája miatt nehéz ez neki. De azért tanítom én is ezt is.

Én szoktam olvasni Semota blogját, és nagyon tetszik az őszintesége, a személyessége és az, hogy megpróbál egy közösséget kovácsolni.
Valami olyasmi volt a régi fórumával, hogy összeveszett valakivel. Így a régit bezárta és újat indított. A blogján ott van a cím.
Szétnéztem a fórumon, de az ominózus szex-témájúval végülis nem találkoztam (nem vagyok regisztrálva, valószínű, hogy bizonyos témákat így nem láthatok).
Ahogy olavastam, nekem elég ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt jó, hogy van egy ilyen közösségi hely, ugyanakkor azt látom, hogy gyakran a negatív dolgokat erősítik fel egymásban. Emiatt nekem a hangulata nem tetszik... Ugyanígy vagyok a külföldi aspi-fórumokkal pl. a wrong planettel is.
Én még mindig azt találom a legjobb megoldásnak, ha a gyerek (felnőtt) a speciális érdeklődésének megfelelő közösséghez kapcsolódik, ilyen fórumokra ír, onnan találkozik más gyerekekkel vagy nagyobbakkal, felnőttekkel.

A Pók utca a gazdagréti után a legdrágább lakótelep. Nagyon jó hangulata van, rengeteg fával, közel van a Római part, a Duna. Egy hibája van, hogy messze van a város belső részeitől, de ez meg van, akinek éppenhogy előny.

Marco: szerintem, ha nem lakik olyan aspi néni vagy bácsi a szomszédságban, aki különösen érzékeny a zajokra, akkor nem lesz gond!
:laugh:
A gyerekek alapból hangosak, ezt azért tudja mindenki. Most egy iskola kertje mellett lakunk...

Borkamama, lehet, hogy moderálták végül azokat a szexuális hozzászólásokat azon a fórumon. Örülök is, ha levették, mert nagyon elment nekem is és a férjemnek is a kedve az egésztől.


Labolen, úgy értem, hogy a Kaszás közelebb van a városhoz, mint a Pók utcai. Pl pestre átmenni, a metrót elérni sokkal egyszerűbb.

Sziasztok,

kösz a tippeket, mostmár végleg össze vagyok zavarodva :lol: .
Sajna a szomszéd falu sulija is küzd a fennmaradással, és Anyukám is nyugdíjba készül.
Fejlesztés meg nem is tudom, van-e a közelben.
Tény, hogy szabad téren, családi házban jobban elvan a gyerek sokszor, mégsincs ez a bezártság.
De ugye a fejlesztések, hol kapja meg?
Arról nem beszélve, hogy szó szerint nincs munkahely az országnak ezen a részén, ahol lakunk.
A bérszínvonal az utolsó az országos viszonylatban stb. , manapság ez nem mellékes szempont.
Még korábban Sopron, ill. a nyugati határvidék volt a célunk, de ott sulit nem találtam, tán csak kettőt, ami talán majd jó lenne nekünk. Addig van még bő 2 és fél év, de akkor is, nem tudom.

Marco, én is sokszor gondolok arra, vajon a szomszédok hogy vélekednek a tőlünk jövő hanghatásokról, eddig még nem volt gond szerencsére.

Labolen, köszi a tippet!! Ezzel is gyakoroltuk-juk...
Persze mindig Gergő volt a válasz. :dry: De aztán mindig javítottuk együtt.
Még a nagyfiam is megjegyezte: anya egész mostanáig Gergő-vel kellett mondania! Ez nagyon nehéz neki!
Amúgy jót mosolyogtam ezen a Mi véletlenül tanítottuk meg ezt a kicsinek..-mondatodon. Hogy nekem semmit sem sikerül véletlenül megtanítanom a kicsinek:(
Viszont a nagynak nem is emlékszem, hogy olyan nagyon tanítottam volna ilyen nyelvi dolgokat. Biciklizni azt igen:)


Még egy kérdés a nagyobb gyerkőcök szüleihez:
A kérdés.
A fiam elkezdett kérdezni, de ez még nem olyan mint amilyen a kérdés valóban, funkcionálisan.
Pl feltesz kérdéseket és meg is válaszolja azon nyomban. Ezek természetesen a legegyszerűbb mi ez, hol a .. mit csinál kérdések.(Pont a kommunikáció hiányzik belőle) Ilyesmit tapasztaltatok Ti?
Remélem ez egy lépcsőfok már a valós kérdezés felé mert eddig ilyen kérdések sem voltak. Tehát funkcionálisan nem jó, de nyelvileg igen.

