Téma: Szobatisztaság

Pedig az a lényeg, hogy jutunk el a kakis biliig!
Áh, pont rajzból voltam a leggyengébb, hát most kénytelen leszek megtanulni.

Ma a fiam rekordot döntött a kakis alsógatyákkal, összesen 8 db-ot mostam. Valahogy elkezdi a bugyiba, aztán szalad ő a WC-re, de addigra már késő... Nem tudom, hogy miért. Várom az ötleteket...
Egyébként ha teheti, este a pelusba szokta elvégezni a nagyWC-zést. Ha megyünk valahova, még ráadom a pelust, értek már kellemetlen helyzetek bugyival... Nyár óta próbálkozunk, nagyon lassan haladunk, de mindig egy picit előrébb vagyunk! Mindezt sok jutalommal, most már sokszor csak dicsérettel.

Az éjszakai ágytisztaságot mikor érdemes forszírozni a gyerkőcöknél? Ébresztgetitek őket éjszaka is, hogy menjen el pisilni?

Van aki azonnal ágytiszta is lesz, ha nappalra már szobatiszta, de pl. nálunk sok idő telt el, mire ágytiszta is lett. Jó pár hónap volt. Eleinte felébresztettük, most már kibírja reggelig. 2,5 évesen lett szobatiszta, és olyan 3 körül ágytiszta.
Szerintem ebben a szobatisztasági kérdésben nagyon sokat számít az idegrendszeri érettség.

Manka, lehet, hogy még nem érzi időben, ha jön. Valószínűleg pár hónap és rendben lesz.

2,5 évesen simán szinte magától szobatiszta lett és szintén magától 3 évesen majdnem ágytiszta is éjszakára. De mikor a dolog már sínen volt elkapott egy nagyon kemény hasmenéses-hányásos nyavalyát, amiből több mint egy hónap volt a gyógyulás, és akkor újra tele volt a pelus reggelre, s ez azóta sem változott. Most viszont erősen gondolkodom rajta, hogy nekikezdek, mert magától úgy látszik 3 évesen ment volna (a betegség előtt már egy hétig nem volt semmi a pelusban reggelre), de most már rá kellene segítenünk mondjuk azzal, hogy felébresztjük éjszaka. Csak attól félek, hogy utána nem alszik vissza rendesen, vagy esetleg hiszti lesz.

Manka, lehet, hogy még nem érzi időben, ha jön. Valószínűleg pár hónap és rendben lesz.[/quote]

Igen, én is erre gondoltam, a pisiléssel is kicsit hasonlóan voltunk. Csak az a "baj", hogy ahhoz, hogy januártól ovis lehessen, szobatisztának kell lennie. Ráadásul vonatozni fogunk. A bölcsiben, ahová most jár, ott a nagy WC-zést visszatartja, ezért nincs gond belőle. Hát, ha másként nem megy, ezt fogjuk csinálni az oviban is

HáromMackó: Szegényt jól visszadobta a betegség!
Szerintem próbáld meg felébreszteni. Nálunk is volt hiszti, de olyan álmos volt, hogy 1 perc után visszaaludt. Mivel mi tudtuk, hogy az első 1,5 órában nagyon mélyen alszik, utána viszont jön egy mozgolódós fázis, ezért mindig akkor vittük ki.

Manka: A vonat a ciki. Az oviban reméljük ebből nem lesz gond, meg látja majd a jó példát. És azért a legtöbb helyen toleránsak az óvónők.

A mi gyerekünk mintha tudná hol lehet és hol nem pisilni. Vonaton, óviban, boltban soha nem pisilt be. Viszont a séta után a kapuban igen.
Kis kora óta utazunk baromi messzire. Voltunk Karintiában az odafele úton az autópályán nem volt szimpatikus a wc akkor nem pisilt. Sajnos ő bokorba se hajlandó akkor inkább visszatartja. Én popsitörlővel járok és törölgetem a wc-ket, mert ülve pisil.

A kakit meg mindig hazahozza, mint minden családtag.
A bogyózás eredménye nálunk is szokott lenni sok bugyi. (sajnos az egyoldalú táplálkozás hátránya )

Az éjszakai szobatisztaság elég nehézkes, mert elalvás után ki kell vinni kb. 2 óra múlva, hogy pisiljen és baromira kell tartani, mert lefordulna a wc-ről, mert annyira kómás. Viszont, ha nem iszik este sokat akkor utána alhatunk reggelig, mert az első pisit már egyedül végzi.

