Képcserés kommunikáció

Ágiviki: nekünk az mondta P.CS. vadasban PECS betanuláson, hogy az eredeti angol BM programban csak az "I want" kártya létezik, mert Amerikában ez akarok nem olyan udvariatlan, mint nálunk és ők ezt cselekményekre és tárgyakra is használják a normál kommunikációban. Én a szeretnék kártyára is csak valami kérő kezet tudnék elképzelni, max más a háttér.

champ, biztos igazad van, én ilyesmikre nem emlékszem már Azt S. A. is mondta, hogy sok dolgot a PECS-ből nehéz magyar nyelvre adaptálni. Néha pedig muszáj kicsit egyénre is szabni, főleg, ha valami nem akar menni sehogy sem... Nálunk a szeretnék kártya most pont megkavarná a dolgokat. Egyébként pont sokat gondoltam Z.-ra PECS ügyben, mármint, hogy mennyire más a két gyerkőc, Z. és Mimi PECS története. (Mivel persze a két gyerek is teljesen más ) Ez engem megerősít abban, hogy a PECS milyen jó dolog, mindenkinek csak ajánlani tudom, pedig nagyon ódzkodtam tőle eleinte

Ágiviki: semmiben sem egyformák, Z.-pl. nincs olyan gyönyörű, hosszú, göndör haja, mint Miminek! Pont most néztük a múlt évi képeket, nagyon sokat nőtt a haja! :ohmy:

Mivel kevés szót zéró ragozással már mondogatott, nagyon biztattak minket, hogy ezzel a módszerrel menni fog a beszéd. Én pl. nagyon vártam, hogy elkezdhessük, nem tartottam tőle, mert láttam a fejlesztéseken, hogy a képes feladatok mennyivel jobban mennek neki. Mondjuk azt mi sem gondoltuk, hogy ennyire menni fog neki és fél év alatt majdnem teljesen behozzuk a lemaradást. Azért van az még bőven. Szeptembertől szeretném vinni kimondottan olyan egyéni fejlesztésre, ami a meglévő nyelvtani hiányosságokat pótolja, javítja.
Mi egyébként azért hagytuk abba a PECS-et, mert eljutottunk vele arra a szintre, ahonnét már nem lehet tovább lépni, pont a magyar nyelvtan miatt.

Champ, jól is nézne ki, ha Z.-nak is ilyen lenne a haja. Amúgy azért nőtt így meg, mert kerülöm a rizikós helyzeteket :laugh:

Jaj, hol vagyunk mi még attól, hogy ne lehessen tovább lépni , na majd szépen lassan Egyébként nagyon szépen bővül Mimi szókincse, velem beszél persze a legtöbbet, de annyi mindent van még tanulnia! Persze nem csak beszéd és kommunikáció terén.... Remélem, ha lassan is, de haladunk tovább rendületlenül

Nekünk most ez a "szeretnék" nagyon megy. Minden mondandóját vagy kérdését felvezet: "Anya, szeretnék kérdezni/mondani valami!" Nem is tudom, hol tanulta!
Szókincs bővítésre van egy két könyv, ami nagyon jó, mondjuk a tesz-vesz szótár. Nekünk van egy csomó kártyánk itthon, valamelyik direkt marketinges cégtől vettem, amikor Z. született. 12 kategóriába vannak rendezve a kártyák (természet, az emberi test, életem itthon stb) Minden kártyán van egy kép, a másik oldalán egy mondat a képen lévő dologgal kapcsolatban. Kicsit lehet vele gyakorolni a mondatalkotást. Nekem mostaanában G. szereti nagyon ezeket a kártyákat. A nyelvtan sokkal nehezebb, mi ezzel küzdünk most

Jaj, de udvarias valaki

Köszönöm a válaszod!
Megyünk kártyánk nekünk is van, de pl. nálunk be tudja kapcsolni a tv-t Ádám, meg szinte minden elektromos kütyüt, de kérés nélkül nem kapcsolja be, ezért lenne jó egy "szeretnék" (kártya) tv-t nézni.
Egyébként a "kapcsold" be is jó ötlet,
Sajnos nincs boardmaker-ünk, csak a neten szoktam képeket keresni vagy Solt Anna szokott küldeni kártya mintát és itthon megcsináljuk.