Tomger, pont ez van nálunk is! "Mi ez? Gyertya." "Hol a cicus? Itt van, itt van." Egyben. De néha szokott kérdezni ilyen egyszerűeket valóban kérdés célból is.
Az én-től még távol vagyunk...

De ha jól emlékszem Ti már gyakoroljátok a kérdezést Emmával? Sztem csak egy ici-pici löket kéne, jó technika, gyakorláshoz...
,, Az én-től távol vagyunk-,, biztos?
Tény, hogy nem mondja az én fiam sem, de sztem ezt már meg tudná tanulni..
Sok hasznos dolgot tanul a gyerek a fejlesztőktől, de időnként fejembe veszek ezt azt és jé sikerül neki megtanítani, pedig ,,ó az még nagyon nehéz neki,,...
Sokszor kevesebbet nézünk ki belőlük, pedig az én fiam igenis mindent meg tud tanulni. Csak szívás mert tanítani kell neki:(

Huh megyek mert mindjárt megtalálja a karácsonyi ajándékát :woohoo:

Tomger: Nekem L. időben beszélt, a lányom is, a kicsi meg hozzájuk képest le van maradva, de még belefér az időbe. Ő most pl teljesen jól kérdezi, hogy hol van apa, és tényleg keresi. Őt nem tanítom kifejezetten semmire, ezért mondom, hogy ez véletlenül ragadt rá.

L. két évesen folyamatosan kérdezte, hogy ez milyen... Éppen mi érdekelte. Ez milyen virág? És akkor séta alatt mindig minden virágot megkérdezett, de mivel nem tudta a nevüket, ezért várt a válaszra. Őt ez akkor nagyon érdekelte. És ha nem tudtam valamit, akkor napokig is melgette, hogy ezt anya nem tudja milyen virág. Majd megkérdezzük mamát. Az én szavaimat ismételte. Aztán jött az ez milyen kerítés. Kő, fa, drót. Ezt is ismételte. És tudta a választ, mégis megvárta, hogy mit mondok. Neki akkoriban szerintem ez volt a beszélgetés. Ja és ezt 20 percen át, vagy amíg sétáltunk, folyamatosan kérdezte, minden kerítésnél. Kicsit már bosszantó volt a végén.
Szóval nálunk nem válaszolta meg, még akkor sem, ha tudta a választ. Nem tudok a felvetett kérdésre mást mondani, talán csak annyit, hogy talán a különös érdeklődési körét lehetne felhasználni valahogy. De nem tudom tényleg, mert nálunk ilyen probléma nem volt.
Csak más. Ma például elgondolkoztam azon, mikor a fiam őrjöngött az épp aktuális napi rutin soron, hogy most nem megy fürödni, mert mittudomén, aztán meg fejhangon rikoltozott egy sort, hogy hogy a fenébe jutott nekem eszembe valaha is, hogy normál suliba küldjem... Na mindegy, csak kicsit panaszkodok. Jön a front. :pinch: :laugh:

Labolen:
Az én fiam a mai napig kérdez olyan dolgokat, amire tudja a választ, de el kell, hogy mondjam (pl. amikor autózunk a suliba, minden településre beérve kérdezi: Ez már ....? Ha vége, akkor Itt most .... vége? ) Addig kérdi szünet nélkül, amíg nem válaszolok, azt, hogy kisfiam, te is tudod, nem fogadja el!

