Szia Daisy,
hát igen, sajnos ez a motiváció-dolog kulcsfontosságú nálunk is.
Most nyáron bevett szokás lett, hogy beállítom az időzítőt a reggeli öltözéshez, és felveszi azt a három db ruhát, ami nyárra kell. De mi lesz ősszel és télen?
Megmondom őszintén, az oviban én öltöztetem át reggel és délben is. Elhatároztam, hogy most majd neki kell egyedül ezt intéznie. Ha nem leszek ott, és mondjuk mennek ki az udvarra, valszeg segíteni fogják, nem lesz türelmük kivárni. Eddig több nagyobb gyerek is volt a csoportjában, most jön sok kicsi. Az óvó nénik és dadusok mellett a nagyobbak is öltöztették, vegyesen. Most mondom neki itthon, hogy már az ovira gyakorol, nem lesz ki segítse, mert sok lesz a kis 3 éves társa. Mindig mondja, hogy majd az óvó néni segít

. Itthon mindig van kis juti (gumicukor) öltözés után, villámgyorsan kész van, és kéri, de ott ez nem lesz, félek, inkább elábrándozik a padon, nem fog önállóan felöltözni.
Ahogy Szanya írta, én is úgy gondolom, hogy ez nem lesz olyan oltári nagy gond talán az óvónők számára, sok gyerek elvárja NT létére is a segítséget. Nálunk végül is éppencsak említésre került, hogy rákérdeztek, öltözik-e egyedül, sajna voltak nagyobb gondok, viselkedésproblémák, amik mellett ez a probléma eltörpült (ne értsd félre, nem akarom kicsinyíteni a jelentőségét, persze hogy jó lenne ezt is megoldani).