Autizmus mindennapok

Apa épp ordít a gyerekekkel, mert ceruzát dugtak a konnektorba és ezzel játszottak... nekem tényleg nem szabad betegnek lennem :whistle:

Nehogy azt hidd, hogy ez AS sajátosság a férjed nem sokban üt el a többi hapsitól! Nincsenek kódolva gondoskodásra! Nekik ez komoly munka megtanulni, persze, ha ők haldokolnak akkor.... " Az enyémnél kezd beérni a munka!" :lol:

Hú Kimni, tényleg jobban tennéd, ha gyorsan meggyógyulnál.
Egyetértek Sünöcskével, a pasik általában ilyenek.

Jobbulást mindenkinek, aki beteg!
Az én férjem simán felküldött engem 38 fokos lázzal, hogy altassam én a gyereket, mert neki nem alszik el. Vagy mikor kértem, hogy egy napot szombaton hadd feküdjek, mert nem tudok kilábalni a köhögős náthából, és már fáj mindenem, akkor is ő feküdt inkább le, mert kapar a torka. Ez van. A férfiak már csak ilyenek. Viszont, mikor ő volt tényleg nagyon beteg, a három gyerek mellett nem sok időm volt kérdezgetni őt, hogy mi baja, mit kér. Vittem ezt-azt, aztán már rohantam is a dolgomra. Szóval szerintem egy férfitól az is csoda, ha két gyerek mellett hagy téged feküdni!
Egy gyors kérdés autizmusról. Tapasztalat már valaki olyat, hogy a gyerek "nem megfelelő környezetben" Nem ismeri fel az embereket? Ma találkoztunk a dadussal, de a fiam csak kérdezte, hogy ez ki, pedig még beszélt is hozzá a dadus, vagyis mellettünk ment, hallotta a hangját, de mikor kérdeztem, hogy szerinte ki, nem tudta, egy másik óvónő nevét mondta. Rá 10 percre, egy teljesen idegenre kérdezte, hogy ez a nagybátyja-e. Régen is gyanús volt, mikor odajött hozzánk és kérdezgette, hogy te anya vagy? Vagy a játszótéren, hogy ez itt épp a testvére, vagy kicsoda.
Szóval tapasztalatok vannak valakinél ez ügyben? Lehet ezt fejleszteni? Fog ez javulni?

Nekem ez nagyon gyanús, hogy nálunk is így van. Pl. mikor még a magánoviba jártunk, és kijött oda a gyógyped.-ünk, úgy ment el mellette, mintha egy szobanövény lenne. Mikor mondtam neki, hogy köszönjön, akkor elnézett mellette és úgy köszönt. Szerintem idegen környezetben (szóval olyan helyen, ahol az illetőt nem várja), nem ismeri fel a személyt, aztán ha idővel mégis, akkor se érdekli, mert "nem oda való". Egyébként ezzel nekem is gondom van. Rendkívül kellemetlen helyzeteket eredményez. Pl. egy régebbi munkahelyem könyvelőjével összefutottam valahol, és gőzöm nem volt, ki az. Naggggyon kínos volt. Persze a könyvelőirodában azonnal tudtam volna, ki ő.
Szóval azért volt honnan örökölni a kölyöknek a dolgokat...

Nyugodj meg ez is van normális embereknél a férjem a szomszédot nem ismeri még, ha nem éppen a kapuban áll! Azt nem vette egyszer észre, hogy levágattam a hajam kb. 20 cm tűnt el a fejemről! :laugh: :laugh:
Lehet, hogy ő is auti!

Sokszor tapasztalom, hogy a betegeink nem ismernek meg, csak az Sztk-ban fehér köpenyben. Van ilyen.

Megnyugtató, hogy nem csak én vagyok defektes. :silly:

Bocsi a nyelvtanom, hagy kivetni valót! Az agyam mindig gyorsabb!

labolen, nálunk is volt ilyen a fiammal, hogy nem ismert meg embereket, akiket más környezetben simán beazonosított, de ez majdnem teljesen elmúlt mára.