Tomger: nekünk az én, és még jó néhány egyszerűbb névmás kb. egy éve megy. A bonyolultabbakba nagyon bele tud gabalyodni, a visszaható névmásokat pl. csak betanult panelekben tudja használni. Azért tényleg nem egyszerű ez az ő excell agyuknak. Sokáig azt várjuk, hogy megtanulják a nevüket, csak azt hallják, aztán egyszer csak elvárjuk tőlük, hogy váltsanak át ÉN-re...
Úgy rémlik, te írtad, hogy a beszéd nála a történések leírása. Z is ilyen volt, mi csak úgy hívtuk, hogy kommentátor! Kb. egy évig tartott ez az állapot, aztán elkezdett az igazi beszélgetéshez hasonlítani a produktuma!

Tomger, nálunk részben a motiváció hiánya, részben pedig a "nem mondom ki" szabály miatt valószínűtlen, hogy meglesz mostanában az "én". Babzsákozás közben már irtó jól megy viszont a "velem" és az "egymással". Nekünk ez a babzsákozás nagyon motiváló, de ha beszéltetős feladatot viszek bele, az már nem megy. Mert akkor már befékez. Csak a játékos, vidám dolgok motiválják, ezekre kell építeni, de ehhez kell Emma, én nem tudok ilyeneket kitalálni.
A kérdezést nem gyakoroljuk, mert nem megy. Feladathelyzetben egyáltalán nem. Spontán meg szokott, úgyhogy nem akarom elrontani.

Szanya, biztos hogy nem egyformák a gyerekek, ilyen ,,nem mondom ki mániát,, még nem tapasztaltam a fiamnál, de mindig vannak furcsa dolgai, bármikor kitalálhat hasonlót. Nekünk extrém félelmei vannak, és iszonyat merevségek, mindig ugyanúgy történjenek dolgok.
A mostani egyik legfárasztóbb: Reggelente, amikor megyünk az oviba sokszor felveszem, kézben viszem mert sietünk. Most már mindig követeli, ahogy kilépünk az ajtón, ordít hogy: Anya vegyél fel!. Most aztán kőkemény egyezkedés megy a leépítés terén. Eddig viszlek aztán leteszlek...
Champ, köszi hogy leírtad ezeket, igen Gergő még most is sokat kommentál, de most már nagyon sokszor játszik úgy, hogy fantáziál valami megtörtént eseményről és azt elmeséli (mármint magában beszél nem nekem meséli el mintha hangosan gondolkodna.). Késő délutántól lefekvésig gyakorlatilag egyfolytában beszél, de sztem ha nem lenne mellette senki akkor is beszélne magában.

B. is imád megkérdezni mindent ötvenszer. Azt vettem észre, hogy így tartja fenn a kapcsolatot. Kicsinek én is örökké kérdeztem... Vissza szoktunk kérdezni, hogy "Te hogy gondolod, miért?" És tök boldogan válaszol. Néha meg elhülyéskedjük... Pl. azt kérdezi, hogy "miért van óra a szobában?" Akkor elkezdek viccelődni, hogy "talán azért, hogy megegyük?" Akkor ő válaszol, mosolyogva, hogy "neeem"... Szóval végigkérdezek egy sor hülyeséget, aztán megkérdezem, hogy szerinte miért. Válaszol, és lecsengett a történet.

Tomger: magában beszélés is volt, de ez is elkopott. Most már csak akkor beszél a vakvilágba, ha pl. szerepjátékozik, bábozik, annak meg ugye van funkciója.
Érdekes, a leírásaitok alapján azt veszem észre, hogy a PECS-ező gyerekek ( Te fiad, Szanyáé és az enyém) elég hasonlóan alakulnak beszéd ügyileg...

