Szia!
A fiamnak voltak dühkitörései két-három éves kora között, majd később ritkábban.
Az első tanács, amit pszichológustól kaptunk, hogy mivel ösztönösen nem érti az érzelmeket, ezért ezeket neki meg kell tanítani, meg az okát, hogy miért érzi ezt ő, vagy valaki más.
Az volt a javaslat, hogy amikor családtagnál valami erős érzelem felmerül, akkor arról beszéljünk. "Anya most nagyon örül, mert ..... ezért mosolyog. Apa most mérges, mert ..... ezért összeráncolja a szemöldökét ...
Aztán amikor neki felmerül egy érzelem, és tudjátok az okát, akkor róla is. Ádám, te most örülsz, azért mert ....
Azt kell megértenie, hogy szabad neki dühösnek lennie, ha az apja hiányzik, csak az nem jó, amit ilyenkor csinál. Írtad, hogy büntettétek, de nem tudom, elkülönült-e ez, hogy azért kap büntetést, amit csinált, és nem azért, amit érzett.
A hirtelenség azért van, mert ő maga sem veszi észre, hogy elkezdett dühös lenni, csak amikor ez az érzelem átlép nála egy határt, és akkor kitör. A fiam ilyen egy csomó bőrérzékelési dologban. Egy ideig nem érzi, aztán ahogy átlép az inger egy határértéket, akkor meg hirtelen baj van. Tehát nem érez alapvetően fájdalmat, így nincsen hozzászokva, és amikor múltkor esett biciklivel, és nagyobb sebei lettek, akkor aztán sokkolta a fájdalom.
De ez érzelmek esetén szerintem javítható, hogy hamarabb észrevegye magán. Akkor pedig hamarabb lehet közbeavatkozni, és kisebb dühöt könnyebb kezelni.
Végül pedig a gyógyszer nem rossz alapvetően. Csak én nem állandó gyógyszert alkalmaznék, hanem valami enyhe, gyógynövényes nyugtatót, amit ilyenkor bevehet. A fiamnál Sedatif-ot használtunk. Először én javasoltam neki, hogy vegye be, ha túlpörgött, egy idő után viszont már ő is tudta, hogy most kelleni fog. Akkortól mindig volt két szem a tolltartójában, és az volt a szabály, hogy ha bevette a suliban, akkor utána mondja el mi történt akkor, megbeszéltük, és kapott újabbat. Nem szedte nyaklóra, két-három hetente volt ilyen nálunk.
Nyilván nálatok a nem beszélés ezeket a lépéseket megnehezíti, és én nem is fogom tudni megmondani, mit tudtok belőle alkalmazni, és milyen változtatásokkal. Te ismered a fiadat. De ha az autista gyerek amúgy értelmes, akkor neki mindig a legfőbb fogódzó, ha érti, ami történik vele. Minél többet ért meg a helyzetből, annál könnyebben boldogul.
Ja, és még valami!

Te is legyél nyugodtan szomorú (nem dühös), amiért apa nincs itthon. Tudnia kell, hogy ez a helyzet neked sem jó, és te is szenvedsz tőle. Erről beszéljetek. Apa is mondja el, hogy ő is szomorú. amiért nem lehet otthon. De nem dühös. Fontos, hogy ezt a két érzelmet meg tudja különböztetni. Hogy szomorúságot akkor érzünk, ha valami nem jó, de el kell viselnünk, a dühöt meg akkor, ha valakit hibáztatunk érte.