Nem tudom jól leírni, kifejezni, mi a baj a férjemmel, de ez nem az a tipikus pasis probléma, amiről ti írtok. Éppen ellenkezőleg, sokminden ő, de nem tipikus pasi. Csak nem tudom kifejezni rendesen. Nálam más a helyzet, mint egy átlagos anyukával, mert nekem itt van a cukrom, ami ilyen betegség mellett úgy borul, ahogy van és muszáj lenne segíteni nekem. Nekem pihenni is muszáj, főleg, ha már borult a cukrom, ez nálam nem játék és ezt tudja a férjem. Én nem tehetem meg, hogy lázasan teszek-veszek, abból nagy baj lesz. Most beszéltem vele ma már és megmondtam, hogy pontosan mit kell csinálnia és így rendben van, tudok pihenni (csak egyre rosszabbul vagyok így is). Nyilván egy átlag betegségnél fel sem merül, hogy hagy pihenni vagy segítene nekem.

Az rendben van, hogy a postást én is csak zöld kabátban bicajjal ismerem fel, na de a rokonokat??? Mondom a mindennap látott nagybátyját is összekeverte egy idegennel. A gyógypedeket is keveri, tippelget Dunakeszin, hogy akkor ez most Márti? nem. És ez? Mondjuk ott nem néznek emiatt furcsának minket, no de a játszótéren? Ez itt Boróka? Igen ő a testvéred. Azért ez kissé ... Szóval aki nem ismer minket, azért biztos furcsálja. Még én is. Oké ezután már nem csodálkozva válaszolok neki, hogy persze hogy ez ő, hanem csak szépen megmondom, hogy ki kicsoda. Arra gondoltam tanítok neki trükköket, hogy nézd ennek a gyereknek hosszú haja van, akkor biztos nem Boró. Vagy látod ilyen kabátban van, így megismered. Kimni nálatok volt ennyire erős tévesztés? És biztos felismer már másokat, vagy csak nem kérdezi?
Nálunk sokszor előfordult, hogy hamarabb végeztek az oviban, mint én odaértem Boróval, (ő végzett hamarabb, őt szedtem össze), és már egy másik anyuka ölében feküdt. Nem tudtam, hogy egyáltalán felismeri-e, hogy nem én vagyok az, mikor odament, vagy csak odament az első felnőtthöz, hogy csak jó lesz az is. Szóval hogy mondja, mikor megszólalatak, már tudta, hogy nem én vagyok. Csak odafeküdt előbb. Mindegy, most már hamarabb megyek, Boró is később végez. De azért ezek az anyukák aranyosak voltak, mindig mondták, hogy semmi baj, dajkálták egy kicsit.

Kimni akkor biztos nehezebb lehet így egy betegséget átvészelni, pláne ha a férjed sincs az önállóság csúcsán. De jó, hogyha elmondod mit kell csinálnia, akkor megcsinálja. Ennél többet szerintem az én férjem sem tudna. Vagy ha önállóskodik, abból csak a baj van! :lol:

Kimni, drukkolok nektek nagyon!!!

Kimni, majd kérdeznék tőled néhány dolgot privibe, de itt nem látom, hogy lehetne, csak a hoxán tudok privit írni? Nem most, majd ha rendbe jöttetek.

kisstim: ki_molli@yahoo.com írj nyugodtan, ha valamikor, akkor most legalább ráérek válaszolni... ha nem zsibbad a láztól a kezem :)

Hát, kaptam rendes antibiot, nagy adagot. A cukrom felborult úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. De a férjem megértette, amit kértem tőle, segít!! Most muszáj neki sajnos De a gyerekek javulnak, csak még étvágyuk nincs igazán, de már a két szál ropitól eljutottunk a kis adag ebédig, reggeliig! Ez is valami! És nem lázas már egyik sem! A férjem bírja, semmi baja, arra jutottunk, hogy mivel kedden szedte be az uccsó antibiotikumját az előző betegségből kifolyólag, őt még védi a gyógyszer ilyenkor. Mázli...