Nyugtasson mindenkit 10 évesen már menni fog egyedül, mi az a pár év az egész életéhez képest!

Az éjszakai rész az teljesen magától ment nekünk.
A nappalival voltak problémák, illetve a bölcsiből azt jelezték, hogy probléma van. És ugye az oviba meg addig nem vihettük. És ezért ő csúszott az oviba menéssel négy hónapot. (Októberben töltötte be a hármat, és januárban mentünk.)
Ez is azért, sikerült így,. mert bölcsiben dadus néniből egyszer csak kiszakadt, hogy pontosan hogy is pisil be a fiam. Odaállt a dadus néni elé, és eleresztette. És akkor nekem leesett, hogy nem a szobatisztasággal van baj, hanem a dadus nénivel, és ez nem képességhiba. hanem bosszú valamiért.
Na, akkor szépen elköszöntünk a bölcsiből, a karácsonyi szünetre még ráhúztunk 10 napot, és addigra mehettünk oviba, mert minden sínen volt.

De éjjel aztán voltak később problémák. Nagyon ritkán, de voltak. Mondjuk 2-3 havonta vagy fél évente egyszer. Ez simán betudható egy felfázásnak, vagy annak, hogy nagyon elfárad. És volt pár olyan alkalom, amikor ébreszteni kellett, és éjjel megpisiltetni. Ő gyakran nem ébredt fel, csak forgolódott és nyöszörgött. És akkor egyszerűen talpra kellett állítani, és kiterelni a WC-hez. Ott pisilt, majd visszament az ágyba.
Másnap reggel már nem emlékezett rá.
(Emeletes ágyunk van, egy idő után én már nem tudtam kiemelni, szóval akkor az volt a menetrend, hogy én felébredtem a nyöszörgésre, felébresztettem a férjemet, ő felkelt, kiterelte, visszafeküdtünk, és másnap már megint csak én emlékeztem az egészre.)
(Amúgy a férjemet is én ébresztem hajnalban időnként, hogy igyon egy pár kortyot, mert nagyon horkol.)

Ők egyszerűen este kikapcsolnak, és reggelig nem teljesen üzemképesek.

Általában ami a szobatisztaságot (és az orrfújást) illeti, itt problémát okozhat a bőrfelület/ egyéb területek érzéketlensége. Egyszerűen nem érzi, az ingert. (Mint ahogy azt sem érzi, hogy ki kéne fújnia az orrát.)
A fájdalomtűréssel is van egy olyan gond, hogy az apróbb fájdalmakat nem érzik. (és sok dolog más érzetet nyújt pl. a víz vagy a törölköző)
Viszont ebből eredően nincsenek is hozzászokva fájdalomhoz, mert a mindennapi élet közbeni apróbb balesetek nem feltétlen lépik át az ő fájdalomküszöbüket. Aztán ha beüt valami nagyobb baj, akkor meg tényleg gond van, mert olyasmit tapasztalnak, ami újdonság, és kellemetlen is.
Na, szóval a szobatisztaság esetén probléma lehet, hogy nem érzi a hólyag feszülését. Vagy nem tudja összekötni az érzetet a helyzettel.
Ha már nagyobb, akkor el kell neki magyarázni, hogy van benn egy kis zsák, pontosan hol, és abban gyűlik, és időnként ki kell ereszteni. Nálunk a "hol a helye" a dolgoknak témába is belefért ez. A kisautónak a dobozban van a helye, a zokninak a fiókban, a pisinek meg a WC-ben.