A PECS-et most én is csak dicsérni tudom!

Az utóbbi 1-2 hétben Cs nagyon belejött a mappa használatába!
Látom rajta, hogy mennyire élvezi, hogy tud kérni! Tud szólni, hogyha szomjas vagy éhes, és meg is tudja "mondani" , hogy mit. Igaz szavakat még nem hallok tőle......
Volt olyan, hogy éjjel a tépőzár hangjára keltem, mire ott látom Őt az ágy végénél, ahogy nyújtja a "narancslé" kártyát
Néha még nehézséget okoz, hogy felismerjen egy-két képet, ezért csak gyakorlunk és gyakorlunk. Apránként bővítem neki a kártya "repertoárt". Várom, hogy ő is fejlődjön, bár mi még messze vagyunk a mondatalkotástól!

Ilyen nekünk is volt, hogy a tépőzár hangjára ébredtem! Nagy dolog ez a nulla kommunikáció után. Én nagyon örültem neki.

Igen, nagyon boldog vagyok!

Nekem a kevés is elég Hogy inni kér tőlem a fiam, az már nagy szó nálunk!
Később szeretnék majd elvontabb dolgokat is megtanítani neki, pl. hogy el tudja mondani, hogy mije fáj. Nekem legalább is ez a legnagyobb gondom, mert télen állandóan beteg, és csak sír és sír...én meg nem mindig tudom, mit kellene orvosolni.
Nektek működött ez így? Ilyesmire használta valaki a PECS-et?

Mandarin: mi ilyen jellegű közlésre nem használtuk, de el tudok képzelni ilyen kártyasor: valami nagyon nyomi, rosszkedvű arc, semmiképpen sem keverendő össze mondjuk a szomorúsággal és mellé a testrész képe. Még jó, hogy nekünk csak mandula problémáink voltak, így ha vacakul volt más nem nagyon jött szóba. Szegényke, nagyon borzasztó lehet, hogy nem tudja elmondani a fájdalmai, meg neked is, mert nem tudsz segíteni.

Mandarin, a "mi fáj" tábla fent van a BMshare-en. Mi ezt nem használtuk, mert még semmit nem mondott kb. a fiam, de azt, hogy mi fáj, azt az elsők közt magától mondta, mindenféle segítség nélkül. De elég jól érthető a tábla is, szerintem könnyen bevezethető.

Szanya, mekkora szerencsétek van/volt ezzel, hogy elmondja/ta mi fáj. Nálunk csak a fogfájás volt egyértelmű, húzta a kezünket a fogához a szájába. de pl hasfájásnaál, fülfájásnál nem tette ezt, mondjuk a füléhez nyúlkált, de az nem volt jelzésértékű.
Majd én is letöltöm azt a táblát.

Igen, az biztos. Első mondatai között volt a "fáj a nyaka" (torok) meg a "fáj a pocak".
Érdemes kipróbálni, ez tényleg fontos, hogy az ember tudja, ha gond van.

Kicsit későn olvastam vissza és már nem tudok zseba kérdésére érdemben válaszolni. Mivel az akarok és a szeretnék közti finomságot még most sem biztos, hogy érti a fiam, de már használja mindkettőt. Az biztos, hogy pecs-szel mi sem használtunk segédigét (szerenék, akarok, tudok...).
Amiket Viki is írt azokat egy az egyben úgy használtuk. Amit akar a gyerek csak azt az igét használja ne legyen +1ige előtte, hiszen az csak árnyalja a mondat jelentését és nekik még feltehetően komoly szókincsbeli elmaradásaik is vannak.
Kapcsold be ..
Nyisd ki..
Menjünk..

Nekem még egy gondom volt mind a segíts, és ezesetben ha lenne az akarok szeretnék, tudok...kártyákkal, hogy a mondat végére főnévi igenevet kell tenni és ez germanizmus. A magyar nyelvben nem így beszélünk. Nem kellene ezeket betanítani a gyereknek, főleg ha van esélye hogy eljut majd erre a nyelvi szintre(amit persze nem tudhatunk biztosan)
Jó lenne adaptálni a pecset a magyarra:)

Champ, sikerült nekem is megnyitnom a videókat, érdekes volt számomra mert G egyáltalán nem beszélt és csak a pecs-szel kezdődött meg a tényleges verbális kommunikáció. Nem volt mellette a sok duruzsolás, ami bennem azt az érzetet keltette hogy Z-ből hihetetlen módon ki akart már törni a mondandó. Most már nálunk is van ehhez hasonló szájmenés, amikor legtöbbször magában beszél, de nekem ez is sokkal jobb érzés mint a kuka hallgató gyerek. Az nagyon rossz volt.