Ez a nem felismerés tud változni! Amióta fejlesztésekre járunk, ebben is sokat javult, pedig erről nem beszéltünk! A férjem brutálisan nem ismer meg embereket... nekem sem jó az arcmemóriám, de szerintem eégsz más, amikor nem ismerem meg az áltsulis osztálytársamat elsőre meg amikor a gyerek nem ismeri föl az egyik óvónőt...

Én ilyet sem vettem észre a fiamnál. Nagyon érdekes, ahogy írjátok. :blush: Az utcán nagyon megörült, amikor meglátta a gondozónénijét, és akarta hívni, hogy jöjjön be velünk az oviba. Egyszer hisztizett a boltban a férjemnek, és véletlenül egy másik férfi (hasonló) nadrágját kapta el. Mikor a bácsi ráköszönt, nagyon meglepődött, és egyből a férjemet kereste, gyorsan átölelte az Ő lábát. Az utcán ugyanúgy örül a kis barátjának, mint az oviban, vagy ha átjönnek.
Ma nagyon ügyes volt egyébként az oviban. Amikor meglátta, hogy jöttem érte, nagyon örült nekem. Aztán mentünk ki, köszöntek Neki az óvónénik (a kedvencei), Ő meg, mikor szóltam, hogy pápázzon, rájuk mosolygott, és visszaintegetett. Aztán utána még a Húgának is nagyon örült, mikor meglátta. Még meg is simogatta.
Én úgy veszem észre, hogy a szemkontaktust is főként akkor nem veszi fel, ha beszélek hozzá, vagy ha "dödög". Ha játszunk, mutogat valamit, vagy szeretne valamit, esetleg olyat mondok, amit ért, akkor rám néz.

Kimni, örülök, hogy a gyerekek jobban vannak! Te is hamarosan jobban leszel! Muszáj!

Nikuc, nekem továbbra is az az érzésem, hogy nálatok valami más van, vagy nagyon enyhén érintett a kisfiad. Tényleg nagyon jó lenne, ha megnézné egy profi!

Ezzel kapcsolatban szerettem volna kérdezni, hogy alapos hallás és beszédképző szerv vizsgálatot hol csinálnak? Olyat, ami náluk is eredményes. Azt mondta a logopédus, hogy attól, hogy nagyon halk dolgokat is meghall, még lehet, hogy bizonyos frekvenciákat nem hall jól, és lehet, hogy a beszéd egy része még ebbe tartozik. Ezt a problémát is szeretném alaposan kizárni.

Minket annó a János kórházba küldtek, ha jól emlékszem, de biztos van felétek is ilyesmi. Ha gondolod, megpróbálom előásni, kihez kellett volna mennünk a Jánosban. (Nem mentünk, mert nekem teljesen egyértelmű volt, hogy autizmus, minek nyúzzam ezzel.)

Én azt olvastam valahol, hogy a komolyabb diszfázia is okozhat olyan tüneteket ebben a korban, mintha autista lenne a gyerek. Elmarad a szerepjáték, szereti a monoton tevékenységeket, stb.. Nálunk meg nagyon sok a diszes a családban.
Sajnos a közeli városban nincs ilyen vizsgálat, a pszichiáter utánajárt. A János kórházat viszont ismerem. Egyszer oda mentünk ügyeletre, amikor még arra laktunk, és nagyon kedvesek voltak.

Arra emlékszem, hogy az audiológiát mondták, és külön meg akarta nézetni a logopédus egy olyan orvossal, aki a hangképzőszervekkel foglalkozik. Megpróbálom előkeresni, aztán még eldöntheted.
Azt én is olvastam, hogy a diszfázia nagyon hasonló kiskorban. Valószínűleg, ha arról van szó, akkor nem is tudnák még megmondani a pszichiáterek.