Az éjszakai bepisilés még egy "normál" gyereknél sem probléma 6 éves korig. Van valami hormon, ami ébreszti őket, de sok gyereknél később indul be rendesen a termelődése. Néhány maradibb gyerekorvos még ad rá valami felnőtteknek való gyógyszert, de a hatása kétséges, a mellékhatásai viszont nagyon gyakoriak és súlyosak lehetnek, úgyhogy a haladóbb orvosok már nem ajánlják.
Mi még egyenlőre rosszul állunk a szobatisztasággal. Szerintem nem éri, hogy mit szeretnénk tőle. Egyébként ha kint szaladgált pucér fenékkel nyáron, akkor nem pisilt. Vagyis egyszer, aztán rájött, hogy ennek eredményeképp vizes lesz, és utána, ha kellett Neki, akkor bekéreckedett, és volt, hogy még a pelust is hozta.
Azon gondolkodtam, hogy kihasználom az őszi szünetet, és sűrűn biliztetem, hátha sikerül, bár most meg elkaptak egy kis gyenge hasmenést.
Érdekes, hogy nálunk ez az érzéketlenség nem jellemző. Rettentően csikis, szinte alig érek hozzá már nevet. Néha pelusozás közben is kuncog, amikor törölgetem. Az orra is zavarja, csak Ő szipog, meg a ruha ujjával törölgeti, hiába mutatom Neki, hogyan kéne. (mostanában néha turkál is, nem tudom, hol látta )

Az én fiam is csikis, éppen ez a lényeg, hogy annyira csikis, hogy egyszerűen halálra lehetne csiklandozni. A fején kívül sehol nem érhetek hozzá szinte. Ha gyomorrontása van, nem lehet megtapogatni a pocakját, mert folyamatosan röhög. Az úszás tanulás azért volt problémás, mert annyira csiklandozta a víz, hogy ha benne volt folyamatosan nevetett, és nem tudta tőle becsukni a száját. Ha törölöm, akkor is röhög.
Ő is szipog, és mindenbe törli az orrát. De ez azért van, mert az orrkifújás lényegét nem érti, mivel nem érzi a változást tőle. Azt érzik, amikor már a külső bőrfelületre ér a trutyi. Vagy nem tudom. De totálisan másképp működnek érzékelésileg. És ebből lesz aztán a ceruzakezelési probléma.
Mi szerintem, ha 4-5 évesen nem kezdünk el vele igen intenzíven legózni, nem tudott volna megtanulni írni. Nem ír, hanem vés. Az alsós füzeteiben, ha leírt valamit, az még három lappal odébb is olvasható volt lenyomatban. Mert neki ennyire kell nyomnia a ceruzát a papírhoz, hogy érezze. Most is iszonyú rondán ír, és a tempója lassú.

Az én fiam azért ennyire nem csikis. Majd jobban megfigyelem, de eddig nem vettem észre hozzánk képest nagy eltérést a fájdalom és egyéb érzetében. Ő akkor is szipog, ha csak az orra van tele. Ha meg száraz valami van benne, akkor turkál, vagy nyomkodja az orrát (bocs a gusztustalan részletekért)
Én még eddig ceruzakezelésben sem vettem észre a "szokásos" ügyetlenségen kívül mást. Még marokra fogja a ceruzát, és úgy firkál. Vagy két ujjal összecsippenti a végét, és úgy "pötyögtet" a papírra. A filctollakat szokta néha szadizni, úgy csapkodja a papírhoz, hogy tönkremegy a hegye. Én azt hittem, hogy ezt direkt csinálja, mert ha rászólok, tud vele szépen is bánni.
Azt nem gondoltam, hogy ezek a dolgok összefüggenek a szobatisztasággal.

Az én gyerekem meg túlérzékeny, lehet, hogy ezért ment gyorsan a szobatisztaság? Na erre soha nem gondoltam. És a ceruzát is olyan kis finoman fogja, hogy nem látszik, amit rajzol. Emiatt filctollazunk inkább. (Amit viszont ugyanúgy szadiz, mint a Tied, Nikuc. )
A gyurmát is én gyúrom golyó formájúra, mert neki nem megy. Gondolom, túl erősen nyomná a tenyerét.
Milyen érdekes, hogy ezek az érzékenységi dolgok mindent mennyire befolyásolnak!

Van olyan filctoll, aminek az egyik felével mintákat lehet pecsételni. (több fajta, és több helyen lehet kapni). Azt ügyesen kell lenyomni, és nem lehet szadizni, mert akkor nem látszik a szép minta. Gyorsan megtanulta, hogyan kell finoman használni.

Én úgy veszem észre, nálunk a fő gond az, hogy a pelushoz ragaszkodik, és a bilivel csak játszik. Nem akar ülve wc-zni. Biztos, hogy érzi, mikor jön, mert olyankor mindig valahova félrevonul. Még a pisinél is.