Tomger: ez így van. Nagyon akart már beszélni. Ezért is ment nekünk minden várakozásnál jobban a PECS. Nem mi vagyunk az iskolapélda ebben a témában, de van ilyen is.
Tök kuka sosem volt csak ép nem beszélt értelmes szavakat kimondva, vagy azokat legalább két szavas mondatba rendezve.

Én nem is tudom, hogy lehetne-e a PECS-et adaptálni magyarra. A mi nyelvtanunk sokkal bonyolultabb, mint az angol, nincs szigorúan kötött szórend, de ha valamit nem jól ragozol, akkor a mondat totál más értelmet nyer. Pont ezért max. beszédindításra, alap szintű kommunikációra jó csak a képcserés rendszer. Tök mindegy, milyen nyelvű felirat van alatta, nagyon nehéz kizárólag képekben elmagyarázni, hogy szeretem apát/ sétálni akarok apával...

ezért max. beszédindításra, alap szintű kommunikációra jó csak a képcserés rendszer.

Igen, lehet ebben valami, de ezen a szinten akkora lökést ad a mi gyerekeinknek, hogy olyan jó lenne a módszert továbbvinni.
Hallunk olyan esetekről, ahol csak 8-9 évesen kezd el beszélni a gyerek, de olyat is hogy nem beszél, de irodalmi szinten ír.
Nem lehet, hogy ezen esetekben már magasabb szintű kommunikációra lenne szükség, de ilyen nincs?

Ha már olvas-ír, akkor nincs szüksége képekre. Ezért mondja nekünk Emma, hogy tanítgassam írni-olvasni, mert nagyot fog dobni a kommunikációján. Ez egyébként jó is lenne, ha figyelne. De nem figyel. A motivációja momentán ez irányban nulla. Tegnap (az ő kérésére) számoltunk. Volna. De kialakított valami szabályt, hogy a számolás közben nem a számolandó rajzokra mutatunk, hanem a lap közepén kopogni kell, és a végeredmény helyére nem a számot írjuk, hanem x-et. Így aztán lehet haladni. De a képes feladatoknál (amiket mostanában csinálunk neki) is negyvenszer kell rászólnom, hogy válaszoljon, mert mással foglalkozik.
Fogalmam sincs, hogy fognak boldogulni vele majd az iskolában. Totál nem hajlandó válaszolni, ha nincs kedve. Képpel se.

Érdekes!

Nagyon kreatív Z, de ez tényleg nem fog bejönni a suliban. Ez minden gyereknél így megy, ha uncsi a feladat, motiválatlan szabotál valamilyen szinten, csak a mieinket sokkal nehezebb motiválni, a figyelmük nagyon hamar elszáll...
G-t talán még egyszerűbb eset, mert ha nem érdekli elüvegesedik a szeme, elbambul, vagy elkezd másról beszélni, Rövid távon bejönnek a nagyon egyszerű utánzós feladatok, amik kizökkentik a más, általa választott tevékenységből. Az ABA szerint nem szabad túl nehéz feladatot adni a gyereknek és motiválatlan gyereket tanítani ugyancsak nem szabad.
Ezeket nem azért írom hogy idegesítselek :whistle: de ezzel az elmélettel egyetértek. Mi a helyzet az iskolában, ott már nem fogja halálba motiválni a tanár (pedig nem ártana), addig kellene valahogy eljuttatni oda, hogy a feladatok nem unalmasak alapjában.
Nálunk sem ment nyáron az asztali feladatozás. 1 hónap szünet után elkezdtük újból. Az első két nap frenetikus volt, ügyes, figyelmes mindent tudott, juti bőven, hiába. A 4.-5. napra olyan hisztis ellenállásba torkollott amikor a napirendenen meglátta hogy feladat, hogy feladtam. Ennek így semmi értelme.