Tomger !
A névmások helyes használata szerintem is összekapcsolódik a helyes ragozással . Ez nálunk is nehezen ment M-nál . Hiába beszélt jól (úgy értem kifejezte mindig mit akart ,elmondta az érzelmeit ,sokat kérdezett ,bő szókincse volt a korához képest stb ),de a ragozás ,névmások használata nehezen ment ... Nála 3 éves korában jelent meg az én ,te helyesen ,és a helyes ragozás.. A többes számot utána is keverte (ez kb .4!éves kora előtt tisztult le teljesen .. ).Ha azt mondtam ,hogy elmentünk apával vásárolni,akkor kérdezte buzgón ,hogy elmentünk ?(Én nem voltam ott ..nyelvi hiba -nem érzékelte ,hogy az elmentünk az is lehet ,akkor is ,ha ő nincs ott ...-tehát elmentetek . )Erre emlékszem ,hogy 3,5 éves kora körül rengeteget játszottam vele direktben ilyet ,hogy megértse. Szituációkkal :anya elment apával dolgozni .. Hogy mondod ,ha te nem voltál ott :elmentünk ,vagy elmentetek ?...Ilyenkor ki kellett választania a megfelelőt ..
Én az "én "fogalmát úgy tanítottam neki ,hogy mutogattam neki az albumban képeket (kicsit hasonló az énkönyvhöz . Ez itt én vagyok :Én itt eszem ,iszom (Mondd utánam - és én mondtam ,hogy Te eszel ... Jó megkavaró ....Én Rád azt mondom Te ,magadra ÉN. Szerintem erre az "albumos "verzió a legjobb . A helyes ragozás előtt volt egy "átmeneti kavar "korszak .. Mikor rám is ,meg magára is mondta ,hogy én ,te (Ha ez eljön ,akkor már "nem nagy a gond ",könnyebben lehet javítani .. )Én ilyenkor javítottam (elvileg úgy szól a szakirodalom ,hogy nem kéne javítgatni a gyereket a helyes nyelvi használatra ,de én akkor már úgy voltam vele ,hogy érti a lényegét :"akkor mért ne "?Ezt így kell elképzelni :Ő mondta magára ,hogy "te elmentél ?"Erre én nagy meglepően :Én ?Nem én ,hanem Te .. De ha azt mondod te ,az nekem szól ...Mindegy ,ez így túl bonyolult leírni,a lényeg ,hogy mindig átjavította végül ..
Azt is megpróbálhatjátok tényleg ,hogy labdadobás közben mondja magára ,hogy én (de először ne így ,hogy ki dobta ?:mert ,ha nem érti a lényegét ,akkor úgysem mondja ,hogy én .Először csak szajkóztasd vele ,hogy "én dobom ",mikor Ő dobja a labdát .. De te magad is mondd ,hogy én ,ha te dobod .Csak ,hogy érezze ,ez is én ,az is én :)Közben mondhatod neki esetleg ,hogy dobd te is :(csak ,hogy érezze a Te neki szól ). Ez így bonyolultan hangzik ,de hidd el idővel rögzülnek ezek a ragok ,névmások .Sok játék ,szituációk gyakorlása.

Lucy !
Semmiképpen nem gondolnám ,hogy az étellel való büntetés helyes ,mindenképpen említsd meg szerintem az óvónőknek ,ezt hogy nem tartod elfogadhatónak . Eleve én azt gondolnám megfelelőnek ,hogy a gyerekkel akkor abban a pillanatban próbálnák ezt megbeszélni ,hogy mért nem helyes,stb . Úgy vettem ki az írásodból ,hogy a fiad egy elég jól beszélő kisfiú ,többet ér szerintem akkor ez a beszégetős verzió ,mint a büntetős ...Egyb .való igaz ,hogy egy SNI-s kisgyerek nevelése valóban nehéz egy gyerekcsoportban (asszisztens nélkül ),de ha vállalták ezt a felelősséget nem dughatják a fejüket a homokba a pedagógusok ,és figyelembe kell venni a gyerek igényeit is (vizuális segítségek ).Beszélj esetleg a vezetőnővel .

Andesz,


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya, csak vissza akarok jelezni, hogy tökéletesen működnek nálam is az ajánlott oldalak rész, én voltam a béna! De megvan újra és minden OK. Szerintem teljesen jó helyen van, logikus is, én másra emlékeztem, máshol kerestem mindenáron.

Huh, akkor jó! El nem tudtam képzelni, hol lehet a hiba.

Hát bennem

Gyors helyzetjelentés: gyerek már jól van!
Ma jöttem rá, hogy elfelejtettem leválogatni a fotókat a karácsonyi albumokhoz (minden évben kapnak a nagyszülők) és holnap van a leadási határidő az előhívásra!
Úgyhogy most válogatnom kell, remélem, kész leszek holnapig!