Olyan nekünk is van, egy párat már sikerült tövig belevernie a tollba.
A "nem akar a bilire ülni" nálunk is volt. Egyáltalán nem ül rá? Lehet, hogy nem tetszik neki, nem találja biztonságosnak! Mi vettünk egy karosszék formájú bilit egy kisebb vagyonért, az tetszett neki.

Igen, az érzékenységek eltérőek lehetnek.

Lehet hallás, látás, szaglás tapintás túlérzékenység, ami roppant kellemetlen, és kiborító lehet nekik.
És ugyan úgy érzéketlenség is előfordulhat.

A fiam pl. hallás, látás tekintetben enyhén túlvezérelt, tapintásban meg alulvezérelt. A szaglása is mintha kicsit túlérzékeny lenne. A hallás a leginkább érintett. A gyerekzsivalyt pl. ki nem állhatja, és egy hangosabb terembe nem lehet bevinni. De ha már benn ülünk pl. egy koncertteremben, és úgy szólal meg a zene, akkor ott marad, és érdekli, és élvezi.

A szobatisztaság esetén még bejátszhat a megszokás, a rugalmatlanság.

Az enyim 12 éves, de még néha otthon én vagyok az, aki elzavarja WC-re, mert nem képes egyes számára nagyon élvezetes tevékenységektől elszakadni. És már helyben fut, annyira kell, de nem megy, mert pl. TV-t néz.
A suliban meg azt hiszem eleve nem szeret elmenni.
Szóval bonyolult.

A lányom mellesleg a másik véglet volt. Két évesen lett szobatiszta, és anélkül, hogy mi bármit is mondtunk volna neki, vagy bármi jelzést tettünk volna ez irányba.
(Egyetlen dolog volt, amit én megtettem, még nyolc hónaposan volt egy időszaka, amikor nagyon erőlködött a kakival, és akkor egy párszor rá tudtam ültetni időben bilire. De amint a szorulásos időszak megszűnt, ez már nem működött.)
Aztán két évesen egyszer csak elkezdte hozni a bátyja bilijét, és vetkőzni. És kb. egy hét alatt szobatiszta lett.
És egyszer ismerősre kellett bízni egy délelőtt folyamára, és akkor mesélte utána a hölgy, hogy egyszer csak azt halotta, hogy lehúzta valaki a WC-t. És a kis csaj volt az. Pisilnie kellett, elindult a tökidegen lakásban a nappaliból, megtalálta a WC-t, benne az ottani gyerekek bilijét, elvégezte a dolgát, a bili tartalmát beleöntötte a WC-be, és lehúzta.

Ezért mondom, hogy a lányom tök ellentéte a fiamnak, ő az, aki minden ilyesmit pillanatok alatt elsajátított. És a fiam rengeteg dolgot tanult meg tőle aztán, ami neki nem ment akkor még. De fordítva is igaz, mert a fiam meg megtanította olvasni és írni a lányomat.

Nekünk is karosszék bilink van, mi olcsón vettük. Nagyon szereti mindkét gyerek, még veszekednek is rajta. Szeret ráülni, mindig meg is dicsérjük. Valamennyire már összeköti a két dolgot, mert sokszor, ha bekakilt, hozza a bilit, és mutat bele, hogy kaki.

Én hallás tekintetében azt nem tudom, mi számít túlérzékenységnek? Ő néha sír, ha valami hangosabb gépet hall, pl. fűkasza, elektromos csavarozó..., de nem visít, hanem elcsalja azt, aki dolgozik vele. A turmixot pl. megszokta, tudja, hogy az az Ő ennivalója. A Húga meg elég fürbántóan bír ordítani (konkrétan egy komolyabb hisztitől nekem is megfájdul a fejem, és szinte érzem, ahogy berezeg a fülem), de nem zavarja.

Az enyém még csak 15 hós, de már most látom, hogy Ő is olyan, mint egy kis szivacs. A bilire is szeret ráülni Ő is. Most már kap egy sajátot, mert mindig megy a visítás miatta.
Az én fiam is sok dolgot utánoz, amit a testvére csinál, így sokszor megcsináltatok valamit a lányommal, aki elég jól érti, hogy mit szeretnénk tőle kérni.